Kötet, Fezejet

  1    I,      I|          szemei, mint a gyémánt, s mikor játszik, mikor cincog, mikor
  2    I,      I|          gyémánt, s mikor játszik, mikor cincog, mikor feláll fonni
  3    I,      I|       mikor játszik, mikor cincog, mikor feláll fonni két lábra,
  4    I,      I|           egeret megsütnek? Kivált mikor az Kínában a legnagyobb
  5    I,      I|                 No mit félsz tőle? Mikor a sátorban laktál, egy ökröm
  6    I,      I|           kifejezésű pofával, mint mikor a durcás gyermek nem tudja,
  7    I,      I|       hahotával kellett nevetni.~ ~Mikor aztán a jó úr maga is azt
  8    I,      I|            felakasztassam magamat, mikor tisztességesen is meg tudok
  9    I,      I|            Coblenzig terjedt, hogy mikor az elegáns ifjak XVIII.
 10    I,      I|           csak akkor vették észre, mikor már megszólalt.~ ~– Jó estét
 11    I,     II|            mindig pénzéhez jutott. Mikor azt mondom „pénzéhez”, ez
 12    I,    III|     tapasztaltam már magamon, hogy mikor valami nagy gond volt fejemben,
 13    I,    III|         Csaknem gyerek voltam még, mikor hazulról elszakadtam, s
 14    I,     IV|          Ugy vágtat en carrière, * mikor legtöbb szekér jár a bulváron.
 15    I,     VI|          az emberek nem tudhatják, mikor tapsoljanak; tehát arra
 16    I,     VI|          hogy a loge infernale-ban mikor áll fel Kárpáthy a tükör
 17    I,     VI|           kalapját le kell ejteni, mikor Semiramide áriája jön, átellenben
 18    I,     VI|        Oignon! Ilyenkor tapsoltat, mikor a piano van.”~ ~Catalani
 19    I,     VI|    figyelve látszottak lesni, hogy mikor kezdődik már a chut.~ ~A
 20    I,    VII|    fütyölni.~ ~Ez igen jó felelet, mikor az ember meg van fogva.~ ~ ~ ~
 21    I,    VII|             Hogy hívják önt, uram? Mikor fogom önt láthatni újra?”
 22    I,    VII|             gyönyörvadászó lesz, s mikor az évek végén már azt hiszi,
 23    I,    VII|        szórakozottnak tartani.~ ~– Mikor utaznak nagyságtok Magyarhonba?~ ~–
 24    I,   VIII|     cigányok húzzák az én nótámat, mikor megindulnak, nekem pedig
 25    I,   VIII|        tartsa a lovamat két hajdú, mikor felülök rá.~ ~Minden a parancsolat
 26    I,   VIII|      forgács; a házat felgyújtani, mikor legjobban mulatnak alatta;
 27    I,   VIII|    mulatnak alatta; fényes délben, mikor legtöbb nép jár a városban,
 28    I,   VIII|           állat egy kivert bika?~ ~Mikor egy gulyához két bika kerül,
 29    I,   VIII|      azután egy meleg nyári napon, mikor a pásztorok gubáik alatt
 30    I,   VIII|          szelleme hozza magával.~ ~Mikor neszmélyire jár az örök
 31    I,   VIII|           őt vezető hajdúkat.~ ~De mikor villányira megy a verseny,
 32    I,   VIII|      végződik, s kezdődik a mámor, mikor már az ember nem érzi a
 33    I,   VIII|           bakra szokott felugrani, mikor az uraság a hintóban ül.~ ~
 34    I,   VIII|            ízben plena sessione, * mikor legtöbb úri nép volt a karzaton,
 35    I,   VIII|  Százhúszezer forinton! Hát hol és mikor találtál te ennyi pénzt?~ ~–
 36    I,     IX|             Az nem létezett sehol. Mikor robot ideje volt, akkor
 37    I,     IX|       táblánál! El lehet képzelni, mikor az édes unokabátyja ellen
 38    I,     IX|            s ott maradni reggelig, mikor a kertész ki fogja nyitni
 39    I,     IX|             sokszor beszélek vele, mikor principálisom cirkulárékkal *
 40    I,      X|          jól, mit báloznak annyit, mikor ő el tud lenni egész télen
 41    I,      X|      legyen az elkezdett munkához; mikor az egész család összejön,
 42    I,      X|          Mayer úr csak várta, hogy mikor fogja megkérdezni tőle:
 43    I,      X|           hogy eladta volna magát. Mikor ezek a vénkisasszonyok,
 44    I,      X|            azt el már, tudom, csak mikor a koporsóba teszik.~ ~–
 45    I,      X|           magukat a leányok előtt, mikor jönnek, mikor mennek, mintha
 46    I,      X|       leányok előtt, mikor jönnek, mikor mennek, mintha grófkisasszonyokkal
 47    I,      X|            kérdék már tréfálva: – „Mikor fog ő is hosszú öltönyt
 48    I,      X|          olyan jó ember volt, hogy mikor ilyen dolgokat mondtak neki,
