Kötet, Fezejet

  1    I,      I|         predestinációt hivő képpel a más veszedelmét, a hajszolás,
  2    I,      I|             oly módos, mint akármely más állat.~ ~Attól, hogy a rákot
  3    I,      I|             téve, ahogy egy bizonyos más állatnál szokták.~ ~Letevék
  4    I,      I|         többé nem te kacagván,~ ~ ~ ~Más hegedűse valál, rád hegedűle
  5    I,      I|          tonnerres! * Nem tudnak itt más nyelven, csak magyarul?~ ~–
  6    I,      I|            őt felboszontani. Hah! ha más tette volna, milyen kimenetele
  7    I,      I|             égni, nem volt mit tenni más, mint szedni a köpönyegét,
  8    I,     II|           asztalt, szép szeretőket s más efféle kellemes tájékokat
  9    I,     II|               és lám, vagy egy, vagy más úton mindig pénzéhez jutott.
 10    I,     II|             eau de Cologne-nyal * és más illatszerekkel, hogy idegen
 11    I,     II|      örökségével visszaél, senki sem más, mint önnek nagybátyja maga,
 12    I,     II|           hozzám, hogy nekem egészen más betegség jeleit fogja elmondani,
 13    I,     II|          egyedül ön lehet?~ ~– Senki más nincs, ki Kárpáthy János
 14    I,     II|       ajánlataimat tenni. De még egy más pontra nézve kell önnek
 15    I,     II|            Par Dieu! * Az én ízlésem más, ez a monsieur Satan * tud
 16    I,    III|         hidegen szólt közbe, egészen más irányt adva a beszédnek:~ ~–
 17    I,    III|            látogatja Rousseau sírját más, mint a békák, kik Homer
 18    I,    III|              átszegődhetnek akármely más nemzethez; az eredeti faj
 19    I,    III|             mentül inkább megközelít más világnemzetet, annál messzebb
 20    I,     IV|              e pillanatban egyszerre más tárgy ragadta meg az erkélyen
 21    I,     IV|        melybe azelőtt senki sem járt más, mint matrózok, diákok és
 22    I,     IV|          Oignon pedig senki sem volt más, mint a claque entrepreneurje, *
 23    I,     VI|         nincsenek azon gyöngéi, amik más művésznőknek, akik szeretik
 24    I,     VI|       mindenre jól betanítani. Nincs más mód a hibát helyrehozni,
 25    I,     VI|       kétszer akkora lett a taps. Ha más színésznő, feledkezik így
 26    I,     VI|        tímárlegény, asztaloslegény s más afféle kesztyűtlen hadak,
 27    I,    VII|            ez ajkat mosolyogva? hogy más helyzetéről ne is szóljunk.
 28    I,    VII|      csodálatos hölgy minden percben más alakot vált, még soha két
 29    I,    VII|              nem az entretenue-k * s más egyéb könnyen hozzájárulható
 30    I,    VII|            azon nőnek, ki addig, míg más férj öve van derekán, egy
 31    I,    VII|           Fennimort, az alispánfit s más honi ismerősöket, lord Burlington
 32    I,    VII|            veres sálöv, mely egészen más szabást ad az akkori kurta
 33    I,    VII|            mentve, s nem marad hátra más, mint ön, ekkor ahelyett,
 34    I,    VII|          emfatikus * beszédfolyamnak más menetet adni, s Flórához
 35    I,    VII|             gondolatai.~ ~– E nő egy más éghajlat leánya, ki a költőt
 36    I,    VII|             akárhová nézett, mindent más szemekkel látott, az emberek
 37    I,    VII|              hogy szomorú legyen, de más zajosabb érzések elriasztják
 38    I,    VII|          lapokra jutott volna, elébb más lapokat fellett végigforgatnia,
 39    I,   VIII|            nem éri, azon alul mintha más bőrbül szabták volna. Viselete
