Kötet, Fezejet

  1    I,      I|          kerekével úgy levág a hintó éppen a gát közepén, hogy sem
  2    I,      I|        társaira vetette figyelmét, s éppen leereszkedő kedélyben levén,
  3    I,      I|             A sötétzöld frakk dereka éppen a hóna alatt van, de szárnyai
  4    I,      I|         szájak tátva maradtak, ahogy éppen a szó beléjük szakadt, amidőn
  5    I,      I|         mindenki. Jancsi úr most már éppen felült fektéből, s tenyereit
  6    I,      I|           hívják.~ ~– Le voilà! * Az éppen én vagyok – szólt az idegen
  7    I,      I|         valami okosat; amidőn én már éppen az utolsón voltam, és semmi
  8    I,      I|      egyetlenegy onklimat, úgy, hogy éppen nem képzelhettem őt egy
  9    I,      I|        szóhoz juthatva. – Hanem csak éppen előlegezést.~ ~– Előlegezést?
 10    I,      I|       bámulunk némelyembereknél, kik éppen akkor, midőn legalázatosabbaknak
 11    I,     II|            mint amennyit adott. Mert éppen azért foglalkozott mindig
 12    I,     II|             pástétomsütőt egyébiránt éppen nem bosszantotta; úgyhogy
 13    I,     II|           olvasni. Griffard úr tehát éppen a görögök legújabb diadalait
 14    I,     II|          felkacagva Mr. Griffard, ki éppen nem értette, hogy mi szükség
 15    I,     II|             viszonyai Kelet-Indiában éppen úgy ismeretesek, mint a
 16    I,     II|              gazdagság miatti zavar) éppen úgy hasznomra van, mint
 17    I,     II|          nyájas, szelíd hangon, s ön éppen nem ijedne meg azon gondolattól,
 18    I,     II|             gavallérnak képzeli?~ ~– Éppen nem. Én igen jól tudom,
 19    I,     II|   favoris-ját. * ~– Valóban, ez alku éppen olyan – szólt derülten a
 20    I,    III|            futó mosollyal arcán.~ ~– Éppen nem – felelt a kézműves. –
 21    I,    III|        Rousseau neve, s oda felállva éppen ráláthatunk a bölcs sírkövére.~ ~
 22    I,    III|              ellen. Igaz ugyan, hogy éppen amiatt, minthogy van neki
 23    I,     IV|        kacagása tanúsítja, hogy most éppen valami kedves kalandot mesél,
 24    I,     IV| Petit-pas-nál – nevetett Iván –, tán éppen az volt, ki a múltkor kocsim
 25    I,     IV|              Kit? Saint-Michelt?~ ~– Éppen őt; ott valami derék tábornokkal
 26    I,     IV|              hozat a rózsalugas alá, éppen ahogy Ovidius Naso idejében
 27    I,     IV|         találkozik egy kozákkal, aki éppen akkor száll le lováról. „
 28    I,     IV|           lábért.” Milyen elméncség! Éppen hasonló eset történt mamám,
 29    I,      V|              volt művészete.~ ~A hír éppen annyi dicsőt beszélt Mainvielle-ről,
 30    I,      V|         kettőnek; a tapsoló közönség éppen olyan jól ismerte a Mainvielle,
 31    I,      V|        értékét. Jozefine visszatért. Éppen azon időben történt, hogy
 32    I,      V|            mint a színpadon, vagy ha éppen otthon házi boldogságot
 33    I,      V|                 Mainvielle betegsége éppen az éjszakán fordult meg,
 34    I,      V|              de miután átadója nevét éppen nem akará megmondani, azon
 35    I,      V|               mert a király őfensége éppen most parancsoló meg, hogy
 36    I,     VI|         idáig tartóztatták, midőn az éppen azt szerette volna, ha még
 37    I,     VI|      színpadra, melyről a koszorúkat éppen akkor gereblyélte össze
 38    I,     VI|             lehet mondva csinálni, s éppen azért oly becses, mint ama
 39    I,    VII|               e csalogató csáb, mely éppen a cél előtt állít meg, mint
 40    I,    VII|             segített neki benne. Hát éppen nincs abban az emberben
 41    I,    VII|         blazírt kedélyek előtt pedig éppen bűn. Szegény ember tartozik
