Kötet, Fezejet

  1    I,     II|           narancsfák között látjuk az ifjú gentlemant, kivel már volt
  2    I,     II|           térdig érő kaputot visel az ifjú dandy, mely széles keresztülvető
  3    I,     II|              Monseigneur! – kiálta az ifjú merveilleux („csodálatos”
  4    I,     II|        megfelelt nekem! – kacagott az ifjú dandy. – E bonmot-rul *
  5    I,     II|             olyan udvarias – szólt az ifjú incroyable („hihetetlen!”
  6    I,     II|             napfény.~ ~Itt megállt az ifjú merveilleux, mintha időt
  7    I,     II|               nincs örökösödés.”~ ~Az ifjú dandy nagy szemeket meresztett.~ ~–
  8    I,     II|            szeretni. Egy év múlva egy ifjú sarjadékkal több lenne a
  9    I,     II|                   Haha! – nevetett az ifjú dandy. – Nincs gyilokrul
 10    I,    III|           tagadhatnak meg maguktól.~ ~Ifjú magyar főnemes mind a három.
 11    I,    III|            között halad, magas, sugár ifjú, simára borotvált arccal.
 12    I,    III|        tehetségét bámultassa. Ez azon ifjú, kiről Griffard mondá, hogy
 13    I,    III|             szólítják; a tüzes, izmos ifjú neve Miklós, ama sötét szemöldűé
 14    I,    III|               a három karöltve sétáló ifjú közöl az egyik egy egész
 15    I,    III|          bokrokon keresztültörtet egy ifjú alak, s az úton megállva,
 16    I,    III|      inggallér látszik kihajtva.~ ~Az ifjú arcán öröm és meglepetés
 17    I,    III|             én is magyar vagyok.~ ~Az ifjú munkásnak örömkönny csillogott
 18    I,    III|                 szólt ama dörgő hangú ifjú, barátságosan nyújtva jobbját
 19    I,    III|             társai is követének.~ ~Az ifjú kézműves egészen el volt
 20    I,    III|            induljanak.~ ~– Ah, hiszen ifjú barátunk járatos e vidéken –
 21    I,    III|              sírjához indultunk.~ ~Az ifjú kézműves nem rejthette el
 22    I,    III|              előszeretet, ez öntudat; ifjú költőink, kik újabb időkben
 23    I,    III|           kiálta egyszerre mind a két ifjú hevesen.~ ~Rudolf elveszíthetlen
 24    I,    III|           Holnap jöjjetek el velem az ifjú óriások klubjába. Ez egy
 25    I,    III|              holnap együtt megyünk az ifjú óriások klubjába.~ ~ ~ ~
 26    I,     IV|                                IV. Az ifjú óriások~ ~A Boulevard Montmartre *
 27    I,     IV|               Az erkélyen öt vagy hat ifjú látszik egy csoportban,
 28    I,     IV|              Vezekéri, magyar elegant ifjú hangja volt, egy nyúlánk,
 29    I,     IV|            többit nem mondhatta el az ifjú merveilleux, mert e percben
 30    I,     IV|         költség, azt én fedezem.~ ~Az ifjú óriások közt nagy mozgalom
 31    I,     IV|          felkeresni és idehívni.~ ~Az ifjú ember egy darabig gondolkozott,
 32    I,      V|               keresztvonás volt ez az ifjú óriások számításain! Rémültökben
 33    I,      V|              tökéletes dühbe hozta az ifjú óriások seregét. Ez merész
 34    I,     VI|               jól tudva van előtte az ifjú gentlemanek ez esti fáradozása,
 35    I,     VI|           őket; egy páholyban a három ifjú magyar mágnás ült, István,
 36    I,     VI|                minden jól illik.~ ~Az ifjú óriások magukon kívül voltak
 37    I,     VI|         valamennyire megközelítené az ifjú merveilleux-k belső mivoltát.~ ~–
