Kötet, Fezejet

  1    I,      I|       ítéletidő, már ez negyven napig majd így fog tartani, márpedig
  2    I,      I|         kétfelől, s ahol zökkenő jön, majd egyik, majd másik nehezedik
  3    I,      I|              zökkenő jön, majd egyik, majd másik nehezedik a lépcsőkre,
  4    I,      I|               grácia, nagyságos uram! Majd én csak verset írok arra,
  5    I,      I|              bécsi zsurnálokban, hogy majd halálra kacagta magát fölötte).
  6    I,      I|          hozzátok elő az őzpecsenyét, majd az lenyomtatja.~ ~A bohóc
  7    I,      I|             sírjon-e vagy nevessen, s majd elneveti magát, majd ismét
  8    I,      I|                s majd elneveti magát, majd ismét elbődül, ült neki
  9    I,      I|             ne félj, epitáfiumodról * majd én gondoskodom.~ ~– Meg
 10    I,      I|              hogy miért hívják annak, majd az is kiderül.~ ~Ott a bolondos
 11    I,      I|          pástétomok és parasztleányok majd a másikat is odaviszik,
 12    I,     II|               mint élelmezési biztost majd a rajnai, majd az olaszországi
 13    I,     II|     élelmezési biztost majd a rajnai, majd az olaszországi hadseregnél;
 14    I,     II|              tanyáikon, melyek szinte majd remetegunyhót, majd tengeri
 15    I,     II|            szinte majd remetegunyhót, majd tengeri világítótornyot
 16    I,     II|   virágsorokkal, minden kanyarodásnál majd egy jázminlugas, idilli
 17    I,     II|         jázminlugas, idilli padokkal, majd antik márvány istenszobrok,
 18    I,     II|            halmozott divatvirágokból, majd mesterséges romok, közéjök
 19    I,     II|               meg akarja érteni, amit majd későbben mondok. Van aztán
 20    I,     II|             biztató hangon monda:~ ~– Majd megpróbáljuk, mint lehetne
 21    I,     II|               hogy ez összeg helyett, majd ha miajorátusát megnyeri,
 22    I,     II|              oly irtóztató dolog.~ ~– Majd meglássuk – szólt Abellino
 23    I,     II|         mutatkozik, ez akkor kezdi el majd játszani a begyest.~ ~–
 24    I,     II|         begyest.~ ~– Azt mondom, hogy majd meglátjuk, az előttem álló
 25    I,    III|               távol hazájuktól, akkor majd megtudják, hogy mi az.~ ~
 26    I,    III|    találandjátok együtt. Akkor azután majd megkérdem tőled: „Akarod-e
 27    I,     IV|               beszélj magadról, rólad majd beszélünk mi, ha elmégy.~ ~–
 28    I,     IV|            nézni. Hát amint rátekint, majd a föld alá süllyed a szerencsétlen
 29    I,     IV|         villát dugott a fagylaltba, s majd kilőtte a tábornok szemét
 30    I,     IV|           szegény nyavalyás ijedtében majd elhalt, térdre esik a herceg
 31    I,     IV|         Rudolf fülébe.~ ~– Ne búsulj, majd mindjárt elrontja.~ ~– Azonban
 32    I,     IV|              azt hitte, hogy már most majd én fogok városrul városra
 33    I,     IV|             Ön velünk dacol? Megállj, majd megmutatjuk, hogy le tudunk
 34    I,     IV|     argumentum végre mégis meglágyít; majd meglátja, hogy mit tehet.
 35    I,      V|     fullánkját érzenéd a kígyónak; én majd csendesen aludjam akkor
 36    I,     VI|           ének, melyik a zene hangja; majd lement mélyen harmadfél
 37    I,     VI|          második darabban ezek fognak majd sziszegni. Az entr'acte
 38    I,    VII|          helyette komornyikot, mert ő majd ismét vissza fog térni.~ ~
 39    I,    VII|     öltözeteiket, hogy azt mondhassák majd, miszerint a tüzet oltani