 42    I,    VII|           tallért.~ ~E fogadás tehát éppen nem tetszett a bankárnak.
 43    I,    VII|               olvasd Kalácsi). Miért éppen ez az egy ily különc? A
 44    I,    VII|            egyet tevé ölébe.~ ~Hátha éppen ő az, akit vár. A varázspalack
 45    I,    VII|             ostorrá vált rájuk nézve éppen e lélekerő, mert üresnek
 46    I,    VII|             tudom, hogy ha egy népet éppen azok hagynak el, akik leggazdagabbak,
 47    I,    VII|            gyászol. Midőn eljöttünk, éppen azelőtti napon temették
 48    I,   VIII|           azonban egy vörös mondúros éppen odakinn ácsorgott a kapuban,
 49    I,   VIII|              a mocsárban.~ ~Jelenleg éppen a füzes sziget bokrai közé
 50    I,   VIII|           zaját, sietett arrafelé, s éppen jókor érkezék. Egy perc
 51    I,   VIII|           úri nép volt a karzaton, s éppen a jegyzőkönyvet olvasták
 52    I,   VIII|            tréfát egy uradalomért.~ ~Éppen háromnegyedet ütött négyre.~ ~
 53    I,   VIII|           szájában pipa volt, melyet éppen akkor tömött meg dohánnyal.~ ~–
 54    I,     IX|              az országgyűlésbe.~ ~Ma éppen a főrendi táblának van nyílt
 55    I,     IX|        mulatság, a figyelmezők pedig éppen boszonkodnak. A fiatal jurátushad
 56    I,     IX|          hangzik: „Halljuk!” úgyhogy éppen semmit sem lehet hallani.~ ~
 57    I,     IX|            odairányzá lornyettjét. – Éppen most érkezett; ott azokon
 58    I,      X|             elrontsa, a nagyobbiknak éppen akkor udvarolt valami földesúr,
 59    I,      X|            nem volt több pénze, mint éppen az utolsó napok konyhaköltsége,
 60    I,      X|              nagy művésznő neve, kik éppen így tönkrejutott családból
 61    I,      X|    tönkrejutott családból eredtek, s éppen így jutottak a színi pályára,
 62    I,      X|       tüneménnyel. Neki ugyan mindez éppen úgy nem tűnt volna fel,
 63    I,      X|         látogatás érte Mayer uramat. Éppen egy csoport jókedvű fiatal
 64    I,      X|               valahára láthatni…~ ~– Éppen nem udvariasságokat jöttem
 65    I,      X|            szelid kedélyű ember, kit éppen a kertjében talált, amint
 66    I,      X|              ily ügy felett, ha neki éppen úgy tetszik, hogy egy leányát
 67    I,      X|        azután mind pártját fogják.~ ~Éppen lehetett Mayer úr lépéseit
 68    I,      X|             mind közbeveték magukat; éppen jókor! Ahány ága volt a
 69    I,     XI|             felé forgatott szemeiben éppen egy könnyet törölt szét.
 70    I,     XI|          kedvesem, menyasszonyom, ki éppen ily szépen énekelt, a „Stabat
 71    I,     XI|            énekelt, a „Stabat mater” éppen így hangzott ajkairól, mintha
 72    I,     XI|              csak őt magát hallanám. Éppen a menyegzőnkre kitűzött
 73    I,     XI|        híreket hallottam, mintha nem éppen nagyon sokat tartanának
 74    I,     XI|       amilyet magában képzelt. Igen, éppen ilyen ideált alkotott ő
 75    I,    XII|           hintó jött be az utcába, s éppen Boltay háza előtt állt meg.~ ~
 76    I,    XII|              ablakon; a hintóban ülő éppen akkor szállt ki. Ijedten,
 77    I,    XII|       szolgálatunkat felajánljuk. Mi éppen nem találunk semmi gyönyörűséget
 78    I,    XII|             pedig felfelé rúg, akkor éppen a koponyájába.~ ~Ezalatt
 79    I,    XII|          tartva. – Az ördöngős golyó éppen fülem mellett repült el,
 80    I,   XIII|             van alkalma kibékülni, s éppen azért hozatja azokat maga
 81    I,   XIII|              melyben volt eleve, nem éppen gazdag fizetéséből élve
 82    I,   XIII|         semmi dolguk.~ ~– Igenis, de éppen ezen árvíz okozta, hogy
