IntraText Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library | Search |
| Alphabetical [« »] hófehér 3 hófehérsége 1 hófuvatagos 1 hogy 2605 hogyan 29 hogyha 7 hogyléte 1 | Frequency [« »] ----- 8039 a 3367 az 2605 hogy 2161 s 1998 nem 1645 és | Jókai Mór Egy magyar nábob Concordances hogy |
Kötet, Fezejet
1 I, I| által arra volt hivatva, hogy a keresztúti gáton nemes 2 I, I| eszébe juttatják az embernek, hogy mennyivel jobb volna, ha 3 I, I| fenékig áztatva azt keresztül, hogy aki vesztére belehajt, ott 4 I, I| látszik feltalálva lenni, hogy az embernek legyen mivel 5 I, I| mivel bedugni a száját, hogy ne káromkodjék annyit.~ ~– 6 I, I| kocsmáros nem abból él, hogy bort ad el, hanem gazdálkodik, 7 I, I| Hiszen csak az kellene még, hogy most meg vendéget hozzon 8 I, I| rugóin akkorákat vetődik, hogy szinte felbillen, de két 9 I, I| úgy kirántaná a sárból, hogy a szeme is szikrát hányna; 10 I, I| könyvében az volt megírva, hogy az a hintó szerencsésen 11 I, I| az van róla határoztatva, hogy a sárban megfenekelvén, 12 I, I| hintó éppen a gát közepén, hogy sem előre, sem hátra nem 13 I, I| szortyogtatva elmélkedik afelett, hogy milyen balgatagság ilyen 14 I, I| dombosok minden tekervényeit, hogy késő éjszava is keresztüljönnek 15 I, I| húzva azoknak kámzsája, hogy semmi emberi ábrázat azokból 16 I, I| domborulásairól azt lehet gyanítni, hogy nagyon sok mindenféle van 17 I, I| pokróc, s azt engedi hinni, hogy ott mégiscsak kell valami 18 I, I| három nyakán csengettyű lóg, hogy messziről meghallja a szembejövő 19 I, I| azon egy instrukciója van, hogy akármerre jár, soha hátra 20 I, I| tekintetet vesz föl ez arc, hogy az ember atyjára gondol 21 I, I| a két fiatal pórleányt, hogy azoknak életerős magnetizmusa 22 I, I| kastélyából éjszakának idején, hogy egész éjjel nem tudott aludni, 23 I, I| végre azt gondolta ki, hogy elmegy a Törikszakad kocsmárosra 24 I, I| különben is mérges fog lenni, hogy éjjel fel kell neki kelni, 25 I, I| meghagyatott az egyik hajdúnak, hogy verje fel a kocsmárost, 26 I, I| magyar nyelvet, tudni fogják, hogy ez a „kend” szó nem fejez 27 I, I| hízelgő megszólítást, és hogy azt nemesembernek mondani, 28 I, I| Péter uram híres volt arról, hogy nála nem sokat kellett instálni 29 I, I| görbe nézés elég volt rá, hogy az emberbe belekössön, s 30 I, I| volna; azt a merényt pedig, hogy őt „hallja kend”-nek szólítsa 31 I, I| azok is annak köszönjék, hogy elbújtak a sásban, megszabadulásokat, 32 I, I| kivel van dolga. Észrevette, hogy őt boszontani akarják mulatságból, 33 I, I| mulatságból, s föltette magában, hogy csak azért sem fog bosszankodni.~ ~ 34 I, I| kell engedelmet kérnem, hogy tokaji és ménesi borom nincs, 35 I, I| figyelmét. Tetszett neki, hogy a kocsmáros csak úgy komázik 36 I, I| ujjain kezdé elszámlálni, hogy neki meg mi kell.~ ~– Nekem 37 I, I| ilyenekben telt mulatsága, s hogy a kocsmáros eltalálta a 38 I, I| e körülírása a semminek, hogy hahotára fakadt rajta, s 39 I, I| pokol a béle ennyi embernek, hogy eggyel be ne érjék.~ ~– 40 I, I| válogathatott bennök az ember, azaz hogy a macska.~ ~Különben az 41 I, I| akármely más állat.~ ~Attól, hogy a rákot megfőzik, senki 42 I, I| azon elszörnyedni való, hogy egy egeret megsütnek? Kivált 43 I, I| meg volt győződve felőle, hogy ebből a leggyönyörűbb tréfa 44 I, I| jöttek a bécsi zsurnálokban, hogy majd halálra kacagta magát 45 I, I| tréfás úr. – Hát mondtam én, hogy adok száz forintot? Nemhogy 46 I, I| forintot? Nemhogy megköszönnéd, hogy olyan ritka sültet kaptál, 47 I, I| Töltsetek a szájába bort, hogy lenyelhesse.