Kötet, Fezejet

  1    I,      I|         nagyobb diadallal mennek aztán ismét néhány lépést.~ ~Bús Péter
  2    I,      I|               valamit meglátott volna, ismét a kocsmároshoz szólt:~ ~–
  3    I,      I|              majd elneveti magát, majd ismét elbődül, ült neki az ízletes
  4    I,     II|            múlva a direktórium alatt * ismét találkozunk vele, már akkor
  5    I,     II|         napsugártól a fű, úgy nőtt fel ismét minden papiros.~ ~Néha ő
  6    I,     II|         visszafelé jövőnek úgy kellett ismét jó borravalóért visszaváltogatni
  7    I,     II|                bankár –, miszerint önt ismét Párizsban láthatjuk. És
  8    I,     II|            midőn az hetvenéves korában ismét szabad lesz, akkor veszik
  9    I,     II|               is lássa, hacsak esetleg ismét bele nem akar szeretni,
 10    I,     IV|              fejeiket, egyszerre kitör ismét a kacaj, s dűlnek jobbra-balra.~ ~
 11    I,     IV|            hogy megnyíratja a haját, s ismét újrakezdi, és nagyon haragszik,
 12    I,     IV| gondolkodhassanak azon, miszerint neki ismét bankárja van); onnan egyenesen
 13    I,     VI|            letette kezét, elhallgattak ismét, hogy egyetlen drága fioritúra *
 14    I,     VI|           akkor folytatá a románcot.~ ~Ismét alig ment a legközelebbi
 15    I,     VI|         menettel egész szállásaig, hol ismét átöltözködött, hogy imádói
 16    I,     VI|               ról tudósítani – s azzal ismét Semiramis lett, a szíveket,
 17    I,     VI|           egy-kettő pisszegett, azután ismét csendesség lett, s Mainvielle-né
 18    I,    VII|               komornyikot, mert ő majd ismét vissza fog térni.~ ~Ápril
 19    I,    VII|                térni.~ ~Ápril közepéig ismét Iván herceget emelte föl
 20    I,    VII|                magát, midőn a városból ismét továbbutazott.~ ~Őutána
 21    I,    VII|        elköltötte Debry komornyikja, s ismét visszaállt inasnak elébbi
 22    I,    VII|     visszaküldi annak, akitől kapta, s ismét szabadok lesznek. Kereshet
 23    I,    VII|              nézve illethetetlen.~ ~Ez ismét nem volna igen nagy baj,
 24    I,    VII|                 és azután idő jártával ismét elválna tőle; de nem olyan
 25    I,    VII|                közöttük. Kis idő múlva ismét visszatért.~ ~– A tűz egyre
 26    I,    VII|                  Nehány pillanat múlva ismét lejutott a két bátor mentő
 27    I,    VII|            portás csengettyűje; azután ismét tovagördültek a hintók;
 28    I,    VII|           helyét, ledűlt kerevetére, s ismét felszökött, száz munkához
 29    I,    VII|             mind abbahagyta.~ ~Egyszer ismét hallatszik a kapus csengetése,
 30    I,    VII|             érdekes lesz járni.~ ~– Ön ismét csalódik, mi tiszteljük
 31    I,    VII|                elszorult hangon, midőn ismét vissza kezdének térni gondolatai.~ ~–
 32    I,    VII|                   És csodálatos! Amint ismét magához kezde térni, e hír
 33    I,   VIII|                Pünkösdi király~ ~Tehát ismét itthon vagyunk a kedves,
 34    I,   VIII|               azután meg hogy leesett, ismét odatódulnak meglátni, hogy
 35    I,   VIII|               megtöltötték, a legények ismét sorba álltak, a harmadik
 36    I,   VIII|             nyakába vetve, így ült fel ismét lovára.~ ~Még eddig egyszer
 37    I,   VIII|                szélében.~ ~Márton erre ismét visszafordult reá, s ostorával
