Kötet, Fezejet

  1    I,      I|            egy gyönyörű szép – agár. Tehát őt illeté az elsőbbség!
  2    I,      I|           akarta őket vasvillázni.~ ~Tehát ezt a derék urat kelté fel
  3    I,      I|              itt pedig nem kap enni, tehát a vers tökéletes.~ ~– Szarva
  4    I,      I|              kacagta magát fölötte). Tehát kigombolá frakkját, ostoba
  5    I,      I|           csárdáig vitesse.~ ~Felült tehát a vadásznak, egy hórihorgas,
  6    I,      I|             ah, monsignore Bouche, * tehát maga nemes ember és kocsmáros;
  7    I,      I|        Párizsba. Nevem nem tetszett, tehát akkor legdivatosabb név
  8    I,     II|           saját torkát elmesse. Dugá tehát azt az öve mellé, s ő is
  9    I,     II|         divat nagyon változott; kell tehát, hogy őt újra bemutassuk.~ ~
 10    I,     II|            kell olvasni. Griffard úr tehát éppen a görögök legújabb
 11    I,     II|             elhúzható. Így vagyok én tehát. Képzelje, az örökség, a
 12    I,     II|        bankár furcsa mosolygással –, tehát önnek, monseigneur Kárpáthy,
 13    I,     II|           Előbb lássuk a kórjeleket. Tehát van önnek egy kis indigestiója, *
 14    I,     II|             ád.” Miért ne kívánhatná tehát kétszeresen vissza? Egyébiránt,
 15    I,     II|              mint maga Abellino.~ ~– Tehát azt mondám az imént, hogy
 16    I,     II|      nagybátyám.~ ~– Találva van. Én tehát nemcsak pénzt adok önnek,
 17    I,     II|          életveszéllyel jár.~ ~– Így tehát bort se igyam, és lépcsőre
 18    I,    III|      megcáfolva a bölcs kérdést.~ ~– Tehát holnap együtt megyünk az
 19    I,     IV|         tegye magát szerencsétlenné; tehát mit gondoljon ki mégis a
 20    I,     IV|         szokott a zsebemben heverni. Tehát a jámbor fiú – beszegődött
 21    I,     IV|        tovább! – sürgeték mások.~ ~– Tehát a fiú inas lett a kis Petit-pas-nál –
 22    I,     IV|            szólt feddőleg a márki. – Tehát a kis táncosnőre valami
 23    I,     IV|         beszélünk mi, ha elmégy.~ ~– Tehát maradjunk a tárgynál. A
 24    I,     IV|            azoknak tartalmát ürítik. Tehát amint Damon és Phyllis *
 25    I,     IV|          tábornok szemközt ült vele, tehát azzal farkasszemet kellett
 26    I,     IV|              szóljon a beszédembe!~ ~Tehát tudják önök, hogy ez a makacs,
 27    I,     IV|             kitűnő, ha a miénk?”~ ~– Tehát – folytatá Abellino –, az
 28    I,     IV|             meg a kutyát, nem az őt; tehát azon ajánlatot tevém neki,
 29    I,     IV|         felele a derék ember. Jó, én tehát két dolgot kívánok; Zelmira *
 30    I,     IV|                  Annál jobb, mondám, tehát adatni fogjuk ugyanazon
 31    I,     IV|            születésű, hazánk leánya. Tehát még itt is üldözni fogjuk-e
 32    I,      V|             él, de már eltemették.~ ~Tehát a két híres művész férj
 33    I,      V|        emberek mindenre képesek.~ ~– Tehát mi az?~ ~– Egészen ellenkezője
 34    I,      V|             az üldözött művésznőnek. Tehát ott, hol csak a művészet
 35    I,      V|           készítse el számára.~ ~Ah! Tehát harc életre-halálra!~ ~
 36    I,     VI|        tudhatják, mikor tapsoljanak; tehát arra kell vigyázniok, hogy