~ ~A hajdúk 48 I, I| durcás gyermek nem tudja, hogy sírjon-e vagy nevessen, 49 I, I| kezde kezdemagába tömni, hogy nincs a világon akkora egér. 50 I, I| úr felszólítá Gyárfást, hogy most erre rögtön mondjon 51 I, I| jó úr maga is azt hitte, hogy lehetetlen többféle variációban 52 I, I| megijedt társaság azt hivé, hogy lenyelte, s meg akar fúlni 53 I, I| meghalok. Én nem vagyok bolond, hogy többet felakasztassam magamat, 54 I, I| fölötte.~ ~A nagy úr kacagott, hogy az orcája elkékült bele.~ ~ ~ ~ 55 I, I| sajátságos ötletre vetemedni, hogy magát gyalog emberháton 56 I, I| inasát otthagyva a hintón, hogy vigyázzon a holmire, a postakocsist 57 I, I| Külső viselete mutatá, hogy nem az alföldi urak közül 58 I, I| oly keskeny karimával, hogy az ember kétségbeesik, ha 59 I, I| kétségbeesik, ha elgondolja, hogy minél fogva veszi le.~ ~ 60 I, I| elő olyan mennyiségben, hogy felyülkerül a kalap karimáján.~ ~ 61 I, I| hegyes vászonfül díszít, hogy az ember az állát meg nem 62 I, I| érnek, s gallérja oly magas, hogy alig lehet belőle kilátszani, 63 I, I| egész Coblenzig terjedt, hogy mikor az elegáns ifjak XVIII. 64 I, I| elköszörült „r”-ek miatt, hogy mit mondtak nekik.~ ~A calicot 65 I, I| az úr?” A képe mutatta, hogy semmit sem fog adni.~ ~Az 66 I, I| Comment s'appelle cela * ? Hogy híják?~ ~– Engem? Bús Péternek~ ~– 67 I, I| mulatság. Azt fogom képzelni, hogy valami beduin barakkban 68 I, I| miserable * ország – – – hogy híják ezt a département-t? *~ ~– 69 I, I| uram, hanem gát, úgy híják, hogy a keresztúti gát.~ ~– Fripon! * 70 I, I| beleragadtam, hanem ezt itt körül hogy híják?~ ~– Úgy? Az Szabolcs 71 I, I| Bús uram gondolá magában, hogy vele is kevesebbet lásson, 72 I, I| bizony, ha azt kérdené az úr, hogy hol fog az éjjel hálni, 73 I, I| van az. Meg kell tudni, hogy Jancsi úr van abban a szobában.~ ~– 74 I, I| oly patriarkális élet van, hogy az embereknek csak keresztneveik 75 I, I| hozzá, és megmondom neki, hogy én ott akarok a szobájában 76 I, I| lefekünni, ráhagyva az idegenre, hogy keresse fel hát annak a 77 I, I| Olyan sötétség volt, hogy ragadt az emberre, hanem 78 I, I| akiről mármost tudunk annyit, hogy Jancsi úrnak hívják; hogy 79 I, I| hogy Jancsi úrnak hívják; hogy miért hívják annak, majd 80 I, I| öltözött gavallért, elfeledé, hogy meg van halva, felugrott 81 I, I| Azért gondolja meg az úr, hogy mit mond. Kárpáthy csak 82 I, I| furcsaság között van az, hogy engem egyetlenegy fiát Bélának 83 I, I| Hm. És lám most jó hogy tud, mert különben mit csinálna 84 I, I| merveilleux, * csodálatos, hogy tudnak itt élni az emberek. 85 I, I| jövedelmet; kérem, mi az arra, hogy abból az ember illendően 86 I, I| kell mutatni a külföldön, hogy mihez ért. Én első házat 87 I, I| félmillió frankot, anélkül, hogy egy vonást elhúztam volna 88 I, I| kézzel és szájjal mutatá, hogy az mind a levegőbe van fújva.~ ~ 89 I, I| hitelezők fejökbe veszik, hogy pénzt kérjenek tőlem, s 90 I, I| megszeret. Ekkor történik, hogy az apámnak egy testvére, 91 I, I| Valójában?~ ~– Igen. Hogy soha falujából ki nem mozdul, 92 I, I| énekesnőket csak azért, hogy neki parasztnótákat daloljanak; 93 I, I| eszik.