Kötet, Fezejet

  1    I,      I|               és semmit sem lehetett olyan könnyen kapni tőle, mint
  2    I,      I|           macska.~ ~Különben az egér olyan szép, kedves kis állat,
  3    I,      I|            miért irtóznak tőle. Csak olyan, mint a mókus, mint a tengerimalac,
  4    I,      I|             még azoknál is ügyesebb; olyan finom kis orra van, csinos
  5    I,      I|        furcsa komikus nagy bajusza s olyan ragyogó, fekete szemei,
  6    I,      I|         között találhatni, s a poéta olyan fűzfáról szakadt, amilyet
  7    I,      I|           Nemhogy megköszönnéd, hogy olyan ritka sültet kaptál, amit
  8    I,      I|   liffleffegő hajerdő bokrosodik elő olyan mennyiségben, hogy felyülkerül
  9    I,      I|               ahova be akar menni.~ ~Olyan sötétség volt, hogy ragadt
 10    I,      I|      Kárpáthynak neveztetni? Viselni olyan nevet, melyet harminckét
 11    I,      I|             elkölthet kétmilliót; ez olyan tudomány, amit könnyű megtanulni.
 12    I,      I|             A két ember egymás hátán olyan volt a tűzvilágnál, mint
 13    I,     II| kérdezősködék gazdája felől, hallott olyan nevet, mely ismeretlen volt
 14    I,     II|           melyek nem énekeltek ugyan olyan szépen, mint a költők el
 15    I,     II|          mint szokott rendesen lenni olyan embereké, kik sokat foglalkoztak
 16    I,     II|         monsieur Griffard, ön mindig olyan udvarias – szólt az ifjú
 17    I,     II|     majorátusom fekszik, semmi sincs olyan rossz lábon, mint a törvénykezés,
 18    I,     II|            elfoglalja, s önt ezáltal olyan helyzetbe hozni, hogy dacára
 19    I,     II|               Valóban, ez alku éppen olyan – szólt derülten a bankár –,
 20    I,     II|        egészségét. Vannak, tudja ön, olyan jó nehéz pástétomok, miket
 21    I,    III|         nyelvén beszélni, s az nekem olyan jólesik, de olyan jólesik.~ ~–
 22    I,    III|              nekem olyan jólesik, de olyan jólesik.~ ~– Hát jöjjön
 23    I,    III|            nyárfák alatt.~ ~– Egykor olyan volt e vidék, aminőnek magadban
 24    I,     IV|            felfrissüljenek, melyeket olyan jól szoktatott, hogy valahányszor
 25    I,     IV|           aki legközelebb elment. Ez olyan rendes.~ ~Legelébb az északi
 26    I,     IV|                mely nehány hét előtt olyan nagy furorét csinált. *
 27    I,     IV|      entrepreneurje, * magyarul: egy olyan ember, aki tapsokkal és
 28    I,      V|             a tapsoló közönség éppen olyan jól ismerte a Mainvielle,
 29    I,      V|            közönség! Hisz a közönség olyan jó magában, akit egyszer
 30    I,      V|          értettem, hanem csak valami olyan színpadi betegséget.~ ~–
 31    I,     VI|             az elragadtatásnak, mely olyan, mint az arany: nem lehet
 32    I,    VII|        hadifőnök leánya volt, s mint olyan, az angolokkali harc alatt
 33    I,    VII|           ismét elválna tőle; de nem olyan könnyű az afgán hölgyet
 34    I,    VII|        fiatal óriások ezt a fogadást olyan igen jó tréfának találják.
 35    I,   VIII|          szabták volna. Viselete nem olyan, mint más közemberé, vászon
 36    I,     IX|              ám a derék ember, nincs olyan liberális fiú az egész mágnási
 37    I,      X|            őket Mayeréknek; ez a név olyan sok emberé, hogy senki sem
 38    I,      X|              fizetni, s gyakran tett olyan tréfát, hogy midőn nem volt
 39    I,      X|             is, és senki iránt sincs olyan gyűlölettel, mint testvére
 40    I,      X|     fáradságos dolgai után.~ ~Vannak olyan boldog emberek, akik sohasem
 41    I,      X|           haladt vállalatában, és az olyan jólesik!~ ~Ez ösztön hiányzott
 42    I,      X|             kívánja, hogy leányai is olyan büszkék legyenek erényeikre
 43    I,      X|              majd megfulladt tőle. – Olyan könnyen adják azt! Ha olyan
