Kötet, Fezejet

  1    I,      I|      egyúttal azon három személyről, kik leginkább szokták mulattatni,
  2    I,      I|      leginkább szokták mulattatni, s kik ott vitetnek elöl a másik
  3    I,      I|        harmadik a tányérnyaló poéta, kik ott egy társaságban ülnek
  4    I,      I|           azt a sok fényes cselédet, kik egészen bevilágíták a házat
  5    I,      I|          időkből maig is fennmaradt, kik palotáról palotára henyeséggel
  6    I,      I|         harminckét ős hagyott hátra, kik mind főispánok, zászlós
  7    I,      I|           bámulunk némelyembereknél, kik éppen akkor, midőn legalázatosabbaknak
  8    I,     II|              renomirt habituéknak, * kik saját palotáik balkonjárul
  9    I,     II|           egyenruhákban kevélykedve, kik az érkező vendégeket kézről
 10    I,     II|        bankár személy szerint ismer, kik verseket írtak hozzá, és
 11    I,     II|       rendesen lenni olyan embereké, kik sokat foglalkoztak édes
 12    I,     II|            magyar gróf érkezett ide, kik gyalog járták be Európát,
 13    I,     II|           Tessék bátran.~ ~– Nálunk, kik az életbiztosító intézetekkel
 14    I,     II|          hogy élemedett gentlemanek, kik nyolcvan évig irtóztak a
 15    I,    III|            sírját más, mint a békák, kik Homer óta nagy barátjai
 16    I,    III|              öntudat; ifjú költőink, kik újabb időkben felmerültek,
 17    I,    III|           vessen, míg azon ifjaknak, kik ez évben az Aurorában léptek
 18    I,    III|   festőecsetet vagy építészzsinór, s kik buzdítsák, lelkesítsék,
 19    I,    III|            tagoknak van beléphetése, kik vagy előkelő születés, vagy
 20    I,     IV|           körül csoportok alakulnak, kik mind heves vitában látszanak
 21    I,     IV|              látszik egy csoportban, kik onnan Párizs előkelő és
 22    I,     IV| összecsoportosult fiatal óriásoktól, kik abbahagytak kártyát, tekeasztalt,
 23    I,      V|          csodatüneményről; a költők, kik a világharcok hőseire csillagokat
 24    I,      V|           embert, férfit és hölgyet, kik azt hitették el magukkal,
 25    I,      V|          elmúlt a hír. Mert édeseim, kik a hír utain jártok, tudjátok
 26    I,      V|           jár a színházba, mindazok, kik önben a művészetet és nem
 27    I,     VI|            méltóvá tegye azok előtt, kik örömest változnának kasmírrá, *
 28    I,     VI|            mi is oda.~ ~– Ők! ők! De kik azok az „ők”? Hiszen ha
 29    I,     VI|    kiszemelniök azon választottakat, kik a loge infernale intésére
 30    I,     VI|             ha nem lép föl többet.~ ~Kik a cselszövények érdekeit
 31    I,    VII|           vagy hogy műszóval éljünk: kik voltak a nap oroszlánai?~ ~
 32    I,    VII|              népességének ád munkát, kik egész nap itt dolgoznak,
 33    I,    VII|       körülfogva elegáns lovagoktól, kik közt látjuk Abellinót, Fennimort,
 34    I,    VII|                Legtöbben azok közül, kik neki újabb hírt hoznak,
 35    I,    VII|              magyar mágnások voltak, kik ott vesződtek egy rokkant
 36    I,    VII|          Lássátok azon anyák örömét, kik gyermekeiket legelébb megkapták,
 37    I,    VII|         kacagott, mint szoktak azok, kik megijedtek a komoly szótól.~ ~–
 38    I,    VII|              delnő.~ ~Lesznek sokan, kik e fogadást túlzásnak fogják
 39    I,    VII|             sem értem, sem másokért, kik mind gazdag, généreux, *
 40    I,    VII|             Ezek fogadott gyilkosok, kik őt meg akarják ölni. De
 41    I,    VII|        tegnapi látogatók névjegyeit, kik aznap nem juthattak Chataquélához,