~ ~– Hát még?~ ~– Hogy egész háremet tart parasztleányokból, 94 I, I| különc a magaviseletében, hogy semmit sem tűrhet ami külföldi, 95 I, I| az úr azért jött ugyebár, hogy a gazdag örökséget menten 96 I, I| egyéb rá nem bírt volna, hogy e détestable * földre lépjek.~ ~– 97 I, I| egyetlenegy onklimat, úgy, hogy éppen nem képzelhettem őt 98 I, I| nekem még valaki mondani, hogy az én kedves onklim nem 99 I, I| már ahhoz vagyok szokva, hogy velem még a hajdúm is gorombán 100 I, I| utána, s most úgy találja, hogy én még élek; már hogyne 101 I, I| hanem azon ajánlatot teszem, hogy ha most kifizeti adósságaimat 102 I, I| úröcsém, nagyon sajnálom, hogy birtokának, melyet vitéz 103 I, I| az enyim lesz, anélkül, hogy meg kellene köszönnöm.~ ~– 104 I, I| egészen berekedt az öreg, hogy alig lehete a szavait érteni. 105 I, I| A bohóc megfogá kezét, hogy el ne essék, a poéta féltében 106 I, I| vegye magára bundáját, hogy magát meg ne hűtse; hol 107 I, I| életében első eset volt ez, hogy így merték őt felboszontani. 108 I, I| odaveté neki tárcáját, s inte, hogy tartsa meg mind.~ ~Azzal 109 I, I| gyújtanom.~ ~– Que diable! * Hát hogy mer ilyet mondani?~ ~– A 110 I, I| ára; ő azt parancsolta, hogy a kocsmát fel kell gyújtani, 111 I, II| fellakomázott pogácsák árával, hogy lehessen azt a többi készfizetőre 112 I, II| számát, s itt észrevevén, hogy többen vannak, akik még 113 I, II| Griffard azt tanulta ki, hogy sokkal hasznosabb foglalatosságot 114 I, II| kiköszörült késsel mívelni, mint hogy az ember vele a saját torkát 115 I, II| azon megtiszteltetéshez, hogy a legjobb társaságokba juthasson.~ ~ 116 I, II| mind igen kínálkozók arra, hogy egy ügyes, figyelmező ember 117 I, II| ez mindig annyit tesz, hogy kétannyihoz, mint amennyit 118 I, II| kockáztatott vállalatokkal, hogy ne legyen kénytelen aprólékos 119 I, II| védurasága alatt állottak, s hogy a státus se mondhassa, miszerint 120 I, II| jónak újra megemlíteni, hogy elejét vegyük minden csodálkozásnak, 121 I, II| Nem volt pedig elég, hogy a kert maga is szigeten 122 I, II| elcsavaroghatván órákig anélkül, hogy odatalálhatna, ahova akar; 123 I, II| nagyon változott; kell tehát, hogy őt újra bemutassuk.~ ~A 124 I, II| oly széles karimája levén, hogy az eső nem érhette az embert, 125 I, II| magyar főurak jól tudják azt, hogy külföldön nemzetők becsületét 126 I, II| osztogatni. Tudnunk kell, hogy elegáns gavallér nem visel 127 I, II| és más illatszerekkel, hogy idegen kezek érintése ne 128 I, II| szaladó vissza, jelentve, hogy monsieur Griffard kész az 129 I, II| főuraknak van azon ideájuk, hogy a nyár azért adatott a teremtőtől, 130 I, II| mellfájásban szenvedni, hogy vele élhessen.~ ~A bankár 131 I, II| nem hárítja el a gyanút, hogy azokat a bankár drága pénzen 132 I, II| Mindez eléggé bizonyítja, hogy a bankárnak igen ügyes és 133 I, II| divatformák szerint abból, hogy az ember hirtelen felemelkedett 134 I, II| annál is jobb újság az, hogy ön nálam van.~ ~– Ah, monsieur 135 I, II| Például – ön tudja, hogy én bizonyos örökséget átvenni 136 I, II| is fogja ön talán tudni, hogy ez ázsiai országban, ahol 137 I, II| akarna engedni a bankárnak, hogy az esprit-teljes * ötletnek 138 I, II| karszék támlája mögé vetve –, hogy van ezeknek egy nagy könyvük; 139 I, II| barbárok hoztak, még az is, hogy egy cocu * (hála istennek, 140 I, II| Griffard, ki éppen nem értette, hogy mi szükség neki mindezeket 141 I, II| mely franciául annyit tesz, hogy „Birtokon belül és birtokon 142 I, II| jószágokat, amidőn azt találom, hogy valaki már előttem benne 143 I, II| között az is meg van írva, hogy: „Élők után nincs örökösödés.”