Kötet, Fezejet

  1    I,      I|           utas, törni vagy szakadni kellett addig valaminek.~ ~Kivált
  2    I,      I|          arról, hogy nála nem sokat kellett instálni egy kis gorombaságért,
  3    I,      I|              Csak a mángorló köveit kellett megbolygatni, azután válogathatott
  4    I,      I|            másik kettőnek hahotával kellett nevetni.~ ~Mikor aztán a
  5    I,      I|              s a hajdúknak énekelni kellett fölötte, mint valami halott
  6    I,      I|          dalt, a poétának pedig fel kellett állani egy székre, s onnan
  7    I,      I|             parasztlyánnak táncolni kellett előtte a két hajdúval.~ ~
  8    I,     II|            a visszafelé jövőnek úgy kellett ismét jó borravalóért visszaváltogatni
  9    I,     II|             megfordított székre úgy kellett ülni, mint a nyeregbe s
 10    I,     IV|            valami derék tábornokkal kellett találkoznia, ki iránt a
 11    I,     IV|           szerencsétlen inasnak oda kellett állani kisasszonya széke
 12    I,     IV|            tehát azzal farkasszemet kellett nézni. Hát amint rátekint,
 13    I,      V|        mindennap egymás diadalairól kellett hallaniok. A hír nem egyszer
 14    I,      V|           mint a Fodor nevet, s nem kellett új szóhoz szoknia, midőn
 15    I,      V|        helyett madame Valabregue-et kellett volna hangoztatnia.~ ~A
 16    I,      V|             a kitűzött darabnak nem kellett elmaradni a játéksorozatból.~ ~
 17    I,      V|           ha egy kihírlelt műnek el kellett maradni napjáról, mert a
 18    I,      V|           Te enyim maradsz.~ ~– Nem kellett volna engemet annyira szeretned –
 19    I,     VI|         mert ha e percben énekelnie kellett volna, egy hangnak sem leendett
 20    I,    VII|             nagy dob- és harangszót kellett ütni, hogy akinek ép keze-lába
 21    I,    VII|             a legelőkelőbb világhoz kellett tartozniok, ő sohasem találkozott
 22    I,    VII|         benne volt, s szükségből el kellett fogadnia a nagylelkűséget.~ ~
 23    I,    VII|             emlékeken egyenkint fel kellett akadni, némelyiken sokáig
 24    I,   VIII|          tovább. Most még jelentést kellett tennie a községházánál bírák
 25    I,   VIII|           ért, hol már előre vissza kellett tartania minden erejével
 26    I,   VIII|             a főbíró háza előtt meg kellett állapodni, s ott egy pohár
 27    I,   VIII|         futónak, hanem jó ivónak is kellett lenni; mely tulajdonság
 28    I,   VIII|        Kárpáthy János úr kastélyába kellett mind az esküdtekkel egyetemben
 29    I,     IX|            a corpus jurison túl nem kellett neki semmit tudni.~ ~Nép?
 30    I,      X|         neveléshez úri jövedelem is kellett, pedig, mint tudjuk, egy
 31    I,      X|            Mayerné asszonynak hozzá kellett magát szoktatni a főzéshez,
 32    I,      X|    mindenfelé, az idén nekik itthon kellett maradniok, mert nem telt
 33    I,      X|       bocsánatáért.~ ~Valóban kőbül kellett volna a jámbor apa szívének
 34    I,      X|            terelni; nagy együgyűség kellett volna hozzá, hogy ki ne
 35    I,      X|           nyughatott a haragtól, el kellett neki mennie hazulról, hogy
 36    I,      X|          valahol!”~ ~Tehát másoktól kellett neki megtudnia, hogy ő nem
 37    I,      X|     becsületes ember; idegen ajkról kellett meghallania, hogy őt lenézik,
 38    I,     XI|        onnan. Hiába, elébb a gyomot kellett kiirtani, azután lehetett
 39    I,     XI|         Teréz engedelmével valahova kellett mennie, meglátva, hogy az
 40    I,     XI|            segélyét, de ily úton el kellett neki azt fogadni a leány
 41    I,     XI|     áldozatát.~ ~Teréznek tehát meg kellett engedni, hogy Fanny eljárjon
 42    I,     XI|          ének!~ ~Erre csakugyan oda kellett fordulnia, hogy meglássa,
 43    I,   XIII|          nagyon világtalan embernek kellett volna lenni abban az időben,
 44    I,   XIII|            egy harmadiknak csak ezt kellett mondania, hogy rögtön elnevessék
 45    I,   XIII|           és esztrangán * keresztül kellett bejutni az angolkertbe. *~ ~
