Kötet, Fezejet

  1    I,      I|                 erővel ismeretséget akart vele kötni, azzal nagy vitába
  2    I,      I|                  kocsmárost, és beszéljen vele per kend.~ ~Akik ismerik
  3    I,      I|                kocsmáros csak úgy komázik vele. Ezt nem várta, és még jobban
  4    I,      I|                   érjék.~ ~– Szolgálhatok vele – monda a kocsmáros, s rögtön
  5    I,      I|               Legelébb a hajdúkat kínálta vele sorba a nagy úr. Nem tetszett
  6    I,      I|               utolsó falatját osztaná meg vele: „Nesze, Matyi!” (A nagy
  7    I,      I|                  megfeneklett, s miután a vele levő emberek és igavonó
  8    I,      I|                uram gondolá magában, hogy vele is kevesebbet lásson, fogta
  9    I,      I|                   Péter, és én meg vagyok vele elégedve.~ ~– Ah, óh, ah,
 10    I,      I|             cuppogó csizmákkal tántorgott vele odább a végtelen sárban.
 11    I,     II|               mívelni, mint hogy az ember vele a saját torkát elmesse.
 12    I,     II|                 alatt * ismét találkozunk vele, már akkor úgy tisztelhetjük
 13    I,     II|              mellfájásban szenvedni, hogy vele élhessen.~ ~A bankár szobája
 14    I,     IV|                rendesen kudarcot vallanak vele.~ ~Azon percben érkezeink
 15    I,     IV|              táncosnő közelébe juthasson, vele mindennap beszélhessen,
 16    I,     IV|                   a tábornok szemközt ült vele, tehát azzal farkasszemet
 17    I,     IV|              hihetőleg meg lehetett volna vele alkudni száz kancsukában.
 18    I,     IV|              férje beteg, s fürdőkre kell vele menni. No már ki ne látná
 19    I,     IV|                   liaisont * szándékoztuk vele kötni, mind visszautasított.~ ~–
 20    I,      V|                elhagyta jó sorsát, elment vele szegénységbe, szomorúságba.
 21    I,      V|               színtársulatot alakítottak, vele bejárták Stockholmot, Koppenhágát,
 22    I,      V|         gyógyulhat meg, ha fördőkre mehet vele; úgy, de elébb egyszer még
 23    I,      V| legkiállhatatlanabb szerepét; nem törődik vele, elszánja magát, hogy átesik
 24    I,      V|                   a férj, haljon meg ő is vele… és olyankor feledve volt
 25    I,      V|               Tegyék. Mit gondolok én már vele!~ ~S itt pillantatai alvó
 26    I,      V|                  homlokát.~ ~– Ne gondolj vele, Tharaud; nagyobb a hír,
 27    I,     VI|               asszonyt; nem sokat törődik vele, hogy öltözete jellemző
 28    I,     VI|                   A lépcsőkön találkozott vele. Az ember úgy nézett ki,
 29    I,    VII|           parancsait, csak azután tudatva vele, ki által szolgáltatta magát,
 30    I,    VII|              Hellasz * földére, s harcolt vele együtt bátran és hősileg
 31    I,    VII|                   ház ablakáig sem bírtak vele prüszkölni.~ ~– De hát nincs
 32    I,    VII|               Nehányan azt állítják, hogy vele jött vadásza grófnak címezé
 33    I,    VII|                   ifjat.~ ~Így mégis kell vele találkoznia valahol, hacsak
 34    I,    VII|                 fordulni.~ ~Mint szeretne vele még egyszer találkozni az
 35    I,    VII|                 való, hogy nem dicsekszik vele? Ha közember, miért nem
 36    I,    VII|                 él, hogy ők nem tartoznak vele senkinek.~ ~Ah, megálljunk!
 37    I,    VII|                  előre meg is vigasztalta vele, hogy ha neki magának nem
 38    I,    VII|                 bizony nem is szólhatnánk vele. Mi azt hisszük, hogy majd
 39    I,    VII|                   színházban találkoztunk vele, s ő ahelyett, hogy sorba
 40    I,    VII|             tárgyú beszélgetéshez kezdett vele megkérdezve tőle, hogy mulatta
 41    I,   VIII|              lovaid?~ ~– Sohse törődöm én vele. Nem én őrzöm, hanem az
 42    I,   VIII|                 égő taplóval, s megbántva vele gyújtólyukaikat, elpukkantja
 43    I,   VIII|                   jóurat úgy mulattatá.~ ~Vele jöttek a két udvari bohócon