 38    I,   VIII|             paripa vergődve iparkodott ismét talpra állni; hasztalan!
 39    I,   VIII|            futni a mezőn, véresen hull ismét vissza, maga alá szorítva
 40    I,   VIII|                üldözé a futókat, hanem ismét visszafordult, s meglátva
 41    I,   VIII|               tudott beszélni ott, hol ismét a haza atyjai hallgattak
 42    I,     IX|             sokat beszélhet, de vannak ismét esetek, mikben a bölcsesség
 43    I,     IX|        kamasztól, aki előtte áll. Most ismét előtűnik; hogy el van pirulva,
 44    I,     IX|             aztán kísérőnéjével együtt ismét eltávozott.~ ~– Valóban
 45    I,      X|     együttlételöknek, s mehessen ki-ki ismét fáradságos dolgai után.~ ~
 46    I,      X|              attól tartana, hogy abból ismét panasz lesz, és családi
 47    I,      X|                Egyszer azonban kezdett ismét jobb kedv, vígabb szellem
 48    I,      X|               ha egyet vesz, a másikon ismét túlad. Ezt így szokták a
 49    I,      X|          beszédet az általános siralom ismét.~ ~– Amióta innen elment –
 50    I,      X|               jő egy bankárfiú, azután ismét egy földesúr, majd egy negyedik
 51    I,      X|               lehetetlenné teszi, hogy ismét egymáshoz közeledhessünk;
 52    I,      X|                    Azzal visszafordult ismét, és sietett hazafelé.~ ~
 53    I,     XI|               lakáig, s óra végeztével ismét érte ment. Különben is e
 54    I,     XI|            Vajon jövő vasárnap eljön-e ismét?~ ~Valóban újra megjelent.
 55    I,     XI|    feledhetetlen Máriám.~ ~Az ifjú itt ismét szemeire nyomá kendőjét.~ ~
 56    I,     XI|             csak újabb csalódás.~ ~Itt ismét abbanhagyja a beszédet,
 57    I,     XI|              senkinek.~ ~Jövő vasárnap ismét megjelent Abellino.~ ~Az
 58    I,     XI|          eleget fogok tehetni.~ ~Ezzel ismét elment, s Krammnét újra
 59    I,     XI|                fogja azt fizetni, hogy ismét másokat boldogíthassak vele.
 60    I,    XII|               megijedt tőlök.~ ~Másnap ismét munkanap volt. Mindenki
 61    I,   XIII|              idegein keresztül. Azután ismét mosolygott.~ ~– Majd én
 62    I,   XIII|                másik be az erdők közé, ismét másik az országútra akart
 63    I,   XIII|           ahogy állt, felállíttatá azt ismét a Berettyó partján, palotája
 64    I,   XIII|               nemzedék hangyaszorgalma ismét morzsánként alig győz összehordogatni,
 65    I,   XIII|           vendégei gratulációira kezde ismét szokott eszmekörébe térni.~ ~
 66    I,   XIII|               lenni egyszerre?)~ ~Erre ismét megharsantak a trombiták,
 67    I,   XIII|              meg hódolataikkal. Másnap ismét egész seregszámra jöttek
 68   II,    XIV|            fordulat~ ~Egy hónap múltán ismét Pozsonyban találjuk Kárpáthy
 69   II,    XIV|             szerelmes, és azon más tán ismét reménytelenül eped, és ez
 70   II,     XV|               áll a dolog:~ ~Abellino (ismét ő) az utóbbi idők kudarcai
 71   II,     XV|               amint leányához ért, ott ismét térdre rogyott, Fanny pici
 72   II,     XV|             azután lassan merte azokat ismét felnyitni, mintha attól
 73   II,     XV|               mintegy hangolásul, hogy ismét beszélni fog.~ ~– Alszol
 74   II,     XV|            fordulat, mi új támadás vár ismét reá.~ ~– Ugye milyen büszke
 75   II,     XV|                  ismétlé Fanny.~ ~Erre ismét belépett Boltay.~ ~– Egy
