Kötet, Fezejet

  1    I,      I|           corpus delictit. *~ ~– Hát te csalárd semmirekellő! –
  2    I,      I|              fel az úr. – Így szedsz te rá engem! Felakasztatlak.
  3    I,      I|       epitáfiummal.~ ~ ~„Itt fekszel te cigány, soha többé nem te
  4    I,      I|            te cigány, soha többé nem te kacagván,~ ~ ~ ~Más hegedűse
  5    I,      I|              magát a hintójához.~ ~– Te kiűztél engem a csárdából,
  6    I,    III|       szemeit hanyagul lehunyva.~ ~– Te azt hiszed, hogy meg vagyunk
  7    I,    III|            belevetni; hanem az, amit te mondtál, csak fordított
  8    I,    III|            csendesen mosolygott.~ ~– Te misszionárius vagy, ki meg
  9    I,     IV|             akkor száll le lováról. „Te paraszt!” – kiált rá a kozák –,
 10    I,     IV|           hord, vagy lovon nem jár. „Te paraszt, úgymond, jer ide,
 11    I,      V|       borostyánkoszorú e szavakkal: „Te nuova Euterpe Adria plaudente
 12    I,      V|           boldog, ha azt elfeledtem. Te enyim maradsz.~ ~– Nem kellett
 13    I,      V|              ugyé, midőn tudom, hogy te, az én bálványom, az én
 14    I,    VII|          kezét.~ ~– Chataquéla, légy te az én nőm!~ ~A hölgy reszketett,
 15    I,   VIII|          senki.~ ~– De ilyenformán a te pünkösdi királyságod vajmi
 16    I,   VIII|            Ne is gondold öcsém, hogy te győztél, mert az a parancsolat,
 17    I,   VIII|         derekabb legény. Itt a síkon te jártál elébb, meg vallom,
 18    I,   VIII|               nagyságos uram.~ ~– No te Kis Miska, te derék fiú
 19    I,   VIII|           uram.~ ~– No te Kis Miska, te derék fiú vagy! Te nekem
 20    I,   VIII|            Miska, te derék fiú vagy! Te nekem megtetszettél. Mármost
 21    I,   VIII|         nekem megtetszettél. Mármost te esztendeig pünkösdi király
 22    I,   VIII|          egyiket is.~ ~– Hát megállj te, Miska. Mit szólnál hozzá,
 23    I,   VIII|         tréfának találom; nem tudom, te is annak találod-e? Hogy
 24    I,   VIII|            tömött meg dohánnyal.~ ~– Te, fiam, Miska – szólt nagy
 25    I,   VIII|        háromnegyed négyre megszűnt a te pünkösdi királyságod.~ ~–
 26    I,   VIII|            Hát hol és mikor találtál te ennyi pénzt?~ ~– Tisztességes
 27    I,   VIII|          egészből.~ ~– Hogy vehettél te nemesi jószágot? Hiszen
 28    I,      X|         gyalázattól megőrizzem, most te is vigyázz, hogy megóvd
 29    I,      X|          földön a tömlöcbe jutásnál. Te értesz engem. Szerezz magadnak
 30    I,      X|      szoktasd gyermekeidet munkához! Te magad ne szégyellj valami
 31    I,      X|         leány.~ ~– Azt hiszi, hogy a te átkod fogott rajta. Amióta
 32    I,      X|           Bizony megérdemlenéd, hogy te kérj bocsánatot megbántott
 33    I,     XI|          adom mindazt a hatalmat, ha te imádandasz engemet, mindezek
 34    I,   XIII|     végignézem az egész számadást, s te azalatt itt fogsz állva
 35    I,   XIII|           hogy eszembe juttatod. Hát te mikor adsz számot arról
 36    I,   XIII|                  De nagy bolond vagy te, Palkó. Hát más senki sincs
 37    I,   XIII|        tessék!~ ~– No, ne bolondulj, te Palkó! – szólt tréfásabb
 38    I,   XIII|           Hát miért nem állhatod ki, te vén golyhó?~ ~– Mert valahányszor
 39    I,   XIII|              rossz kedvedben vagy ma te Palkó; hát az aprószentek
 40    I,   XIII|              a bárányok közül! Nem a te fogadra szántam. No leányom.
 41    I,   XIII|            egymást.~ ~– No, csakhogy te is itt vagy! – monda a jámbor
 42    I,   XIII|            nevetve rákiálta:~ ~– No, te is eljöttél, Marci fiam?
 43    I,   XIII|             is eljöttél, Marci fiam? Te ugyan jól jártál, hogy nem
 44    I,     Sz|              szerzetes~ ~bon Dieu – (te) jó isten, jóságos isten~ ~
 45   II,    XIV|              deszkafaragó! Íme, akit te bálványképül tartogattál
 46   II,    XIV|             ne is lássad, mint mikor te keresed őt fel. Hiszed-e,
