Kötet, Fezejet

  1    I,      I|               atyjára gondol utána. De ami még feltűnőbbé teszi őt,
  2    I,      I|           vivén minden enni-innivalót, ami szükséges leend a megtörtént
  3    I,      I|                  nem magát, hanem azt, ami kell.~ ~– Hát mi kell uram?~ ~–
  4    I,      I|               mi kell uram?~ ~– No az, ami a kocsit húzza; négy lába,
  5    I,      I|                 hogy semmit sem tűrhet ami külföldi, még csak borsot
  6    I,      I|              Kocsmáros! Hol van az úr? Ami ebben a szobában van, az
  7    I,      I|             neki hagyott.~ ~– Ah, cher ami, * nem hagyhatná el azt
  8    I,      I|                azé az úré, aki elment; ami benne van, az enyim, s ki
  9    I,     II|            kaphatók régi pástétomok” – ami a hajdani pástétomsütőt
 10    I,     II|               kukoricát fogyasztottak, ami akkor még drágább volt,
 11    I,     II|        kristályosult cukorral édesíte, ami akkor legújabb találmány
 12    I,     II|       ráhímezve e szó „souvenir”, * de ami azért nem hárítja el a gyanút,
 13    I,     II|             minden alkalmat kikerülni, ami életveszéllyel jár.~ ~–
 14    I,    III|             hárman magyarul beszélnek, ami, tekintve azt, hogy történetünk
 15    I,    III|           csónakokon lehetett eljutni, ami nagyon alkalmas hely volt
 16    I,    III|              mondom, hogy mindene van, ami kell arra, hogy éljen.~ ~–
 17    I,    III|              egy. Van neki miből élni, ami nagy prezervatíva * az elernyedés
 18    I,    III|           szabnak, megszűnik lenni az, ami; új életet kezd, de a réginek
 19    I,    III|         megtartva, örökítve megőrzeni, ami azokban nemes, életrevaló
 20    I,    III|             magunkat, megbecsülni azt, ami a mienk, akarjuk mindazon
 21    I,    III|          előnyt felkeresni, kimívelni, ami fajunkat emeli; és viszont
 22    I,    III|              hiú majmolói lenni annak, ami idegen, hanem ha átvettünk
 23    I,     IV|                ki már régen itt van, s ami több: férjhez ment, s ami
 24    I,     IV|              ami több: férjhez ment, s ami még több: egy színészhez,
 25    I,     IV|               több: egy színészhez, és ami legtöbb: jól él a férjével.
 26    I,     IV|               is üldözni fogjuk-e azt, ami a miénk?~ ~Abellino nem
 27    I,      V|             kell ismerkedni mindazzal, ami a közönség elhidegülését
 28    I,      V|                 skorbut, vereshimlő, s ami egyéb ajándékai vannak a
 29    I,      V|               leheljen beléjök lelket, ami tőle távol volt. Százszor
 30    I,      V|             vagyok, s minden érdekein, ami önhöz szólni késztet, az,
 31    I,     VI|               a versben és bokrétában, ami a tisztelt művésznőnek nem
 32    I,     VI|              láncolata volt mindennek, ami varázsló, bűvölő, csábító;
 33    I,     VI|            ének is messze esett attól, ami szerepében volt írva, annyira
 34    I,     VI|            taps megint félbeszakasztá, ami végre annyira dühbe hozta
 35    I,     VI|             voltak elégedve egymással, ami nagy ritkaság. A felvonásköz
 36    I,    VII|             másnak bosszúságot szerez, ami kettős élvezet. Ámde Chataquéla
 37    I,    VII|             férj helyét elfoglalhatni, ami ezúttal annyival nehezebb,
 38    I,    VII|           templomba is bele fog kapni, ami nagyszerű látvány lesz.~ ~–
 39    I,    VII|                haszontalannak mindent, ami benne van, mely sem fáradságra,
 40    I,    VII|                volna, hogy van valami, ami karjai fáradságára, szelleme
 41    I,    VII|           vesztegetik el vagyonukat és ami annál több, szellemüket;
 42    I,    VII|         belérajzolja Chataquéla arcát, ami élénk képzelőtehetsége és
 43    I,   VIII|               le nem bírná húzni.~ ~De ami legjelesebbé teszi a legényt,
 44    I,   VIII|               tizenhat markos állat, s ami hiányzott rajta a formából,
 45    I,   VIII|           rossz tulajdonsága van, hogy ami kezeügyébe akad, pipa, ezüstkanál,
 46    I,   VIII|                adott Kalotai Fricinek, ami világos megvetése a pénznek,
 47    I,   VIII|              szemeit, fekete bajuszát, ami mind többet ér minden tudománynál,
 48    I,     IX|              helyet sem foglalt semmi, ami nemzetünkre s nemzetünk
