Kötet, Fezejet

  1    I,      I|               szájából kivenni azért, amit mond. Az a pipa azért látszik
  2    I,      I|           okoskodni próbált az ellen, amit ő mondott, avagy megszólítás
  3    I,      I|          nálunk; mindennel szolgálok, amit csak parancsolt; csupáncsak
  4    I,      I|            olyan ritka sültet kaptál, amit még a nagyapád sem evett,
  5    I,      I|              nem jutott eszébe a szó, amit kérni akart.)~ ~– Mit adjak
  6    I,      I|        kétmilliót; ez olyan tudomány, amit könnyű megtanulni. Egyszer
  7    I,     II|               van mindenféle törvény, amit valaha barbárok hoztak,
  8    I,     II|        hallani, ha meg akarja érteni, amit majd későbben mondok. Van
  9    I,     II|         bankár. – Mindenki azt hiszi, amit ön mond. Csupán nekem kell
 10    I,     II|           szegénynek minden pénze az, amit magával hozott, mert valami
 11    I,     II|             Ez karikatúr * elméncség, amit feuilletonisták * csinálnak.
 12    I,    III|        várakoznunk.~ ~– És a legfőbb, amit elfeledtél – szólt közbe
 13    I,    III|         mocsárba belevetni; hanem az, amit te mondtál, csak fordított
 14    I,     IV|            meg nem sért, ezért pedig, amit az embernek háta mögött
 15    I,     IV|             dörmögé Iván.~ ~– Herceg, amit a jobb kéz ad, ne tudja
 16    I,     IV|  végigmondatni az emberrel egy mesét, amit már az újságokban is olvastak.
 17    I,     IV|               tartozni. – „Mindennel, amit ön kíván” – felele a derék
 18    I,      V|                Meglehet, hogy babona, amit mondok, de én azt hiszem,
 19    I,      V|            Egészen ellenkezője annak, amit hittem. Elolvashatja ön.~ ~–
 20    I,    VII|                 Fogadjunk, uram, hogy amit ön mondott, az nem igaz… –
 21    I,    VII|                 ha én nem tartom meg, amit ígértem, tartsanak gyávának,
 22    I,    VII|              ismeré azon áldást, hogy amit óhajtunk, azért imádkozni
 23    I,    VII|               nem tehettem többé azt, amit akartam.~ ~– Pedig az nekem
 24    I,    VII|          ébred fel, s örül neki, hogy amit látott, csak álom volt.~ ~
 25    I,   VIII|              jaj minden élő állatnak, amit előtalál; azt, amily messziről
 26    I,   VIII|               de csináljátok meg azt, amit én! Próbáljon valaki úgy,
 27    I,     IX|     mindnyájok számára elegendő nyúl, amit kergessenek; akkor aztán
 28    I,     IX|             Mint egykor megjövendölé, amit a poéták kantilénái * ki
 29    I,     IX|                hogy nem tetszik neki, amit a szónok beszél, most tollat
 30    I,     IX|            megtanulni azt a beszédet, amit Abellino tartott.~ ~– Nos?
 31    I,      X|            mert ő nem. élvezheti azt, amit azok; emellett még tán uzsoráskodik
 32    I,      X|              értő, hiteles személyek, amit azonban nem tanácslunk senkinek,
 33    I,      X|      fizetését tetemesen megjavítani; amit azonban egy ideig még szükség
 34    I,      X|           tizenhat forint havidíjból, amit az ön leánya kap, százakat
 35    I,      X|             is higgyen abból valamit, amit ő hisz.~ ~– Az nem igaz.
 36    I,      X|          látja a fejére tett lámpást, amit mindenki lát; ön egy otromba,
 37    I,      X|               mégsem egészen igaz az, amit Teréz beszélt felőle.~ ~
 38    I,      X|             házhoz. Beszéljen a világ amit neki tetszik! A vér nem
 39    I,      X|              becses családja iránt, s amit Matild irányában érez, az