 47   II,    XIV|           vállakra rakni a gondokat. Te viszed helyettem a munkát,
 48   II,    XIV|          Látod, nekem nincs fiam, és te egészen oly fiú vagy, mint
 49   II,    XIV|                milyen derék lesz, ha te asszonyt hozasz a házhoz,
 50   II,    XIV|           Nézze meg az ember, hiszen te mindenhez értesz már a világon.
 51   II,    XIV|      mindjárt hozzámegyek.~ ~– Eredj te golyhó – szólt alig bírva
 52   II,    XIV|            boldogítani tudná.~ ~– És te nem akarnál hozzája menni? –
 53   II,    XIV|              úrnak elmondhatni: „Íme te másfél milliót ígértél gyámleányomnak
 54   II,    XIV|            Az álom jó tanácsot ad.~ ~Te lásd magadat boldog unokákkal
 55   II,    XIV|         unokákkal játszó örömapának, te álmodjál zárdai csendes
 56   II,    XIV|          zárdai csendes nyugalomról, te pedig álmodd magadat ifjadhoz
 57   II,     XV|            ok miért tagadni. Szeresd te is. De egyre kérlek: ne
 58   II,     XV|                   Ah, minő szép vagy te, Fáni! – suttogá végre önkénytelen
 59   II,     XV|             vélte: „Milyen szép vagy te, Fáni!” … Ez a kerítőné
 60   II,     XV|           leányom, édes szép leányom te – így kezdé a beszédet Mayerné –,
 61   II,     XV|             volna több leányom, mint te, vagy bár vette volna el
 62   II,     XV|            amazokat tőlem, hogy csak te maradtál volna, akkor tudom,
 63   II,     XV|            kezdett más beszédet.~ ~– Te ugyan boldog vagy ennél
 64   II,     XV|              szónál: „Minő szép vagy te!” egyszerre világ derült
 65   II,     XV| lélekkísértőül jött hozzá.~ ~– Fázol te Fáni?~ ~– Nem én – rebegé
 66   II,     XV|            Nem.~ ~– Ugyebár ismerted te Halm Rézit?~ ~– Ismertem –
 67   II,     XV|          legnagyobb szerencse! Fáni! Te fázol?~ ~– Nem, nem – suttogá
 68   II,     XV|             hogy már alunni fog.~ ~– Te Fáni – szólalt meg egyszerre,
 69   II,     XV|       Egyszerre újra megszólalt.~ ~– Te Fáni! Tudsz te még hímezni?~ ~–
 70   II,     XV|       megszólalt.~ ~– Te Fáni! Tudsz te még hímezni?~ ~– Tudok –
 71   II,     XV|           esve, mikor megtudta, hogy te nem lakol már ott. Főbe
 72   II,     XV|             melyről megtudta, hogy a te hímzésed, s óraszámra elnézte
 73   II,     XV|           ugyanarra a pamlagra, amit te hímzettél, melyen két csókolódó
 74   II,     XV|            ezt a gyönyörű kezet. Óh, te kedves, egyetlen leányom.
 75   II,     XV|        szolga.~ ~– Mit hagytunk itt, te?~ ~– Húsz esztendőt az öregségből,
 76   II,     XV|          Abellino.~ ~– Ah, Fennimor, te ma kegyetlenül erős lehetsz
 77   II,     XV|              ingerülten.~ ~– Valóban te. Hiszen csak nem állítod
 78   II,     XV|             most már gazdagabb, mint te vagy, pénzed el nem bolondítja,
 79   II,  XVIII|             mellett (értsd: ez nem a te jószágod, nem férjedé, hanem
 80   II,  XVIII|              háborítni (mivel tudnál te foglalkozni?); mert ámbár
 81   II,  XVIII|              ez a rendes szokás (ezt te talán nem is tudod, hogyan
 82   II,  XVIII|           vén ember volt, mikor én a te idődben voltam, de én nem
 83   II,  XVIII|           magamat gazdagságért, mint te). No de ön is szerencsés
 84   II,  XVIII|              teszem föl János úr, és te szegény, szerencsétlen asszony
 85   II,  XVIII|            szólítson ön is…. szólíts te is engem Flórának!~ ~Csak
 86   II,  XVIII|            beiktatási lakomán azután te fogsz majd nekem ismét segíteni,
 87   II,  XVIII|          ismét segíteni, s egy hétig te leszesz nálam. Látod, milyen
 88   II,  XVIII|              Értsétek: csupán csak a te családod kellett még ide
 89   II,  XVIII|            hírnevét.~ ~Adieu, adieu. Te kocsis vigyázz, nehogy elgázolj
 90   II,    XIX|        szeretni; egész odáig, ahol a te neved áll, mind olyanokat
 91   II,    XIX|              fog neked udvarolni, és te nem utasíthatod őt el, hanem
 92   II,    XIX|         nálánál rangra alábbvaló, és te azon hibát találod elkövetni,
