Kötet, Fezejet

  1    I,      I|                 Nem ér az MA ide.~ ~Azzal kiült a kapu elé, s pipáját
  2    I,      I|      ismeretséget akart vele kötni, azzal nagy vitába elegyedett,
  3    I,      I|               monda rá a nagy úr, s azzal mintha hirtelen valamit
  4    I,      I|           mint a babuka * bóbitája, azzal megfogá a borzalmas állatot
  5    I,      I|        amint az őzhúst eléje tették azzal a kétes kifejezésű pofával,
  6    I,      I|         magát:~ ~– Itt az egér!~ ~S azzal kirántá azt frakkja belső
  7    I,      I|                No, no, ne menjen el azzal a gyertyával, signore contadino! * –
  8    I,      I|           többet, mert elég volt.~ ~Azzal körülhajtá magát a díszes
  9    I,      I|             hogy tartsa meg mind.~ ~Azzal kirobogott a hintó körülfogva
 10    I,      I|       többire kinek mi gondja.~ ~És azzal szépen odatartá nagy flegmával
 11    I,     II|     Griffard kész az elfogadásra, s azzal szétcsapta a magas mahagónifa
 12    I,     II|      messzire lehetett, meghajtá, s azzal fejét csöndesen megrázva,
 13    I,    III|         Párizsba kelle visszatérni, azzal érzékenyen megszorítva társai
 14    I,    III|              ki az egész vita alatt azzal fáradozott, hogy egy, a
 15    I,     IV|            szemközt ült vele, tehát azzal farkasszemet kellett nézni.
 16    I,     IV|         perc egyre, és én elkésem – azzal felkeresé kalapját, összehúzott
 17    I,     IV|          medve lenyomja a földre, s azzal ráül nagy diadallal, s ezúttal
 18    I,     IV|       felléptetni, mert a színészek azzal fenyegetőztek, hogy rögtön
 19    I,     IV|          előtte, hát íme, nézz ide! Azzal kivontam nyeregkápámból
 20    I,     IV|       hevert a kutya agyonlőve –, s azzal vége az ebszezonnak.~ ~A
 21    I,     VI|   szerepéből, s a fejét csóválta.~ ~Azzal újra hozzáfogott a dalhoz,
 22    I,     VI|         látottak ról tudósítani – s azzal ismét Semiramis lett, a
 23    I,    VII|           törekedett odább tolni.~ ~Azzal Chataquéla elhajító rizskalapját,
 24    I,    VII|        kocsiban csak nem ülhetek.~ ~Azzal közibe vágott az ostorral
 25    I,    VII|        lábtót * és kötelet ide! – S azzal nem sokat tanakodva magával,
 26    I,    VII|       gerendát félrevetni az útból. Azzal kezét nyújtja az utána jövő
 27    I,    VII|     gerendára kétszer körülkerítik, azzal a fal párkányába fogózva
 28    I,    VII|     kapaszkodjanak jól a kötélbe, s azzal inte a magasban álló ifjúnak.~ ~
 29    I,    VII|          fétist akasztva nyakába, s azzal sietett hirtelen magára
 30    I,    VII|          titoktartás becsületügy.~ ~Azzal vette kalapját és eltávozott.~ ~
 31    I,    VII|        ilyen faggatásokkal békét!~ ~Azzal hátat fordíta a bankárnak,
 32    I,    VII|            hogy el ne maradjak.~ ~S azzal egy boldog ember szelességével
 33    I,   VIII|           háromszoros tust fúvának, azzal az elöljáró esküdtek kimérték
 34    I,   VIII|           az ily merénylet rendesen azzal végződött, hogy az éktelen
 35    I,   VIII|                mely nem elégszik be azzal, hogy a nők befolyását minden
 36    I,   VIII|            nem ugyan az eszét, mert azzal keveset bajlódott, hanem
 37    I,   VIII|   amelyiknek legkülönb címere volt, azzal összecsókolóztunk, megcsináltuk
 38    I,     IX|             ifjabb Kárpáthy ezalatt azzal mulatta magát, hogy nagybátyával
 39    I,     IX|         észrevenni, hogy rászedték. Azzal menni akar, s íme az ajtót,
 40    I,     IX|         hogy őneki elmondhassák. És azzal megszökött.~ ~Az eltűnése
