Kötet, Fezejet

  1    I,      I|       észrevételt nemzetes Bús Péter uram tevé, ki a kegyetlen sors
  2    I,      I|             gáton, melyben Bús Péter uram vala a kocsmáros. Nevét
  3    I,      I|              az idő járni. Bús Péter uram a szántóföldről jött meg
  4    I,      I|           néhány lépést.~ ~Bús Péter uram nézi igaz predestinációt
  5    I,      I|         elsetétült szépen. Bús Péter uram könnyebbült szívvel verte
  6    I,      I|          valahová!~ ~… Míg Bús Péter uram csendesen aluszik az Úrban,
  7    I,      I|             Márpedig nemes Bús Péter uram híres volt arról, hogy nála
  8    I,      I|            Mindent biz én, nagyságos uram; csakhogy amim volt, az
  9    I,      I|        magában mindenki.~ ~Bús Péter uram ezalatt felnyitá egyetlen
 10    I,      I|            Pardon, grácia, nagyságos uram! Majd én csak verset írok
 11    I,      I|             ízibe!~ ~– Én, nagyságos uram? – szólt az, mintha nem
 12    I,      I|          kérni akart.)~ ~– Mit adjak uram?~ ~– Comment s'appelle cela * ?
 13    I,      I|            ami kell.~ ~– Hát mi kell uram?~ ~– No az, ami a kocsit
 14    I,      I|        forspont, mindjárt.~ ~– Nincs uram, kinn vannak a lovak a legelőn.~ ~–
 15    I,      I|     département-t? *~ ~– Nem part ez uram, hanem gát, úgy híják, hogy
 16    I,      I|          egyebet, mint gólyát.~ ~Bús uram gondolá magában, hogy vele
 17    I,      I|      állottak előtte, maga Bús Péter uram is megnémult, amint a hallgató
 18    I,     II|             bankár beszédét.~ ~– Eh, uram, de hát mi szükség nekem
 19    I,     II|      kétszeresen vissza? Egyébiránt, uram, a pénz árunemű, s ha szabad
 20    I,     II|            tudnék szabadulni.~ ~– Ah uram – szólt a bankár felugorva –,
 21    I,    III|        Párizsban?~ ~– Munkás vagyok, uram, asztaloslegény Gaudcheux
 22    I,    III|            akarok Párizsban maradni, uram; visszamegyek hazámba.~ ~–
 23    I,     IV|            azt mondja; „Excellenciás uram…”~ ~A többit nem mondhatta
 24    I,     VI|           akarsz ölni bennünket?~ ~– Uram – szabódék a sápadt tapskereskedő –,
 25    I,     VI|      csitítani.~ ~– Oda ne menjen ön uram, mert ezek valami részeg
 26    I,     VI|             Gaudcheux asztalosmester uram legénye.~ ~– Va-t'en! (Eredj!) –
 27    I,     VI|         füttyért, nagy ember!~ ~– Ah uram, nem vagyok én többé nagy
 28    I,     VI|            fonott oignonokat.~ ~– Ah uram, gondolja ön, hogy lesz
 29    I,     VI|       istenért, azt ne cselekedje ön uram; akkor inkább még egy kísérletet
 30    I,     VI|          helyesen gyanítá: Gaudcheux uram asztaloslegényei vitték
 31    I,    VII|            egymásnak.~ ~– Fogadjunk, uram, hogy amit ön mondott, az
 32    I,    VII|                  Hinni vagy fogadni, uram! – szól hideg arccal Rudolf
 33    I,    VII|           kérdeni: „Hogy hívják önt, uram? Mikor fogom önt láthatni
 34    I,    VII|         valaki zavarba hozza.~ ~– Ah uram, hogy unhatta volna magát,
 35    I,    VII|      magasztos elmélkedéseit.~ ~– Ah uram, ne is folytassa tovább
 36    I,    VII|             hallani.~ ~– Legyen úgy, uram. Eggyel többen lesznek velünk,
 37    I,   VIII|             uramnak; de Varju András uram senkit sem ismer, mert ő
 38    I,   VIII|            Még le se feküdt.~ ~Varju uram kotródott tovább. Most még
 39    I,   VIII|              melyet le is rótt Varju uram, minden hosszadalmasság