 46    I,   XIII|         eljutott, számtalan ajtókon kellett neki keresztülbotorkáznia,
 47    I,   XIII|         mellé leüljön, hanem erővel kellett őt Pálnak lenyomni egy székre,
 48    I,   XIII|             Péter úr –, de télen rá kellett volna ereszteni a birkákat
 49    I,   XIII|             elvitte a hidat, de nem kellett volna el hagyni romlani
 50    I,   XIII|           Csakugyan az esperes urat kellett felkérni, megígértetvén
 51    I,   XIII|        tennie lehetett, amit tennie kellett volna, oly csekélynek látná!… „
 52    I,   XIII|     kerékszegeket, s Kalotai Fricin kellett a szomorú példának megesni.
 53    I,   XIII|        mákkal, hogy mikor szalvékat kellett volna adni az érkező uraság
 54    I,   XIII|    mulassunk szépen. A poétának meg kellett elébb mutatni a verset,
 55    I,   XIII|          vagy fel, kétfelől tartani kellett, imert ő is, mint a lokomotív,
 56    I,   XIII|      nyakban volt, * szegénynek nem kellett több egy pohár bornál, hogy
 57    I,   XIII|           az apádat?~ ~Marcinak sem kellett gondolkodási határidő, menten
 58    I,   XIII|      tudósítások miatt útja végéről kellett visszafordulnia, s jónak
 59    I,   XIII|              János” helyett „Bélát” kellett mindenüve írni a köszöntő
 60    I,     Sz|           fiába, Démophoonba, de el kellett válniok. Míg Démophoon távol
 61   II,    XIV| hervasztottam el!”~ ~Ha lelke üdvét kellett volna cserébe adni e gondolatért,
 62   II,    XIV|            annak a jele, hogy sokat kellett már azokról gondolkoznia,
 63   II,     XV|           ütni, verni, robotoltatni kellett volna őket, akkor majd megbecsültek
 64   II,     XV|              Oh, hogy ilyen napokat kellett megérnem! Én Istenem, én
 65   II,     XV|           nemes vonakodás dacára át kellett cserélni nagy hatású rongyait.~ ~
 66   II,     XV|           Teréz!~ ~Azonban nyájasan kellett anyjával bánnia, nehogy
 67   II,     XV|           mesterhez érve, annak meg kellett engedni, hogy őt összevissza
 68   II,     XV|      világosan mutatja, mennyire el kellett neki a házasság eszméje
 69   II,     XV|        idejönni. Mert valami okának kellett lenni, az bizonyos.~ ~Az
 70   II,     XV|          minden lépten-nyomon utána kellett járni, mit csinál. Majd
 71   II,     XV|           minden ebéd idején erővel kellett az asztalhoz hurcolni, erővel
 72   II,     XV|          kérdezé, mit parancsol; ha kellett neki valami, szaladt érte;
 73   II,     XV|      bolondok nem volnának, nem úgy kellett volna magukat viselniök,
 74   II,     XV|        megrontására hozatott fel.~ ~Kellett közbe-közbe valami tréfás,
 75   II,     XV|           amiből okvetlen vásárolni kellett neki. A kocsisnak megparancsolá,
 76   II,     XV|            szemérmes szörnyen, s el kellett vele hitetni, hogy a lovag
 77   II,     XV|        mondva, hogy engedelmeskedni kellett nekik, s mind a négyen eltávoztak
 78   II,     XV|      bizonyos volt, hogy titkot nem kellett belőle csinálni. A tréfa
 79   II,     XV|           kellemetlen meglepetésben kellett részesülnie, hogy amint
 80   II,     XV|          Abellinónak mindezt néznie kellett.~ ~Elgondolni, hogy azon
 81   II,    XVI|             őket menni, s ebben meg kellett nyugodniok.~ ~Fennimor még
 82   II,   XVII|       lehetett jönni az utcára, nem kellett félni az embernek, hogy
 83   II,   XVII|         megverték az ablakokat; nem kellett többé annyit ügyelni a fiatal
 84   II,   XVII|             mindig az ablakban; nem kellett többé remegni, hogy valami
 85   II,   XVII|             nem illett. Most örülni kellett volna. – A leány nagy szerencsét
 86   II,   XVII|     szorítva, nem menekülhetett, ki kellett magát váltania, mint a „
 87   II,   XVII|          kútba estem”-nél. * Ha nem kellett neki tudóstársaság, ott
 88   II,   XVII|             a negyedikért áldozatul kellett esnie.~ ~Utoljára kerülni
 89   II,  XVIII|        parancs volt. Varga úrnak le kellett ülni. Ily gonoszul semmi
 90   II,  XVIII|             előtt bármi okból is le kellett volna sütni szemeit; míg