 83    I,   XIII|           szénát elvitte a víz, mert éppen takarodás idején hajtóvadászatra
 84    I,   XIII|              bírja költeni? Vagy tán éppen perlekedjék azok ellen,
 85    I,   XIII|          hogy az urát mulattassa. És éppen azért őt is oly kiválólag
 86    I,   XIII|      szörnyen a többi közé illett.~ ~Éppen csak akkora képe volt az
 87    I,   XIII|              a bársonykefét, mellyel éppen a mentegallért készült végigsimítani.~ ~–
 88    I,   XIII|              hátratéve kezeit. – Tán éppen ki akar vele békülni a nagyságos
 89    I,   XIII|             Dehogynem jöttek, hiszen éppen azon nevettem. Megint itt
 90    I,   XIII|       vezetve szarvánál, melyet csak éppen e napra hizlaltak, s a bátrabb
 91    I,   XIII|         fűben,~ ~ ~ ~Járván ez ideig éppen ötödfűben, *~ ~ ~Annyi esztendeig
 92    I,   XIII|           hogy már el sem fog jönni, éppen akkor ugrott le a lováról.
 93   II,    XIV|           volna!~ ~ ~ ~Boltay mester éppen kinn állt a kapujában, s
 94   II,    XIV|       kapujában, s hátratett kezében éppen úgy tartott egy kurta botot,
 95   II,    XIV|             hiszi, hogy rászedik, és éppen akkor szedik rá, mikor nem
 96   II,    XIV|              legérzékenyebb részére, éppen a szíve kellő közepére gázolhasson.
 97   II,    XIV|           fejével bólintott.~ ~– Tán éppen magával az érdemes mesterrel
 98   II,    XIV|      tőzsérek, uzsorások kezeibe, és éppen ugyanaz, aki halálom fölött
 99   II,    XIV|           felkeresni.~ ~A derék ifjú éppen remekét végzé be, egy pompás
100   II,    XIV|                  Ki az?~ ~– Neve nem éppen kellemetes hangzású előttünk,
101   II,    XIV|    nagybátyja; Kárpáthy János.~ ~Itt éppen felkacagott a leány.~ ~–
102   II,     XV|           napon, midőn Boltay mester éppen otthon volt gyári házában,
103   II,     XV|     tragédiát valónak tartsa valaki, éppen olyan erős hitének kellene
104   II,     XV|           sikerületlen terve után. – Éppen most kérte ki Mr. Griffard-tól
105   II,     XV|           akkor a pénz útban volt, s éppen jókor érkezék Abellinónak
106   II,     XV|      elbízott szokott lenni. – Ennyi éppen elég lesz a sikerre.~ ~Ő
107   II,     XV|          künn állt a folyosón. Fanny éppen akkor jövén a kertből, előre
108   II,     XV|             csendes szemlélődéseiben éppen nem háborította.~ ~Fanny
109   II,     XV|          tekint reá.~ ~Ez az éjszaka éppen ily viharos volt, úgy szakadt
110   II,     XV|             meg, meg a két testvére, éppen az ő korában. Ámbár még
111   II,     XV|              szerettei körében volt. Éppen ott találta Abellinót. A
112   II,     XV|              szót sem szólt, ő adott éppen bankot. Néhány perc múlva
113   II,     XV|              A legközelebbi teremben éppen szemben találkozott egyik
114   II,     XV|          furakodva fülébe súgja:~ ~– Éppen most láttam a hintóból leszállni
115   II,     XV|              kötekedő szóval: mintha éppen csak azt érdekelné a dolog:~ ~–
116   II,     XV|              úréival találkoztak, ki éppen őhozzá ért ekkor, karjára
117   II,     XV|              neked nagy okaid vannak éppen attól őrizkedni, hogy beléd
118   II,     XV|              szentélyérei hivatkozás éppen jókedvre hangol. Fennimornak
119   II,   XVII|             hogy mi érdek van ebben. Éppen oly kevéssé, mint a többi
120   II,   XVII|              volna, ha János úr vagy éppen szeretett hitvese kezébe
121   II,  XVIII|         szíveiket, bizalmukat? Hátha éppen az előtt tárja fel lelkét,
122   II,  XVIII|          mintha minden szótag lábára éppen olyan szűk csizmák volnának
123   II,  XVIII|        leányom. Régen, nagyon régen. Éppen ilyen idős, mint nagyságod,