 44    I,      X|          Olyan könnyen adják azt! Ha olyan könnyű volna meghalni.~ ~–
 45    I,      X|         fogadott el tőle; ez még nem olyan nagy bűn, de ebből még nem
 46    I,      X|             a világ legfőbb örömeit, olyan irigyek a fiatalság mulatságaira.~ ~–
 47    I,      X|              ellopják a palacsintát, olyan kedves, bohó fiúk.~ ~Négy
 48    I,      X|            néz a másikra, hanem ő az olyan dolgokon, amik neki nem
 49    I,      X|                Mayer papa iparkodott olyan nyájas lenni Terézhez, mint
 50    I,      X|       nincsen esze hozzá.~ ~Mayer úr olyan jó ember volt, hogy mikor
 51    I,      X|            lett volna a megijedésre, olyan sort vert rajta, hogy magának
 52    I,     XI|            ez drága kincs! Kár, hogy olyan kevés figyelmet fordítanak
 53    I,     XI|       boldogabb jövendőjének!…~ ~Nem olyan nagy csapás ám az a szegénység.
 54    I,     XI|            színezetet látni. Valóban olyan alak, aminővel nagy hatást
 55    I,     XI|           várni sem lehetett. Vannak olyan dologtalan urak, kiknek
 56    I,     XI|             mert azok a vénasszonyok olyan bosszúállók! Nyitva hagyaták
 57    I,    XII|          semmit, tehát a baj még nem olyan nagy. De a név, a név?~ ~
 58    I,    XII|             legényekre, „Ne húzzátok olyan csúnyául azt a fűrészt!”
 59    I,    XII|           folytatá a bőbeszédű dandy olyan éles hangon, hogy minden
 60    I,    XII|        lelkét. Hisz a fiatal leányok olyan könnyen hivők; még a virágtól
 61    I,    XII|               hogy azért nem szükség olyan nagyon morogni.~ ~Konrád
 62    I,    XII|            kifizessek.~ ~– De ez nem olyan követelés, amilyet ön gondol!
 63    I,    XII|           melyek egészen újak, s nem olyan könnyű velők bravúrlövéseket
 64    I,   XIII|      rakatott egymás hegyire-hátára, olyan pálinkafőző házat támasztatott
 65    I,   XIII|          lehúzatta a nagyságos úr, s olyan sort veretett rajta, amilyen
 66    I,   XIII|      szörnyen.~ ~S ha azután egy-egy olyan bohó akad hozzá, mint Varga
 67    I,   XIII|            főfelügyelőnek, aki aztán olyan kék szöveteket állított
 68    I,   XIII|            tán? Nem. Neki ez is csak olyan bolond volt, mint a többi,
 69    I,   XIII|           Jól van na. Azért nem kell olyan nagyon kiabálni! – felelt
 70    I,   XIII|              nevettében.~ ~– Kend is olyan számadást csinál, mint az
 71    I,   XIII|      dolgokkal való kibékülésben, ha olyan ménkű tintás nem volna az
 72    I,   XIII|           vendég nincs jelen, valami olyan ember, aki nemigen szokott
 73    I,   XIII|        lehajtván: „Elvégeztetett!” S olyan szónoklatot hevenyészett
 74    I,   XIII|        Ezúttal mindazt nem találta ő olyan mulatságosnak, mint egyébkor.~ ~
 75    I,   XIII|              szót sem hallott senki, olyan halkan mondta.~ ~Hiába mondták
 76    I,   XIII|        dörmögé a jó társaság –, hogy olyan erkölcsös kezd lenni egyszerre?)~ ~
 77    I,   XIII|                   Ugyan ne kiabáljon olyan nagyon már no! Hát nem látja,
 78    I,   XIII|          forduljanak.~ ~A tiszttartó olyan képet csinált, mint akit
 79    I,     Sz|              élet, de ha van, az nem olyan~ ~ ~ ~falunyél – torony~ ~
 80   II,    XIV|              rámutatni, mert számára olyan szerep készül a saját maga
 81   II,    XIV|             örökké? Ugyan ne csinálj olyan szent pofákat! Énelőttem
 82   II,    XIV|            No kimondjam? Ne légy hát olyan gyáva. Mit sóhajtozol esztendőszámra?
 83   II,    XIV|            neked, s holnap, fogadom, olyan kézfogót csapunk, hogy még
 84   II,    XIV|      megjavult egy idő óta.~ ~– Akit olyan nagy bolondnak tartanak!~ ~–
 85   II,    XIV|             mester maga is kacagott, olyan jókedve támadt.~ ~Fanny
 86   II,    XIV|            szeméről.~ ~Boltay mester olyan hosszú beszédeket gondolt
