Kötet, Fezejet

  1    I,      I|               jó fiú, mert hiszen lovai jól tudják az utat, s csak olyankor
  2    I,      I|              illeté az elsőbbség! S ezt jól látszott érzeni; felült
  3    I,      I|               tőle, amiért ő azt azután jól megvereti hajdúival. A kocsmáros
  4    I,      I|                mintha nem hallott volna jól.~ ~– No mit félsz tőle?
  5    I,      I|                 adott.)~ ~A tréfa mégis jól ütvén ki, s megszabadulván
  6    I,     II|       visszaváltogatni tőlök. Abellinót jól ismerték már az érdemes
  7    I,     II|   kenyérpusztítók, mert a magyar főurak jól tudják azt, hogy külföldön
  8    I,     II|               legújabb év vereteiből és jól belocsolva eau de Cologne-nyal *
  9    I,     II|                      Hahaha! hahaha! Ez jól volt mondva, ön megfelelt
 10    I,     II|            födözeten tölté, de én azért jól tudom, hogy ezeknek az uraknak
 11    I,     II|                      Éppen nem. Én igen jól tudom, hogy ő csaknem a
 12    I,    III|                 becsülnek, fáradságomat jól fizetik, az ember megszereti
 13    I,     IV|             színészhez, és ami legtöbb: jól él a férjével. Minden szobában,
 14    I,     IV|             magam – nevetett a márki –, jól tudja, hogy száz arany nem
 15    I,     IV|         felfrissüljenek, melyeket olyan jól szoktatott, hogy valahányszor
 16    I,     IV|              szökni a közönség. Hát nem jól van így? –~ ~– Dicső, felséges! –
 17    I,      V|            tapsoló közönség éppen olyan jól ismerte a Mainvielle, mint
 18    I,      V|            diadal emlékével összekötött jól hangzó nevét egy barbár
 19    I,      V|                  cifrázatlan szavak oly jól estek az üldözött művésznőnek.
 20    I,      V|             szembeállt velök; a kihordó jól hallá az ajtón keresztül,
 21    I,     VI|               maga helyén van; embereit jól elrendezé földszinten és
 22    I,     VI|              jókedvre hangolnak; nagyon jól tudva van előtte az ifjú
 23    I,     VI|             tudatlan embereket mindenre jól betanítani. Nincs más mód
 24    I,     VI|        szerzette?”~ ~A közönség is igen jól játszott, monsieur Oignon
 25    I,     VI|                 monsieur Oignon emberei jól viselték magukat, egy kézmozdulatára
 26    I,     VI|         kegyence, minden szabad, minden jól illik.~ ~Az ifjú óriások
 27    I,     VI|          Catalani páholya volt, ki igen jól látszott mulatni több fiatal
 28    I,     VI|           lámpák elé lépett.~ ~Jozefine jól tudta azt, hogy ez ama veszélyes
 29    I,     VI|               tapsolásból, s ez valóban jól történt Jozefine-re nézve,
 30    I,     VI|                az első galéria közepén, jól kiveheted, mert valami sajátságos
 31    I,     VI|                parancsára működnek.~ ~– Jól van Oignon, ön gyáva fickó,
 32    I,     VI|                 gyáva fickó, s ez önnek jól áll; hanem gentlemaneket
 33    I,     VI|             alatt, mint Oignon úr eleve jól elrendezé, egyszerre elkezd
 34    I,    VII|                 a tűzoltó intézetek oly jól rendezve, mint most, s minden
 35    I,    VII|              találkozott velök; de azok jól ismerték őt, s egy közülök
 36    I,    VII|                 keresztülbúni. Most egy jól irányzott vízsugár éri az
 37    I,    VII|               alá felé hajolni; a férfi jól látja, hogy felé fog esni,
 38    I,    VII|              nekik, hogy kapaszkodjanak jól a kötélbe, s azzal inte
 39    I,    VII|            lenézéssel Abellino, ki igen jól tudta, hogy Magyarországon
 40    I,    VII|                 kiket Chataquéla nagyon jól ismert. Nyugtalan, maradhatlan
 41    I,    VII|                 akik szeretnek, ismerik jól, hogy ez vezet az őrüléshez.~ ~–
