Kötet, Fezejet

  1    I,      I|      akivel Ázsiából kijöttek.~ ~– Ah, c'est beau! * Ez kedves.
  2    I,      I|          vagyok vele elégedve.~ ~– Ah, óh, ah, monsignore Bouche, *
  3    I,      I|         vele elégedve.~ ~– Ah, óh, ah, monsignore Bouche, * tehát
  4    I,      I|         mint az éjszaka.~ ~– Csúf! Ah c'est piquant! * Nem kell
  5    I,      I|            is szeretném tudni.~ ~– Ah çà, * ez intéressant. *
  6    I,      I|            hírét Jancsi úrnak?~ ~– Ah, c'est fort, ez erős! Hát
  7    I,      I|            e bolond fogadásra.~ ~– Ah, ce drőle de cigány! * –
  8    I,      I|         barbár országban az apám – ah cà! Nem az apám: comment
  9    I,      I|         csinálna ezen utazván?~ ~– Ah! venir ici de Paris, c'est
 10    I,      I|        tudnak itt élni az emberek. Ah, mon cher hajdú * ott valami
 11    I,      I|          Tud még róla valamit?~ ~– Ah, ezer ilyet; az egész élete
 12    I,      I|            tetszett szólítani.~ ~– Ah, ha gondolhattam volna! –
 13    I,      I|         János úr neki hagyott.~ ~– Ah, cher ami, * nem hagyhatná
 14    I,     II|             hogy ön nálam van.~ ~– Ah, monsieur Griffard, ön mindig
 15    I,     II|      hegyiről tövire megtudni.~ ~– Ah, meg kell önnek mindezt
 16    I,     II|        hogy mért nem halt meg.~ ~– Ah, ez gyalázat! – kiálta Kárpáthy
 17    I,     II|             amitől elmenjenek.~ ~– Ah, kár volna szegény emberekért;
 18    I,     II|            Főbe lövöm magamat.~ ~– Ah, azt nem teszi ön. Mit mondana
 19    I,     II|        mindenesetre elfogadom.~ ~– Ah! Ezt reméltem.~ ~– Csupán
 20    I,     II|         meg tudnék szabadulni.~ ~– Ah uram – szólt a bankár felugorva –,
 21    I,    III|           és megszólítja őket.~ ~– Ah, uraim, önök magyarul beszélnek,
 22    I,    III|            ismerik műveit az urak? Ah be együgyű kérdés tőlem!
 23    I,    III|        melyik felé induljanak.~ ~– Ah, hiszen ifjú barátunk járatos
 24    I,     IV|          táncosnéhoz –inasnak.~ ~– Ah, ah! – kiáltának fel valamennyien.~ ~–
 25    I,     IV|      táncosnéhoz –inasnak.~ ~– Ah, ah! – kiáltának fel valamennyien.~ ~–
 26    I,     IV|        pofont adtam neki érte.~ ~– Ah, ah! – iparkodék szólni
 27    I,     IV|           adtam neki érte.~ ~– Ah, ah! – iparkodék szólni selyemszál
 28    I,     IV|        hallgatók közé vegyült.~ ~– Ah, elfeledtem, hogy méltóságod
 29    I,     IV|         tulajdon – nagybátyja!~ ~– Ah, már így még jobb.~ ~– Még
 30    I,     IV|        székestül hanyatt dűlt.~ ~– Ah, ez érdekes.~ ~– Nem történt
 31    I,     IV|   divatlion * válhatik belőle.~ ~– Ah, minő fád mesék – sóhajta
 32    I,     IV|          beni vendégszereplését?~ ~Ah ez érdekes! – monda Rudolf
 33    I,     IV|    excellenciás uraknak hívják) –, ah milyen derék fiú ez a Kárpáthy!
 34    I,     IV|           beteg, azt kell ápolnia. Ah madame! Ön velünk dacol?
 35    I,      V|            volt valódi jelleme, de ah, a színpadon, ott ezer alakot
 36    I,      V|             mert férje alszik.~ ~– Ah, madame, mint örülök, hogy