 49    I,     IX|             múlva tökéletesen az lesz, ami a nénjei.~ ~– S mi úton
 50    I,     IX|               ifjú nemzedékünk mondta, ami nyelvére akadt.~ ~A mi jurátusainknak
 51    I,      X|                kitették hivatalából, s ami vagyona volt, lefoglalták;
 52    I,      X|           időzött, s újságot olvasott, ami legolcsóbb kávéházi fogyasztás,
 53    I,      X|             sohasem akarják azt hinni, ami nekik nem tetszik; akik
 54    I,      X|            szegény és kaputja rongyos (ami ugyan nem nagy dicséretvolt
 55    I,      X|             hanem hogy sokat mutatnak; ami moarénak * látszik, az csak
 56    I,      X|            fenyegetésében volt valami, ami rájok nézve is kellemetlen
 57    I,      X|       szokásaként, kik mielőtt tennék, ami mondva van, elébb megkérdik: „
 58    I,      X|                nénéidnél? És lenni az, ami ők?~ ~Azzal megfogá a leány
 59    I,     XI|              azért mindent jól tudott, ami Teréz körül történik; megtudta
 60    I,     XI|          egykor híres művésznő lesz, s ami őt mindeneknek fölé fogja
 61    I,     XI|           közlötte azt. Attul tartott, ami bizonyosan meg is történt
 62    I,    XII|              semmit, hogy hova mennek, ami elég nem szép tőlük, hanem
 63    I,    XII|          vagyok. Ez rendkívüli valami, ami a közrendűek között nem
 64    I,    XII|      balszerencse, bukás vagy botrány, ami őt éri, ér engemet is. Ha
 65    I,    XII|                melyet eddig tartott.~ ~Ami a következő pillanatban
 66    I,   XIII|            legyen neki kit ütni-verni. Ami tudományt Jancsi úr nevelői
 67    I,   XIII|              magával, mert írni fog, s ami itt van, az nem okos embernek
 68    I,   XIII|      félregázolt csizmasarkáig minden, ami rajta avagy körülötte vagyon;
 69    I,   XIII|                szokta címezni a nábob, ami nála még a kendezésnél is
 70    I,   XIII|          végzett), írja meg neki, hogy ami ménlovat kért tőlem, de
 71    I,   XIII|           bizonyos visszatartózkodást, ami neki azelőtt legkevésbé
 72    I,   XIII|     cipószeletekkel a vendégek között, ami azt jelenté, hogy közel
 73    I,   XIII|        nyomorult orgyilkos!~ ~S azzal, ami bor a serlegben volt, a
 74    I,     Sz|               a Pesti Hirlapban~ ~cher ami – kedves barátom~ ~chevalier –
 75   II,    XIV|          elmondani azt a szedtevettét, ami már a szájára akadt. Tudom
 76   II,    XIV|          házasodni, és most hallja ön, ami e részben önt érdekli.~ ~
 77   II,    XIV|         amellett deli, férfias alak, s ami legtöbb, téged régóta igazán,
 78   II,    XIV|      testvérhajlam, nem bosszúvágy az, ami téged vezet; szerelem viszi
 79   II,     XV|              mind el nem ment bele. De ami sok, végtére csakugyan mégis
 80   II,     XV|             azt az iszonyatot mondani, ami az én házamban naponta történt,
 81   II,     XV|                kifakadtam, és kiadtam, ami lelkemen volt. „Hát már
 82   II,     XV|              Azt a ruhát is én vettem, ami most rajta van. Azt a fejkötőt
 83   II,     XV|          házban egy szalmaszéke nincs, ami a saját keresménye volna,
 84   II,     XV|             kényszeríté, hogy egyék, s ami legelső, mentse meg magát
 85   II,     XV|      kétszázezret küldött Abellinónak, ami a visszafizetésben természetesen
 86   II,     XV|                azt a hosszú históriát, ami az ő életének története,
 87   II,     XV|             kezdte a felvett szöveget, ami Boltay mestert csendes szemlélődéseiben
 88   II,     XV|            volt tisztességes viszonya, ami mellett meglehetett volna,
 89   II,     XV|              szít, ki-ki azt pártolja, ami a magáé.~ ~Ez volt a második
 90   II,     XV|           minden kívánságát teljesíti, ami legjobb, legszebb, azt mind
 91   II,     XV|                   Levelet hoztam, mert ami benne van, az törökül van,
 92   II,     XV|               alatt megjárják az utat, ami Boltay mester csendes hajtásával
 93   II,     XV|               kisasszonyt.~ ~Abellino, ami kezébe akadt, nehány aranyat
 94   II,    XVI|                öttel meg akarna vívni, ami annál különösebb volt, mert
 95   II,   XVII|      Megemlegették először azért, mert ami szemnek és szívnek tetsző
 96   II,   XVII|              alásszolgáját” köszönjön, ami egyébiránt szokatlan fülek
