Kötet, Fezejet

  1    I,      I|              szolgáját, szörnyűképpen hozzá nem illő készséggel kérdez: „
  2    I,      I|               Jancsi úrral? Megyek be hozzá, és megmondom neki, hogy
  3    I,      I|         feltekintve, amint meglátta a hozzá nem hasonlótlanul öltözött
  4    I,     II|             ismer, kik verseket írtak hozzá, és hátukon hordozák.~ ~
  5    I,     II|             szabott tilalmait. Óh, én hozzá vagyok szokva az aszkétai
  6    I,     IV|         hihetetlen volt, hogy ez mind hozzá tartozzék.~ ~– A nemes lord
  7    I,     IV|               száz kérdés intéztetett hozzá.~ ~– Uraim, hagyjatok egy
  8    I,      V|              Isten neki, hát hivasson hozzá orvost, ő úgysem gyógyítja
  9    I,      V|        igazgató minden órában izenget hozzá, végre fenyegetölőzik, hogy
 10    I,      V|       jutottunk!…~ ~Jozefine lehajolt hozzá, és megcsókolá homlokát.~ ~–
 11    I,    VII|           derekán viselt övét elküldi hozzá, s ha a hölgy megtartja
 12    I,    VII|        sóhajtást meghallhassa, melyek hozzá intéztetnek.~ ~Két év alatt
 13    I,    VII|          szabadítani.~ ~– Hiszen csak hozzá lehetne férni azon udvarhoz,
 14    I,    VII|        beszélnek róla? Oly közel állt hozzá, kezét szorítá kezében,
 15    I,    VII|               csak egy szót is szólni hozzá, csak annyit kérdeni: „Hogy
 16    I,    VII|             Chataquéla suttogva szólt hozzá, ahogy szokás álomképekhez
 17    I,    VII|         belépni.~ ~Még az a bosszúság hozzá, hogy ezzel össze sem lehetett
 18    I,   VIII|           tudja!~ ~– No Márton – szól hozzá a bíró –, megint itt van
 19    I,   VIII|              Márton; mert majd nagyon hozzá találsz szokni ehhez az
 20    I,   VIII|          szilárdul ül a lovon, mintha hozzá volna nőve.~ ~Mellette kétfelől
 21    I,   VIII|         komájához, úgy például eljött hozzá márciusban, s körülbelől
 22    I,   VIII|            értené, hogy mit beszélnek hozzá, kapált lábaival, s fejét
 23    I,   VIII|             sem ért még csak közel is hozzá, maga Márton több ölnyi
 24    I,   VIII|           lovasok közül oda kezdettek hozzá seregleni, kiket boszontott
 25    I,   VIII|        megállj te, Miska. Mit szólnál hozzá, ha én téged még nagyobb
 26    I,   VIII|             érzékenységében odarohant hozzá, s összeölelgette.~ ~– El
 27    I,   VIII|          amint ellenfele közel jutott hozzá, hirtelen karjai alá ugrott,
 28    I,     IX|           fölkeltek, hogy odamenjenek hozzá! Azokat is mind ismerem.
 29    I,     IX|             székére hajolva beszéltek hozzá.~ ~– Én nem hiszem, míg
 30    I,     IX|             csak kulcsot kell találni hozzá.~ ~– Ott még zártörőkkel
 31    I,     IX|    principálisom cirkulárékkal * küld hozzá. Azért nézett ide bizonyosan,
 32    I,      X|              rábírta, hogy elmenjenek hozzá kezét csókolni, mely eléggé
 33    I,      X|        kéményen.~ ~Mayerné asszonynak hozzá kellett magát szoktatni
 34    I,      X|         teszik.~ ~– No, vezessetek el hozzá délután! – monda Mayer úr
 35    I,      X|             bűnbánó képpel lépett oda hozzá, mintha. ő vétett volna
 36    I,      X|           földesúr saját kezűleg írta hozzá, mély fájdalmát fejezve
 37    I,      X|              együgyűség kellett volna hozzá, hogy ki ne találja, miszerint
 38    I,      X|          ereje volna is, nincsen esze hozzá.~ ~Mayer úr olyan jó ember
 39    I,      X|               ha szépasszonyok jöttek hozzá ítéletére kecseik által
 40    I,      X|             hogy bizonyára nem mentek hozzá másodszor informálni.~ ~
 41    I,      X|             Amint Bordácsi meglátta a hozzá belépő Mayer urat, levevé
 42    I,      X| Törökországban, majd Angliában láttak hozzá hasonló embert.~ ~ ~ ~