 40    I,   VIII|             Viselete nem olyan, mint más közemberé, vászon lábravaló
 41    I,   VIII|            megesik ám, hogy egy vagy más legény elédbe hág.~ ~– Nem
 42    I,   VIII|         birtokosa az Alföldön, ki ha más szekerén nem ülhet, gyalog
 43    I,   VIII|        zsidókkal szalonnát etetni, s más efféle zseniális dolgok,
 44    I,   VIII|     gondolkozott, ha ne kiáltson-e a más úton járó legénynek. De
 45    I,   VIII|         poharat, hogy csinálja utána más.~ ~Természetesen mind belebuktak.
 46    I,   VIII|          társulatokban; kit egy, kit más hivatás kiragadott a baráti
 47    I,   VIII|           szokatlan fordulata, amely más ágakat oltott az elvadult
 48    I,     IX|              európai míveltségnek?~ ~Más, bár kisebb része főurainknak
 49    I,     IX|              renden volt; vagy pedig más, szélsőségben vad, szemet
 50    I,     IX|          áthághatlan kőfal. Nem volt más választás, mint kényelembe
 51    I,      X|              majd venni, mert hiszen más egyéb kinézése nem lehet
 52    I,      X|            neki azt mondani, hogy az más Mayer leánya, nem az ő testvéreé,
 53    I,      X|             fog kezdeni, a családban más rend fog beállani, mindenki
 54    I,      X|          nagyon szerette volna, hogy más is higgyen abból valamit,
 55    I,      X|     kettéhasítja, darabokra tépi, és más egyéb legkevésbé szokásos
 56    I,      X|            megbántott családodtul.~ ~Más leánynál ugyan azt felelné
 57    I,      X|      megnyugtatott –, ez már egészen más; de hát legalább ne iparkodjék
 58    I,      X|               főnemesek, bankárok és más nagy urak.~ ~Vette ugyan
 59    I,     XI|            volna azok, ha lelkeiknek más irányt tudott volna valaki
 60    I,     XI|          Boltay, hogy majd egy, majd más női munkát rendeljen meg,
 61    I,     XI|              eszébe. Ámde az egészen más: énekelni nyílt színpadon,
 62    I,     XI|           ügyesen volt kigondolva.~ ~Más küldemény figyelmessé, óvatossá
 63    I,    XII|              és mi jogon akar ön egy más valaki ellen intézett kihívást
 64    I,    XII| hetvenkedésnél a viadalra. Itt nincs más mód, mint lőni.~ ~Abellino
 65    I,   XIII|              aholott nem lakik senki más, mint az ő vendégei, cselédjei
 66    I,   XIII|            az utódok azután egy vagy más célra használták az ősök
 67    I,   XIII|             könyvtárral, múzeummal s más tréfaságokkal. De belehalt
 68    I,   XIII|            könnyen felkopik az álla. Más ember rég milliomos volna
 69    I,   XIII|          fiskálison kívül bizonyosan más akárkit meglepett volna.~ ~„
 70    I,   XIII|           bolond vagy te, Palkó. Hát más senki sincs itt?~ ~– Más?
 71    I,   XIII|             más senki sincs itt?~ ~– Más? Más? Hogyne volna más?
 72    I,   XIII|            senki sincs itt?~ ~– Más? Más? Hogyne volna más? De nem
 73    I,   XIII|               Más? Más? Hogyne volna más? De nem káptalan a fejem,
 74    I,   XIII|        hideglelés, köszvény, guta és más nemszeretem vendég kerülgetné
 75    I,   XIII|              mellett az asztalnál, s más nő nem volt jelen a lakomán.
 76    I,   XIII|          révészeit, a gyűrűhajtást s más ártatlan mulatságot, az
 77    I,   XIII|            kicsinyben múlt, hogy még más valaki is el nem jött, akit
 78    I,   XIII|             másik teríték is áll. Az más névnapokon is ott szokott