 40    I,    VII|            boldog. Hogy fogják áldani majd a nyomorú viskókban! – És
 41    I,    VII|      viskókban! – És hogy kigúnyolják majd a szalonokban e kötéltáncosi
 42    I,    VII|              lovagját, s e szenvedély majd dühvé, végre kétségbeeséssé
 43    I,    VII|               nyernek a mozgó alakok, majd végre lassúbb lesz a ködalakok
 44    I,    VII|            vele. Mi azt hisszük, hogy majd a színházban találkoztunk
 45    I,   VIII|         engedi meg a leereszkedést.~ ~Majd a tisztelendő urak házai
 46    I,   VIII|                 Jancsi úr?~ ~– Ejnye, majd alig látja kend kimondani
 47    I,   VIII|            hányavetiség, Márton; mert majd nagyon hozzá találsz szokni
 48    I,   VIII|            szokni ehhez az élethez, s majd nehezen esik aztán újra
 49    I,   VIII|              zászlót tartott, mellyel majd kiverte a szél a szemeit.
 50    I,   VIII|             szívvel. – Nem tudtam. No majd a másodszori futásnál ügyelni
 51    I,   VIII|            Tán biz azt gondolod, hogy majd akkor is magam elé eresztlek?
 52    I,   VIII|              de csak gyere másodszor, majd megtanítalak rá, hogy ki
 53    I,   VIII|    mulatságnak az szokott lenni, hogy majd egyike, majd másika a vendégeknek
 54    I,   VIII|              lenni, hogy majd egyike, majd másika a vendégeknek kidűl
 55    I,   VIII|   bugyillárisban. Most eredj, hajdúim majd felöltöztetnek, ha készen
 56    I,   VIII|          asztal felugrált, a társaság majd megpukkadt a kacagás miatt,
 57    I,   VIII|                  Jancsi úr csodájában majd hanyatt esett.~ ~– Százhúszezer
 58    I,     IX|          megismernők bennök egyenkint majd a mi párizsi ismerősünket
 59    I,     IX|              köszmétebokrok * között, majd hogy senki sem érkezik,
 60    I,     IX|               nemsokára beszélni fog. Majd éljenezzünk neki! Csak jó
 61    I,     IX|             föl, kardját ölébe kapta, majd meg rátámaszkodott, a bajuszát
 62    I,     IX|         egyszer szelíd képet csinált, majd bölcsen mosolygott, ahogy
 63    I,      X|    ismerkedett meg; az talán el fogja majd venni, mert hiszen más egyéb
 64    I,      X|             úri házhoz, a többinek is majd mutat dolgot az isten, és
 65    I,      X|         lisztet dugva a szájába, hogy majd megfulladt tőle. – Olyan
 66    I,      X|            azután ismét egy földesúr, majd egy negyedik és egy ötödik –
 67    I,      X|         keresni fel, remélve, hogy az majd határozottabb választ adand.~ ~
 68    I,      X|      bennünket előtted szidni mindig, majd úgy elidegenülsz tőlünk,
 69    I,      X|             hogy ő nem akar odamenni, majd a többiek azután mind pártját
 70    I,      X|               hírt távoli utasok, kik majd Törökországban, majd Angliában
 71    I,      X|              kik majd Törökországban, majd Angliában láttak hozzá hasonló
 72    I,     XI|      félretevé – gondolva, hogy hátha majd ő nem lesz, maradjon Fannynak.
 73    I,     XI|       annyiszor Terézhez Boltay, hogy majd egy, majd más női munkát
 74    I,     XI|       Terézhez Boltay, hogy majd egy, majd más női munkát rendeljen
 75    I,     XI|            hét napon keresztül azután majd megölte a tudnivágy, hogy
 76    I,     XI|              ajándékba, csak kölcsön; majd ha gazdag leend, nekem vissza
 77    I,    XII|                  Az időről és helyről majd tudósítják önt – monda Livius,