~ ~ 144 I, II| Mit tud ön?~ ~– Azt tudom, hogy e gonosz bitorló, ki önnek 145 I, II| által annyira magához jönni, hogy önnek birtokait újra elfoglalja, 146 I, II| ezáltal olyan helyzetbe hozni, hogy dacára ama vastag könyv 147 I, II| nagybátyját megperelhetni, hogy mért nem halt meg.~ ~– Ah, 148 I, II| mindenütt azt beszéltem, hogy perelni fogok.~ ~– Csak 149 I, II| de én azért jól tudom, hogy ezeknek az uraknak oly jó 150 I, II| gazdagságaik vannak otthon, hogy ők kölcsönözhetnének nekem; 151 I, II| hangzik, de én jobban tudom, hogy szegénynek minden pénze 152 I, II| tárcák fenekén, és azért, hogy a pénzvilágot kormányzó 153 I, II| titok maradhat, s azért, hogy én tudom önnek érzékeny 154 I, II| s nem fogja tapasztalni, hogy valaki kétkednék azokban.~ ~– 155 I, II| szándékkal jött hozzám, hogy nekem egészen más betegség 156 I, II| kocsigyártóját, a lócsiszárját azért, hogy ne kelljen fizetni? Sokkal 157 I, II| bajuszomat nem küldöm Toledóba, hogy adjanak rá pénzt. De már 158 I, II| ön. Mit mondana a világ, hogy egy előkelő magyar nemes 159 I, II| pillanatban nem jutott eszébe, hogy a legelső zászlósurak egyikének 160 I, II| ijedne meg azon gondolattól, hogy ez összeg helyett, majd 161 I, II| Az önre nézve nem elég, hogy adósságait kifizesse, még 162 I, II| kockáztatok egy milliót, hogy nyerjek kettőt, kockáztatok 163 I, II| kettőt, kockáztatok kettőt, hogy nyerjek négyet és így tovább. 164 I, II| bátran kérdésbe merem hozni, hogy rajtam és a toledói mórokon 165 I, II| teljesen bizonyos ön arról, hogy a törvényes örökös egyedül 166 I, II| nem. Én igen jól tudom, hogy ő csaknem a halál révén 167 I, II| teljes felbomlásban vannak, hogy hacsak életrendén rögtön 168 I, II| sajnáljam is őt, alig hiszem, hogy tovább élhessen egy esztendőnél. 169 I, II| esztendőnél. Megbocsát ön, hogy így beszélek kedves rokona 170 I, II| Tehát azt mondám az imént, hogy ötnek nagybátyja megházasodhatik. 171 I, II| közé.Gyakran megtörténik, hogy élemedett gentlemanek, kik 172 I, II| Egyébiránt is biztosíthatom önt, hogy ily házasságot semmi szokásos 173 I, II| ördögnek szoktak nevezni, hogy midőn az embereknek megmérhetetlen 174 I, II| akarom magamat biztosítani, hogy ön sokáig éljen.~ ~– Természetesen, 175 I, II| egyúttal arra is vigyázok, hogy életében kárt ne tegyen.~ ~– 176 I, II| elsorolt tilalmak, megengedem, hogy eléggé kellemetlenek fognak 177 I, II| inkább azt fogadom meg, hogy nem ülök lóra, és nem fogok 178 I, II| aki közelről szeret látni, hogy a házasság az elegáns világban 179 I, II| pedig jobbnak találná azt, hogy az életben gyönyörködjék, 180 I, II| ön úgy ellehet benne, hogy nejét akár többször ne is 181 I, II| bankár, ki előre látta, hogy ha Kárpáthyt pénzzavarából 182 I, II| begyest.~ ~– Azt mondom, hogy majd meglátjuk, az előttem 183 I, II| kérdésben. Elébb megpróbálom, hogy tudom kiállani önnek elém 184 I, II| csak azon sem gondolkozom, hogy vérmes némberek vagy kövér 185 I, II| Nem is azért mondom, hogy nagybátyám számára csináljon; 186 I, II| de meggyilkoltatni azért, hogy örököljem, nem természetem; 187 I, II| hanem annyit mondhatok, hogy ha én azt a fáradságot venném 188 I, II| fáradságot venném magamnak, hogy közelében lakjam, képes 189 I, II| jegyzőjét, kész iratokkal, hogy sokat ne vesződjem.