 40    I,      X|        szívére hatni könyörögve, hogy amit négy leányában elvesztett,
 41    I,      X|     bámultatta magát a vendégeivel.~ ~Amit beszélt, az végtére is nagy
 42    I,      X|          akarják az urat megfosztani, amit jó drágáért eladhat, amit
 43    I,      X|             amit jó drágáért eladhat, amit már magában előre számítgatott,
 44    I,     XI|             szegény ember beleesik, s amit a gazdag nem is ismer!~ ~
 45    I,    XII|                hogy mást kapott, mint amit adott.~ ~Úgy, de hogy lehetett
 46    I,    XII|              most is fülébe hangzott, amit a gyaluk és fűrészek pokolbeli,
 47    I,    XII|     cukorfalatot? Hallotta-e a lyány, amit ő beszélt?~ ~A mester ezalatt
 48    I,    XII|              magánügy, személyes ügy, amit ön nem ért.~ ~Sándor ezalatt
 49    I,    XII|              Sándor – szólt Konrád –, amit ön ajánl, csak nemesemberek
 50    I,    XII|            Egy szót sem hallok abból, amit magam beszélek. Őrdöngős
 51    I,   XIII|              bőréből kibújni vágyást, amit e nyomasztó körülmények
 52    I,   XIII|    úrvacsoráját, s onnan visszatérve, amit az úr oltára előtt fogadott,
 53    I,   XIII|        Megeszem én azt az írást mind, amit a nagyságos úr átnéz – dörmögé
 54    I,   XIII|       Eszerint alig adta meg a magot, amit belevetettek – a leggazdagabb
 55    I,   XIII|             előállítani zöld üvegnél, amit senki sem vesz.~ ~Fenyőerdőt
 56    I,   XIII|            nem voltak benne. Elég az, amit a kollégiumban tanulnak.~ ~–
 57    I,   XIII|        felépítse apródonként mindazt, amit az elődök építtetlen hagytak!~ ~–
 58    I,   XIII|               arról a száz forintról, amit a múltkor kaptál, amikor
 59    I,   XIII|              azt a kis elpáholtatást, amit Kiss Miska öcsém követett
 60    I,   XIII|            emlegetni, mintha mindazt, amit életében jót tett, ahhoz
 61    I,   XIII|               jót tett, ahhoz képest, amit tennie lehetett, amit tennie
 62    I,   XIII|         képest, amit tennie lehetett, amit tennie kellett volna, oly
 63    I,   XIII|        magában –, és ki lesz pótolva, amit a többi elmulasztott. De
 64    I,   XIII|               elébb mutatni a verset, amit el akar mondani asztal felett,
 65    I,   XIII|            körmönfont cifra mondókát, amit szerteszét hallani az országban,
 66    I,   XIII|               ki-ki told, fold hozzá, amit illendőnek talál.~ ~– „Isten
 67    I,   XIII|             leány elvégezte beszédét, amit abból lehete megtudni, hogy
 68    I,   XIII|            születésnapodra ajándékot, amit még ma este el fog küldeni;
 69    I,   XIII|              jöhet, mert beteg; hanem amit óhajtott, a névnapi ajándékot
 70   II,    XIV|        világrészbe, elhagyom hazámat, amit úgy szeretek, amit jobban
 71   II,    XIV|           hazámat, amit úgy szeretek, amit jobban szeretek, mint sokan,
 72   II,    XIV|           szükség. Ön csak hallgassa, amit én beszélek.~ ~– Másfél
 73   II,    XIV|              a kézműves, alig hallva, amit a főúr azután mondott. Nem
 74   II,    XIV|              uram, nem hiszek semmit, amit ön mondott. Érzem, hogy
 75   II,    XIV|              bele. Tehát mégsem igaz, amit a vén tapasztalás mint ércből
 76   II,     XV|             az anyánk, mi köze ahhoz, amit mi csinálunk? Nem mi tartjuk-e
 77   II,     XV|          biztatá a siránkozó anyát –, amit ön kíván, az minden kétség