 44    I,   VIII|                  volt, hanem hogy elkésik vele, már a második lövés is
 45    I,   VIII|                  hol könnyebben bánhatott vele, mint itt ez ismeretlen
 46    I,   VIII|                 sejtené, hogy mit akarnak vele, egyszerre megfordult, s
 47    I,   VIII|                  versenytér felé nyargalt vele, s egyszerre félreugratott
 48    I,   VIII|                 statutiókon * találkoztak vele. Miska természetesen szinte
 49    I,   VIII|        mulatságnak tartják ezt, s szoktak vele dicsekedni.~ ~Az egész asztal
 50    I,   VIII|           ismerősei közül valaki kikössön vele, s az ily merénylet rendesen
 51    I,   VIII|                míg játékot véltek űzhetni vele, addig ő játszotta ki az
 52    I,     IX|                   akkor néha találkoztunk vele, meg az úriszéken, hanem
 53    I,     IX|                  nem jár többé karonfogva vele; őt hevesebb szenvedély
 54    I,     IX|                Hogyan, hogyan? Mi történt vele? – kérdezősködék egy harmadik,
 55    I,     IX|                   ismer, sokszor beszélek vele, mikor principálisom cirkulárékkal *
 56    I,      X|              udvarolt valami földesúr, ki vele a tavalyi redoute-okban
 57    I,      X|             orrára, hanem azt hitették el vele, hogy Matild nevelőnő; hisz
 58    I,      X|                  összejön, eldicsekszenek vele, ki mennyire haladt vállalatában,
 59    I,      X|                  Végtelenül fagyosan bánt vele, háromszor köhögött, míg
 60    I,      X|                 ön nemcsak hogy nem átall vele együtt lakni, gyalázatos
 61    I,      X|                  gyalázatos keresményében vele osztozni, hanem még idejön
 62    I,      X|                 nézve, ha meghal, jól jár vele, legalább nem szenved többet.~ ~–
 63    I,      X|                   s valamennyien elmentek vele a Zuckermandlira, ahol egy
 64    I,      X|                   mert úgysem soká fogunk vele bajlódni; nehány hónap múlva
 65    I,      X|                 és ha elkezdi, csúfot lát vele.~ ~Schmerz úr véghetetlen
 66    I,     XI|                 kivették, s megismertetni vele egy egész pokolegyetemét
 67    I,     XI|                töritek össze; megvénültök vele, míg megőszült, míg összeroskad,
 68    I,     XI|              ismét másokat boldogíthassak vele. Én kegyednek havonkint
 69    I,     XI|               arra kérem, hogy ne tudassa vele, miszerint az egy férfitól
 70    I,     XI|           fogadott Fanny számára; egyedül vele tudatta a dolgot. És ez
 71    I,    XII|                  utcán megjelenni, nehogy vele találkozzék, arca bizalmatlanságot
 72    I,    XII|             feltöré, s az ablakhoz lépett vele, hogy azt elolvashassa.~ ~–
 73    I,   XIII|               hogy madarat lehetett volna vele fogatni.~ ~Akiket elöl-utól
 74    I,   XIII|               azután meg azt nem lehetett vele megértetni, hogy ő a méltóságos
 75    I,   XIII|                   hogy sok baja ne legyen vele, pedig több gondot ád annál
 76    I,   XIII|          mindnyájunk nevében, béküljön ki vele, majd szerzek neki valakit,
 77    I,   XIII|            Bélával beszélt, mellette ült, vele barátságos poharat ivott,
 78    I,   XIII|               dolmányt, hogy majd kitörte vele a kezét.~ ~– Az akarom megtudni –
 79    I,   XIII|               kezeit. – Tán éppen ki akar vele békülni a nagyságos úr?
 80    I,   XIII|      beleavatkozni. Csak tessék kibékülni vele! Mit bánom én. Ölelgessék
 81    I,   XIII|                 ugyan sokat is törődik az vele.~ ~– Hát iszen ne is törődjék
 82    I,   XIII|                  Hát iszen ne is törődjék vele; elég az hozzá, hogy én
 83    I,   XIII|                   valahányszor találkozom vele, mindig a nagyságos úr egészsége
 84    I,   XIII|          mindenféle dévajságot elkövetett vele a csintalan sereg; a zsebkendőjét
 85    I,   XIII|              orrával lesz baj; elhitették vele, hogy Vidra cigány a kántor,
 86    I,   XIII|             felkérni, megígértetvén elébb vele, hogy prédikálni nem fog,
 87    I,   XIII|                nem kapja, s el nem hiteti vele, hogy nem János úr, hanem