~ ~– 190 I, II| legszebb kilátás volt rá, hogy a magyarországi legnagyobb 191 I, III| Griffard-nál, s tudni fogjuk, hogy ama kettő, ki szélrül megy, 192 I, III| mély, dörgő hangot hallat, hogy az ember meglett korú férfinak 193 I, III| inkább azon látszik lenni, hogy beszédét érthetővé tegye, 194 I, III| ifjú, kiről Griffard mondá, hogy Amerikából a harmadik fedezeten 195 I, III| Csodaképpen hozzátehetjük, hogy mind a hárman magyarul beszélnek, 196 I, III| beszélnek, ami, tekintve azt, hogy történetünk ideje az ezernyolcszázhuszonkettedik 197 I, III| gyakran kénytelen megállni, hogy a menetrendet helyreállítsa, 198 I, III| bárminő fennhangon anélkül, hogy valaki által neveletlennek 199 I, III| Megbocsássanak, uraim, hogy így önök közé tolakodom, 200 I, III| kínálkozó hely.~ ~– Az igaz, hogy bormérő házak nagyon messze 201 I, III| mert úgy vannak azok írva, hogy a legegyügyűbb ember is 202 I, III| tapasztaltam már magamon, hogy mikor valami nagy gond volt 203 I, III| hazamegyek; pedig tudom, hogy ott nem fogok sem hercegi 204 I, III| magyar nevű emberre. Tudom, hogy szegénységgel fogok küzdeni, 205 I, III| Akkor mégis megfoghatatlan, hogy a jólétből elkívánkozik.~ ~– 206 I, III| de mégis, ha eszembe jut, hogy az a nép, amelyik az én 207 I, III| én nem tudom elmondani, hogy micsoda érzés az. Legyenek 208 I, III| hazájuktól, akkor majd megtudják, hogy mi az.~ ~Szegény bohó fiú! 209 I, III| bohó fiú! Azt gondolta, hogy minden ember úgy érez, ahogy 210 I, III| látogatnak. De igen örülök rajta, hogy önök is megemlékeztek róla; 211 I, III| csak ezt fogom sajnálni, hogy magammal nem vihetem. Ma 212 I, III| meg-megállt, nem akarva elhinni, hogy a háta mögött jövők tudjanak 213 I, III| férfia.”~ ~ ~ ~Nem csuda, hogy oly elhagyatott a sír, az 214 I, III| társai kezét, s anélkül, hogy neveik után tudakozódnék, 215 I, III| faunokat kell képzelni, hogy előttünk álljon Tempe * 216 I, III| várna egyéb hivatás, mint hogy szántson és vessen, míg 217 I, III| lehunyva.~ ~– Te azt hiszed, hogy meg vagyunk halva? – kérdé 218 I, III| akkor helyesen teszitek, hogy úgy kiáltoztok rám; ti tagadjátok 219 I, III| bennem öntudattá van fagyva, hogy fajunk lejátszta szerepét, 220 I, III| egyébiránt én azt mondom, hogy mindene van, ami kell arra, 221 I, III| mindene van, ami kell arra, hogy éljen.~ ~– Bora, búzája, 222 I, III| elernyedés ellen. Igaz ugyan, hogy éppen amiatt, minthogy van 223 I, III| élni, nincs arra szorulva, hogy szellemét tökéletesítse; 224 I, III| Ha kényszerítve leend, hogy fáradsággal jusson kenyeréhez, 225 I, III| Európát védte, s megmutatja, hogy minden eszközt bír forgatni, 226 I, III| lelkű emberei, s úgy hiszem, hogy azoknak a születése után 227 I, III| s azt meg kell engedned, hogy a legutolsó magyar táblabírónak 228 I, III| legelső…~ ~(Maga is átlátta, hogy nagyon sokat akart mondani.) 229 I, III| akarni. Ha mi azt mondjuk, hogy akarunk élni, akarjuk ősi 230 I, III| eljárunk a külföldre azért, hogy hazánknak bölcsességünkkel, 231 I, III| bölcsességünkkel, nem pedig, hogy a külföldnek ostobaságainkkal 232 I, III| A népek át fogják látni, hogy életrevalók vagyunk, és 233 I, III| magyar főurak.