 37    I,      V|           miért óhajtaná most?~ ~– Ah madame, ön talán még nem
 38    I,      V|        poharamból hangzanék felém. Ah, nyújtsd ide azt a poharat,
 39    I,      V|            jószívű lett egyszerre. Ah igen, mert Semiramide oly
 40    I,      V|           pálmát Catalani kezéből. Ah, milyen keresztvonás volt
 41    I,      V|  öltözékeit készítse el számára.~ ~Ah! Tehát harc életre-halálra!~ ~
 42    I,     VI|            benyitott Kárpáthy.~ ~– Ah, ti is megjelentetek? Nagyon
 43    I,     VI|        azon színpadról eltiltatik; ah, de a közönség kegyencétől
 44    I,     VI|         Áruló volna tán közöttünk? Ah, ez a taps botrány! Ez fizetett
 45    I,     VI|           szeparatizmusokkal. * ~– Ah – szólt lerohanva a páholyba –,
 46    I,     VI|     azoknak gazdagoknak lenni?~ ~– Ah, tehát azt hiszed, hogy
 47    I,     VI|          füttyért, nagy ember!~ ~– Ah uram, nem vagyok én többé
 48    I,     VI|   koszorúba fonott oignonokat.~ ~– Ah uram, gondolja ön, hogy
 49    I,    VII|       kezébe ragadá a gyeplűt.~ ~– Ah! – szörnyűködének kísérői. –
 50    I,    VII|      szabadon tartva hátuk mögött: Ah, sikerült a tűzfalig eljutniok.
 51    I,    VII|            is emberkezek közt van. Ah, de még egy nincsen itten.
 52    I,    VII|         halála esetén megölni.~ ~– Ah çà * ! Ez furcsa fogadás.
 53    I,    VII|      kivégezni; ez a negyedik.~ ~– Ah, ez bolondság! – kiálta
 54    I,    VII|         tartoznak vele senkinek.~ ~Ah, megálljunk! Itt mégis most
 55    I,    VII|          kalandba bocsátkozva.~ ~– Ah, bah! – szólt Abellino –
 56    I,    VII|           sem volt, akit keresett. Ah, az kétségbeejtő; ily végtelen
 57    I,    VII|     sebesen forognak egymás körül, ah! Mindjárt egymáshoz érnek.
 58    I,    VII|            elutasított emberek. De ah, egy új mégis van közöttök.~ ~
 59    I,    VII|          valaki zavarba hozza.~ ~– Ah uram, hogy unhatta volna
 60    I,    VII|       magasztos elmélkedéseit.~ ~– Ah uram, ne is folytassa tovább
 61    I,    VII|           lakni Pesten fogunk.~ ~– Ah, azt el is feledtem, hogy
 62    I,    VII|            asszonyt Angliában.~ ~– Ah, erről mi még mit sem tudunk –
 63    I,   VIII|       cimboráját poharazás közben. Ah, jól esik őkelmének! Minden
 64    I,   VIII|         akasztófán ne vesszen.~ ~– Ah, dehogy! – felelt Kis Miska
 65    I,      X|            feltűnő fényűzésre.~ ~– Ah kérem, Matild fizetése.
 66    I,      X|        írásával is kész ellátni.~ ~Ah, hiszen ez derék, becsületes
 67    I,     XI|       mikor és hol lehet őt látni. Ah! ez több volt mint könnyelműség;
 68    I,     XI|      szívek alvilágában születnek! Ah, mit értitek ti e gyönyört
 69    I,     XI|               Angyalhoz hasonlóan. Ah, asszonyom, valahányszor
 70    I,     XI|            sem lehetne őrajta.~ ~– Ah, asszonyom, ön engemet egészen
 71    I,     XI|        ötödik oszloppal szemben.~ ~Ah! Tehát főfő úr ő is. Egyike
 72    I,    XII|           Kárpáthy, Kárpáthy…”~ ~– Ah, jó napot! – szólt az érkezett