 49    I,      X|        vitézsarkantyú * van vetve. Mikor aztán Mayer úr elvégzé beszédét,
 50    I,      X|            azon szokása volt, hogy mikor befészkelte magát valamely
 51    I,      X|      legszebbik, a legkedvesebbik. Mikor még én az úrék házához jártam,
 52    I,     XI|       kísértő a templomban~ ~ ~ ~ ~Mikor azután felvitte Jézust az
 53    I,     XI|          még arra is figyelt, hogy mikor gondolkozik felőlök, s olyankor
 54    I,     XI|      gazdag kézműves régen, régen! mikor még új mester volt – aminek
 55    I,     XI|          regens chori egy délután, mikor az ifjaknak jókedvük volt,
 56    I,     XI|            kinél tartózkodik, hogy mikor és hol lehet őt látni. Ah!
 57    I,    XII|        filisztereket ismerjük már, mikor úrnapi díszmenetek alkalmával
 58    I,    XII|          halál minden félelmein, s mikor ijedtében már félig meg
 59    I,   XIII|            a nagyságos úrral, mint mikor együtt labdáztak az udvaron.~ ~
 60    I,   XIII|  rezultátum. *~ ~– Íme így van az, mikor tudósok kezdenek gazdálkodni –
 61    I,   XIII|            Péter úr –, így van az, mikor féltudósok gazdálkodnak;
 62    I,   XIII|           nem ugorhatok egyszerre, mikor még most is tele van a fejem
 63    I,   XIII|           eszembe juttatod. Hát te mikor adsz számot arról a száz
 64    I,   XIII|      veszik elő mulatság kedvéért, mikor valakivel meg kell itatni
 65    I,   XIII|     elcsapom. De hol juthat hozzá, mikor az egész uradalomban nem
 66    I,   XIII|         estére mit fognak előadni. Mikor a nagyságos urak a nagy
 67    I,   XIII|     zsebéhez, hogy ki ne húzhassa, mikor az orrával lesz baj; elhitették
 68    I,   XIII|       pedig teletölté mákkal, hogy mikor szalvékat kellett volna
 69    I,   XIII|     patkányt alkalmazott helyökbe, mikor aztán a birkás átnyújtá
 70    I,   XIII| földesurára.~ ~Máskor Jancsi urat, mikor a lépcsőn ment le vagy fel,
 71    I,   XIII|     képletben; az utolsónál aztán, mikor mindenki meghalt, szétnyittatnak
 72   II,    XIV|          és éppen akkor szedik rá, mikor nem hiszi; sem éjjele, sem
 73   II,    XIV|            akár ne is lássad, mint mikor te keresed őt fel. Hiszed-e,
 74   II,    XIV|           Mindketten hallgattak.~ ~Mikor egy fiatal leány ily tömött
 75   II,    XIV|          hánynak a harmatos fűben; mikor a tündérek szedik a csillagok
 76   II,    XIV|         pengeti az ezüstsugárokat; mikor ezüstfelhők alakjában jár
 77   II,    XIV|           éji pillangón repkedve; …mikor a fiatal leányok nem tudnak
 78   II,     XV|            uram idejében viseltem, mikor a konyhán magam főztem,
 79   II,     XV|       előttem elmenni, hallhassam, mikor mással beszél. Nekem nincs
 80   II,     XV|      leánya szavát hallhatja, vagy mikor dalol; sőt arra is vállalkozott,
 81   II,     XV|          követni minden lépését.~ ~Mikor készen voltak a szobarendezéssel,
 82   II,     XV|         közé tollat fosztani, majd mikor megtudta, hogy szapulnak,
 83   II,     XV|         nagy zivataros éjszakákon, mikor az eső veri az ablaktáblát,
 84   II,     XV|         igen…~ ~Éjszaka, sötétben, mikor a gyertyát eloltják, az
 85   II,     XV|            társaságok nyelvén azt, mikor egy hölgynek van egy bevallott
 86   II,     XV|        kicsiny gyerekleány voltál, mikor tőlem elvettek. Miért is
 87   II,     XV|          jobban tenné minden anya, mikor leánya születik, ha előre
 88   II,     XV|           Szóba nem álltak velünk. Mikor nénéddel az a szerencsétlenség
 89   II,     XV|         milyen kétségbe volt esve, mikor megtudta, hogy te nem lakol
 90   II,     XV|        komoly szándéka volt veled. Mikor ő csak arra várt, hogy nagybátyja
 91   II,     XV|       forintot elveszítsen, kivált mikor a szavát egy olyan szép,
 92   II,     XV|          szóval kérdé Mayerné:~ ~– Mikor jöhetek vissza érted?~ ~–
 93   II,     XV|            Mi történt ezek között? Mikor volt ideje valaminek történni?
 94   II,    XVI|           érzi magát.~ ~Egyszóval, mikor a felek nem vérszomjból,
 95   II,    XVI|          előhozni nem szabad.~ ~De mikor tettleges sérelmek okozák
 96   II,    XVI|         sérelmek okozák a párbajt, mikor a felek kártyán, inzultációkon *
 97   II,    XVI|     inzultációkon * vesznek össze, mikor összeverekedtek, egymást