 40    I,   VIII|       elvégeztem.~ ~– Jól van, Varju uram.~ ~Most lássunk nevezetesebb
 41    I,   VIII|           napja.~ ~– Tudom, nemzetes uram, tegnap én is voltam a templomban,
 42    I,   VIII|         énrajtam nem múlik, nemzetes uram. Csak hatodik esztendeje
 43    I,   VIII|                  Nem tudom, nemzetes uram, nekem csak arra volt gondom,
 44    I,   VIII|                Itt következett Varju uram. A sors még magasabbra emelte.
 45    I,   VIII|               hirtelen kikapta Varju uram kezéből a zászlót, s diadalmasan
 46    I,   VIII|        ezúttal úgy kikapta azt Varju uram kezéből, hogy maga Varju
 47    I,   VIII|             kezéből, hogy maga Varju uram is leesett a lórul.~ ~Márton
 48    I,   VIII|             szolgálatjára, nagyságos uram.~ ~– No te Kis Miska, te
 49    I,      X|            szállni a családba; Mayer uram, midőn bürójából vagy ki
 50    I,      X|             egy ütet taplót.~ ~Mayer uram nagyon megütődött e szavakon;
 51    I,      X|                 Ez sok volt!~ ~Mayer uram nem ismert magára dühében.
 52    I,      X|             adott alkalmat, de Mayer uram feltette magában, hogy keményszívű
 53    I,      X|            kezdte rá a sírást, Mayer uram úgy tett, mintha az orrát
 54    I,      X|              látogatottabb lőn Mayer uram háza; a régi fényűzés, könnyelműség,
 55    I,      X|              Vette ugyan észre Mayer uram, hogy midőn az utcán találkozik
 56    I,      X|                   No mi baj, barátom uram Mayer?~ ~Mayer úr megörült
 57    I,     XI|            Abellino volt.~ ~– Nemde, uram, gyönyörűen énekel? – monda
 58    I,     XI|       legyenek is e leányzó rokonai, uram, ő gyermekkorától fogva
 59    I,     XI|           boldoggá tesz.~ ~– Hogyan, uram?~ ~– Máriám szellemének
 60    I,    XII|              Kárpáthy!”, hogy Boltay uram utoljára rákiáltott a legényekre, „
 61    I,    XII|         túlsó ajtó is, melyen Boltay uram jött az előterembe az érkezett
 62    I,    XII|            nagyra becsülöm.~ ~Boltay uram nem volt az az ember, aki
 63    I,    XII|          rajzol…~ ~– Nem én rajzolom uram, az első legényem, ki Párizsban
 64    I,    XII|              lehetett enyim. És most uram, ebben a kicsiny városban
 65    I,    XII|            szemökbe mondja.~ ~Boltay uram e beszéd alatt lassankint
 66    I,    XII|          megszólítá.~ ~– Vigye el ön uram a pénzét, és írja alá a
 67    I,    XII|             előlük, felkeresé Boltay uram lakát, s benyitott annak
 68    I,    XII|              közt szokásos.~ ~– Hisz uram, nem én vagyok a kihívó,
 69    I,   XIII| jószágigazgató, nemzetes Varga Péter uram, egy Jancsi úrral hasonkorú
 70    I,   XIII|              hozzá, mint Varga Péter uram, aki nemcsak hogy lopni
 71    I,   XIII|           megvan.~ ~– Jól van, Péter uram, tovább. Majd máskor másképp
 72    I,   XIII|              Kösse össze Varga Péter uram az aktáit!~ ~A tiltul *
 73    I,   XIII|              tessék hetvenkedni, Pál uram! Lássuk, hogyan tanult meg
 74    I,   XIII|              ebéd ideje alatt Lokodi uram elébb ködfátyolképeket fog
 75    I,   XIII|           meredtek, változtak Lokodi uram eleven képletei, s egyszerre
 76    I,   XIII|             De nem megyünk el innen, uram! – ordítá rá Kiss, s mint
 77    I,   XIII|                Nem megyünk mi innen, uram, hanem ha elejtettük a vadat,