 41    I,      X|             hanem még idejön hozzám azzal dicsekedni.~ ~– Mit! Melyik
 42    I,      X|            százan, ezeren látták őt azzal a bizonyos úrral bérkocsin,
 43    I,      X|             volt e fertelmességről, azzal a seprűvel, mellyel e pipa
 44    I,      X|          maga is beleugorhatnék!”~ ~Azzal visszafordult ismét, és
 45    I,      X|              És lenni az, ami ők?~ ~Azzal megfogá a leány kezét, másik
 46    I,      X|             kiszabadult vadállat.~ ~Azzal megfogá a leány kezét, s
 47    I,    XII|       aláírni ezt a nyugtatványt.~ ~Azzal egy kész nyugtatót adott
 48    I,    XII|       érdemes vesztegetni a szót, s azzal megfordult, hogy menjen
 49    I,    XII|          feljegyzé azt tárcájába, s azzal ünnepélyesen fogá a levél
 50    I,    XII|       keresztülfutotta a levelet, s azzal a két tanú elé lépett.~ ~–
 51    I,    XII|    tudósítják önt – monda Livius, s azzal vevék kalapjaikat és eltávoztak.~ ~–
 52    I,    XII|           el a benne foglaltakat.~ ~Azzal felült a hintóba, hol Rudolf
 53    I,    XII|      kihívott választott belőlük.~ ~Azzal kiállíták őket a kiindulási
 54    I,    XII|        amely percben Sándor golyója azzal a leírhatlan erőszakú füttyentéssel
 55    I,   XIII|     meglehetősen hallott. Betegsége azzal lett súlyosabb, hogy belül
 56    I,   XIII|       újságra.~ ~– Újság: hazugság. Azzal biz a véremet nem rontom.~ ~–
 57    I,   XIII|             Minek? Bosszantsa magát azzal, hogy észrevegye, miszerint
 58    I,   XIII|             tisztségekkel egyben.~ ~Azzal meghajtá magát, és lábával
 59    I,   XIII|            személyesen e levelet.~ ~Azzal, mintha kétszázezer követ
 60    I,   XIII|         álom a legédesebb; akkor is azzal álmodott, hogy Bélával beszélt,
 61    I,   XIII|              A jámbor diák nem bírt azzal a lélekjelenléttel, mivel
 62    I,   XIII|            közül szerteácsorogna, s azzal a hajdúk széttárták a nagy
 63    I,   XIII|          hosszú, kínos hörgés vala; azzal felemelé az égre kezeit,
 64    I,   XIII|            nyomorult orgyilkos!~ ~S azzal, ami bor a serlegben volt,
 65    I,   XIII|        orvosért akartak küldeni, de azzal fenyegetődzött, hogy azt
 66   II,    XIV|          halk, alányomott hangon, s azzal egyszerre kitörő vidámsággal
 67   II,    XIV|             vacsorát elkészíteni.~ ~Azzal a legcsintalanabb pukerlivel *
 68   II,    XIV|          nem vagyok elég olcsó!~ ~S azzal büszkén felegyenesedve járt
 69   II,     XV|            hanem kiült a kocsishoz. Azzal menté magát, hogy ő mindig
 70   II,     XV|         árverezték. Mondhatni, hogy azzal alapította meg a szerencséjét
 71   II,     XV|             hallgatá anyja beszédét azzal a visszaborzadó tudásvággyal,
 72   II,     XV|          kotyogós szilvapálinkát, s azzal ment ki a mezőre. Csak a
 73   II,     XV|             csókolt neki, melyet ez azzal torolt vissza, hogy viszont
 74   II,     XV|         tudja mama, magam hímeztem, azzal a két galambbal, azt már
 75   II,     XV|           ne ölelje a duennát, amit azzal bánt meg aztán, hogy Mayerné
 76   II,     XV|            sem értem. Nézze ön!~ ~S azzal Boltaynak nyújtá a levelet.~ ~–
 77   II,     XV|           celebritások egészségére; azzal rövid, szellemdús társalgás
 78   II,     XV|         bérkocsihoz jutva felülnek, azzal aztán isten hozzád kapufélfa!
 79   II,     XV|         nyomott a szolga markába, s azzal kissé rendbe szedé magát,
 80   II,     XV|             a világon idvezültem.~ ~Azzal nevetve, tündöklő arccal