 42    I,    VII|             dupét, * mely különben igen jól illik piros, egészséges
 43    I,    VII|            tapsolni kezdett.~ ~– Milyen jól szavalt ma ez a Mars.~ ~
 44    I,    VII|            ügyessége mellett máskor oly jól szokott neki sikerülni.~ ~
 45    I,   VIII|                 Mindent elvégeztem.~ ~– Jól van, Varju uram.~ ~Most
 46    I,   VIII|                kerül ám a városnak.~ ~– Jól tudom én azt, hogy ez nem
 47    I,   VIII|              ellopja; akik már ismerik, jól tudják, ha valamijök elveszett,
 48    I,   VIII|         természetesen szinte mindazokra jól emlékezett, s egy perc alatt
 49    I,   VIII|        cimboráját poharazás közben. Ah, jól esik őkelmének! Minden ember
 50    I,     IX|        őméltósága idenézett reám. Engem jól ismer, sokszor beszélek
 51    I,     IX|                Kárpáthy beszélni talál, jól megjegyezzék, mit mondott,
 52    I,      X|              szabad volt kiadni; az apa jól látta ezt, törte is rajta
 53    I,      X|              járnak cifrán, miért élnek jól, mit báloznak annyit, mikor
 54    I,      X|            családapa, ki vasárnaponkint jól felborozva erkölcsi prédikációkat
 55    I,      X|               háromszáz forintot. Teréz jól volt értesülve. Hiába. Az
 56    I,      X|             szegényre nézve, ha meghal, jól jár vele, legalább nem szenved
 57    I,      X|              hogy el kell venni.~ ~– No jól van – monda Mayer úr, kit
 58    I,      X|                Már a legkisebb leány is jól megnőtt, tizenkét éves volt,
 59    I,      X|                az ötödikben, mert tudom jól, hogyha erre volna is önnek
 60    I,      X|              mondák egymásnak: – „Ez is jól felöntött ma valahol!”~ ~
 61    I,      X|         leányához lehajolva, mintha nem jól hallott volna.~ ~Fanny szétnézett
 62    I,     XI|            elhivé, bárha mindent titkon jól tudott is, és ez felemelte,
 63    I,     XI|                 nagyot sóhajtott. Teréz jól tudá, hogy most testvéreire
 64    I,     XI|                  És Fanny munkáját igen jól fizették; aminek titkául
 65    I,     XI|               volt; hanem azért mindent jól tudott, ami Teréz körül
 66    I,     XI|              lyánka felügyelői, hogy őt jól őrizzék. A fény a legnagyobb
 67    I,     XI|             Távozzál sátán!”~ ~A vadász jól veté a cselt.~ ~A leányt
 68    I,     XI|                    De azok mind nemigen jól illettek a lelkében alkotott
 69    I,    XII| menyasszonyajándokul?~ ~Mind e szavakat jól hallhatták a mellékszobában.
 70    I,    XII|            nevet minden magasabb körben jól ismerék, itt nevették, ott
 71    I,    XII|   kifejezésekben is bírt válogatni.~ ~– Jól van – monda Konrád, előhúzva
 72    I,   XIII|           félholtan, ki egész részegen, jól megverve, pénzét elkártyázva
 73    I,   XIII|              jövedelmet, s a nábob igen jól tudja, hogy midőn e számadásokat
 74    I,   XIII|            csírádzik ki, és megvan.~ ~– Jól van, Péter uram, tovább.
 75    I,   XIII|                 monda Jancsi úr, miután jól kikacagta magát az egyes
 76    I,   XIII|          fiskálisért, hogy idehíja?~ ~– Jól van na. Azért nem kell olyan
 77    I,   XIII|       visszafordult a nábob, s mint aki jól tudja, hogy várakozik rá
 78    I,   XIII|                 támadt volna itt-ott.~ ~Jól hallá, az udvaron mint jönnek-mennek
 79    I,   XIII|         barátságos poharat ivott, s már jól fenn volt a nap az égen,
 80    I,   XIII|          eljöttél, Marci fiam? Te ugyan jól jártál, hogy nem esett egy
 81    I,   XIII|                képet csinált, mint akit jól tartottak vadkörtével, s
 82   II,    XIV|                én ide, hanem erre engem jól kigondolt, kiszámított terv
 83   II,    XIV|               használja azt sokáig.~ ~– Jól van uram, ez az ön dolga,