 37    I,     VI|              lerohanva a páholyba –, tehát a büszke Mainvielle-nének
 38    I,     VI|           gazdagoknak lenni?~ ~– Ah, tehát azt hiszed, hogy ily pompás
 39    I,     VI|              szerzette.~ ~– Ahán! Ti tehát ismeritek, hogy ki az. Csak
 40    I,     VI|             kevesebb veszéllyel.~ ~– Tehát lássa ön, hogy helyrehozza
 41    I,     VI|        sziszegni. Az entr'acte alatt tehát, midőn a közönség meggyérül,
 42    I,    VII|            egy új bálvány oltárán.~ ~Tehát ápril 1-jétől egész 5-ig
 43    I,    VII|               hogy négy hónap múlva, tehát augusztus tizedikéig egy
 44    I,    VII|             az afgán fogalmakat kell tehát ismernünk.~ ~Az afgánok
 45    I,    VII|            baj, mert hiszen az ember tehát nőül venné, és azután idő
 46    I,    VII|     ítélteknek. Ez utca népességéről tehát gondoskodva van a bölcsőtől
 47    I,    VII|                kiáltának többen.~ ~– Tehát, amidőn Chataquéla azt az
 48    I,    VII|           fia belevág a szavába.~ ~– Tehát – folytatá magához térve –,
 49    I,    VII|       származik odább.~ ~Griffard úr tehát megtudva, hogy a tréfa annyira
 50    I,    VII|       fölvetett tallért.~ ~E fogadás tehát éppen nem tetszett a bankárnak.
 51    I,    VII|        csészéjét érintetlen találta; tehát az álmok másunnan jöttek.~ ~
 52    I,    VII|              nehogy elriadjanak.~ ~– Tehát Rudolfnak hívják önt? Milyen
 53    I,    VII|    vonásaiban keveset ígérő arc.~ ~– Tehát Flóra kisasszony unta magát
 54    I,    VII|            társát találta benne.~ ~– Tehát csupa honvágy – folytatá
 55    I,    VII|     hallgatott, nem felelt semmit.~ ~Tehát Byron elébb meghalt, mint
 56    I,    VII|      ahelyett, hogy követte volna.~ ~Tehát mégis van isteni hatalom,
 57    I,    VII|          Megégette magát férje után. Tehát ön megnyeré a fogadást.
 58    I,    VII|              nem ön után égette meg, tehát Abellino sem veszté azt
 59    I,   VIII|            VIII. A Pünkösdi király~ ~Tehát ismét itthon vagyunk a kedves,
 60    I,   VIII|             ácsorgott a kapuban, azt tehát megszólítá szép békességgel:~ ~–
 61    I,   VIII|        tekintélye ellen munkálkodni, tehát áttérének egyenesen az ünnepély
 62    I,   VIII|             bírói végrehajtás útján, tehát a legbiztosabb jogcímen.~ ~
 63    I,     IX|           Szentirmay Eszéki Flóra.~ ~Tehát mindnyájan hazakerültünk.~ ~
 64    I,     IX|            Ebből az a tanulság, hogy tehát szereti magát hallatni,
 65    I,      X|             Teréz nénihez ebédre?”~ ~Tehát ez a részint nevetséges,
 66    I,      X|            mindenkitől elhagyatva.~ ~Tehát szegény állapotban! – gondolá
 67    I,      X|      fiatalság mulatságaira.~ ~– Hm. Tehát rólam is beszél az a rossz
 68    I,      X|           elfacsarodott e látványon. Tehát Matildnak semmije sincs!
 69    I,      X|              Nagyon meglepő lehetett tehát rá nézve, midőn beszédét
 70    I,      X|             felöntött ma valahol!”~ ~Tehát másoktól kellett neki megtudnia,
 71    I,      X|          annak nem jutott a rámából. Tehát ököllel üté meg úgy, hogy