~ ~– Sajnálom, hogy nem szoktam fennhangon nevetni – 234 I, III| talán nem akarod elvitázni, hogy ha a hazából elhozott port 235 I, III| hazádfiait, s bejárod a világot, hogy őket hazahívogasd?~ ~– Én 236 I, III| alatt azzal fáradozott, hogy egy, a templom előtt heverő 237 I, IV| örökké igényt képezhet arra, hogy fiatalnak tartassék.)~ ~ 238 I, IV| taps; itt határoztatott el, hogy jövő farsangon minő virág 239 I, IV| az bizonyos lehet felőle, hogy tud róla valamit, hanem 240 I, IV| ifjak kacagása tanúsítja, hogy most éppen valami kedves 241 I, IV| illusztrálni elmondott szavait, hogy gyakran maga a történet 242 I, IV| még csak annyira sem ment, hogy a kis Petit-pas-nak * szemébe 243 I, IV| azonfelül arra sincs születve, hogy valaha esze által tegye 244 I, IV| a szegény Saint-Michel, hogy a kedves kis őzlábú táncosnő 245 I, IV| mindennap beszélhessen, hogy úgyszólván éjjel és nappal 246 I, IV| annyira elnyújtva a lábait, hogy szinte hihetetlen volt, 247 I, IV| szinte hihetetlen volt, hogy ez mind hozzá tartozzék.~ ~– 248 I, IV| nevetett a márki –, jól tudja, hogy száz arany nem szokott a 249 I, IV| és akire én rábíztam, hogy szerelmes leveleimet adja 250 I, IV| vegyült.~ ~– Ah, elfeledtem, hogy méltóságod jelen van, különben 251 I, IV| kifejezéseimre. Annyi kétségtelen, hogy a derék tábornok igen szerencsés 252 I, IV| lélekjelenléttel bír, kikerülte volna, hogy nagybátyja ráismerjen, mert 253 I, IV| fiú oly zavarodott lett, hogy mindent összevissza cselekedett, 254 I, IV| pedig elkezde kacagni úgy, hogy kapcsai felpattogtak, s 255 I, IV| A nemes lord azt akarja, hogy az ember úgy végezzen egy 256 I, IV| unokaöccseiknél. Hanem meglehet, hogy ez anecdot után divatlion * 257 I, IV| oly közel tartva szeméhez, hogy szinte kiszúrhatná a mutatójával, 258 I, IV| folyvást marhahúslében fürdött, hogy érző inai felfrissüljenek, 259 I, IV| melyeket olyan jól szoktatott, hogy valahányszor Rossini Mózesét * 260 I, IV| a szemközt jövő kozákra, hogy az istenért, mit cselekedék! 261 I, IV| herceg előtt, és könyörög, hogy legyen iránta kegyelmes, 262 I, IV| vonásban. A lord azt mondá rá, hogy ez csak különcködés, s felrúgta 263 I, IV| beledugta a fejét anélkül, hogy kezével hozzányúlna, és 264 I, IV| a nemes lord azt hiszi, hogy csak neki van kiváltsága 265 I, IV| fordulva, s nem várva el, hogy az megmondja, vajon hallotta-e, 266 I, IV| ráveszi a Gaieté igazgatóját, hogy engedje neki azt a medve 267 I, IV| medvetalpával a kezére, hogy az elhullatja a vadászkést, 268 I, IV| figyelmét, mely nem engedé, hogy róla elmondják, miszerint 269 I, IV| szüntelen a másokéból költ, hogy a szakállát festi, és harminc 270 I, IV| végén aztán azt mondja, hogy megnyíratja a haját, s ismét 271 I, IV| páholyajtót, s Debry lármázott, hogy légvonat van! „Pedig önnek 272 I, IV| erkélyen kihajolva (ez, hogy el ne felejtsük, egy magyarországi 273 I, IV| elhitetni az emberekkel, hogy az anyja báróné, s hogy 274 I, IV| hogy az anyja báróné, s hogy Magyarországon az alispánokat 275 I, IV| rigyesen hajtatott neki, hogy beleakadva a tejárus tengelyébe, 276 I, IV| abbahagytak kártyát, tekeasztalt, hogy a jó hírt hallhassák, melyet 277 I, IV| Mindent elmondok, de kikötöm, hogy senki bele ne szóljon a 278 I, IV| beszédembe!