 93   II,    XIX| elhalaványodva.~ ~– Ah, be bohó vagy te! Ez egy igen jeles, szép,
 94   II,    XIX|           aztán ne félj tőle, s csak te magad ne adj ellenkezőre
 95   II,    XIX|    haszontalan fiú a földön.~ ~– Ah, te Flóra, milyen ravasz vagy
 96   II,    XIX|            Flóra, milyen ravasz vagy te!~ ~– Ugye, hogy elrontalak!~ ~–
 97   II,    XXI|             bizonyítsa be azt.~ ~– A te kedvedért? Rögtön leszállok
 98   II,   XXII|              Mit jelentene ez?~ ~„Ha te nem volnál boldog, nem volnék
 99   II,   XXII|       boldogtalan, midőn látom, hogy te semminek sem örülsz, mikor
100   II,  XXIII|             kezét.~ ~– Ah, Abellino! Te vagy az? Honnét hullottál
101   II,  XXIII|      egyébről se beszéljenek, mint a te rongyos párbajodról. Van
102   II,  XXIII|            amit abból gyanítok, hogy te itt vagy établírozva. *
103   II,  XXIII|           recsegé:~ ~– Kinek tartasz te engemet, barátom? Kémed
104   II,  XXIII|           nem az említett mesterség. Te meglehetős kelepcében vagy
105   II,   XXIV|         Imádlak e szavadért, Rudolf. Te gyöngye a férfiaknak! Valóban
106   II,   XXIV|            hogy ne menjen le a nap a te haragoddal. Az nem volna
107   II,   XXIV|       barátom, engem nem csalsz meg. Te akarsz hazudni? Ezzel a
108   II,   XXIV|        tiszta, őszinte arccal akarsz te hazudni? Ezekkel az átlátszó
109   II,   XXIV|       szemekkel? És énelőttem akarsz te hazudni, aki lelket cseréltem
110   II,   XXIV|            elég komoly.~ ~– No igen. Te légy komoly, én pedig tréfás;
111   II,   XXIV|            kérdezek tőled valamit, s te felelsz rá csintalanul.
112   II,   XXIV|           számlálgatá a talányt.~ ~– Te mendemondákat hallottál?~ ~–
113   II,   XXIV|              engem nyugtalanít, hogy te Kárpáthynéval oly mély barátságban
114   II,   XXIV|              férfiaktól félti nejét, te adsz rá legelső példát,
115   II,   XXIV|             az ellenkezőre okot?~ ~– Te nem. De környezeted. Ez
116   II,   XXIV|       asszony nálánál.~ ~– Tudom. És te szánalomból szíveddel ajándékoztad
117   II,   XXIV|             fejét.~ ~– Kedves Flóra, te gyermek vagy, te sokat nem
118   II,   XXIV|              Flóra, te gyermek vagy, te sokat nem értesz, és nem
119   II,   XXIV|            gondolatok, mikre nézve a te tiszta, gyermeteg lelkedben
120   II,   XXIV|        használnak egy nő hírének. És te Kárpáthyné által ugyanazokkal
121   II,   XXIV|               Pedig ez saját eszmém, te azt fogod köszönni Kárpáthynévali
122   II,   XXIV|        világra, nekem az egész világ te vagy. S ám tartson mindenki
123   II,   XXIV|         nőnek Kárpáthyné miatt, csak te ne tarts annak; a többivel
124   II,   XXIV|          kelt föl Rudolf mellől.~ ~– Te? Rudolf? Engemet? Gondold
125   II,   XXIV|    körüllengje, hogy elmondja neki: „Te engemet gyűlölsz, megvetsz,
126   II,    XXV|            és elhalványult.~ ~– Bohó te, hogy megijedtél tőle. –
127   II,    XXV|        kezdett.~ ~– Milyen bohó vagy te. Hisz azt is csak neked
128   II,    XXV|         neked kell elfogadni, hiszen te vagy az asszony a háznál.~ ~
129   II,    XXV|  barátságosan megszorított.~ ~– No – te is nyújtsd hát neki kezedet –
130   II,    XXV|        hagyná el délutáni álmát.~ ~– Te addig, öcsém, mulasd magadat
131   II,    XXV|        keserű könnyek nyomát.~ ~– Ah te Madarason voltál! – szólt
132   II,    XXV|            megsúgta a kisujjam, hogy te kémkedni jársz. Nos, mit
133   II,   XXVI|                Mit gratulálsz nekem, te makk csali? – (Lám, Abellinónak
134   II,   XXVI|          agyában.~ ~– Ezer ördög! Ha te most igazat beszélsz!~ ~
135   II, XXVIII|              ura állítását.~ ~– Menj te egyenesen a nyomon, s adj
136   II,   XXIX|         Rudolf. – Nekem fáj az, amit te beszélsz.~ ~– Neked fáj,
137   II,   XXIX|                 Az Ő vére mossa le a te bűneidet!~ ~János áhítattal
138   II,   XXIX|           mintha tudná, hogy ezentúl te fogsz atyja lenni…~ ~Néhány