 72    I,     XI|           maga áldozatát.~ ~Teréznek tehát meg kellett engedni, hogy
 73    I,     XI|          egyenes, nyílt támadás.~ ~Ő tehát egy napon, midőn megtudá,
 74    I,     XI|    megszüntetném pártfogásomat. Most tehát legyen szíves kegyed az
 75    I,     XI|              kell keresni.~ ~Megkéré tehát nagy alázatosan a komornyikot,
 76    I,     XI|             oszloppal szemben.~ ~Ah! Tehát főfő úr ő is. Egyike a haza
 77    I,    XII| fáradalmainak romjain látta magát.~ ~Tehát még itt is elérik az ártatlan
 78    I,    XII|              ártatlan gyermekszívet, tehát még a templomban sincs előlük
 79    I,    XII|         senki sem tud felőle semmit, tehát a baj még nem olyan nagy.
 80    I,    XII|          csarnokból.~ ~Sándor utána. Tehát végtére meglelé a templomi
 81    I,    XII|              a fák kérgébe véstek.~ ~Tehát Kárpáthy Abellinónak hívják!~ ~
 82    I,    XII|        lakott.~ ~– Azt én nem bánom. Tehát azért jöttem magam, hogy
 83    I,    XII|              eljárásoknak.~ ~Délután tehát elküldé segédeit Abellino
 84    I,    XII|       odúikba.~ ~E két érdemes lovag tehát, pro superabundanti, * megírva
 85    I,    XII|             fogá a levél szélét.~ ~– Tehát hallja ön, édesem, Barna
 86    I,    XII|         nevében elintézhetni.~ ~– No tehát fogja ön ezen levelet –
 87    I,    XII|                  Nos? Hát aztán?~ ~– Tehát – szólt Sándor a kitárt
 88    I,    XII|         nyugodtan viselte magát.~ ~– Tehát csakugyan meg akar ön verekedni
 89    I,    XII|        segédül, kiket nem óhajt.~ ~– Tehát mások is vannak, kik segédül
 90    I,   XIII|        okszerű mentség.~ ~Ezen évben tehát kénytelen levén az országgyűlésen
 91    I,   XIII|             felajánlja rá magát.~ ~– Tehát; ez évben tett a kakadi
 92   II,    XIV|             az élet?~ ~Boltay mester tehát nagy mogorván állt künn
 93   II,    XIV|          másodikkal megismertetni.~ ~Tehát elébb meg fogja Fanny kezét
 94   II,    XIV|              könnyei csorogtak bele. Tehát mégsem igaz, amit a vén
 95   II,    XIV|          öntött valóságot állít fel. Tehát egy gyermek lelke is lehet
 96   II,     XV|            lesz ezáltal leányának.~ ~Tehát mégis – az a bűnös, aki
 97   II,     XV|   előfordulni közöttük Mayerné neve, tehát alkalom sem volt arra, bogy
 98   II,     XV|      csekélyebb.~ ~Csupán arra kérte tehát Kárpáthy leendő nászurát (
 99   II,     XV|              afelől semmit Mayerné – tehát más oka volt idejönni. Mert
100   II,     XV|          átadnám.~ ~– Jól van bácsi, tehát mondja meg a néninek, hogy
101   II,     XV|             De Teréz kezdé érteni.~ ~Tehát rögtön izenni kell Kárpáthy
102   II,     XV|        támadt ő fel halottaiból.~ ~– Tehát holnap délután! – mond örömtől
103   II,     XV|           efféle pereputtyját.~ ~Ah, tehát közönségrül is van gondoskodva!
104   II,     XV|           dologra?~ ~Kecskerey úrnál tehát nagy estély készült a kitűzött
105   II,   XVII|          isten a vevők szolgálatára; tehát ha ő vásálni megy valahova
106   II,   XVII|              amit ő beszél. Ilyenkor tehát, mikor őt látták a bolt
107   II,   XVII|       magyarul.~ ~Ez üdvös szándékot tehát eltéve jövőre, mint már