~ ~Tehát tudják önök, hogy ez a makacs, önfejű Deboureux, 279 I, IV| megmaradt azon szándéka mellett, hogy Zelmirát minden követeléseink 280 I, IV| mintha azt jelentené: „Hogy is lehetne valami kitűnő, 281 I, IV| háládatos kutya”. A tárgy az, hogy egy lovagot megöltek, s 282 I, IV| költők, a zsurnálfirkancok, hogy ez gyalázat, megbecstelenítése 283 I, IV| színészek azzal fenyegetőztek, hogy rögtön otthagyják a színpadot, 284 I, IV| azon ajánlatot tevém neki, hogy ha én rögtön végit szakasztom 285 I, IV| Abellinót.~ ~– A másik pedig az, hogy Zelmira adatása utáni napon 286 I, IV| odaizent az igazgatóhoz, hogy őt bocsássa szabadságidejére, 287 I, IV| Hát az-e a világ rende, hogy a színésznők férjeikkel 288 I, IV| feltétel ezért az volt, hogy a kutyaszezonnak vége szakadjon. – 289 I, IV| megigazította kravátliját, hogy hallgatói azalatt gondolkodhassanak 290 I, IV| lovamról azt kérdezém tőle: „Hogy adod azt az ebet?” A pimasz 291 I, IV| gorombául felelt azt mondva, hogy nincs annyi pénzem, amennyiért 292 I, IV| akinek azt lehet mondani, hogy nincsen pénze? – Hah! – 293 I, IV| nevez ön pénznek? Hiszi, hogy én nem tudom megadni kutyájának 294 I, IV| Az ember azt felelé, hogy nem adná ötvenezer frankon 295 I, IV| igazgatónak nézett, s azt hitte, hogy már most majd én fogok városrul 296 I, IV| a kutyával, s mutogatom, hogy micsoda mesterségeket tud. 297 I, IV| mesterségeket tud. No semmirevaló, hogy lássad, miszerint egy magyar 298 I, IV| szerepeket fel kell osztanunk, hogy mindenre időnk teljék, mert 299 I, IV| szóra, mindenki akarta, hogy valamit bízzanak rá.~ ~– 300 I, IV| Mindnyájunkat! Vérig sértett! Hogy négy év előtt ide jött, 301 I, IV| mivel hálálta meg? Avval, hogy pimaszul elvonult előlünk 302 I, IV| belőle magát azt vetve okul, hogy férje beteg, azt kell ápolnia. 303 I, IV| Megállj, majd megmutatjuk, hogy le tudunk onnan vetni, ahova 304 I, IV| meglágyít; majd meglátja, hogy mit tehet. Rajta lesz, hogy 305 I, IV| hogy mit tehet. Rajta lesz, hogy a fogadtatás hideg legyen, 306 I, IV| hideg legyen, kieszközli, hogy a pástétomhordók ne hordjanak 307 I, IV| frissítőt a karzatokon, hogy a közönség zúgolódjék a 308 I, IV| pianisszimóban irtóztató nagyot ásít, hogy a közönség könnyebbvérű 309 I, IV| társától.~ ~– Annyi bizonyos, hogy tégedet elviszlek közülök.~ ~ 310 I, IV| érdekességét növeli előttünk az, hogy magyar születésű hölgy, 311 I, V| sors kinyitá előtte keblét, hogy válogasson annak minden 312 I, V| szerette ő szülőit. Meglehet, hogy babona, amit mondok, de 313 I, V| mondok, de én azt hiszem, hogy amely gyermek szülői nem 314 I, V| tökéletlen zongora felett, hogy apja nem félt őt a moszkvai 315 I, V| elragadtatott a kedves hangok által, hogy a leányka kezét mindenki 316 I, V| kamarását elküldé atyjához, hogy Jozefine-t az udvari énekesszínházhoz 317 I, V| művelt szülöttei azt hisszük, hogy mind medvebőrben járnak, 318 I, V| azt hitették el magukkal, hogy egymást megszerették, pedig 319 I, V| utain jártok, tudjátok meg, hogy a művész híre mulandó, neki 320 I, V| megengedé sok utánjárásra, hogy Jozefine felléphessen benne. 