Kötet, Fezejet

1    I,     VI|    színpadon; óh, ezek valódi könnyek voltak, a véghetetlen, a
2   II,   XXII|      kívánod. Teljék örömed a könnyek felszárításában. Légy boldog
3   II,    XXV| idővel.~ ~Rudolf szép szemeit könnyek ékesíték. Szegény asszony
4   II,    XXV|   csókjaival letörlé a keserű könnyek nyomát.~ ~– Ah te Madarason
Best viewed with any browser at 800x600 or 768x1024 on Tablet PC
IntraText® (VA2) - Some rights reserved by EuloTech SRL - 1996-2010. Content in this page is licensed under a Creative Commons License