108   II,   XVII|          fiatal, szemérmes asszonyt, tehát intézkedjék úgy, hogy a
109   II,   XVII|              szőréből készülnek, ami tehát nevezetes kereskedelmi cikk,
110   II,   XVII|             ló kell, mégpedig jó ló. Tehát az agarászat mozdítja elő
111   II,  XVIII|         hála- és magasztalással.~ ~– Tehát, nagyságos asszonyom, vegye
112   II,  XVIII|          volna.~ ~S ezen tekintetben tehát csak annyiban nem hasonlít
113   II,  XVIII|           utunk éppen erre vezetett (tehát ne gondold hogy ide indultunk),
114   II,  XVIII|            van Kárpáthy János úrral (tehát nekem köszönöd, hogy bennünket
115   II,    XIX|            minő valóban.~ ~– Aha! Ti tehát szemlét, bírálatot tartottatok
116   II,    XIX|         kedélyesen kacagott.~ ~– No, tehát jer ide, szóljuk meg a többieket
117   II,    XIX|      nonszensznak fogják nevezni.)~ ~Tehát fogjunk hozzá a nemes rágalomhoz.~ ~
118   II,    XIX|              ismerve és bámulva van, tehát tisztelni kell, tehát nem
119   II,    XIX|           van, tehát tisztelni kell, tehát nem lehet vele úgy bánni,
120   II,    XIX|           tűnt ideáljának képe újra. Tehát ő nincs sehol? Tehát őt
121   II,    XIX|           újra. Tehát ő nincs sehol? Tehát őt nem fogja soha látni
122   II,    XIX|           Jánossal karöltve sétálni, tehát ismerősök, s talán csak
123   II,    XIX|          arra gondolt e percben.~ ~– Tehát igazán azt kívánod, hogy
124   II,    XIX|           asszony! – sóhajta Fanny. (Tehát vannak, kiket még ő is sajnálhat.)~ ~–
125   II,     XX|             egymásnak”.~ ~Kárpáthyné tehát az első órában megnyert,
126   II,     XX|              kezekkel nyúljon hozzá. Tehát ő írja azt! Pestről írta.
127   II,     XX|       álmodni mindent szabad!~ ~– ~ ~Tehát holnap!~ ~
128   II,   XXII|           János úr, hogy neje is fog tehát valamit kívánni.~ ~– Lám,
129   II,   XXII|            nevedre halmozni.~ ~– Ezt tehát megígéri ön nekem?~ ~– Boldog
130   II,  XXIII|             be nem szabad bocsátani. Tehát azon vakmerő eszme van mellé
131   II,  XXIII|             majom volt. Őseink iránt tehát illendő tisztelettel kell
132   II,  XXIII|      galacsinokkal hajigálhassa.~ ~– Tehát mi hozott ismét vissza e
133   II,  XXIII|               Részemről a szerencse. Tehát beszéljünk egyébről. Úgy
134   II,  XXIII|                   Nos, édes barátom, tehát visszajöttél Indiákról * –
135   II,   XXIV|          hetet nála kell töltenie.~ ~Tehát egy egész hetet tölteni
136   II,    XXV|            több napokon keresztül.~ ~Tehát a szenvedés nemcsak nehéz,
137   II, XXVIII|                 E látogató Rudolf.~ ~Tehát mind a ketten eljöttek,
138   II, XXVIII|             fogok mást szeretni.~ ~– Tehát vele volt eljegyezve – gondolá
139   II,   XXIX|            inté helyeslését.~ ~– Jer tehát velem a levéltárba. A többi
140   II,   XXXI|              ismerhet rá! – Esedezik tehát – kezeit, lábait csókolva
141   II,    Veg|     Rosszallják, hogy az első kötet, tehát a regénynek egynegyed része,
142   II,    Veg|            egyéb műveimet is illeti, tehát kénytelen vagyok egész őszintén
143   II,    Meg|            Már most nem veszem el.~ ~Tehát a szerelmes költő azt, amit