 87   II,    XIV|          csendes volt, a lég lanyha; olyan éj, melyben a lidérkék *
 88   II,    XIV|              egyszerre lelkét.~ ~Hát olyan magasan volnának ezen fényes
 89   II,     XV|   gardróbomat, és éljek nálok nélkül olyan tisztességesen, ahogy nekem
 90   II,     XV|             no, asszonyom. Ne legyen olyan elkeseredett – biztatá a
 91   II,     XV|         valónak tartsa valaki, éppen olyan erős hitének kellene lenni,
 92   II,     XV|           eladni? Ugyszólván semmit, olyan chimérát, * aminek addig
 93   II,     XV|           csak azon könyörgött, hogy olyan szobába tegyék, ahol kedves
 94   II,     XV|            ugatnak a folyosó alatt – olyan jólesett arra gondolni,
 95   II,     XV|          hittem volna soha, hogy még olyan boldog lehessek valaha,
 96   II,     XV|            maradnak a leányok mindig olyan kicsinyek!~ ~Ezen együgyű
 97   II,     XV|             büszkék, akik más embert olyan hamar el tudtak ítélni.
 98   II,     XV|         büszke, dölyfös Halmék, akik olyan könnyen pálcát törtek más
 99   II,     XV|            még. Van az emberben néha olyan merész kíváncsiság; tudja,
100   II,     XV|         fumigálják, megvetik; míg az olyan nőkkel, mint Halm Rézi,
101   II,     XV|      szemöldök! Finom, halavány arc, olyan kéz mint a bársony, gyönyörű
102   II,     XV|            letenni a kezembe, s ha ő olyan gyalázatos szószegő volna,
103   II,     XV|             hamarjában nemigen tudok olyan nagy urat, aki a szavát
104   II,     XV|            kivált mikor a szavát egy olyan szép, remek leánynak adta,
105   II,     XV|            soha életemben nem láttam olyan férfias alakot.~ ~Fanny
106   II,     XV|                  Ah! okos leány! Nem olyan szeles, mint a testvérei.
107   II,     XV|         nyomattal Mayerné –, mert az olyan hölgyek, kik a világ örömeitől
108   II,     XV|            ideje valaminek történni? Olyan szép csendesen kávéztak
109   II,     XV|              szokott játszani, s egy olyan korszükséget pótol, melyet
110   II,     XV|        lakába; a mennyei gondviselés olyan kegyes volt iránta, hogy
111   II,     XV|            van győződve, hanem azért olyan díszesen bókolnak egymásnak,
112   II,    XVI|             saját bőreiket, s inkább olyan fegyvert adnak a felek kezébe,
113   II,    XVI|             mert ott hamar megkapnak olyan embert, kinek sok hitelezője
114   II,   XVII|        rábízta Marcira, hogy az mind olyan jámbor legyen, mint a bárány,
115   II,   XVII|         lehet érteni, hogy agarat is olyan könnyű nevelni, mint könyvet
116   II,   XVII|           csúzban szenved, nem lehet olyan szerencsés, hogy az ülésben
117   II,  XVIII|             volna, ha most egyszerre olyan hosszú keze lenne, hogy
118   II,  XVIII|     Méltóztatik parancsolni? – kérdé olyan hangon, mintha minden szótag
119   II,  XVIII|           minden szótag lábára éppen olyan szűk csizmák volnának húzva,
120   II,  XVIII|              emberségtudó szolga, ki olyan szertelen nagy tisztelettel
121   II,  XVIII|       tisztelet, hogy megengedik egy olyan csekély embernek, mint ő,
122   II,  XVIII|        atyámat. Miért volt ön hozzám olyan jó, olyan kedves?~ ~E szavak
123   II,  XVIII|             volt ön hozzám olyan jó, olyan kedves?~ ~E szavak való,
124   II,  XVIII|         ámbátor gyűlöletes dolog egy olyan csekély embernek, mint az
125   II,  XVIII|      embernek, mint az én személyem, olyan nevezetes férfiakról és
126   II,  XVIII|         Hogyan? Nagyságod lett volna olyan kegyes, az én szegény házamnál
127   II,  XVIII|       súrolta a padlót.~ ~Nagyon sok olyan név volt egymás után, akiket
128   II,  XVIII|             is férfi a neje mellett, olyan férj, aminő csak csodára
129   II,  XVIII|           mert ő kerubim. Rudolf nem olyan férj, mint egy és más férfi,
130   II,  XVIII|          önnek, kedves Flóra! Kivált olyan derék, jó szelíd anyát,