 73    I,    XII|              Ön az, Boltay mester? Ah, derék mester. Nagy híre
 74    I,    XII|         eljött Rudolf és Miklós.~ ~Ah, ha e percben Fanny otthon
 75    I,    XII|            azt vissza nem vonja.~ ~Ah, ennek több oka van puszta
 76    I,   XIII|           uradalom kasznárjáé.~ ~– Ah, ez érdekes szokott lenni,
 77   II,    XIV|     üzletemet át akarnám adni?~ ~– Ah uram, ez tréfa. Miért adná
 78   II,    XIV|           felkacagott a leány.~ ~– Ah, az a kövér póktermetű ember!~ ~–
 79   II,    XIV|     Megváltoztatta életrendét.~ ~– Ah, édes gyámapám, ez ugyebár
 80   II,    XIV|         csináljon vele a világban. Ah, még erre nem vagyok elég
 81   II,    XIV|          Ideje volt a lefekvésnek. Ah, de nem volt ideje az alvásnak.
 82   II,     XV|            szűz termetének idomai. Ah, ez valóban a legműértőbb
 83   II,     XV|          hatvanezer forintért…~ ~– Ah, minő szép vagy te, Fáni! –
 84   II,     XV|            kép tette az egészet.~ ~Ah! most kerül a hiúság ajtajára.~ ~–
 85   II,     XV|            módon kezdtek ragyogni, ah, a vad a hálóhoz közelít!~ ~
 86   II,     XV|         pénz hatvanezer forint?~ ~(Ah, a hálóban a vad, gyorsan!
 87   II,     XV|     mindenesetre a mienk marad.~ ~„Ah! okos leány! Nem olyan szeles,
 88   II,     XV|            fogja elhozni nekem.~ ~(Ah, okos leány, arany eszű
 89   II,     XV|        Boltay mester vett számára. Ah, minő nevetség volt az!
 90   II,     XV|         más efféle pereputtyját.~ ~Ah, tehát közönségrül is van
 91   II,     XV|     fáradsága, hogy őt rábeszélte. Ah, minő keserű aggodalmakkal
 92   II,     XV|     nevetésre fakadt Abellino.~ ~– Ah, Fennimor, te ma kegyetlenül
 93   II,     XV|      Abellino nyert bomlottul.~ ~– Ah, ah! barátom, terajtad rosszul
 94   II,     XV|           nyert bomlottul.~ ~– Ah, ah! barátom, terajtad rosszul
 95   II,     XV|    mulattatja. Ártani nem árt.~ ~– Ah, házasság! – kiálta Griffard
 96   II,     XV|         indulataiba feleségemet.~ ~Ah! ez volt az a pillanat,
 97   II,     XV|            húzott be Fennimor.~ ~– Ah, ah! – meg nem állhatja,
 98   II,     XV|        húzott be Fennimor.~ ~– Ah, ah! – meg nem állhatja, hogy
 99   II,     XV|       majorátustól * elcseppennél. Ah, ez famóz! Abellino fut
100   II,     XV|           embert meg ne szeressen. Ah, ah, ah! Abellino mint erényőr!
101   II,     XV|       embert meg ne szeressen. Ah, ah, ah! Abellino mint erényőr!
102   II,     XV|          meg ne szeressen. Ah, ah, ah! Abellino mint erényőr!
103   II,     XV|           Én nem vettem észre.~ ~– Ah, ez flibusterie! * – kiált
104   II,    XVI|          annak kardját leütik.~ ~– Ah uraim, hisz ez így csak
105   II,    XVI|       nekidöfött ellenfelének.~ ~– Ah! Le azzal a karddal, verjétek
106   II,    XVI|           keresztülmegy rajta.~ ~– Ah! orgyilkos! – kiálta fel
107   II,   XVII|    kényelmetlenül érzik magukat.~ ~Ah, Kárpáthyné előtt, az egészen
108   II,  XVIII|         szépsége, szíve jogosítja. Ah, de az egészen más helyzet