 78    I,    XII|               eltávozásuk közben.~ ~– Majd meglássuk, eltart-e neki
 79    I,    XII|         szíverősítőre volt szükségem. Majd azután… Vagy azután sem! –
 80    I,    XII|         vagyok, maustodt! – Maustodt! Majd jövök én többször párbajsegédnek,
 81    I,   XIII|          Azután ismét mosolygott.~ ~– Majd én is megköszöntöm őt –
 82    I,   XIII|              lekaszáltatni a sását, s majd nem dűlt volna meg; jégeső
 83    I,   XIII|              van, Péter uram, tovább. Majd máskor másképp lesz. Csak
 84    I,   XIII|         mennyiséget vett belőle, hogy majd ő abból indigót * támaszt;
 85    I,   XIII|             társaságában megjelennem, majd én csak holnapután reggel
 86    I,   XIII|            nevében, béküljön ki vele, majd szerzek neki valakit, akin
 87    I,   XIII|              viszonzani Abellino, azt majd meglátjuk azonnal.~ ~ ~ ~
 88    I,   XIII|             nevét a fejemben tartsam; majd meglátja őket, még meg is
 89    I,   XIII|        feladta urára a dolmányt, hogy majd kitörte vele a kezét.~ ~–
 90    I,   XIII|     mindenféle tréfát kigondolt, amin majd nevetni lehet nagyokat;
 91    I,   XIII|        szurkot a kántor ülésébe, hogy majd ott fenekeljen meg; kiment
 92    I,     Sz|     eredetileg közelkeleti fejedelmi, majd a pasák férfi ivadékát és
 93    I,     Sz|             vallásos érzület ápolása, majd 1817 után az Európán kívüli
 94   II,    XIV|               az unokaöcs ötletét, de majd mindjárt nevetni fog minden
 95   II,    XIV|               hogy oda bejuthassanak; majd átöltözött úri inasok ajánlkoztak
 96   II,    XIV|             ott! Jó lesz neked akkor, majd ha ráuntam én!”~ ~Nem ez-e
 97   II,    XIV|          melyen azt el lehet érni, de majd eljönnek az unalom, a szenvedély,
 98   II,    XIV|          vagyok én már, mint az apám. Majd keresünk neked valakit,
 99   II,    XIV|             állásban mennyi jót fogsz majd tehetni szükséget szenvedőkkel,
100   II,     XV|         fényesebbeket fog vehetni, ha majd a főúr neje lesz, de legalább
101   II,     XV|             kellett volna őket, akkor majd megbecsültek volna, akkor
102   II,     XV|             megbecsültek volna, akkor majd nem hoztak volna gyalázatot
103   II,     XV|            őket, csak azt hiszi, hogy majd megjavulnak; óh, bár vakultam
104   II,     XV|             kissé szigorú személy, de majd kibékítem én őt magával.~ ~–
105   II,     XV|        figurája felett! – Hogy fognak majd a leányok odahaza és a galant
106   II,     XV|    csatlakozik hozzám, tudva, hogy én majd magammal viszem. Önzés.
107   II,     XV|            kellett járni, mit csinál. Majd azon kapták rajta, hogy
108   II,     XV|        cselédek közé tollat fosztani, majd mikor megtudta, hogy szapulnak,
109   II,     XV|             egész világé akart lenni. Majd úgy veszik hasznát!~ ~....
110   II,     XV|               az úr! – mondám neki. – Majd hiszi azt valaki az úrnak,
111   II,     XV|            ahova parancsolni fogja. Ó majd hazatalál gyalog.~ ~Mayerné
112   II,    XVI|              tompa hangon Abellino –, majd beszélhetünk azután.~ ~Erre
113   II,    XVI|               kardok kézben, a többit majd elvégzik ők.~ ~A tanúk gyanítani
114   II,    XVI|             visszajön, úgyis ki fogja majd adni jegyzeteit.~ ~Kárpáthy
115   II,   XVII|            mily előnye lesz abban, ha majd Kárpáthy úr gyermekei szintén
116   II,   XVII|            jószágán odakinn, most már majd önnek is meg kell látogatni