 97   II,   XVII|               szórakozást szerezzenek, ami meglehetősen sikerül is
 98   II,   XVII|              egy egész évi jövedelmét, ami 60 ezer forint, áldozatul
 99   II,   XVII|                kedveskedni.~ ~Mindent, ami botrányos, mindent, ami
100   II,   XVII|                ami botrányos, mindent, ami illetlen avagy régibb botrányos
101   II,   XVII|       ivószobábul kihordatott mindent, ami egykori tivornyákra emlékeztetne,
102   II,   XVII|             nyulak szőréből készülnek, ami tehát nevezetes kereskedelmi
103   II,  XVIII|          kedélyesen átfogta karjaival, ami a jó öregurat a lehető legnagyobb
104   II,  XVIII|          jutalmazá őt érte Isten, mert ami legfőbb kincs, a családi
105   II,  XVIII|          elveszi a kilátást mindenről, ami háta mögött van.~ ~Köpenye
106   II,  XVIII|            válláról le van csúsztatva, ami hősi, amazoni tekintetet
107   II,  XVIII|              azt kénytelen nélkülözni, ami rá nézve legszükségesebb,
108   II,  XVIII|          Életében először talált arra, ami után sóvárgott: egy szívre,
109   II,  XVIII|         nevetni azon a sok apró bajon, ami előfordul.~ ~És előre is
110   II,  XVIII|            hogy természeteik egyeznek, ami nagyon örvendetes. Meg fogja
111   II,    XIX|               kell mindenre emlékezni, ami szükséges, hogy fény és
112   II,    XIX|              és nevetnivaló legyen, és ami a legsajátságosabb, ezek
113   II,     XX|       címerekkel, minden ezüst rajtok, ami másutt csak réz. Ezek a
114   II,     XX|               parókájával köszön neki, ami óriási kacajt idéz elő a
115   II,     XX|               kívánalmait teljesítsék, ami viszont az ő tetszését nyeri
116   II,     XX|                szépségek tiszteletére, ami annál jelesebben ütött ki,
117   II,     XX|        ragaszkodása mindent felyülmúl, ami e tekintetben várható. Avagy
118   II,     XX|            aranybillikomot fog nyerni. Ami ki nem telik a társaság
119   II,     XX|            minden megéljenzett frázis, ami egy esztendő alatt a zöld
120   II,     XX|         agarásztársulat keresztelőjén, ami azonban senkit sem akadályozott
121   II,  XXIII|        mindenáron kell tudnom valamit, ami Kárpáthynét a törvény előtt
122   II,  XXIII|          fognak lakni Kárpáthyék. Tedd ami neked tetszik; vesztegesd
123   II,   XXIV|             különben sem az a szépség, ami szellemdús férfiakat érdekelhet;
124   II,   XXIV|          valamit.~ ~– De azt is tudom, ami Abellinóval történt, midőn
125   II,   XXIV|                amit mondott, helytáll. Ami rosszat valakiről beszél,
126   II,   XXIV|            táncvigalomnak vége legyen, ami meg is történt mindjárt
127   II,   XXIV|                E nő múltjában sok van, ami ez ítéletet igazolja.~ ~–
128   II,   XXIV|                 De jelenében még több, ami megcáfolja. E nő jelleme
129   II,    XXV|            ajkairól, mint ez órában, s ami többet ért ez ajkakról,
130   II,    XXV| határvillongásnak kelle rendbehozatni, ami eltarthatott több napokon
131   II,    XXV|              sajátszerű ábrándvilágot, ami a virágok életéhez van kötve.
132   II,   XXVI|                itt alakítanak köröket, ami bizonyosan nem csekély lendületet
133   II,   XXIX|             azóta nagyon drága szó az, ami az ő száját elhagyja, s
134   II,   XXIX|         mindennek korán kell meghalni, ami szép és ami jó, csak mi
135   II,   XXIX|             kell meghalni, ami szép és ami jó, csak mi élünk sokáig –
136   II,   XXIX|                mint az „övé”, csakhogy ami azon fehér volt, az ezen
137   II,   XXIX|               aki őfölötte imádkozott, ami oly szép volt.~ ~– Uram,
138   II,   XXIX|          veszítsék el fizetéseiket.~ ~…Ami rendelkezhető vagyonom ezeken
139   II,   XXXI|        összeszedjük, azt is megtudjuk, ami nem igaz.~ ~Jerünk legelébb
140   II,   XXXI|          mindenesetre legnagyobb bűne, ami valaha terhelé. Ölhetett
141   II,   XXXI|                 Úgy magasztal mindent, ami külföldi, s ócsárolja az
142   II,   XXXI|               az itt levőt. Elfogadja, ami megvan, faute de mieux * –
143   II,    Veg|         bonckés alá szerény művemet, s ami hibáit még én nem ismerem,
144   II,    Meg|              tizenöt ív kész munkámat, ami a 48/9-es időkről szólt,