 78    I,   XIII|       egykori pünkösdi király, Varga uram, a jószágigazgató, Palkó,
 79    I,     Sz|           kedves hajdúm~ ~monsieur – uram~ ~monsieur Satan – Ördög
 80    I,     Sz|              monsignore Bouche – Bús uram~ ~montúr – mondur, mundér~ ~
 81   II,    XIV|              itt Boltay mester háza, uram?~ ~A megszólított annyira
 82   II,    XIV|          házába.~ ~– Még nem hozott, uram – szólalt meg Boltay –,
 83   II,    XIV|   gyámleányát elcsábítsa.~ ~– Tudom, uram. De én is vigyázok.~ ~–
 84   II,    XIV|              is vigyázok.~ ~– Ön, jó uram, felét sem ismeri azon ravasz
 85   II,    XIV|             fognak.~ ~– Megálljon ön uram, egyet tudok; azt, hogy
 86   II,    XIV|            nevezik magukat, de addig uram… addig… meg ne kapjak itt
 87   II,    XIV|              azt sokáig.~ ~– Jól van uram, ez az ön dolga, nem az
 88   II,    XIV|                   Én adjak tanácsot, uram?~ ~– Nem szükség. Ön csak
 89   II,    XIV|              nem vagyok bigott ember uram, de midőn halálos ágyamon
 90   II,    XIV|             az én házam.~ ~– Hogyan, uram!~ ~– Én nőül kérem öntől
 91   II,    XIV|            felállt az asztaltól.~ ~– Uram, nagyságod ajánlata engem
 92   II,    XIV|          bibliai nábob. De én tudom, uram, hogy a gazdagság nem boldogság.
 93   II,    XIV|         látta; ez rossz tapasztalás, uram, s nagyon erős szív kell
 94   II,    XIV|             elessék?~ ~– Nem hiszem, uram, nem hiszek semmit, amit
 95   II,    XIV|              át akarnám adni?~ ~– Ah uram, ez tréfa. Miért adná ön
 96   II,    XIV|             kellene akkor élnünk, jó uram, hogy azt megérjük.~ ~–
 97   II,     XV|      kérdezte, hogy mi baja.~ ~– Óh, uram, óh, én kedves uram, maga
 98   II,     XV|              Óh, uram, óh, én kedves uram, maga derék, maga mindenekfelett
 99   II,     XV|              engemet! Szegény lelkem uram jókor elköltözött e gyalázat
100   II,     XV|  utánaugrottam volna akkor! De látja uram, az anya szíve csak mindig
101   II,     XV|            emberrel találkozom?” Hát uram, e szavakra, mint a megtestesült
102   II,     XV|               Én csak elszörnyedtem, uram. Hát így kell tinektek bánnotok
103   II,     XV|        semmirevaló teremtések! Ekkor uram, ahelyett, hogy meghunyászkodnék,
104   II,     XV|    előkerestem azokat, amiket lelkem uram idejében viseltem, mikor
105   II,     XV|           felség.” Ezzel jöttem ide, uram. Így vagyok, ahogyan lát.
106   II,     XV|             az éhenhalástól.~ ~– Óh, uram, ezer köszönet, hiszen bizony
107   II,     XV|              lesz semmi baj.~ ~– Óh, uram, ön úgy beszél, mint egy
108   II,     XV|     kibékítem én őt magával.~ ~– Óh, uram, nem várom én, hogy engem
109   II,     XV|           hová lettél. „Én nem tudom uram – mondék –, tőlem régóta
110   II,     XV|             ezt a házasságot. Igenám uram, de a leány nem várhat addig,
111   II,     XV|        esküdött volna meg veled. Jaj Uram, bajos abban bízni, mai
112   II,     XV|            vigadni.~ ~Ezalatt Boltay uram is szépen hazaballagott.
113   II,     XV|             szerezzek.~ ~– Én pedig, uram, fogadom – szólt Fanny határozott,
114   II,     XV|       legőszintébb tisztelőjökről. – Uram, ez igen szép öntől, hogy
115   II,     XV|                Fanny üdvözlé őt.~ ~– Uram, örömmel fogadtam el ön
116   II,   XVII|             büszkesége.~ ~– Köszönöm uram – felele. – Én innen alig