 98   II,   XVII|       bennvénült törzsvendég, mint mikor falevél hulltával ott maradt
 99   II,   XVII|        hanem vele parádézott, mint mikor a gyermek új ruhát kap,
100   II,   XVII|            beszél. Ilyenkor tehát, mikor őt látták a bolt előtt hintajából
101   II,   XVII|         forint, áldozatul hozni, s mikor kérdezték tőle, hogy hát
102   II,   XVII|           Volt nevetség és jókedv, mikor egy-egy a lyánok közül lehullott.
103   II,   XVII|     nábobrul beszélni hallott, még mikor nénjeivel lakott, s gyermekésszel
104   II,   XVII|       bizonyos róla az ember, hogy mikor fog iszonyú neveletlenséget
105   II,  XVIII|       hozta. Lássa, én úgy örülök, mikor önt látom.~ ~Varga úr olyasvalamit
106   II,  XVIII|        maga is úgy kívánta ezt, és mikor ő hagymázbeteg volt, azt
107   II,  XVIII|  névsorozaton magától végigfutott, mikor e névhez ért, mintha valami
108   II,  XVIII|           akkor is vén ember volt, mikor én a te idődben voltam,
109   II,  XVIII|      keblére, és sírt, és sírt, és mikor olyan nagyon sírt, akkor
110   II,  XVIII|      hosszú kezében, mint Diána, * mikor a kutyáját lőtte meg nyúl
111   II,  XVIII|            emberek annyi jókedvet, mikor ő olyan szorgalmatosan dolgozik
112   II,    XIX|            nevelkedett volna.~ ~És mikor eljött az est, midőn egyedül
113   II,    XIX|            beszédeit magasztalják, mikor ő meleg nyilatkozatokra
114   II,    XIX|          nyilatkozatokra készül, s mikor legtüzetesebben ostromolna,
115   II,    XIX|          azon törni fejeiket, hogy mikor haragudjanak meg valamely
116   II,    XIX|          belezavar a beszédjébe, s mikor elkezd nevetni, szinte reng
117   II,    XIX|            már előre leli a hideg, mikor meglátják; mert úgy rájok
118   II,     XX|           úgy meredeznek egymásra, mikor két ismeretlen találkozik.
119   II,    XXI|        legfinomabb szalonember is, mikor vadászni készül, más csizmát
120   II,    XXI|    feljogosítja iszonyúan kopogni, mikor megy, és egészen más hangon
121   II,    XXI|            kapaszkodik a nyeregbe, mikor a lova felrúg, és a lova
122   II,    XXI|         felrúg, és a lova nyakába, mikor az ágaskodik. Azután a debreceni
123   II,    XXI|        Miska legjobban érzi magát, mikor a mesterségéről beszélhet;
124   II,    XXI|  vicsorítja éles fogait elleneire, mikor visszanéz.~ ~Rossz dolog
125   II,   XXII|            te semminek sem örülsz, mikor szomorú vagy, mikor semmit
126   II,   XXII|        örülsz, mikor szomorú vagy, mikor semmit sem óhajtasz, akkor
127   II,  XXIII|           úr még nincs felöltözve; mikor pedig azt mondjuk, hogy
128   II,   XXIV|            olykor sáros csizmával, mikor a lovakat nézték, tapasztalja,
129   II,   XXIV|          csábító otthon.~ ~Azután, mikor egy férfi fejébe vette azt,
130   II,   XXIV|        nőtől is lehet félteni.~ ~– Mikor látod, én úgy szeretlek!
131   II,   XXIV|         vele… Hogy szidta magában, mikor felébredt!~ ~Pedig ki tudja,
132   II,    XXV|           nem tartóztatva többé. – Mikor én naponta azon imádkoztam
133   II,    XXV|          sohase lássam meg többet, mikor én kerültem azt a helyet,
134   II, XXVIII|   messziről, mert akkor is zöldek, mikor minden más fa lehullatta
135   II,   XXIX|           gyermekek szokták tenni, mikor jókedvök van. Ki tudja,
136   II,   XXXI|            nagybátyja bolond volt, mikor megházasodott, és így sem
137   II,   XXXI|           nótát húzzák a cigányok, mikor a temetőbe viszik: „Múlik,
138   II,   XXXI|      emlegettek előtte, odalett, s mikor érezte elközelgetni halálát,
139   II,   XXXI|       néha-néha vetődött be ismét, mikor már nagyon meggyűlt benne
140   II,   XXXI|           most is úgy beszél, mint mikor még milliomokat prédált
141   II,     Sz|          fia a görög mitológiában; mikor vadászat közben meglátta
142   II,    Meg|   elméletem.~ ~Első kísérletemnél, mikor a Hétköznapokat írtam, hol
143   II,    Meg|    vállalta magára a megköltést, s mikor a magyar történelmi regények
144   II,    Meg|        együtt; olyan volt az, mint mikor az ember álmában egy akkordot
145   II,    Meg|          világba esett meg rajtam, mikor a Csataképek-et és a Bujdosó