131   II,  XVIII|              kényszeríté őt is arra. Olyan szép, olyan legendai szép
132   II,  XVIII|              őt is arra. Olyan szép, olyan legendai szép volt e két
133   II,  XVIII|              sírt, és sírt, és mikor olyan nagyon sírt, akkor igen-igen
134   II,  XVIII|              annyi jókedvet, mikor ő olyan szorgalmatosan dolgozik
135   II,  XVIII|           megállásra bírni, mégpedig olyan egyszerű módon, hogy futtában
136   II,    XIX|           fiatal leány legyen jelen, olyan furcsa anekdotákat mond
137   II,    XIX|             ember, éppen azért, mert olyan bohó, éppen azért, minthogy
138   II,    XIX|           megnevettessen. Mondhatni, olyan ártatlan, mint egy gyermek,
139   II,    XIX|              különben nagyobbrészint olyan emberek, akiket egyszer
140   II,    XIX|           mások rágalmazni találnak, olyan lármát csinál érted, hogy
141   II,    XIX|         kisasszony.~ ~– Valóban?~ ~– Olyan, amilyennek láttad. Mindig
142   II,    XIX|            amilyennek láttad. Mindig olyan. Ez természet nála és nem
143   II,     XX|     legjobban a háziasszonyban, hogy olyan keveset háborgatja őket.
144   II,     XX|             érdekeit felkarolja, egy olyan osztálynak, mely velünk
145   II,     XX|             nem rosszul hangzott egy olyan kis eleven, mosolygó hölgy
146   II,     XX|        mindjárt buzogánnyal felelni. Olyan képpel és állással, mintha
147   II,     XX|              meg vagyunk szabadulva. Olyan gyöngéjét találtam érinteni,
148   II,     XX|            claqueurjei, min kacagnak olyan gégeszakadtából.~ ~Azonban
149   II,    XXI|          vettek fel arcvonásai, mint olyan emberéi, ki soha sem testi,
150   II,    XXI|           önnek volnék, nem tartanék olyan házibarátot, aki ellenállhatlanság
151   II,    XXI|        fordítá el fejét. Ez az ember olyan ostoba, hogy semmit sem
152   II,    XXI|              lovagló barátnéje éppen olyan jókedvvel társalg Gergely
153   II,   XXII|            amaz oly szép, oly jó, és olyan eszes? Csupáncsak az emberi
154   II,   XXII|         hihetné, hogy Rudolf is csak olyan, mint a többi lengeteg férfi,
155   II,  XXIII|            viseltetnünk.~ ~Kecskerey olyan ember, akinek mindenféle
156   II,   XXIV|             minduntalan magasztalni, olyan gyöngeség, amely ritkán
157   II,   XXIV|            az élet, a praktikus élet olyan sokat lehetővé, megfoghatóvá
158   II,   XXIV|            hinni, amit mondott, hisz olyan halavány volt e percben,
159   II,   XXIV|           ismeretséget kössön? Flóra olyan jószívű, szánalomból magához
160   II,   XXIV|                 Ah, Rudolf, ne mondj olyan rossz élceket, ez rossz
161   II,    XXV|         hullott tenyerébe abból.~ ~– Olyan fekete, mint a gyöngy –
162   II,   XXIX|          hogy eljöttél. – Rudolf, én olyan különösen érzem magamat.
163   II,   XXIX|          sokat törődtem rajta, éppen olyan, mint az „övé”, csakhogy
164   II,   XXIX|         gondolattól, hogy fiamat egy olyan megromlott szellem gondnoksága
165   II,   XXIX|            órában, hogy őt szeretem. Olyan hideg vagyok iránta, mint
166   II,    XXX|              meg minden vonásiban.~ ~Olyan csendesen halt meg, hogy
167   II,    XXX|            kik neje fölött énekeltek olyan szép, olyan megható halotti
168   II,    XXX|         fölött énekeltek olyan szép, olyan megható halotti dalokat.
169   II,   XXXI|       könnyen jutott családhoz!~ ~Ez olyan jó tréfa volt, hogy az emancipált
170   II,    Meg|               miért ne lehetne éppen olyan szent jelvénye a költészetnek
171   II,    Meg|              apró alakjaival együtt; olyan volt az, mint mikor az ember
172   II,    Meg|            cáfolhatott meg, hogy nem olyan volt mindaz. Apor monográfiája,
173   II,    Meg|       teljesen korrajzi sablon. Volt olyan elég. A külföldön élő, vagyonukat