 88    I,   XIII|                        No hát megelégszel vele? – kérdé Jancsi úr a lyánkától.~ ~
 89    I,   XIII|                   egy okos szót sem lehet vele szólni. Értette alatta azt,
 90    I,   XIII|                alatta azt, hogy nem lehet vele aláíratni a kodicillust.~ ~
 91    I,     Sz|                  Adieu cher oncle – Isten vele kedves nagybátya~ ~Adonisz –
 92   II,    XIV|            szemtelen volt golyót cserélni vele, mely miatt ő most is nagyot
 93   II,    XIV|               szólítá fel, hogy menjen be vele a házba, mert hosszú beszédök
 94   II,    XIV|            elnyomák, de el nem feledteték vele az emléket, az indulatokat,
 95   II,    XIV|                 dologról, és én nem fogok vele többet alkalmatlankodni.
 96   II,    XIV|               lehet felejteni, hát még ha vele együtt a jogos tisztelet
 97   II,    XIV|           kerülgetéssel valamit sejtessen vele.~ ~A leány felsóhajtott,
 98   II,    XIV|                 egy „jux * ”-ot csináljon vele a világban. Ah, még erre
 99   II,    XIV|                   őt mindennap láthatják, vele beszélhetnek, őt bámulhatják,
100   II,    XIV|                  világában – éreztethetni vele mélységes megvetését, olyankor,
101   II,    XIV|                megvetést, ez utálatot egy vele egyenlő név teszi jogossá
102   II,     XV|             dicsekedni és nem panaszkodni vele.~ ~Különös történet adta
103   II,     XV|            egyszer – nem kívánom én, hogy vele beszélhessek, csak hogy
104   II,     XV|               látni leányát, beszélni fog vele. Ott fog lakni ön is. Szépen
105   II,     XV|                 amennyire lehet, bánjanak vele nyájasan, és ne mutassanak
106   II,     XV|                 akik az utcán találkoztak vele, el nem tudták gondolni,
107   II,     XV|             bevitte magához, beszélgetett vele, zongorázott neki – szánta.~ ~
108   II,     XV|           nélkülözni szokás, nem gondolva vele, hogy szűz szépségének szoborszerű
109   II,     XV|                megy egyik-másik, mit nyer vele? Korhely részeges férjet
110   II,     XV|             gyanút, melyet Teréz nem mert vele közleni, hogy anyja lélekkísértőül
111   II,     XV|                jószágot, akkor kibékültek vele, s most valamennyien ott
112   II,     XV|               promenádon karonfogva sétál vele, s minden ember köszön neki;
113   II,     XV|                  ott van ni, ő lett volna vele a szerencsétlen. Csak hiába,
114   II,     XV|          szemérmes szörnyen, s el kellett vele hitetni, hogy a lovag bizonyára
115   II,     XV|               fontos, sietős beszédem van vele. Jöjjenek kegyetek rögtön.
116   II,     XV|                 van, hogy madarat lehetne vele fogatni. Kicserélték!~ ~
117   II,     XV|                   sietett rögtön beszélni vele. Azt mondá, hogy nem találja
118   II,     XV|              Kárpáthy János úr! – szólt a vele jött férfira mutatva.~ ~
119   II,   XVII|                nem hagyott magától, hanem vele parádézott, mint mikor a
120   II,   XVII|                  derék legénye, beszéltem vele, okos fiú az, arra rábízhat
121   II,   XVII|                aki véletlenül találkozott vele, már messziről elkezdett
122   II,  XVIII|                   Két okos szót sem lehet vele beszélni.~ ~A szőke báró
123   II,  XVIII|                felelni, hogy parancsoljon vele, legalázatosabb szolgájával.~ ~–
124   II,  XVIII|                  megváltozott, visszajött vele Magyarországba, s a dicső **
125   II,  XVIII|             csontjait; összefüggésben áll vele a két rendkívül sovány kéz,
126   II,  XVIII|                egy buzdítást, tegyünk jót vele.~ ~– Óh, istenem… – Flóra
127   II,    XIX|           tisztelni kell, tehát nem lehet vele úgy bánni, mint más emberrel;
128   II,    XIX|             asztalnál kit ültess mellé és vele átellenbe? Ez meg éppen
129   II,    XIX|                  s nem ismerek férfit, ki vele nemes lélekben, szeretetreméltóságban
130   II,    XIX|                csak ismer, de ha összejön vele, öleli, csókolja, azt hinnéd