 76   II,     XV|               érvén, a legelső boltnál ismét leszállt Boltay; tűzkövet
 77   II,     XV|            gyalog.~ ~Mayerné nemsokára ismét szerettei körében volt.
 78   II,     XV|              Harmadszor is elolvasá, s ismét Boltayra nézett.~ ~– Ez
 79   II,     XV|               után.~ ~Néhány óra múlva ismét egyenkint felzároltattak
 80   II,     XV|              szellemdús társalgás után ismét egypár quadrille, keringő
 81   II,     XV|    megismerkedhetni szerencséje lehet. Ismét bókok, hajlongások, kézszorítások.
 82   II,     XV|                ki maga iránt.~ ~Azután ismét kiment Mayernéhoz megkérdezni,
 83   II,     XV|       ártatlanságé, de oly összhangzók ismét az arcok és a rózsás áll
 84   II,     XV|             hárul ingerültsége.~ ~Most ismét egy négyszeres tételt húzott
 85   II,    XVI|                a két vívó szándokát, s ismét összesúgtak, mielőtt a kardokat
 86   II,    XVI|               bosszújában, szégyenében ismét azon vevé észre magát Fennimor,
 87   II,    XVI|        kardjaikat le- és felcsapták, s ismét szétválaszták őket.~ ~Már
 88   II,   XVII|             várost; egyszóval: Pozsony ismét visszavette szokott csendes,
 89   II,   XVII|                akadémiai ifjak kezdtek ismét háttérbe szorított reputációjokhoz
 90   II,   XVII|                hogy a betyár kompániák ismét kezdenek odakapni hozzá,
 91   II,   XVII|       hallottuk, a legközelebb jövőben ismét egy közérdekű intézménynek
 92   II,   XVII|               részvények megrendelése, ismét másik ígérkezés a gyűlésen
 93   II,  XVIII|         testvérei gyanánt szerethetne (ismét nem az igaziakat értve),
 94   II,  XVIII|               a tarka gyapot zsebkendő ismét előkerült, ezúttal a homlokát
 95   II,  XVIII|          mintha Kárpáthyné szólt volna ismét.~ ~– Tessék.~ ~– Nem szóltam,
 96   II,  XVIII|           eléje tolt, majd közel, majd ismét messze tartó szemeitől,
 97   II,  XVIII|           buzdító nyájassággal fordult ismét hozzá.~ ~– Édes barátom.
 98   II,  XVIII|              ujjával megbökve tartott, ismét csak mást gondolt, s jónak
 99   II,  XVIII|       intermezzóból, s magához ragadta ismét a kormányrudat.~ ~– Már
100   II,  XVIII|         örültünk, hogy társnéink száma ismét eggyel szaporodott, de mindeddig
101   II,  XVIII|           csókjaival borítá el azt, és ismét csókjaival halmozá el, és
102   II,  XVIII|             azután te fogsz majd nekem ismét segíteni, s egy hétig te
103   II,  XVIII|           ravasz vagyok én!~ ~Ah, ezen ismét nagyon sokat lehete nevetni.
104   II,  XVIII|            szemei az orcájába, s midőn ismét napvilágra jöttek, már akkor
105   II,  XVIII|              Vajon nem lépek-e valahol ismét egy agárra?~ ~Már ekkor
106   II,    XIX|            békákra és vermekre, ez már ismét helyes dolog, ez nemes rágalom. (
107   II,    XIX|             Ámbár lesznek, akik e szót ismét nonszensznak fogják nevezni.)~ ~
108   II,    XIX|               őt megcsókolni; az ideál ismét eltűnt a szívből, Fanny
109   II,     XX|             megóvását vevék feladatul, ismét, akik könyveket terjesztenek,
110   II,     XX|     statútumokat kidolgozza, és azokat ismét egy hatvantagú választmány
111   II,     XX|            nekünk.~ ~E rendre igazítás ismét jó kedélyre hangolá a társulatot,
112   II,     XX|                kívánná eltenni, azután ismét elővette, és újra elolvasá,
113   II,    XXI|               őt hátba ütni.~ ~Az öreg ismét eltűnt észrevétlenül, alázatos