 91   II,  XVIII|       előkerült, ezúttal a homlokát kellett megtörülni véle, mert nagyon
 92   II,  XVIII|             ezen szavaimért, de meg kellett magamnak engednem, hogy
 93   II,  XVIII|                mert ámbár nekünk be kellett volna várnunk, hogy Kárpáthy
 94   II,  XVIII|     megcáfolni.~ ~– Nem, nem; de el kellett utaznia Bécsbe hirtelen.~ ~–
 95   II,  XVIII|        tréfán. János úrtól jó néven kellett venni az ilyesmit, ő ugyan
 96   II,  XVIII|           csupán csak a te családod kellett még ide a Kárpáthy-családfa
 97   II,  XVIII|        belejött a jókedvbe, hogy le kellett ülnie egy karszékbe magát
 98   II,  XVIII|           Már ekkor csak egy lépést kellett tennie a hintó hágcsójáig.~ ~
 99   II,  XVIII|         lépéshez még nagy teketória kellett. A sleppet lebegő állapotba
100   II,    XIX|           Mindenre emlékezett, s ha kellett valamit végezni, úgy tett,
101   II,    XIX|          világot.~ ~De elébb annyit kellett ezen a gondolaton kacagniok,
102   II,    XIX|          természetesen nagyon sokat kellett nevetni.~ ~– Nohát kedves
103   II,    XIX| Szentirmayné kezét. Nélküle mennyit kellett volna botlania! Mennyit
104   II,     XX|         fény, pazarlás volt amennyi kellett, s amennyi a nábob hírének
105   II,    XXI|            uszályával, melyet kézbe kellett emelni, hogy a sarkantyús
106   II,    XXI|           meglehetős magas korlátot kellett átugratniok, amidőn ismét
107   II,   XXII|            Minden órában tudósítani kellett hogyléte felől, s míg kétséges
108   II,   XXIV|          Kívül fény, belül éj~ ~Meg kellett történni…~ ~Kárpáthyné megígérte
109   II,   XXIV|            is panaszkodhatott.~ ~El kellett szánnia magát.~ ~El kellett
110   II,   XXIV|         kellett szánnia magát.~ ~El kellett szánnia, hogy elmenjen azon
111   II,   XXIV|   csillagzaton se legyenek soha. Ki kellett állania azt a kínszenvedést,
112   II,   XXIV|         gyermekek is emlegetik; oda kellett nyújtania szívét azon égető
113   II,   XXIV|            napokban azonkívül is el kellett menni Rudolfnak a székvárosba,
114   II,   XXIV|            Aki sohasem látta is, rá kellett ismernie ez arcról. Egy
115   II,    XXV|             Fanny, minthogy valamit kellett rá felelni.~ ~– Hát még
116   II,    XXV|            ifjú kezéből az ő kezébe kellett áttölteni, mert elszórni
117   II,    XXV|            e nő jellemébe, s tudnia kellett, minő könyv lehetett, melyet
118   II,    XXV|          önnel találkozhatom, miért kellett önnek keresni fel engem?
119   II,    XXV|          volt az temetve jól. Miért kellett azt újra felidézni? Nem
120   II,    XXV|      szenvedtem ön miatt. Óh, miért kellett önnek ide jőni, hogy lásson
121   II,    XXV|             egy ily szép szívet meg kellett sebzenie!~ ~Mit mondhatott
122   II,   XXVI|    párbajokon, melyeknek okvetlenül kellett történni a tagok megválogatása
123   II,   XXVI|           jó hír, amiért gratulálni kellett. – Valóban jó hír. Talán
124   II,   XXVI|          szó. Már erre csakugyan el kellett hallgatni. Nemcsak azért,
125   II,  XXVII|        Amitől Abellinónak reszketni kellett, megtörtént. – Kárpáthy
126   II, XXVIII|      határozatát az öregekkel.~ ~El kellett vándorolnia a megholt kedves
127   II, XXVIII|          már elvégeztem, amiért ide kellett jönnöm. Lássa, nem tudtam
128   II, XXVIII|        közel sem lehettem hozzá. El kellett jönnöm, hogy megpróbáljam,
129   II,   XXIX|           meg életével, milyeneknek kellett volna lennünk. A gazdagság
130   II,   XXIX|           bírt magán uralkodni. Idő kellett rá, míg újra erejéhez tért,
131   II,    XXX|             félesztendős, azt ölben kellett vinni. Szentirmayné vitte
132   II,    XXX|         akinek a többit vigasztalni kellett volna, csak az téríté magához,
133   II,    XXX|            végül a megholt ismerőit kellett előszámlálnia, mely végeszakadatlan
134   II,    Meg|           vonás, egy esemény, abból kellett megteremteni az egész történetet,
135   II,    Meg|     acélmetszés modorában, pontozva kellett megrajzolnom. Azt én háromszor