117   II,   XVII|          Szeret-e vadászni?~ ~– Nem, uram. Sajnálom az állatokat.~ ~–
118   II,   XVII|        buzgalmát annyira vitte Varga uram, hogy még a régi freskófestményeken
119   II,   XVII|       átugratott a palánkon, s Varga uram nagy szatiszfakciójára *
120   II,  XVIII|         János úr neje iránt.~ ~Varga uram elhozá a lajstromot, sorba
121   II,  XVIII|          Fanny nem várta, hogy Varga uram közelebb jöjjön, hanem felkelt,
122   II,  XVIII|           kéréssel terhelem.~ ~Varga uram sietett felelni, hogy parancsoljon
123   II,  XVIII|             nagy, igen nagy.~ ~Varga uram bizonyítá, miszerint ő mindenre
124   II,  XVIII|       őszinte választ várok.~ ~Varga uram el volt szánva mindenre.~ ~–
125   II,  XVIII|            voltak mondva, hogy Varga uram meg nem állhatá, miszerint
126   II,  XVIII|    hidegségre méltóknak?”~ ~Jó Varga uram sem volt ilyen rigorózumba *
127   II,  XVIII|           neveiket kimondja.~ ~Varga uram kétségbeesetten zsúrolta
128   II,  XVIII|             Ez bölcs tanács.~ ~Varga uram kérő tekintettel fordult
129   II,  XVIII|          neveket kísérő ujj, s Varga uram feltekintett, hogy valamit
130   II,  XVIII|              hol a fiskális és Varga uram tiszteletteljes állásba
131   II,  XVIII|            állásba vártak reá. Varga uram olyasmit gondolt, hogy ennek
132   II,  XVIII|     hallottak e falak.~ ~A vén Varga uram áthallja azokat az archívumba,
133   II,     XX|             nap, keserűségében.”~ ~– Uram, ne mondja tovább! – kiálta
134   II,    XXI|            honnan termett oda, Varga uram ugrott Fanny lova mellé,
135   II,    XXI|              fogok menni.~ ~– Hogyan uram? Ön futtatni akar? Ne tegye
136   II,  XXIII|   bujurszünüz csultámüm! (Parancsolj uram!)~ ~– Eszbaplerimi! Csizmelerimi! (
137   II,   XXIV|                Nem szabad táncolnom, uram. Nagybeteg voltam…~ ~El
138   II,    XXV|          baja van?~ ~– Semmi, semmi, uram – szólt Fanny –, néha szédülök,
139   II,  XXVII|           szomszéd terembe.~ ~– Nos, uram; mi az, amit ön nekem akar
140   II,  XXVII|            ne hallják?~ ~– Nagyságos uram. Ma nagy öröm szállt nagyságod
141   II,  XXVII|                Azt tudom, azt érzem, uram. Áldom érte az Istent.~ ~–
142   II,  XXVII|         elkékült.~ ~– Lám, nagyságos uram, ez volt, amitől féltem,
143   II,  XXVII|           még hátra, azért nagyságos uram, tegyen erőszakot indulatjain,
144   II, XXVIII|         kocsisától.~ ~– Igenis, ifjú uram. Megismerhetni azokat messziről,
145   II, XXVIII|       másikra.~ ~– Mit keres ön itt, uram? – szólt Rudolf elébb visszanyerve
146   II, XXVIII|             őt megsiratni?~ ~– Igen, uram. Nincs akit megszégyenítsek
147   II, XXVIII|    rendelkezzék velem.~ ~– Köszönöm, uram, én is megyek; már elvégeztem,
148   II, XXVIII|        lásson.~ ~– Mármost mehetünk, uram.~ ~– Hol akarja ön az éjt
149   II, XXVIII|     Szentirmára velem.~ ~– Köszönöm, uram. Ön igen jó hozzám. De még
150   II,   XXIX|         legtávolabb végére ült Varga uram, s elrakott maga elől minden
151   II,   XXIX|               ami oly szép volt.~ ~– Uram, uram – szólt közbe a lelkész. –
152   II,   XXIX|             oly szép volt.~ ~– Uram, uram – szólt közbe a lelkész. –
153   II,   XXIX|           volt ez ének mind.~ ~– Óh, uram – szólt a pap –, lehet,
154   II,   XXIX|             jószágigazgatóm…~ ~– Óh, uram… – akará hebegni a másik