124   II,  XVIII|      lehetnek okok, miknél fogva nem éppen kívánatos nagyságod személyére
125   II,  XVIII|           akiket kívánatosnak talált éppen semmi észrevételekkel nem
126   II,  XVIII|      elmondjam.~ ~– Fiatal e nő?~ ~– Éppen nagyságod korából való.~ ~–
127   II,  XVIII|      jelszóra érkezett volna, amidőn éppen róla beszéltek, amidőn magasztalásával
128   II,  XVIII|               minthogy azonban utunk éppen erre vezetett (tehát ne
129   II,  XVIII|     szomszédnőmet házamnál láthatni, éppen akkora az aggodalmam, hogy
130   II,  XVIII|            jó tulajdonságaik mellett éppen azzal nem bírnak, amiért
131   II,  XVIII|        jótékony szelleme a vidéknek. Éppen midőn megérkezett ide, önrül
132   II,  XVIII|          tudod, hogy hol méltóztatik éppen egy-egy kedvencnek déli
133   II,    XIX|        kivéve a magáéról, mert azzal éppen nem gondol, amellett heves,
134   II,    XIX|             mint más emberrel; hanem éppen ez a tisztelet a legjobb
135   II,    XIX|          legkevésbé veszélyes ember, éppen azért, mert olyan bohó,
136   II,    XIX|              azért, mert olyan bohó, éppen azért, minthogy oly szeretetreméltó,
137   II,    XIX|       kellene magadat hajtanod, vagy éppen eléje mégy, Louis megharagszik,
138   II,    XIX|            és vele átellenbe? Ez meg éppen kétségbeejt, mert meglehet,
139   II,     XX|          aranyfoglalatban. Úgy, hogy éppen nem lehet rossz néven vennünk
140   II,    XXI|           mellette lovagló barátnéje éppen olyan jókedvvel társalg
141   II,   XXII|  betegségéről kényszeríté azt termi. Éppen aznap érkezett, hogy Fanny
142   II,  XXIII|             kedves városban, melyben éppen akkora a köd, mint Londonban,
143   II,   XXIV|                 De hát miért megy el éppen az ünnepély elől?~ ~– Kedves
144   II,   XXIV|             közeledni. Szentirmaynét éppen elvitte valamelyik ifjú
145   II,   XXIV|           derék lovag (Kecskerey úr) éppen egy csillár alá vezette
146   II,   XXIV|         állású delnő, csakhogy azért éppen nem látom át, hogy miért
147   II,    XXV|      óhajtozott más társaság után.~ ~Éppen az újon rendezett angolkertben *
148   II,    XXV|              Mulattatni!~ ~A kertből éppen akkorra értek fel a kastély
149   II,    XXV|           van kötve. Minden virágnak éppen úgy van élete, vágya, hajlama,
150   II,    XXV|            üvegházhoz értek, melyben éppen akkor nyílt egy gyönyörű
151   II,   XXVI|         fogunk mesélhetni.~ ~Ezalatt éppen vége van a fördői szezonnak,
152   II,   XXVI|              érdemes gentlemannek.~ ~Éppen most is valami lesz a begyében,
153   II,   XXVI|         kedves jó öregem?~ ~– Hiszen éppen azért gratulálok. Mindnyájan
154   II, XXVIII|            szerette, s hűlt szívéhez éppen annyi joga van most, mint
155   II, XXVIII|     megcsókolá sorba az öt betűt.... éppen, mint ama másik ifjú…~ ~
156   II,   XXIX|      készítve, sokat törődtem rajta, éppen olyan, mint az „övé”, csakhogy
157   II,   XXXI|           temetését beszélik.~ ~Most éppen a végrendeletet kíséri kommentárokkal
158   II,   XXXI|               kikre semmi gondunk.~ ~Éppen most lép be monsieur Griffard,
159   II,   XXXI|           gyűlésterembe, ahol Rudolf éppen egy ragyogó, elmés beszédet
160   II,    Meg|            kikel. Talán kakukk? Vagy éppen lidérc (baziliszk * )? A
161   II,    Meg|            jelvény, miért ne lehetne éppen olyan szent jelvénye a költészetnek
162   II,    Meg|        terére átbarangoltam, ott meg éppen minden alkotás a képzeletre
163   II,    Meg|              a régi Rómába, s ha már éppen valami magyart kívántam
164   II,    Meg|         vendégszereplése alkalmával, éppen ilyen árvízlepte sík pusztán