Kötet, Fezejet

  1    I,      I|            virradjon, akkor úgy kell annak megtörténni, s kár volna
  2    I,      I|             első lábát, és végighúzá annak orcáján. Az nagyot dörmögött
  3    I,      I|             őt nagy uramnak címezni, annak úgy kitette a szűrét, mintha
  4    I,      I|            futó pataki diák; azok is annak köszönjék, hogy elbújtak
  5    I,      I|       idegenre, hogy keresse fel hát annak a szobának az ajtaját, ahova
  6    I,      I|            hívják; hogy miért hívják annak, majd az is kiderül.~ ~Ott
  7    I,     II|              többen vannak, akik még annak tartalmát nem ismerik, levevék
  8    I,     II|       birtokon kívül van, övé a baj; annak, aki belül van, bármilyen
  9    I,     II|             mindezt meghallanom?~ ~– Annak bizonyítékául, miszerint
 10    I,    III|        valami régi templomforma áll, annak egy oszlopára szintén fel
 11    I,    III|           akarunk hiú majmolói lenni annak, ami idegen, hanem ha átvettünk
 12    I,     IV|                No, adok száz aranyat annak, ki kitalálja.~ ~– Add magadnak
 13    I,     IV|         felől hozott, rá levén bízva annak elrendezése.~ ~– Hogyan,
 14    I,     IV|              egy lovagot megöltek, s annak hűséges kutyája lép fel
 15    I,     IV|       Abellino karját, s mutatóujját annak gomblyukába akasztva odavoná
 16    I,     IV|           később szokássá vált nála, annak akivel beszélt, nyakkendőjét
 17    I,      V|              keblét, hogy válogasson annak minden kincseiből.~ ~Híre
 18    I,      V|           visszahozta hervadatlanul, annak fején örökzölddé lettek
 19    I,      V|           művel, s lánglelke belátta annak szépségeit. Azt kívánta,
 20    I,      V|              mulattatni, mi joga van annak köhögni, gyöngélkedni, lefekfüdni?~ ~
 21    I,      V|                  Egészen ellenkezője annak, amit hittem. Elolvashatja
 22    I,     VI|           tekintetét. Ez ugyan kevés annak, ki a művészetet imádja,
 23    I,     VI|              a művészetet imádja, de annak, ki a művésznőt, elég.~ ~
 24    I,     VI|      bátorságát bizonyítja, másfelől annak tanúságára szolgál, mennyire
 25    I,    VII|           tudhatja mindenki, hogy ez annak felesége és többé nem szabad;
 26    I,    VII|     derekáról az övet, s visszaküldi annak, akitől kapta, s ismét szabadok
 27    I,    VII|      föltételeit, Kárpáthy kénytelen annak eredményét elfogadni, különben
 28    I,    VII|    életveszély, mint a hold. Először annak kell megtörténni, hogy Rudolf
 29    I,    VII|        varázspalack jót jövendöl, és annak teljesülnie kell.~ ~Szegény
 30    I,    VII|         engedé magát cepelni, amerre annak tetszett.~ ~István gróf
 31    I,    VII|        leggazdagabbak, legnagyobbak, annak okvetlen szegénnyé és kicsinnyé
 32    I,    VII|           hajolt le Flóra kezéhez, s annak gyöngéd, fehér ujjait érintve
 33    I,    VII|             pedig mily végtelen volt annak szerelmi önfeláldozása.
 34    I,   VIII|             Jancsi urat megtisztelni annak rendi módja szerint.~ ~Ez
 35    I,   VIII|            alkalommal győztes marad, annak a kegyes úr hagyományából
 36    I,   VIII|            város minden kocsmájában, annak a lovait minden gazda tartozik
 37    I,   VIII|            azt hajasan. Most is csak annak köszönd, hogy a lovam megijedt
 38    I,   VIII|         zászlóhoz, s lyukat hasított annak piros lebernyegén. Hasztalan
 39    I,   VIII|          rohant a lovagra, s mielőtt annak ideje lett volna előle menekülhetni,
 40    I,   VIII|            ott egy pohár bort kiinni annak egészségére, mely szokás
 41    I,   VIII|              alkalmat e kastélyról s annak saját vigalmairól annak
 42    I,   VIII|              annak saját vigalmairól annak idejében beszélhetni, s
 43    I,   VIII|            akar ölni, s egymást nézi annak; a földön heverők ordít
