Kötet, Fezejet

  1    I,      I|                  elalszik.~ ~A szekérderék be van fedve pokróccal, melynek
  2    I,      I|          veszettségében az almáriomba ment be a konyhaajtó helyett.~ ~
  3    I,      I|                ennyi embernek, hogy eggyel be ne érjék.~ ~– Szolgálhatok
  4    I,      I|                     Maga a kocsmáros hozta be feltéve egy roppant nagy
  5    I,      I|                    No hát ide, Vidra. Kapd be ízibe!~ ~– Én, nagyságos
  6    I,      I|                   van Jancsi úrral? Megyek be hozzá, és megmondom neki,
  7    I,      I|                 szobának az ajtaját, ahova be akar menni.~ ~Olyan sötétség
  8    I,      I|                       E pillanatban lépett be az idegen úr a terembe;
  9    I,      I|               békét hagyok ezután.~ ~– Üm, be nagylelkű; és ha ki nem
 10    I,     II|                    Watts úr nyomról nyomra be akarja bizonyítani, miszerint
 11    I,     II|            érkezett ide, kik gyalog járták be Európát, egy másik Amerikából
 12    I,     II|                  hat fehér lóval hajtatott be a minap porte St-Denis-n *
 13    I,     II|                     Ön jobban tudja. Adjon be hitelezőimnek valamit, amitől
 14    I,     II|             életbiztosító intézetbe íratná be.~ ~– Fölösleges skrupulusok;
 15    I,     II|                   én? Aki utánam jő, tegye be az ajtót.~ ~– Eszerint megegyezénk.~ ~–
 16    I,    III|        Magyarországból jött, gyalog utazva be kölcsönös fogadásból, nélkülözésekbeni
 17    I,    III|                 ismerik műveit az urak? Ah be együgyű kérdés tőlem! Hogyne
 18    I,     IV|             dicsőségtől ragyogó arccal lép be rajta Kárpáthy, kisérve
 19    I,      V|                   szőnyegeken óvatosan lép be mademoiselle Jeanette, Jozefine
 20    I,      V|                 kell, bizonyomra tettel is be fogják bizonyítani. Azért
 21    I,     VI|            tapsoljatok. A koszorúvetők már be vannak tanítva s elhelyezve
 22    I,     VI|              páholyban nagy zajjal csapták be az ajtót, s elkezdtek fennhangon
 23    I,     VI|               hasonló aposztrófok * tölték be az alvilági páholyt, míg
 24    I,    VII|                  az ő palotájába hajtatott be, hol őt a herceg mint vendéglős
 25    I,    VII|                    értök, mert a sikátorok be vannak omolva.~ ~És valóban
 26    I,    VII|                      Senkit se bocsássatok be hozzám! – szólt Hyurmalához. –
 27    I,    VII|                  azt tanácslá, hogy menjen be az égő házba, ha nem maradt-e
 28    I,   VIII|         tisztelendő urak házai elé ér; ide be kell neki menni, mert különös
 29    I,   VIII|    ólomkalamárissal, az asztal alja szépen be van tarkázva tintával, ahogy
 30    I,   VIII|                 záratván.~ ~– Ejnye öcsém, be jó prókátor lett vohla belőled,
 31    I,   VIII|              szilajon, bőszülten nyargalta be a tért, ahogy csak akkor
 32    I,   VIII|                    honnan a füzest egészen be lehetett látni.~ ~Alig haladt
 33    I,   VIII|                     orrán egy nagy hasítás be nem hegedt sebe látszék.~ ~
 34    I,   VIII|                  Egyetlen rémkiáltás tölté be a levegőt, többen elfordíták
 35    I,   VIII|                  úgy hogy a fokos se törje be.~ ~Az ajtókból visszatekintő
 36    I,   VIII| férfiszeparatizmusnak, * mely nem elégszik be azzal, hogy a nők befolyását
 37    I,   VIII|                    hőst mint inast mutatni be a társaság előtt. Jancsi
 38    I,   VIII|                    csak akkor bocsáttassék be.~ ~– Hát ez micsoda új módi! –
 39    I,     IX|                szűrben, gubában állítottak be a táncvigalmakba, végigmuzsikáltatták
 40    I,      X|           lefoglalták; szó volt róla, hogy be is csukják.~ ~Két hétig
 41    I,      X|                  hogy testvérét ne csukják be, s az ellene támasztott
 42    I,      X|             szarvai, hogy az ajtón nem fér be velök, s mégsem veszi észre,
 43    I,      X|             Szerencsére oly zajjal rombolt be a házba, hogy a családnak
 44    I,      X|                selyemkendőit csak nem itta be mind orvosságban egy hét