114   II,    XXI|             lovára, s Kárpáthy felment ismét az erkélyre, utána nézni,
115   II,    XXI|              minden furfangossága, ott ismét új ellenségre talál, hasztalan
116   II,    XXI|            iramodott előre, míg azokat ismét megelőzte.~ ~Pedig János
117   II,    XXI|               hogy menten elbocsátotta ismét. Ez is a tied.~ ~Ekkor egyszerre
118   II,    XXI|            ellenében mit tud!~ ~A róka ismét elővette régi cseleit, félreszökellt,
119   II,    XXI|              alig ért vissza a földre, ismét megkapta hátán a bőrét,
120   II,    XXI|             rajta a levegőben, s azzal ismét elhajította, hadd szaladjon
121   II,    XXI|            kellett átugratniok, amidőn ismét alkalma nyílt a két delnőnek
122   II,   XXII|              nap feljő, felsóhajtani: „Ismét új nap!”~ ~Hát a férj, a
123   II,   XXII|             minél előbb meg fogja őket ismét látogatni.~ ~– A látogatás
124   II,  XXIII|      hajigálhassa.~ ~– Tehát mi hozott ismét vissza e birodalomba, én
125   II,  XXIII|                mások és mások kedvéért ismét mások tanyáznak ebben a
126   II,  XXIII|              adva, hogy minél hamarább ismét látandják egymást.~ ~ ~ ~
127   II,   XXIV|       kényszeríteni a kedves nőt, hogy ismét mellé üljön a pamlagra.~ ~–
128   II,   XXIV|            tudom, hogy itt a büntetést ismét csak a megbántott fél fogja
129   II,    XXV|            eloszlottak, késő estve, ők ismét kettecskén maradtak.~ ~Mennyi
130   II,    XXV|               sajátszerű változatokkal ismét így folyt.~ ~A hölgy kifogyhatatlan
131   II,    XXV|               a hálószoba ajtajáig. Az ismét bezáródott előtte.~ ~Ez
132   II,    XXV|           fejében másnap útra készült. Ismét a legnyájasabb, hízelgőbb
133   II,    XXV|        Kárpátfalvára szokott látogatók ismét odataláltak Madarasra, azalatt
134   II,    XXV|               ebéd felett találkozának ismét.~ ~Kárpáthy maga is meg
135   II,    XXV|                  látott.~ ~S beszéltek ismét apró közönyös tárgyakról,
136   II,    XXV|           nyomja az!~ ~Végre fölmentek ismét a kastélyba.~ ~Fanny férjével
137   II,    XXV|              hivé, hogy érti.~ ~Másnap ismét egész délig el voltak foglalva
138   II,    XXV|               halálba ne fussak, midőn ismét találkozánk? Ah, már én
139   II,  XXVII|              őt le kezéből!~ ~Dél felé ismét kijött hozzá az orvos, s
140   II,  XXVII|    megkönnyebbül.~ ~Tisztán kezd látni ismét, mindenkire ráismer. Nyugodt,
141   II,  XXVII|              nagy, sötétkék szemeit, s ismét lehunyja, és alszik tovább.~ ~
142   II, XXVIII|          ménjével a hósíkon keresztül… Ismét visszatért a fenyőfákhoz.
143   II, XXVIII|              visszatért a fenyőfákhoz. Ismét fölkereste a fehér emléket.
144   II,   XXIX|               szót is.~ ~Azután Rudolf ismét helyére ült, elfogódott
145   II,    XXX|           miként amaz ünnepély napján, ismét tarka néppel tölt meg a
146   II,   XXXI|      Abellinóból? – ezt szerette volna ismét valaki tudni.~ ~– Nem kell
147   II,   XXXI|               küldte vissza.~ ~Másszor ismét Flórának írt levelet az
148   II,   XXXI|             illetve nagyanya, amelyben ismét keserű könnyhullatások között
149   II,   XXXI|             csak néha-néha vetődött be ismét, mikor már nagyon meggyűlt
150   II,    Meg|            Akkor vedd el.~ ~Rövid időn ismét odajött hozzám a palóc dalok