 44    I,   VIII|            találom; nem tudom, te is annak találod-e? Hogy fognak káromkodni
 45    I,   VIII|           kik nem látták kedvetlenül annak leányaik körüli megjelenését,
 46    I,     IX|          akkor mind ifjú szellemek – annak már huszonnyolc esztendeje.~ ~
 47    I,     IX|          ünnepéllyel nyitá meg, mely annak magas tekintélyt volt képes
 48    I,     IX|          alig korlátolná egyéb, mint annak tudata, hogy ez ősmagyar
 49    I,      X|    közhivatalnok megszabott fizetése annak nemigen nevezhető. A háztartás
 50    I,      X| mellékeszméje is volt, hogy megtudva annak ünnepélyes eredetét, Teréz
 51    I,      X|           hogy odahaza elő ne merjék annak a nevét hozni, mert aki
 52    I,      X|             beszélt, sohasem szokott annak a szeme közé nézni, akihez
 53    I,      X|      hímzőráma egyik ágát, s mielőtt annak ideje lett volna a megijedésre,
 54    I,      X|      utoljára került az asszony. Már annak nem jutott a rámából. Tehát
 55    I,     XI|    közelebbről ismerik, tudják, hogy annak is megvannak a maga örömei,
 56    I,     XI|           lakott, s így alkalma volt annak apró kényelmeiről gondoskodni
 57    I,     XI|           odáig is; vagy Teréz, vagy annak egy barátnője, egy jámbor
 58    I,     XI|            veszitek, egész élteteket annak boldogításában töritek össze;
 59    I,    XII|           rohant nagynénjéhez, arcát annak ölébe rejtve, lábaihoz omolva,
 60    I,    XII|           egyet füttyentett, mintegy annak kifejezéseül, hogy ily haszontalan
 61    I,    XII|              uram lakát, s benyitott annak dolgozószobájába.~ ~A mester
 62    I,    XII|      kihívást, vagy tőlem fogadni el annak kielégítését.~ ~Konrád félrevoná
 63    I,    XII|            menjen az egész komolyan, annak rende szerint.~ ~Sándor
 64    I,    XII|            tollat és tintát kerítve, annak rendi szerint aláírták a
 65    I,   XIII|            mellett, s jaj lett volna annak, aki ebből csak egy követ
 66    I,   XIII|             épűlt roppant palotából, annak az ablakait berakatta téglával,
 67    I,   XIII|     ajándékokat sem örömest vesz el, annak a kincsek közepett könnyen
 68    I,   XIII|     számadások megvizsgálása végett; annak okáért bátorkodtam egész
 69    I,   XIII|          jobban tanulságos fog lenni annak megtudása, hogyan gazdálkodtak
 70    I,   XIII|             megnevezve lenni.~ ~– No annak hát egyenesen magam vagyok
 71    I,   XIII|              erdőm! Meg kell mondani annak az embernek, hogy ültessen
 72    I,   XIII|        különb gyűjteményem van, mint annak a nemzeti múzeumnak, s ha
 73    I,   XIII|            legelső. Az apja sem volt annak nemesember, mert már két
 74    I,   XIII| jókívánságokkal a Kárpáthy-családot, annak minden fi- és leányágon
 75    I,   XIII|           egyszer jött a maga lován, annak meg égő taplót dugott a
 76    I,   XIII|          magával tisztelet jeléül, s annak belsejébe egy pár galamb
 77    I,   XIII|          érdemes népegyengető azután annak esett neki; Frici futott
 78    I,   XIII|        lekuporodott a báránykához, s annak nyakát átölelte.~ ~– Ni,
 79    I,   XIII|        szökni készülőre, s megragadó annak mellén az öltönyt. – Nem
 80   II,    XIV|              gömbölyű piros ajkaival annak borostás orcáját –, vegyen
 81   II,    XIV|            omolt Boltay előtt, fejét annak durva kezére nyugtatva.~ ~–
 82   II,    XIV|       beszélni szíve ügyei felől, az annak a jele, hogy sokat kellett
 83   II,     XV|               Boltay mesterhez érve, annak meg kellett engedni, hogy
 84   II,     XV|              akit nem szeret, mit ér annak a hízelgése mások iránt
 85   II,     XV|             mint az acél, s kibontva annak többszörös fonadékát, éjszakára
 86   II,     XV|              eléje, csak azért, hogy annak legféltettebb kincsét, a