 84   II,     XV|               hasonló jelenetet, milyen jól játszott benne az a Wildner,
 85   II,     XV|               És a hatvanezer forinttal jól meg van fizetve. Ő úgyszólván
 86   II,     XV|                  ne menj neki a sárnak, jól kitérj a kapunak!”~ ~A két
 87   II,     XV|         befogadott, azt akarta, hogy az jól is mulassa ott magát. Ő
 88   II,     XV|               oldalait. És a leány mind jól tudta, hogy mért mondja
 89   II,     XV|             magasabb, nemesebb világkör jól őrzött virágai; rátok nem
 90   II,     XV|            megmondanád is, átadnám.~ ~– Jól van bácsi, tehát mondja
 91   II,     XV|                 ő pénze ára, ő is tudja jól, hogy erről mindenki meg
 92   II,     XV|            lelkére vette, hogy vendégei jól és fesztelenül mulassanak.
 93   II,   XVII|             penészes sajtot s egy darab jól behamuzott kenyeret takart
 94   II,  XVIII|                 helyzet volt. Ott tudta jól, hogy ellenei közé lép,
 95   II,  XVIII|           erényeikre büszke s állásukat jól érző hölgyek társaságában
 96   II,  XVIII|           mellettem, most már emlékezem jól; óh, nagysád! nincs szavam
 97   II,  XVIII|           többiekről hallgat. Ah, önnek jól kell ismerni a világot.
 98   II,  XVIII|            szokott lenni, hanem az mind jól kiszámított célszerű és
 99   II,  XVIII|             ellene, hogy közöttünk igen jól érezze magát.~ ~Marion kiasasszony
100   II,  XVIII|             rászegzett szemekből nagyon jól megérté Marion kisasszony,
101   II,  XVIII|        szigorúság van; az engedékenység jól illik az anyáknak, az őket
102   II,  XVIII|           mondott.~ ~– Óh, én tudom azt jól, hogy ön jótékony szelleme
103   II,  XVIII|                 által is érezett. Ezt ő jól átgondolta, s örült neki,
104   II,  XVIII|        lélekkeli érintkezés után milyen jól eshetett ez neki; amit egy
105   II,    XIX|               ettől felocsúdik.~ ~– Ezt jól megismertük. A neve után:
106   II,    XIX|               elrontalak!~ ~– Azt ugyan jól teszed! Csak én tudnék úgy
107   II,     XX|              már mindenkit ismer, tudja jól hibáit, erényeit, gyönge
108   II,     XX|                keresni szemeivel, s bár jól látta, hogy Flóra mindig
109   II,     XX|              Azonban mindenki lehetőleg jól iparkodott magát érezni.~ ~
110   II,    XXI|              szeladonokat. *~ ~– Nagyon jól van így, nem szükség megigazítani.~ ~
111   II,    XXI|            többieket vállalkozni, úgyis jól tudta, hogy ezt a rókát
112   II,   XXII|             kérdezé: Hogy van?~ ~– Igen jól – felelt a beteg, és iparkodott
113   II,   XXIV|              három pofoncsapással. Erre jól emlékezem, mert párbaj lett
114   II,   XXIV|               éjfél után, amikor egypár jól berúgott nemes atyafinak
115   II,   XXIV|                határozottan mondta:~ ~– Jól van Rudolf. Én bebizonyítom
116   II,    XXV|          egésszel; ő örül neki, ha neje jól mulat. Nem kell hozzá nagy
117   II,    XXV|              szeretne?~ ~Csakhogy Fanny jól látta már messziről, hogy
118   II,    XXV|             Miért sír ön?~ ~Pedig tudta jól, hogy miért sír.~ ~– Miért
119   II,    XXV|              öné. De el volt az temetve jól. Miért kellett azt újra
120   II,   XXVI|                 aggodalmad, a nagybácsi jól érzi magát. Hanem a nagynéni
121   II,  XXVII|         gömbölyű ajkait, mintha tudná ő jól, hogy mit akar mondani,
122   II,   XXIX|             tartson élete e honnak.~ ~– Jól tudom – folytatá Kárpáthy –,
123   II,   XXIX|          komolyan tekinte, mintha tudná jól, hogy ezek igen tiszteletreméltó
124   II,    XXX|                hogy halott.~ ~Csakugyan jól sejté utolsó óráit. Az a
125   II,    Meg|               leányok. Ezeket is nagyon jól ismerte az egész világ,