 43    I,     XI|             De Teréz szülői nem adták hozzá a leányt – pedig az is szerette
 44    I,     XI|      virágokból kötött bokrétát külde hozzá, amibe egy szerelmi levél
 45    I,     XI|              kevés költség kívántatik hozzá. Ez utóbbit szívesen előlegezem
 46    I,    XII|              hogy távollétében minden hozzá érkező levelet elolvashassak,
 47    I,    XII|               oly lelkesüléssel szólt hozzá, mint aki száz év haladó
 48    I,   XIII|              volna.~ ~Egy napon, akik hozzá látogatni mentek, értesíték
 49    I,   XIII|               egy-egy olyan bohó akad hozzá, mint Varga Péter uram,
 50    I,   XIII|      üveghutát is, s készpénzen vette hozzá a fát, és nem bírt egyebet
 51    I,   XIII|               elcsapom. De hol juthat hozzá, mikor az egész uradalomban
 52    I,   XIII|            alig volt hihető, hogy ő a hozzá küldött levelet ez ideig
 53    I,   XIII|             is törődjék vele; elég az hozzá, hogy én ki nem állhatom.~ ~–
 54    I,   XIII|            elő is hordtunk már minden hozzá való fegyvert és öltözetet,
 55    I,   XIII|      történetét, Gyárfás most készíti hozzá a verset, a kántus prézes *
 56    I,   XIII|            ivadéka látná, mit mondana hozzá?” Nem! Egyszer látta már
 57    I,   XIII|         Egyszer látta már nagybátyját hozzá illetlen mulatság közepett,
 58    I,   XIII|           legyen,~ ~ ~ ~Ápetitussa is hozzá elég legyen,~ ~ ~ ~Sohse
 59    I,   XIII|           tanulni, s ki-ki told, fold hozzá, amit illendőnek talál.~ ~– „
 60    I,   XIII|         névnapi ajándékba, mondott is hozzá valami beszédet, de abból
 61    I,   XIII|             csupán Kiss Miskának van, hozzá bejárása. Azonban aligha
 62   II,    XIV|               s nagyon erős szív kell hozzá, hogy az édesre valaki azt
 63   II,    XIV|                Hozzámegyek, hű leszek hozzá holtomig, de boldogtalan
 64   II,    XIV|         hangon monda:~ ~– Úgy ne menj hozzá.~ ~A két öreg szemeiben
 65   II,    XIV|      visszaküldjem.~ ~– Adjak kosarat hozzá? – kérdé a dévaj lyánka.~ ~–
 66   II,    XIV|               örvények fölé hág, hogy hozzá közelebb legyen.~ ~Legalább
 67   II,    XIV|                Legalább közel lehetne hozzá!~ ~Milyen boldogok azon
 68   II,    XIV|          Miért nem juthat ő ily közel hozzá soha?~ ~Soha?~ ~Egy különös
 69   II,     XV|           volt gyári házában, berohan hozzá egy szennyesen, csaknem
 70   II,     XV|              ne ismerné. El fogom önt hozzá vinni, mert falura küldtem,
 71   II,     XV|            tündér szépségű leány kész hozzá nőül menni, valóban szerelmessé
 72   II,     XV|        szigorúan tartják. Teréz hideg hozzá és bizalmatlan. A leány
 73   II,     XV|          jólesett arra gondolni, hogy hozzá közel egy éber lélek pihen,
 74   II,     XV|             anyja lélekkísértőül jött hozzá.~ ~– Fázol te Fáni?~ ~–
 75   II,     XV|              s az az ember hűségesebb hozzá, mint sok férj a feleségéhez,
 76   II,     XV|               feleségét. Ha Rézi megy hozzá, ott van ni, ő lett volna
 77   II,     XV|               A leány szelíden simult hozzá, minden prűd, ízetlen vonakodás
 78   II,     XV|              Egynehányszor közel állt hozzá, hogy egy gyertyatartót
 79   II,     XV|               Mr. Griffard? (Mit szól hozzá?)~ ~– C'est bien fatal! *~ ~–
 80   II,   XVII|               ismét kezdenek odakapni hozzá, s van kilátás, hogy bizalmukkal
 81   II,   XVII|                hogy századok kellenek hozzá, míg valaki bennünket utolérhet
 82   II,  XVIII|               férj, másik saját híre. Hozzá egy lépéssel közelebb van
 83   II,  XVIII|              de kinél? Egy szív sincs hozzá közel, mely őt megértené.