 87   II,     XV|          alig mert leányához szólni; annak hideg, örökké vigyázó szemei
 88   II,     XV|            Nagyon sok, édes leányom, annak háromezer hatszáz forint
 89   II,     XV|      kilencszáz forintra felment, ez annak csak egynegyed része. Úgy
 90   II,     XV|          után jár, akinek pénze van, annak van becsülete is. A koldus
 91   II,     XV|            azt teszi, hogy elfogadja annak a pamlagülő úrnak az ajánlatát,
 92   II,     XV|            hintajához, maga kinyitva annak ajtaját, s nem várva, míg
 93   II,     XV|          csalatkoznék. Semmije sincs annak a nap alatt, sőt a föld
 94   II,     XV|             valaki kerítőnek nevezi, annak csupán ez az ostoba magyar
 95   II,    XVI|       amelyik e szabályok ellen vét, annak kardját leütik.~ ~– Ah uraim,
 96   II,    XVI|        visszatarthatlanul belerohant annak kinyújtott kardjába. Ott
 97   II,   XVII|           közönséges lelkek szokták, annak ellenségéhez szegődött át,
 98   II,   XVII|         János úrnak ímez indítványa, annak leírásához sokkal erősebb
 99   II,   XVII|               s csak akkor engedé át annak az elsőbbséget, midőn indítványozói
100   II,   XVII|      rádisputáltak. Igaz ugyan, hogy annak felével, amit évenkint az
101   II,   XVII|              elfeledhetni családját, annak homályos eredetét és undok
102   II,  XVIII|            oly mágnes vonz, mint őt, annak igen sebesen kell utazni.
103   II,  XVIII|       kezével Flóra kezét, s mielőtt annak ideje lett volna őt meggátolni,
104   II,  XVIII|           méltóságteljes tekintetet, annak napvilágra hozatalául, miszerint
105   II,    XIX|            ha valakire megharagszik, annak jobb lett volna vakon születni;
106   II,     XX|            tagú bizottmány, s mindez annak rendi szerint protokolláltaték. * ~ ~
107   II,     XX|              komolyan haragszom.~ ~– Annak csak örülni tudok – felelt
108   II,    XXI|        agarait név szerint ismeri, s annak is igen örült, hogy az agarak
109   II,   XXII|          hogy vezesse, hogy pártolja annak boldogsága ellen, mint a
110   II,   XXII|   legkedvesebb nőt, egy másikért, ki annak bájaiból századrésznyit
111   II,   XXII|           esett neje ágya mellett, s annak kezét csókjaival, könnyeivel
112   II,  XXIII|    szükségesebb alkatrészét képezi ő annak; amint szavajárása: ő amalgamázza *
113   II,  XXIII|            egy karszékbe. – Ki lehet annak az oka, hogy e nő boldogabb,
114   II,   XXIV|              várt, ha e férfiúval és annak nejével szemtől szemben
115   II,   XXIV|           bosszúsan tapasztalá, hogy annak szemei folyton őrajta függnek.~ ~
116   II,   XXIV|            hogy azon emlékekkel, mik annak múltjához vannak ragadva,
117   II,   XXIV|           szemeit, amennyi elég volt annak bebizonyítására, hogy hiába
118   II,   XXIV|              miatt, csak te ne tarts annak; a többivel nem törődöm.~ ~–
119   II,   XXIV|              törődöm.~ ~– S ha én is annak tartanálak?~ ~Flóra csudálkozva
120   II,    XXV|            ki meglopatott, nem tudja annak értékét, de az ő szívét
121   II,    XXV|         lenyomott virág látszott meg annak lapjai között – az írisz
122   II,   XXVI|        urának tartottunk, és maga is annak tartotta magát, íme néhány
123   II, XXVIII|          megdöbbenve állt meg, midőn annak talapján egy férfialakot
124   II,   XXIX|      forintot hagyok oly célra, hogy annak jövedelméből szegény, jó
125   II,   XXXI|           szólt valaki.~ ~– De iszen annak már megválasztá János úr
126   II,   XXXI|        értéktelen tárgyat. Ne legyen annak egy fillérnyi becse is,
127   II,   XXXI|              szeretett egy ifjút, és annak nevét sem mondta soha senkinek,
128   II,    Meg|             kifejezés. Meghatározója annak az agyműködésnek, amíg az
129   II,    Meg|             nagyvilági médisance * : annak a híres táncosnőnek a nevét,