109   II,  XVIII|        kell, a többiekről hallgat. Ah, önnek jól kell ismerni
110   II,  XVIII|    megbocsátani ezt az illúziót.~ ~Ah, végtére valahára kigömbölyödnek
111   II,  XVIII|            megölelni, megcsókolni; ah ez nem az.~ ~Hátul jön ő,
112   II,  XVIII|       utaznia Bécsbe hirtelen.~ ~– Ah, gondoltam, hogy messze
113   II,  XVIII|  tanácsadást, az anyai vezérletet; ah, egy anya őrködő gondja
114   II,  XVIII|          el, arca bíborvörös lett. Ah őelőtte anyáról beszélni
115   II,  XVIII|         bírt egy szót szólani.~ ~– Ah, istenem, mit cselekszik
116   II,  XVIII|      boldoggá tett ön engemet!~ ~– Ah Fanny, én már önt nevén
117   II,  XVIII|         milyen ravasz vagyok én!~ ~Ah, ezen ismét nagyon sokat
118   II,  XVIII|            ismerősök volnának.~ ~– Ah, ah! – szólt Marion kisasszony
119   II,  XVIII|        ismerősök volnának.~ ~– Ah, ah! – szólt Marion kisasszony
120   II,  XVIII|            hogy ki az a Fanny.~ ~– Ah, mille pardons! * madame.
121   II,  XVIII|            ott akarná tartani.~ ~– Ah, úgy? – monda kicsinylőleg
122   II,    XIX|        egészen elhalaványodva.~ ~– Ah, be bohó vagy te! Ez egy
123   II,    XIX|        gróf Szentirmay Rudolf.~ ~– Ah – sóhajta Fanny, lángra
124   II,    XIX|        neve után: repülő só. *~ ~– Ah, itt jön gróf Kereszthyné.
125   II,    XIX|      haszontalan fiú a földön.~ ~– Ah, te Flóra, milyen ravasz
126   II,    XXI|   egyszerre az egész társaságban: „Ah valahára mégis eljött!”~ ~
127   II,   XXII|            és sohasem hagyna el.~ ~Ah, ez több volt, mint amennyit
128   II,  XXIII|           hosszú száraz kezét.~ ~– Ah, Abellino! Te vagy az? Honnét
129   II,  XXIII|          üssön bele a mennykő!~ ~– Ah, ez most a legdivatosabb
130   II,  XXIII|         ilyen ocsmány állatot.~ ~– Ah, hagyd el barátom. A majmokból
131   II,  XXIII|     akármely más filiszternek.~ ~– Ah, kár volna érted, ez nem
132   II,   XXIV|            karzatról hallgatja őt. Ah, jobb lett volna őt nem
133   II,   XXIV|           én voltam a segédje.~ ~– Ah ça, ez igaz. Hanem tudod,
134   II,   XXIV|       nyomjon mosolygó arcára!~ ~– Ah, megálljon ön – szólt hirtelen
135   II,   XXIV|  megbántott fél fogja viselni.~ ~– Ah, Rudolf, ne mondj olyan
136   II,   XXIV|       mondani, de rajtakapták.~ ~– Ah, ez nem megy barátom, engem
137   II,   XXIV|          ne?~ ~– Hosszú volna.~ ~– Ah, Rudolf álmos! Szegény Rudolf
138   II,   XXIV|         mély barátságban vagy.~ ~– Ah!… – Flóra nem tudott mit
139   II,    XXV|           midőn ismét találkozánk? Ah, már én akkor sokat szenvedtem
140   II,    XXV|         keserű könnyek nyomát.~ ~– Ah te Madarason voltál! – szólt
141   II,   XXVI|         szép, de üres vonások.~ ~– Ah jó estvét Béla, jó estvét! –
142   II,   XXVI| nagybátyádtól jövök, kedvesem.~ ~– Ah, ez más – szólt Abellino
143   II,   XXVI|       szólt Kecskerey nevetve.~ ~– Ah, ez infámia! * – kiálta
144   II,   XXXI|    amilyennel rendesen láttuk.~ ~– Ah, monsieur Griffard legjobban
145   II,   XXXI|         értette ezt az élcet.)~ ~– Ah, milyen gyöngéd anya ön,