 45    I,      X|           távolabbi szobákba.~ ~Alig tette be az ajtót, midőn víg kacaj
 46    I,      X|                    A kalappal fején lépett be a szobába, mert hiszen ilyen
 47    I,      X|                    többet. Ez a kívánságuk be is telt, mert Mayer úr sohasem
 48    I,     XI|                   hintóban, ijedten futott be egy ismerős asszonyság udvarába,
 49    I,     XI|                    után.~ ~A leány szívébe be volt ültetve azon gondolat,
 50    I,    XII|            Egyszerre díszes úri hintó jött be az utcába, s éppen Boltay
 51    I,    XII|                   előterembe lépett. Vajon be fog-e a szobába is jönni?~ ~
 52    I,    XII|                  sértő nyilatkozatot tevé, be fogja iktatni, miszerint
 53    I,   XIII|                   vízpartra építeni, másik be az erdők közé, ismét másik
 54    I,   XIII|                  hazákba indigenáltatott * be.~ ~Erre következett a mi
 55    I,   XIII|                   aktákat hozta nyalábban, be nem tuszkolta erővel, hogy
 56    I,   XIII|                  az öreg szolga.~ ~– Fogja be kend a száját! – rivallá
 57    I,   XIII|            várakozásban, úgyhogy nem folyt be érte több nyolcezer forintnál.
 58    I,   XIII|                  is mindig korpával számol be.~ ~– Hagyja el kegyelmed,
 59    I,   XIII|            szakácsnénak, hogy nem számol-e be drágábban, mint ahogy vesz.
 60    I,   XIII|                   No jöjjön ide az úr. Jaj be mennykő fokhagymaszagú az
 61    I,   XIII|               fokhagymaszagú az úr! Tartsa be a száját; nem megmondtam
 62    I,   XIII|                 mosdjék meg, azután jöjjön be megint.~ ~A fiskális szót
 63    I,   XIII|                   volt itt.~ ~– Ejnye Pál, be simplex ember kend!~ ~–
 64    I,   XIII|               kántus prézes * meg a nótát. Be derék lesz!~ ~A vén golyhó
 65    I,   XIII|                   valaki, aki könyv nélkül be tudja tanulni, s ki-ki told,
 66    I,   XIII|               csizmái a bajok pocsétájában be nem sározódván, jókedvének
 67    I,   XIII|              másvilági lóval, s úgy vigyék be nagy trombitaszóval ama
 68    I,   XIII|                    pompás tűzijáték fejezi be az egész mulatságot. Az
 69    I,   XIII|                    biztosabb híreket várni be, s csak a temetés hírére
 70    I,   XIII|                  egy lovaslegény vágtatott be az udvarra, kiben Marcit
 71    I,     Sz|                    nálunk 1853-ban mutatta be a Nemzeti Színház~ ~cirkuláré –
 72    I,     Sz|                  sok neves operát mutattak be (pl. Verdi Rigolettóját)~ ~
 73   II,    XIV|                   szerelmes csábító mászik be rajta, pedig az ugyanakkor
 74   II,    XIV|          ugyanakkor kényelmesen sétál ki s be az ajtón, mely aranyai előtt
 75   II,    XIV|                   szólítá fel, hogy menjen be vele a házba, mert hosszú
 76   II,    XIV|                   ifjú éppen remekét végzé be, egy pompás íróasztalt gyönyörű
 77   II,    XIV|          felszóratta a gabonát a szérűkön, be is mérte, rovást vágva róla,
 78   II,    XIV|                 annál jobb –, hanem menjen be most Teréz nénihez, én addig
 79   II,    XIV|                   most Jancsi urat mutatja be kérő gyanánt.~ ~Boltay mester
 80   II,     XV|                  egy idegen szobában, ahol be volt téve minden ablaktábla,
 81   II,     XV|                       Itt újra szünet állt be. Mayerné elkezdett sóhajtozni
 82   II,     XV|                  tovább anyád! Ne dugjátok be füleiteket finom érzelmű,
 83   II,     XV|              kedves, egyetlen leányom. Jaj be boldog vagyok én, hogy melletted
 84   II,     XV|                 mert rögtön indul, a kocsi be van már fogva.~ ~– A mama
 85   II,     XV|                  van már fogva.~ ~– A mama be akar menni – felelt Fanny
 86   II,     XV|                ismeri, s karonfogva cepeli be urához. A vőlegény megérti
 87   II,     XV|          kicsinálva kegyesen jó szándékát, be is érkezék szerencséssen
 88   II,     XV|                       Tán az öregek vitték be?~ ~– Nem, azok még hajnalban
 89   II,     XV|                  az előszobában, nem jöhet be, mert útról jön, s nem ért