 38    I,     VI|          páholyt.~ ~Ez jó jel volt az ifjú óriásoknak. Sokan Oignon
 39    I,     VI|          ifjút küldötte előre.~ ~S az ifjú titánok rohantak fel a mennydörgő
 40    I,     VI|              Elöl rohant az excellens ifjú vállán a veszélyes koszorúkkal;
 41    I,    VII|        szívéből kitörölhesse.~ ~És az ifjú óriások azért nem szűntek
 42    I,    VII|             hasonlóul díszes öltözetű ifjú törekedett az átelleni házon
 43    I,    VII|                szólt hidegvérrel azon ifjú, ki legelébb megszórttá
 44    I,    VII|              haladtak felfelé. Már az ifjú az égő tetőhöz ért. Kezével
 45    I,    VII|              a tűzfalig eljutniok. Az ifjú helyet keres lábaival, megtapogatva
 46    I,    VII|             lebocsátkozik; a kötél az ifjú kezében van, ki őt csendesen
 47    I,    VII|         csendesen bocsátja alá; ha az ifjú csak egy percre gyáva talál
 48    I,    VII|              várakozás, a bámulat. Az ifjú fél térdre bocsátkozva mindkét
 49    I,    VII|          mindjárt ott fogja zúzni! Az ifjú nem tarthatja elé kezét,
 50    I,    VII|         ügyesen hajolt előle félre az ifjú, s az lábaihoz esett le
 51    I,    VII|        megsegítse a fáradozókat.~ ~Az ifjú újra két gyermeket húzott
 52    I,    VII| kétségbeesésében hajfürteit tépve. Az ifjú már int a tetőn álló embereknek,
 53    I,    VII|               a földre, Chataquéla az ifjú özvegy keblére tevé a megmentett
 54    I,    VII|        keresne, de a három ismeretlen ifjú már nem volt sehol; ők azon
 55    I,    VII|             volna tudni, ki volt azon ifjú, kire ő életét oly könnyelműen
 56    I,    VII|        találkoznia valahol, hacsak ez ifjú nem aszkéta vagy puritán,
 57    I,    VII|              megjósolni, ki volt azon ifjú, és fogja-e őt újra látni.~ ~
 58    I,    VII|            asszonyának, az ismeretlen ifjú mostan hol jár. Most virágos
 59    I,    VII|                Félt, reszketett, mint ifjú hajadon, ki vőlegényét várja.~ ~
 60    I,    VII|           álmodta így: a hős, a bátor ifjú belépett szobájába; arca,
 61    I,    VII|                Most is úgy volt.~ ~Az ifjú belépett, susogva üdvözlé,
 62    I,    VII|               nem volt álom többé, az ifjú meleg lehelete érinté vállait.~ ~
 63    I,    VII|           remegve, lázasan rogyott az ifjú lábaihoz, ki karcsú derekát
 64    I,    VII|          kacérul a fiatal nőnem, s az ifjú óriások sohasem mondtak
 65    I,    VII|          becsülésnek viseltetni.~ ~Az ifjú gróf csak amúgy az ajtóban
 66    I,    VII|            foglalja el, s midőn a két ifjú a páholyba belép, könnyű
 67    I,   VIII|               fejére van téve. Ezt az ifjú leányok fonták gyászfűzekből
 68    I,   VIII|             gondos édes mamák a derék ifjú körülményei felől, kik nem
 69    I,   VIII|            azt gyanítni, hogy a derék ifjú komolyabb célokat táplál
 70    I,     IX|              és Bajza, még akkor mind ifjú szellemek – annak már huszonnyolc
 71    I,     IX|            közülök István gróf, kinek ifjú lángeszét, annyi agg bölcsességgel
 72    I,     IX|            örökös céltáblája lévén az ifjú ellenzék gúnnyilainak, melyek
 73    I,     IX|                  szólt Kárpáthy a két ifjú főúrhoz, kik e percben székére
 74    I,     IX|          Livius, egy nyúlánk, sasorrú ifjú. – Ez rendkívül szigorúan