 84   II,  XVIII|         minden kinek bizalma támadjon hozzá. Fanny nem várta, hogy Varga
 85   II,  XVIII|              küldött iratot, elmondva hozzá János úr izenetét, s azután
 86   II,  XVIII|    gyanúsítani fogják, akárki szóland hozzá, bárminő édes nyelven, a
 87   II,  XVIII|     törülgesse.~ ~Fanny közelebb voná hozzá székét, s a névjegyzéket
 88   II,  XVIII|              látta, hogy valami módon hozzá kell fogni feladatához,
 89   II,  XVIII|            nyájassággal fordult ismét hozzá.~ ~– Édes barátom. Tekintsen
 90   II,  XVIII|             hogy valamit ne beszéljen hozzá, s ha beszél, akkor szokott
 91   II,  XVIII|           gondolá magában, gyerünk el hozzá, adjunk neki egy jó szót,
 92   II,  XVIII|               tenni, de nem juthatott hozzá barátnéja vidám arca miatt;
 93   II,  XVIII|            hintóba, melyet valamennyi hozzá közel levő kéz iparkodott
 94   II,    XIX|             nevezni.)~ ~Tehát fogjunk hozzá a nemes rágalomhoz.~ ~Legelőbb
 95   II,    XIX|             pedig minden hónapban van hozzá szerencsém. De egyet mégis
 96   II,    XIX|            támogassa fel, hanem tarts hozzá közel valami üveget, akár
 97   II,    XIX|                  S még az a kín járul hozzá, hogy minden csinos arcú
 98   II,     XX|           gyöngédebb kezekkel nyúljon hozzá. Tehát ő írja azt! Pestről
 99   II,     XX|           édes hangon tudott beszélni hozzá. Hiszen álmodni mindent
100   II,    XXI|       fogaival, egyszerre túlnan csap hozzá, mint a villám, s azon pillanatban
101   II,   XXII|              nemes szívű barátnét, ki hozzá jobb, kedvesebb volt, mint
102   II,   XXII|               tele szeretettel járult hozzá, ki legelső nyújtá neki
103   II,   XXII|           lábujjhegyen besompolyodott hozzá, odalépett ágyához, fejét
104   II,   XXIV|   gyűlésteremből szörnyen integet fel hozzá, kézzel és fejjel, s minden
105   II,   XXIV|            feltekinteni. Rudolf felig hozzá hajolva nyújtá neki kezét.~ ~
106   II,   XXIV|        köszöntve, s bizalmasan lépett hozzá közelebb.~ ~Fanny hirtelen
107   II,   XXIV|              még az a bosszúsága volt hozzá, hogy álmában mindig Kárpáthynéval
108   II,    XXV|              neje jól mulat. Nem kell hozzá nagy bűvészet, hogy az élvezetsóvár
109   II,    XXV|          cukros mandulával; odamentek hozzá, s tenyeréből evék az édes
110   II,    XXV|             hölgy, valóban közel volt hozzá, hogy elveszítse azt.~ ~
111   II,    XXV|               nélkül. Nyájasnak lenni hozzá, mert az illem, a kötelesség
112   II,    XXV|           ifju nyájasan üdvözölve lép hozzá, s valami átalános tárgyon
113   II,    XXV|         játszani kezdjen.~ ~Odasimult hozzá, és karját karjába ölté;
114   II,    XXV|               Rudolf érzékenyen szólt hozzá, megfogta szép kezét gyöngéden.~ ~–
115   II,   XXVI|                Többen azok közül, kik hozzá közel álltak, tréfásan kezdtek
116   II,  XXVII|          hangzani!~ ~Majdan odahozták hozzá az új világpolgárt, s odatették
117   II,  XXVII|                 Dél felé ismét kijött hozzá az orvos, s kérte őt, hogy
118   II,  XXVII|              indulatjain, s jöjjön be hozzá, s búcsúzzék el tőle, mert
119   II, XXVIII|               csak közel sem lehettem hozzá. El kellett jönnöm, hogy
120   II,   XXIX|               kívül semmi se tétessék hozzá. Kívánom, hogy úgy maradjon,
121   II,   XXXI|             anyjának, s fecsegve tett hozzá százféle kérdést, mik közől
122   II,   XXXI|             parkban sétál, sietett le hozzá.~ ~– Jó estét, jó estét,
123   II,   XXXI|             mozdulása is úgy hasonlít hozzá – s azzal ölibe kapta a
124   II,    Meg|               szép Jennyt. Mit szólsz hozzá?~ ~– Ha tudod, hogy mit