 79    I,   XIII|             néz. Az alsóbb rendű nép más asztalt foglalt el. A háttérben
 80    I,   XIII|       írnokok, birkások, árendások s más afféle apróbb emberek, magukat
 81    I,   XIII|       hivatalnok, cseléd és bohócbul más, mint Kiss Miska, az egykori
 82    I,     Sz|             ifjú ebbe belehalt, ill. más verzió szerint öngyilkos
 83   II,    XIV|        valami otromba fickó, amilyen más munkásember szokott lenni;
 84   II,    XIV|             másba szerelmes, és azon más tán ismét reménytelenül
 85   II,     XV|        afelől semmit Mayerné – tehát más oka volt idejönni. Mert
 86   II,     XV|          szörnyűködő, helybenhagyó s más efféle buzdító interjekciókkal *
 87   II,     XV|              ásított, azután kezdett más beszédet.~ ~– Te ugyan boldog
 88   II,     XV|        laknak őnála. A büszkék, akik más embert olyan hamar el tudtak
 89   II,     XV|          olyan könnyen pálcát törtek más ember leánya fölött, s ha
 90   II,     XV|      keserves élete volna! Az később más leányt vett el, s még alig
 91   II,     XV|             alatta anyját, nénjeit s más efféle pereputtyját.~ ~Ah,
 92   II,     XV|       divatszépségek, kiket egy vagy más tónadó * kegyelése a finom
 93   II,     XV|              szellemdús földesurak s más efféle buzgó közbirtokosok,
 94   II,   XVII|            alól örökváltság útján, s más, magához hasonló urakkal
 95   II,   XVII|         Kárpáthyné előtt, az egészen más. Arról tudja az ember, hogy
 96   II,   XVII|             mily büszkék lehetünk mi más nemzetek felett, midőn a
 97   II,   XVII|         választmányba kineveztetnék; más kéri a nagyon tisztelt társulatot
 98   II,   XVII|             egy nyughatatlan gróf és más, bőrükbe nem férő hazafiak
 99   II,  XVIII|              megszűntével, helyettük más, új világ kezd odaszokni,
100   II,  XVIII|           nagyságos asszony? Bárcsak más ülne most itt az ő helyén!~ ~
101   II,  XVIII|         jogosítja. Ah, de az egészen más helyzet volt. Ott tudta
102   II,  XVIII|       magamnak, noha elismerem, hogy más nagyúri személyek is sok
103   II,  XVIII|     mendemonda, szószaporítás, amint más korabeli ifjú amazonoknál
104   II,  XVIII|              olyan férj, mint egy és más férfi, teszem föl János
105   II,  XVIII|       hallasz magad előtt emlegetni, más boldogságának látása, hallása
106   II,  XVIII|              Flóra nem tűrheté, hogy más irányt ne adjon a beszélgetésnek.~ ~–
107   II,  XVIII|         nejét, eldugja a hamis, hogy más ne is láthassa. (Félti a
108   II,  XVIII|         szedte ki a kerekeimet, mint más vendégeinél szokta.~ ~–
109   II,    XIX|           saját házi körében egészen más szemmel tekinték, s úgy
110   II,    XIX|             nehezebb kitanulni, mint más embereket, mert nekik a
111   II,    XIX|           lehet vele úgy bánni, mint más emberrel; hanem éppen ez
112   II,    XIX|       szobrát, aki négyszer magasabb más embernél, s akinek nem szabad
113   II,    XIX|              nem nevetkéreznek, ahol más figyelmez. Kiken harminc
114   II,    XIX|         magától ki nem találni, hogy más név nem maradhatott ki onnan
115   II,    XIX|          akinek annyi elájulni, mint más embernek egyet sóhajtani.
116   II,    XIX|           örökké a legmélyebb hangon más szavába, hogy holmi gyönge
117   II,     XX|         csodás fegyverek, zászlók és más diadaljelek, miket nagyban