 75    I,     IX|            egy csoportbasa beszélgető ifjú honatyák. – Miről volt szó?~ ~
 76    I,     IX|            vagy nemet kimondták; a mi ifjú nemzedékünk mondta, ami
 77    I,      X|       tisztelet, arról pedig, hogy az ifjú leányzó erényei mily ostromolhatlan
 78    I,     XI|               nagynénjénél lakott. Az ifjú, hajlékony lelkületre nagy
 79    I,     XI|              most említjük először az ifjú kézműves nevét) hosszasabb
 80    I,     XI|            ideig ott felejti magát az ifjú leánnyali beszélgetésben.~ ~
 81    I,     XI|              pár leendett belőlük. Az ifjú magas, ideges, szabályos
 82    I,     XI|             szemére tartá az érzékeny ifjú.~ ~Vajon minő sors érhette
 83    I,     XI|               monda szomorú arccal az ifjú lovag –, ezelőtt tíz évvel
 84    I,     XI|            feledhetetlen Máriám.~ ~Az ifjú itt ismét szemeire nyomá
 85    I,     XI|           Midőn az utcán végigment, s ifjú gavallérokkal találkozott,
 86    I,    XII|        szenvedő emberiség nevében, az ifjú óriások tüzelték, lovalták,
 87    I,    XII|               jourt * kívánt, mint az ifjú hasonlóul viszonozva, eléjök
 88    I,    XII|         mellén rettentő karjait, s az ifjú elé állva, csaknem a szájába
 89    I,    XII|     ajánlkoznának.~ ~– Óh, elegen. Az ifjú óriások közt valóságos csődület
 90    I,    XII|              Miklós mélyen tekinte az ifjú szemeibe. Sejteni kezdé,
 91    I,    XII|            dugva, köszönetet monda az ifjú saját tanúinak szívességeikért,
 92    I,   XIII|        tudományt Jancsi úr nevelői az ifjú úrra raktak, az arról menten
 93    I,   XIII|      gondolatja mindig. Egy szerelmes ifjú nem várja oly vak hittel
 94    I,   XIII|              dugott a fülébe a tréfás ifjú, mely elmésség következtében
 95    I,     Sz|               hűtlenül elhagyta, s az ifjú ebbe belehalt, ill. más
 96   II,    XIV|        egyszerre a választott szegény ifjú iránt, amint e gondolator
 97   II,    XIV|         Sándort felkeresni.~ ~A derék ifjú éppen remekét végzé be,
 98   II,    XIV|               hogy nem érez semmit az ifjú iránt; de akkor a második
 99   II,    XIV|           aggastyánba, midőn egy deli ifjú iránt szíve hidegségével
100   II,    XIV|         előhozta előtte véletlenül az ifjú nevét; a leány hidegen maradt,
101   II,    XIV|              becsületes, tiszta lelkű ifjú, jómódú, munkás kézműves,
102   II,    XIV|           embert, férfit, nőt, nehéz; ifjú leányt lehetetlen.~ ~Fanny
103   II,    XIV|         kitörölte emlékéből a szomorú ifjú arcát és a bohó vén emberét,
104   II,    XIV|                 És ilyen a világ. Egy ifjú szeret egy leányt, de a
105   II,    XIV|           derék, férfias, nemes szívű ifjú ajánlatát, pénzért, ragyogványért
106   II,     XV|           leányok odahaza és a galant ifjú urak nevetni, ha őt ilyen
107   II,     XV|           igen, a leányok és a galant ifjú urak odahaza.~ ~Mert ahhoz,
108   II,     XV|           embert, mert szép, gyönyörű ifjú volt, sohasem láttam nálánál
109   II,     XV|               a szerencsére jogosítá; ifjú gavallérok, szellem és vagyon
110   II,     XV|           válságos nap reggelén, mely ifjú honatyáinkat jobban érdeklé,
111   II,     XV|               stb.~ ~Azután jönnek az ifjú gentlemanek, s bemutogatják
112   II,     XV|         elváltozott hangon a senzitív ifjú, ajka tajtékzik, és szava