 42    I,    VII|            nekem gyönyör lett volna. Kik a tűzben halnak meg, azok
 43    I,    VII|             magyar főurat látok itt, kik állandóul itt laknak, itt
 44    I,   VIII|         állott Jancsi úr környezete, kik mind nagyon tetszettek maguknak
 45    I,   VIII|              a legszelesebb lovasok, kik az elején sarkantyúzzák
 46    I,   VIII|       hintóba ülni a kisasszonyokat, kik együtt farsangoltak veled.
 47    I,   VIII|          lények boldogító közelléte, kik a parasztszolgálón s a városi
 48    I,   VIII|              ifjú körülményei felől, kik nem látták kedvetlenül annak
 49    I,     IX|        valódi betyárpropaganda volt, kik szűrben, gubában állítottak
 50    I,     IX|         Voltak magas lelkű delnőink, kik anyjukká fogadták az elárvult
 51    I,     IX|      míveltség és haladás küzdterén, kik a hazai indolencia s a külföldieskedés
 52    I,     IX|        Podmaniczkyt, egy Dessewffyt, kik első zászlóemelői voltak
 53    I,     IX|              álomból ébredő emberek, kik maguk sem akarják hinni,
 54    I,     IX|             aludtak, s tovább alvók, kik most is azt álmodják, hogy
 55    I,     IX|    celebritások sorában bálványozni, kik részint túlélték emlékeiket,
 56    I,     IX|           délceg, daliás hazafiakat, kik egymás után érkeznek pompás
 57    I,     IX|              ország előkelő urainak, kik ide minden határból összegyülekeztek,
 58    I,     IX|             feszes magyar nadrágban, kik közül az egyik már régen
 59    I,     IX|         Kárpáthy a két ifjú főúrhoz, kik e percben székére hajolva
 60    I,      X|        egynehány nagy művésznő neve, kik éppen így tönkrejutott családból
 61    I,      X|          hacsak a lábukra nem gázol; kik észre nem veszik, ha az
 62    I,      X|             őket legjobb ismerőseik; kik rá nem jőnek semmi változásra,
 63    I,      X|         gondviselés azon embereknek, kik munkájok után kénytelenek
 64    I,      X|               amire jutnak mindazok, kik csak új ruhában tudnak csinosak
 65    I,      X|            mindig vannak jó barátai, kik mindenről tudósítják, amiről
 66    I,      X|              szót nem lehet hallani, kik kezet csókolnak a mamának,
 67    I,      X|          nevelt leányok szokásaként, kik mielőtt tennék, ami mondva
 68    I,      X|           haza a hírt távoli utasok, kik majd Törökországban, majd
 69    I,     XI|               Azon ismerősök között, kik Teréz lakát látogatni szokták,
 70    I,     XI|         fogalmakkal bajlódó emberek, kik megszerettek egy leányt,
 71    I,     XI|               és mondja meg azoknak, kik a lyánka felügyelői, hogy
 72    I,    XII|        hidegséggel vevé fel a szót – Kik lesznek önnek tanúi? Nevezzen
 73    I,    XII|               Tehát mások is vannak, kik segédül ajánlkoznának.~ ~–
 74    I,    XII|              fejthetjük meg. Voltak, kik indítványozták, hogy valami
 75    I,   XIII|             és árendások számadásai, kik Jancsi úr roppant birtokán
 76    I,   XIII|                  A bolondos! Hát még kik érkeztek?~ ~– Az úri rendben
 77    I,   XIII|        elvész bele, s voltak többen, kik a barátságos részvét önkényt
 78    I,   XIII|        Kárpáthy-család uradalmainak, kik siettek magukat megismertetni
 79    I,   XIII|              jó barátok, alattvalók, kik János fővétele napján együtt
 80    I,     Sz|             Atlasz és az Éj leányai, kik az ókori görög mitológia
 81   II,    XIV|              apákkal és gyámapákkal, kik őrt állanak az ajtó előtt,
 82   II,    XIV|           kedvesével ott benn mulat, kik árnyék után futnak, míg
 83   II,    XIV|             buta, mozdulatlan állat, kik szarvakat növesztenek, hogy