 90   II,     XV|           legnyájasabb mosolygással mutatá be őket egymásnak.~ ~– Kedves
 91   II,     XV|                  tételekre, a nyerőt húzza be, s a vesztőnek fizet. Másutt
 92   II,     XV|                   négyszeres tételt húzott be Fennimor.~ ~– Ah, ah! –
 93   II,     XV|                alarmírozott * képpel rohan be Kecskerey úr, s roppant
 94   II,    XVI|                 Amerikába; ott zárkózzatok be egy sötét szobába, vegyetek
 95   II,   XVII|                   parancsolá, hogy csukják be a kaput Marci előtt, aki
 96   II,   XVII|             amiktől félt; akárhová nyitott be, mindenütt új bámulat érte;
 97   II,   XVII|                képezzenek. Bárhova lépjünk be, ott húznak le bennünket
 98   II,  XVIII|                   Marci, a komornok lépett be Kárpáthynéhoz, jelentve:~ ~–
 99   II,  XVIII|           foglalkozni?); mert ámbár nekünk be kellett volna várnunk, hogy
100   II,  XVIII|                  Kárpáthy János úr mutassa be nálunk előbb szeretetreméltó
101   II,  XVIII|              egyedül maradt.~ ~Alig zárult be az ajtó Marion kisasszony
102   II,    XIX|                    órákra.~ ~– E szavakkal be van rekesztve a szemle a
103   II,    XIX|                    elhalaványodva.~ ~– Ah, be bohó vagy te! Ez egy igen
104   II,     XX|               egész a késő éjszakába nyúlt be, amidőn már nagyon hangos
105   II,    XXI|                   honnan az egész síkságot be lehete látni, melyen csak
106   II,    XXI|              kedvemért, hogy ne bizonyítsa be azt.~ ~– A te kedvedért?
107   II,  XXIII|                  semmiféle férfi látogatót be nem szabad bocsátani. Tehát
108   II,  XXIII|              helyett maga az érkezett ront be az ajtón:– „Impertinensek
109   II,  XXIII|                   által. Zsokó, bizonyítsd be neveltségedet azáltal, hogy
110   II,  XXIII|            amerikai széken. * ~– Ha én azt be tudnám bizonyítani, hogy
111   II,   XXIV|                mint unatkoznak; látja őket be nem fejezett toalettel,
112   II,   XXIV|                     Ha alunni megy, küldje be szobalyányomat.~ ~Rudolf
113   II,   XXIV|                       Hallá, mint záratott be belül neje hálószobája,
114   II,    XXV|             nyomasztó súlya alatt egyetlen be nem vallott, nem keresett
115   II,   XXVI|                 testületet mutathatjuk azt be, ahol csak igen jeles és
116   II,   XXVI|                Abellinóval.~ ~Íme most lép be! Most is az a dacos, hetyke
117   II,  XXVII|                  ifjú erényekkel váltandja be a vén adósságokat, mikkel
118   II,  XXVII|            erőszakot indulatjain, s jöjjön be hozzá, s búcsúzzék el tőle,
119   II, XXVIII|            megálljunk, atyafi. Kend térjen be amoda a csárdába, mely az
120   II,   XXIX|                   szobákban még azon módon be voltak fekete fátyollal
121   II,   XXIX|                   Majd egy szobába nyitott be, melyet amint a gyertyák
122   II,   XXIX|             jöhetek el mellette soha, hogy be ne lépjek. Ma mégis utoljára
123   II,   XXIX|            utoljára látom azt, mert holnap be fogom falaztatni. Látod,
124   II,   XXIX|              Kárpáthy a papnak, hogy hívja be az egyházfit.~ ~Bejött az,
125   II,   XXIX|                    idvezítő Jézus fogadjon be téged testének sebeibe!
126   II,    XXX|                   vasajtó döngve csapódott be utána.~ ~Most már örökre
127   II,   XXXI|                Betegek, akik az orvosságot be nem veszik.~ ~ ~ ~Vessünk
128   II,   XXXI|                  gondunk.~ ~Éppen most lép be monsieur Griffard, a gazdag
129   II,   XXXI|                Abellinóra nézve. Kivált ha be nem bizonyíthatja, hogy
130   II,   XXXI|           helyettesíttetett.~ ~– Azt pedig be nem bizonyíthatja – szól
131   II,   XXXI|                    csak néha-néha vetődött be ismét, mikor már nagyon
132   II,    Veg|                  borzas jellemeket mutassa be, kénytelen értök a régen
133   II,    Meg|                egyiptomi kemencéjébe rakja be az eszmetojását, aminek
134   II,    Meg|                réven mégiscsak csempésztem be egy kis hazaszeretetről,