113   II,    XVI|     excellenciás családból eredendett ifjú), Abellinóé Konrád és Kecskerey.~ ~
114   II,   XVII|              elő eset, hogy valaki az ifjú nő előtt elmondhassa: „Itt,
115   II,   XVII|                meghalna előtte, és az ifjú sohase tudná meg, miért
116   II,  XVIII|               legelső arszlánai:~ ~Az ifjú Darvay Jenő, kit a megyei
117   II,  XVIII|             és sok érzelemdús lyánka, ifjú, rokonszenvű hölgy, kiket
118   II,  XVIII|            valóban?~ ~Úgy dobogott az ifjú nő szíve, midőn a léptek
119   II,  XVIII|     szószaporítás, amint más korabeli ifjú amazonoknál szokott lenni,
120   II,  XVIII|              görcsösen szorítá meg az ifjú hölgy kezét, s mintha ugyanazt
121   II,  XVIII|               gondolná célszerűnek az ifjú hölgyekkel aktáinkat megismertetni…~ ~–
122   II,  XVIII|        társaságukat óhajtani.~ ~A két ifjú nő egyedül maradt.~ ~Alig
123   II,  XVIII|              őt kar-karban kísérő két ifjú delnőre, ámbátor azok minden
124   II,     XX|       hallgatagan hajtja meg magát az ifjú háziasszony, mi az arisztokrata
125   II,     XX|          mellett a vidék legszebb két ifjú delnője: Kárpáthyné és Szentirmayné;
126   II,    XXI|                    Félti az öreget az ifjú menyecske. Az ilyen majorátusi *
127   II,    XXI|              de mindenütt látni a két ifjú delnő lobogó fátyolát, őket
128   II,    XXI|             midőn mellette lovagol az ifjú, lélegzete éri, hajfürteinek
129   II,    XXI|            meghalna e pillanatban; ez ifjú, ez imádott ideál a legszebb,
130   II,   XXII|               győzött a természet. Az ifjú véralkatnak erős küzdelmei
131   II,   XXIV|           keleti komolyság. Többen az ifjú lovagok közül kardjaikkal
132   II,   XXIV|              éppen elvitte valamelyik ifjú lovag egy körfordulóra,
133   II,   XXIV|              gróf anyjával együtt, az ifjú Darvay Jenő, a szabadelvű
134   II,    XXV|        hintaja az udvarra gördült. Az ifjú főúr meglátva őket, odasietett
135   II,    XXV|   természetesnek találva, hogy azt az ifjú kezéből az ő kezébe kellett
136   II,    XXV|             hozza.~ ~Óh, mint fájt az ifjú lelke, mint fájt neki az,
137   II,  XXVII|         helyrehozza apjának hibáit, s ifjú erényekkel váltandja be
138   II, XXVIII|               kocsisától.~ ~– Igenis, ifjú uram. Megismerhetni azokat
139   II, XXVIII|               volna, ha elkísérném az ifjú urat, ha valahova akar menni?
140   II, XXVIII|        látogatja – Barna Sándor.~ ~Az ifjú kézműves a visszaérkező
141   II, XXVIII|               lett volna, egy szegény ifjú kézművessel volt eljegyezve,
142   II, XXVIII|          mindent.~ ~Megfogá a szegény ifjú kezét, s megszorította azt.~ ~–
143   II, XXVIII|             szerelem fogadta volna az ifjú szívében, kitől úgy elszakította
144   II, XXVIII|         Kárpáthyné Mayer Fanny.”~ ~Az ifjú kézműves levevé fövegét,
145   II, XXVIII|              nem akarta, hogy most ez ifjú szemeibe lásson.~ ~– Mármost
146   II, XXVIII|              könnyel.~ ~Az eltávozott ifjú térdének nyomai még ott
147   II, XXVIII|                 éppen, mint ama másik ifjú…~ ~Azzal lovára veté magát.
148   II,   XXXI|               elbeszélgetett Teréz az ifjú úrnővel Fanny gyermekkoráról;
149   II,   XXXI|         hogyha felnő!…~ ~ ~ ~Azon két ifjú nemes neve, kiket István