 78   II,     XV|              azt a perpetuum mobilét, amit az asszonyok kötésnek neveznek,
 79   II,     XV|               úgy leesni a szekérből, amit azonban sem a kocsis, sem
 80   II,     XV|               el ne játssza a csodát, amit leánya számára tartott fenn.
 81   II,     XV|               még azt sejtette volna, amit Teréz!~ ~Azonban nyájasan
 82   II,     XV|         elidegenítni iparkodott tőle, amit az valóban nem is tett soha.
 83   II,     XV|             aki türelmesen hallgatja, amit beszélnek, s legfeljebb
 84   II,     XV|               kerültél; mindened van, amit csak megkívánsz. Itt már
 85   II,     XV|            félni, rettegni fog attól, amit megtud, és mégis meg akarja
 86   II,     XV|            ott áll az arcképed alatt, amit az a fiatal festő vett le
 87   II,     XV|                 ugyanarra a pamlagra, amit te hímzettél, melyen két
 88   II,     XV|      összevissza ne ölelje a duennát, amit azzal bánt meg aztán, hogy
 89   II,     XV|             lapokban mindent leírjon, amit Kecskerey úr estélyén látott,
 90   II,     XV|             hallott, evett, ivott, és amit mások láttak, hallottak,
 91   II,     XV|         csoportozatok közé, teát főz, amit senki sem ért jobban, és
 92   II,     XV|            sápad, és elfagy a dühtől. Amit Fennimor mondott, az igaz.
 93   II,    XVI|      elhallgatott. Ő is azt gondolta, amit Abellino. Csak egyszer szemközt
 94   II,   XVII|          hanem az eladó dolga érteni, amit ő beszél. Ilyenkor tehát,
 95   II,   XVII|              hogy tegye az ő nevében, amit jónak és üdvösségesnek lát.~ ~
 96   II,   XVII|           mesének látszhatott mindaz, amit a nábobrul beszélni hallott,
 97   II,   XVII|            ugyan, hogy annak felével, amit évenkint az agarászatra
 98   II,  XVIII|              lett volna ahhoz képest, amit most kért tőle.~ ~Ő, a legalázatosabb,
 99   II,  XVIII|           mögé van írva az a felelet, amit őneki kell elmondania.~ ~
100   II,  XVIII|                   Igenis. Azt mondám, amit valóban érzek. Nekem is
101   II,  XVIII|               nincs szavam kifejezni, amit érzek.~ ~– Térjünk ügyünkre,
102   II,  XVIII|             jeles kisasszonynak, hogy amit ő beszél, az sohasem üres
103   II,  XVIII|            valamit forgat a szájában, amit restell lenyelni. – Megbocsát
104   II,  XVIII|               állítani, hogy köszöni, amit egyrészről nincs oka köszönni;
105   II,  XVIII|          milyen jól eshetett ez neki; amit egy tiszta, vágyó szív érez
106   II,  XVIII|           Fanny lábaihoz ne boruljon; amit hogy nem tehetett, odaborult
107   II,  XVIII|           neked a közelgő ünnepélyre, amit férjed adni szándékozik,
108   II,    XIX|                 Felelet volt ez arra, amit mondtam? – kérdé Szentirmayné
109   II,    XIX|          beszélünk, nem adjuk tovább, amit hallunk.~ ~– Annyi, mintha
110   II,    XIX|             bizonyos lehet róla, hogy amit tesz, mond, még amit gondol
111   II,    XIX|             hogy amit tesz, mond, még amit gondol is, az neki mind
112   II,    XIX|               a legszelídebb rágalom, amit tőle várni lehet.~ ~Fanny
113   II,     XX|          gyöngéjét találtam érinteni, amit soha meg nem bocsát. Neki
114   II,     XX|               legnagyobb boldogságot, amit szerető szív képzelhet,
115   II,    XXI|              őt félreérti, s mindazt, amit neki beszélni szokott, kapitális
116   II,   XXII|        hangjának reszketése elárulja, amit soha nem szabad embernek