131   II,    XIX|           szerelmes bele; hiábavaló dolog vele nyíltan összeveszni, holnap
132   II,     XX|               anekdotáit, nemigen törődve vele, hogy nők is vannak jelen,
133   II,     XX|                  beszédet, s nem törődtek vele, hogy az eredeti fickók,
134   II,     XX|                   ragadtak, s kocintottak vele.~ ~A sugárzó öröm e pillanatában
135   II,    XXI|                   minden oldalról tudatja vele, hogy irtóharc van izenve
136   II,    XXI|                szeme láttára labdázhasson vele a levegőben. Egy percnél
137   II,    XXI|             megközelíteni, csak Rudolf ér vele.~ ~Most a mén a keskeny
138   II,    XXI|                 annyiszor találkozott már vele, ha sohasem vette észre.
139   II,   XXII|                 szomszédnőt, megígértetve vele, hogy minél előbb meg fogja
140   II,   XXII|                 hogy ő ott maradjon, hogy vele beszéljen! Ez angyali jóság!~ ~–
141   II,   XXII|             Köszönöm, meg leszek elégedve vele. Lássa, én már előre gondoltam
142   II,   XXII|           zongorázott, együtt kocsikázott vele, sohasem hagyta el. Nem
143   II,  XXIII|                   ottomán túlsó felén egy vele csaknem egyenlő nagyságú
144   II,  XXIII|                 pipát, hanem olyat húzott vele a vendég lábaszárára, hogy
145   II,  XXIII|                    Ma estve találkozhatol vele itt nálam, sokkal derekabb
146   II,  XXIII|                  Abellinóéba, s elkezdett vele sétálni a tágas teremben
147   II,  XXIII|                  Abellino nagyon meg volt vele elégedve. Új tervek kezdtek
148   II,   XXIV|       háziasszonyi gondokat osztani fogja vele, mint osztotta Szentirmayné
149   II,   XXIV|                   legjobb barátok, sétált vele kar-karban alá s fel a pompás
150   II,   XXIV|          tartatott a magasabb körökben, s vele bárminemű viszonyban állani
151   II,   XXIV|              Kárpáthynénak akarnék ártani vele, mert hiszen semmi sem történt
152   II,   XXIV|                  sétálni azon asszonnyal, vele beszélgetni, suttogni, bizalmasan
153   II,   XXIV|                azelőtt, hogy nem törődünk vele.~ ~Ezeket mondva bámulandó
154   II,   XXIV|               kiről hát?~ ~– Nem kínozlak vele. Elmondom. Azzal a szándékkal
155   II,   XXIV|                   azután mégsem akartalak vele zavarni; s magad légy tanúm,
156   II,   XXIV|                   inkvizícióra álltam elő vele. Nekem nem tetszik, engem
157   II,   XXIV|                beszélt, sétált és táncolt vele… Hogy szidta magában, mikor
158   II,   XXIV|                  álmában fölkereste, hogy vele beszéljen, hogy őt körüllengje,
159   II,   XXVI|                    Akárhányszor láttam őt vele ölelkezni, nyakába borulni
160   II,  XXVII|                  kérte őt, hogy menjen át vele más szobába.~ ~– Miért?
161   II,  XXVII|                   forró kezét, s megfogja vele férjeét, s odavonja azt
162   II, XXVIII|                Nincs akit megszégyenítsek vele. A halottakat szabad szeretni.
163   II, XXVIII|                  mást szeretni.~ ~– Tehát vele volt eljegyezve – gondolá
164   II,   XXIX|            ruhámba öltöztessenek, melyben vele megesküvém, hű cselédem,
165   II,   XXIX|                   hogy saját fejére üssön vele. Ha ő névnapomon kibékülés
166   II,   XXIX|            megemlegesse azt évrül évre.~ ~Vele elvégeztem e földön dolgomat.~ ~
167   II,    XXX|              szolgája sem vette észre, ki vele egy szobában aludt, és csak
168   II,    XXX|      Felöltözteték azon köntösbe, melyben vele megesküdött, úgy tevék a
169   II,   XXXI|              tudtak egy okos szót váltani vele, s most halála után jut
170   II,   XXXI|                   másvilágon is hiába fog vele találkozni, mert ott sem
171   II,   XXXI|               férjét igen gyakran elmenni vele a fenyőfák ligetéhez, s
172   II,   XXXI|                   múlva ha találkozandunk vele, mint boldog édesanyát látandjuk,
173   II,    Meg|                  Minden évben találkozunk vele a világlapok legelőkelőbb