117   II,   XVII|    halaványabb lett a falnál.~ ~– Hát majd egyszer a télen, jó Boltay –
118   II,   XVII|             miből él, azt felelte rá, majd csak elélődöm egyik vagy
119   II,   XVII|          kenyér és érett sajt láttára majd kiugrott a bőréből dühében,
120   II,   XVII|            lehet elvitatni, hogy ezek majd csak megélnek azért valahogy,
121   II,  XVIII|              balfogásai, hiúsága, tán majd később kalandjai, sőt botrányai
122   II,  XVIII|        megtudni a személyek jellemét, majd felsóhajtva tevé azt le
123   II,  XVIII|              melyet Fanny eléje tolt, majd közel, majd ismét messze
124   II,  XVIII|               eléje tolt, majd közel, majd ismét messze tartó szemeitől,
125   II,  XVIII|           voltam bátor.~ ~– Úgy, úgy, majd többet is fogunk beszélni
126   II,  XVIII|              ha pedig ketten leszünk, majd meglátod, mennyi tréfa lesz
127   II,  XVIII|               lakomán azután te fogsz majd nekem ismét segíteni, s
128   II,  XVIII|          hullámzatokat képezett. Erre majd meg fogja tanítani Fannyt,
129   II,  XVIII|          szólt közbe Fanny –, várjon, majd ha mi Szentirmára megyünk,
130   II,     XX|                Volna csak itt Rudolf, majd megfelelne az neked.~ ~Kárpáthy
131   II,     XX|               derült arcokat körül.~ ~Majd megzendült az előszobákban
132   II,    XXI|               közé tévedve lovával, s majd leverte Horhi Miskát a nyergéből.
133   II,    XXI|            állapodott meg. Itt fognak majd a jutalmak kiosztatni. A
134   II,    XXI|                hogy Marion kisasszony majd elszédült ijedtiben.~ ~Annyi
135   II,    XXI|    megpödörintve hetyke bajuszát.~ ~– Majd vigyázok én rá! – monda
136   II,    XXI|               ordas, a szóló agár, ez majd megmutatja, hogy mit tud.
137   II,   XXII|               nem lesz neki szabad, s majd egy hét múlva, ha szép idő
138   II,   XXIV|          nejével szemtől szemben kell majd állania s tűrni, hallgatni
139   II,   XXIV|              kitüntetést, amivel azok majd elhalmozzák, és azalatt
140   II,   XXIV|             volt ma rossz kedved?~ ~– Majd holnap.~ ~– Nem, nem. Ma
141   II,    XXV|              eszméket neki! Azt hivé, majd kedvenc virágai magukra
142   II,    XXV|             alant összezúzni magát.~ ~Majd a gazdagon ellátott üvegházhoz
143   II,    XXV|              Valahogy el tudok veszni majd idővel.~ ~Rudolf szép szemeit
144   II,   XXVI|          járván, hanem ha megtértünk, majd igen szép vadászkalandokat
145   II,   XXVI|       Abellinóval beszélgetni látják, majd gyűljenek körüle, mert az
146   II,  XXVII|         boldogság, mennyi nagyság vár majd egykor rá! Hogy fogják nevét
147   II,  XXVII|               felejtsen el soha, hogy majd ha egykor a nagy és nemes
148   II, XXVIII|         ültették valamennyit.~ ~– Itt majd megálljunk, atyafi. Kend
149   II, XXVIII|                és felejtse ott; talán majd jobb kedvű lesz, ha ott
150   II,   XXIX|               egyszer visszajönne!”~ ~Majd egy szobába nyitott be,
151   II,   XXIX|                más szobában lakunk mi majd együtt. Menjünk, menjünk.~ ~
152   II,   XXIX|       lefekszem, és örökkévaló, midőn majd nem ébredek fel többet.
153   II,   XXIX| ezüstszegekkel, csak az évszámot kell majd utána tenni. Ugyanazon teremben
154   II,   XXXI|              úgy imádkoztak mellette, majd lehúzták lábaiknál fogva
155   II,   XXXI|              lehet tenni.) Azt hitte, majd akkor meg fogja utálni a