117   II,  XXIII|              az elegáns világ fészke, amit abból gyanítok, hogy te
118   II,  XXIII|           magamnak. Bánom én; csinálj amit akarsz. A télen itt fognak
119   II,   XXIV|               ne legyen másnak arról, amit érez.~ ~Óh, mennyivel nehezebb
120   II,   XXIV|     elrendezett a közelgő ünnepélyre. Amit az egyik elfeledett volna,
121   II,   XXIV|          lehetővé, megfoghatóvá tesz, amit a képzelet, a költői logika
122   II,   XXIV|             voltam…~ ~El kelle hinni, amit mondott, hisz olyan halavány
123   II,   XXIV|          titkolni a szúrás fájdalmát, amit e percben érzett? Nem, nem
124   II,   XXIV|     ajándékozó szeme közé vág valaki, amit azután hatvanezer forinttal
125   II,   XXIV|             hogy kérje nőül a leányt, amit ő kétségtelenül öccse iránti
126   II,   XXIV|             tudta, hogy ez mindenért, amit mondott, helytáll. Ami rosszat
127   II,   XXIV|       szeretlek! Bálványozás, imádat, amit érezek irántad, s azt akarom,
128   II,   XXIV|              fogják rólad is mondani, amit őróla, hogy könnyelmű, hogy
129   II,    XXV|             vissza lehessen azt adni, amit a magyar e szóval kifejez „
130   II,    XXV|               betűt sem értett abból, amit olvasott. Egészen másutt
131   II,    XXV|             minden keggyel elhalmozá, amit egy nőtül kedvesen vehetni –
132   II,    XXV|               legkegyetlenebb kínzás, amit emberen el lehet követni.
133   II,    XXV|      szívedtől, a legnagyobb örömtől, amit Isten benned adott neki,
134   II,    XXV|             vérpadtóli félelme ahhoz, amit Kárpáthyné keresztülérzett!~ ~
135   II,    XXV|                Az az őrjöngő vágy ez, amit érez valaki, midőn magas
136   II,    XXV|            veszélytől.~ ~Láz volt az, amit érzett, minden idegeiben.
137   II,    XXV|               Rudolf nagyon megbánta, amit cselekvék.~ ~Fanny kis idő
138   II,    XXV|           volt, s azt a kis felleget, amit férje homlokán észrevett,
139   II,   XXVI|             gentlemanekből, olyasmit, amit most kaszálónak nevezünk,
140   II,   XXVI|        tizenkét kötetes kis könyvtár; amit ha az ember végigolvasott,
141   II,  XXVII|             hogy János örömét leírja? Amit csak remélni, csak képzelni
142   II,  XXVII|            vígan kiáltott egypárszor, amit azután a körülállók János
143   II,  XXVII|               lenni. Legalább hallom, amit róla beszélnek.~ ~– Igen,
144   II,  XXVII|              hogy odabenn meghallják, amit mi beszélünk.~ ~János rámeredt.
145   II,  XXVII|        terembe.~ ~– Nos, uram; mi az, amit ön nekem akar mondani, hogy
146   II, XXVIII|              megpillantja a jövevény, amit keresett.~ ~– Azok ott ugyebár
147   II,   XXIX|               Rudolf. – Nekem fáj az, amit te beszélsz.~ ~– Neked fáj,
148   II,   XXIX| visszagondoltam magamban minden szót, amit mondott, láttam őt magam
149   II,   XXIX|              a fiskálist, hogy értse, amit mondott.~ ~Az asztal legtávolabb
150   II,   XXIX|               se mást. Mind ugyanazt, amit őfölötte, ugyanazon ifjak.
151   II,   XXIX|            Isten, megbocsátja a haza, amit ellene vétettünk, én és
152   II,   XXXI|              amiről rá emlékezhessék, amit keblében viselve naponta
153   II,    Meg|              az író egy alapeszméből, amit tárgyul elfogadott, egy
154   II,    Meg|          Tehát a szerelmes költő azt, amit a leány szerelmében elvesztett,
155   II,    Meg|               neki bocsátani; de azt, amit nyert benne – azt nem.~ ~