 81   II,    XVI|           kétfelől, kivont karddal. Azzal összemérték a vívókardokat,
 82   II,    XVI|            Konrád. – Le és fel!~ ~S azzal egyszerre mind a négy kard
 83   II,    XVI|            ellenfelének.~ ~– Ah! Le azzal a karddal, verjétek ki a
 84   II,    XVI|             fogja tenni a kardot, s azzal a párbajnak vége.~ ~A segédek
 85   II,   XVII|            nagy szatiszfakciójára * azzal a hírrel ért vissza Kárpátfalvára,
 86   II,   XVII| nyilatkozatát, miszerint egy időben azzal fenyegeté az erdélyi urakat,
 87   II,  XVIII|             emberhez. Némely embert azzal jutalmaz meg a sors, hogy
 88   II,  XVIII|         gyapot zsebkendőt elővonva, azzal szemeit meg ne törülgesse.~ ~
 89   II,  XVIII|             tartó szemeitől, mintha azzal kecsegtetné magát, hogy
 90   II,  XVIII|           gyávaság kísérteteinek, s azzal megkeményítve lelkét, válaszolt.~ ~–
 91   II,  XVIII|        tulajdonságaik mellett éppen azzal nem bírnak, amiért valakinek
 92   II,  XVIII|         meglátod, mennyi tréfa lesz azzal, mennyit fogunk nevetni
 93   II,  XVIII|  bocsátanunk – fiatal házasoknak.~ ~Azzal nagy prozopopeával kísérteté
 94   II,  XVIII|           túl el ne árultassanak, s azzal egy lebbenéssel a hintóba,
 95   II,    XIX|             kivéve a magáéról, mert azzal éppen nem gondol, amellett
 96   II,     XX|         mosolygó üdvözletét, mit ez azzal hálál meg, hogy egyik kezében
 97   II,     XX|          buzgóságot fejtsenek ki, s azzal mi is csatlakozhatunk azon
 98   II,     XX|              s erre bármelyikünk is azzal felelne, hogy megadná magát,
 99   II,    XXI|             húz, más sipkát tesz, s azzal azt hiszi, hogy ez mármost
100   II,    XXI|             Fanny széttekintve.~ ~– Azzal magam fogok menni.~ ~– Hogyan
101   II,    XXI|      irtóharc van izenve fajának, s azzal rászánja magát a futásra,
102   II,    XXI|              honnan jön az ellen, s azzal nekiveti magát az avarnak.~ ~–
103   II,    XXI|         rázott rajta a levegőben, s azzal ismét elhajította, hadd
104   II,  XXIII|       keletkezni; vevé kalapját, és azzal barátságosan elbúcsúzott,
105   II,   XXIV|            nem lehet szerencséje, s azzal hátrahúzódott.~ ~Fanny sokáig
106   II,   XXIV|           hogy mi Pestre menjünk.~ ~Azzal fölkelt helyéből, a táncnak
107   II,   XXIV|             is hiába mondanál, mert azzal nem kerülnéd ki, hogy magadviseletéről
108   II,   XXIV|            kínozlak vele. Elmondom. Azzal a szándékkal jöttem hozzád,
109   II,   XXIV|     irányodban sem vagyok gyönge.~ ~Azzal a csengettyű zsinórjához
110   II,    XXV|           Fanny –, néha szédülök, s azzal kezét minden tétovázás nélkül
111   II,  XXVII|             és mindenkoron. Ámen…~ ~Azzal lehunyja szemeit csöndesen,
112   II, XXVIII|            barátom. Nem félek én.~ ~Azzal leszállt az idegen a szánról,
113   II, XXVIII|           felől megkerítem addig.~ ~Azzal átvett a beszélő kettőt
114   II, XXVIII|              tetézze e jóságát most azzal, hogy hagyjon itt egyedül,
115   II, XXVIII|              mint ama másik ifjú…~ ~Azzal lovára veté magát. Eltévedt
116   II,   XXIX|        felolvasá a végrendeletet, s azzal Kárpáthy János után a jelen
117   II,   XXXI|            énekesnő tetszett meg, s azzal kíván ott mulatni.~ ~Régi
118   II,   XXXI|           is úgy hasonlít hozzá – s azzal ölibe kapta a gyermeket,
119   II,   XXXI|           Mégis midőn egyszer Flóra azzal lepi meg a székvárosból
120   II,    Meg|              magyarul „kacsi * ”! s azzal a kiadóm tizenöt ív kész