118   II,     XX|        szükség fejtegetnünk. Egészen más ízt, más fényt ad ez a komoly
119   II,     XX|       fejtegetnünk. Egészen más ízt, más fényt ad ez a komoly férfiak
120   II,     XX|             igen tisztelt hazafiak a más közérdekű ügyekben is hasonló
121   II,     XX|           irigyelni; nem! örülni fog más örömének, legjobb barátnéja
122   II,    XXI|               mikor vadászni készül, más csizmát húz, más sipkát
123   II,    XXI|             készül, más csizmát húz, más sipkát tesz, s azzal azt
124   II,    XXI|               mikor megy, és egészen más hangon beszélni, mint egyébkor.
125   II,    XXI|        szívűnek kell lenni. Mindenki más hangon beszél, még az éltesebb
126   II,    XXI|        eljött!”~ ~Ki jött el? Hát ki más, mint a legdaliásabb lovas,
127   II,   XXII|       ismerőst ismeretlen alakoknak, más jellemet vesz föl, az erős
128   II,  XXIII|             versezetek, hangjegyek s más afféle veszendő dolgok;
129   II,  XXIII|           hogy Kárpáthyné minden nap más szeretőt vált, hogy ma gróf
130   II,  XXIII|         falvakra látogatóba járni, s más effélét; mi gondom nekem
131   II,  XXIII|          gazdálkodást, mint akármely más filiszternek.~ ~– Ah, kár
132   II,  XXIII|             hanem attól tartok, hogy más lehet belé szerelmes.~ ~–
133   II,   XXIV|    műkirakatokban. Nőknél ez egészen más. A nő születve van arra,
134   II,   XXIV|      ünnepélyes arcok kozül, annyira más alakot adott azoknak a gyönyörű
135   II,   XXIV|           nem… Ez valóban meglepő! – Más férj legalább csak férfiaktól
136   II,    XXV|       kettecskén”. Alig hiszem, hogy más nyelvben vissza lehessen
137   II,    XXV|           feltett szándékkal, hogy a más feleségét elcsábítsa, csak
138   II,    XXV|   állíthatjuk, hogy ő sem óhajtozott más társaság után.~ ~Éppen az
139   II,    XXV|           hebegé remegve.~ ~– Hát ki más? – kérdé János. Bárkit rajta
140   II,    XXV|           gyanakodásra. – Hát ki jön más?~ ~– Ez Flóra férje – szólt
141   II,    XXV|       lelkének gondolatjait, adjanak más eszméket neki! Azt hivé,
142   II,   XXVI|          jövök, kedvesem.~ ~– Ah, ez más – szólt Abellino szelídebben
143   II,   XXVI|             Eszerint nincs mit tenni más számomra – mormolá fogai
144   II,  XXVII|              őt, hogy menjen át vele más szobába.~ ~– Miért? Én szeretek
145   II, XXVIII|              is zöldek, mikor minden más fa lehullatta a levelét.~ ~
146   II,   XXIX|                Oh, Rudolfnak egészen más oka volt borzadályt érezni
147   II,   XXIX|              fogom én őt felkeresni, más szobában lakunk mi majd
148   II,   XXIX|              Nevem van ráírva, semmi más. Alá e sorok vannak vésve: „
149   II,   XXXI|           Most Abellinónak nem marad más, mint bebizonyítani, hogy
150   II,   XXXI|         nevetett Kecskerey – egészen más érzések között múlt ki.
151   II,   XXXI|             még azt is, hogy senki a más feleségére rá ne merjen
152   II,   XXXI|              a viselet előnyén kívül más egyéb okuk is lehet e sötét
153   II,   XXXI|          vagy egy fél kesztyűt, vagy más egyéb értéktelen tárgyat.
154   II,   XXXI|          nevetni.~ ~Szegény ember!~ ~Más ember, ha megvénül, azt
155   II,   XXXI|              mulattatására legyen.~ ~Más embert vigasztal az nagy
156   II,    Veg|         erőfogyott volt, miként alig más nép Európában. Ez a másik
157   II,     Sz|     anakronisztikus módon átköltött, más viszonyok közé helyezett