 84   II,    XIV|     felemelhetni azon uracsok előtt, kik azt hiszik, hogy Fanny szerelmét
 85   II,    XIV|         arcát és a bohó vén emberét, kik őt nőül akarják venni.~ ~
 86   II,    XIV|             azon nagyvilági hölgyek, kik őt mindennap láthatják,
 87   II,     XV|     tűnhessék fel. Megszólni azokat, kik világ leányaivá lettek,
 88   II,     XV|               mert az olyan hölgyek, kik a világ örömeitől megfosztják
 89   II,     XV|       láthatni, szabadelvű amazonok, kik hímen láncain * túl terjeszték
 90   II,     XV|           viszonyaikat, éltes dámák, kik szeretnek jókedvű népet
 91   II,     XV|           szellem, filozófasszonyok, kik naplót írnak minden emberről,
 92   II,     XV|       jogosít, s tisztességes anyák, kik leányaikkal együtt jőnek
 93   II,     XV|         idegen dúsgazdag gavallérok, kik a szépség és élvezet műkiállítását
 94   II,     XV|             látni; blazírt kedélyek, kik az unalom ragályát terjengetik;
 95   II,   XVII|       nyughatatlan fiatalság danája, kik tízen-húszan széltében karonfogva
 96   II,   XVII|              előre gondoskodó atyák, kik elgondolák, hogy gyermekeiknek
 97   II,   XVII|            alakot, magát János urat, kik mind arra látszanak összeesküdve
 98   II,   XVII|          veszi észre, hogy mindazok, kik az eszméről beszélnek, rendkívül
 99   II,   XVII|         gyűlésen megjelenni. Vannak, kik a haza boldogabb napjait
100   II,   XVII|       mellett bátor, daliás lovagok, kik egymásra mosolyognak, és
101   II,  XVIII|             kerülnek mutatóujja alá, kik iránt ugyan ő mind rettenetes
102   II,  XVIII|         imént, mint egyikét azoknak, kik sok jó tulajdonságaik mellett
103   II,    XIX|          részesíte. A büszke delnők, kik eddig nagy leereszkedést
104   II,    XIX|       szigorú, erényes asszonyságok, kik kételkedtek magukban, ha
105   II,    XIX|     megbántva, ki mit és kit szeret, kik nem szeretik egymást.~ ~
106   II,    XIX|            hölgyek titkosrendőrsége, kik jegyzeteket raknak az emberek
107   II,    XIX|           méltóságos úr következett, kik kisebb-nagyobb mértékben
108   II,     XX|              részint másutt; vannak, kik a kisdedek megóvását vevék
109   II,    XXI|       ébreszték a vendégeket; sokan, kik a vadászatról gondolkozva
110   II,    XXI|              gondolkozva aludtak el, kik a vadászatról álmodtak is,
111   II,    XXI|             ez édes hangokra; mások, kik szerettek volna megalkudni
112   II,    XXI|        körülrobogva délceg ifjaktól, kik lovaikat táncoltatva szökelltek
113   II,   XXII|            virrasztva ezt a két nőt, kik mindegyikének annyival tartozik,
114   II,   XXII|     mindegyikének annyival tartozik, kik oly részvéttel ülnek ágya
115   II,   XXIV|               a tizenkét nemes ifja, kik pompás ősmagyar öltözetekben
116   II,   XXIV|             azon hadvezető daliákat, kik diadalmas csatákból térve
117   II,   XXIV|           törvényt hozni összeültek, kik félelme voltak az ellenségnek,
118   II,   XXIV|              ember környezetében él, kik bizonyosan nem használnak
119   II,   XXVI|       delnőket és delkisasszonyokat, kik őt szívesen látták.~ ~Megérkezék
120   II,   XXVI|           gavallért húz oda magával, kik elhagyják tekeasztalaikat,
121   II,   XXVI|         látott.~ ~Többen azok közül, kik hozzá közel álltak, tréfásan
122   II,  XXVII|             azon fejedelmek nevének, kik a legelső Kárpáthy őssel
123   II,    XXX|           énekes ifjakat hívták meg, kik neje fölött énekeltek olyan
124   II,   XXXI|              hiszem, hogy hitelezői, kik reménylett örökség fejében