321 I, V| a magyar művésznő iránt, hogy a Fenice * színházban ünnepélyesen 322 I, V| Éppen azon időben történt, hogy Rossini legelső műveivel 323 I, V| szépségeit. Azt kívánta, hogy abban léptessék fel. Midőn 324 I, V| hallgatással, midőn lelkében érzi, hogy művészete remekelt, fitymáló 325 I, V| Később azt is hallania kell, hogy már régóta játszik, hogy 326 I, V| hogy már régóta játszik, hogy már régen él; éveit megszámlálják; 327 I, V| megszámlálják; elmondják, hogy erre meg arra a szereposztályra 328 I, V| alkalmatlan lett; beszélnek róla, hogy ki lesz utána, ha ő ki fog 329 I, V| Kereken szemébe mondják, hogy megvénült. És ha jön egy 330 I, V| érdeme van fölötte: egyik az, hogy új, másik az, hogy a közönség 331 I, V| egyik az, hogy új, másik az, hogy a közönség kegyét nemcsak 332 I, V| régi kegyencnő, anélkül, hogy vétett volna, anélkül, hogy 333 I, V| hogy vétett volna, anélkül, hogy erejében, művészetében hanyatlanék, 334 I, V| csak annyira sem méltatá, hogy a közönség előtt nevét viselje. 335 I, V| közönség előtt nevét viselje. Hogy is cserélhette volna fel 336 I, V| olyat hallott-e már valaki, hogy egy művésznő csak azért 337 I, V| városban az a botrányos hír, hogy Mainvielle-né nem akar fellépni, 338 I, V| fellépni, azt vetve okul, hogy képtelennek érzi magát énekelni, 339 I, V| minden oldalról megrohanják, hogy miért nem lépteti föl Mainvielle-nét? 340 I, V| hozzá, végre fenyegetölőzik, hogy kényszeríteni fogja; a művésznő 341 I, V| törődik vele, elszánja magát, hogy átesik rajta.~ ~Már hét 342 I, V| elmaradtak, mert azt mondák, hogy Mainvielle betegsége ragályos. 343 I, V| keblére fekteté, gondolva, hogy ha ragályos a láz, ragadjon 344 I, V| egy gondolatja van, az, hogy férje meggyógyuland.~ ~Kezében 345 I, V| hangjegyei, miken végig fut, hogy visszaemlékezzék, s teremtő 346 I, V| testi-lelki erejét anélkül, hogy legkisebb sikert arathatna, 347 I, V| szerze, s a művészre bízta, hogy leheljen beléjök lelket, 348 I, V| szívéig, ő csak azt érzi most, hogy férje meg fog gyógyulni.~ ~ 349 I, V| Jozefine kezével intve, hogy zörejt ne okozzon, mert 350 I, V| Ah, madame, mint örülök, hogy Mainvielle úr meggyógyul, 351 I, V| betegséget.~ ~– Tudja, Jeanette, hogy nekem az a bajom nem szokott 352 I, V| ön talán még nem tudja, hogy Catalani is ma fog fellépni 353 I, V| S azt hiszi ön Jeanette, hogy az nekem rosszul esik? Catalani 354 I, V| az igazit mondá meg:~ ~– Hogy önt kifogják pisszegni…~ ~ 355 I, V| mintha alunnának, csak azért, hogy kihallgassák, mit beszélnek 356 I, V| mint a való; én nem hiszem, hogy azt tegyék velem, és ha 357 I, V| akkor ugyé, midőn tudom, hogy te, az én bálványom, az 358 I, V| kezében.~ ~– Bocsánat, madame, hogy e levelet bátor voltam felbontani, 359 I, V| azon gondolatra jöttem, hogy tán valami bosszantó irat, 360 I, V| ön, madame, olvassa úgy, hogy Mainvielle úr is hallja.~ ~ 361 I, V| Ne lepje meg azon hír, hogy mai fölléptére bizonyos 362 I, V| bizonyosan mondhatom önnek, hogy a közönségnek azon része, 363 I, V| közönség elé, mint aki tudja, hogy őt szeretik. Megbocsásson 364 I, V| önhöz szólni késztet, az, hogy én is Magyarországban születtem, 365 I, V| éppen most parancsoló meg, hogy a tegnap érkezett Nemours 366 I, V| föllépést, s magára vállalandja, hogy a tisztelt művésznőt a hercegnő 367 I, V| tanácsot a Deboureux-nek, hogy inkább mentse fel a játék 368 I, V| ők tért nyitottak neki, hogy visszavonulhasson, és ő 369 I, V| Jozefine társalkodónéjának, hogy legszebb diadémját, legpompásabb 370 I, VI| kiterjedésben széleszték el a hírt, hogy ma nagy dolgok fognak történni 371 I, VI| iparkodva észrevétetni, hogy most foglalatosságban járnak; 372 I, VI| találta ki maga számára, hogy minden szembejövőtül megkérdezze: 373 I, VI| tehát arra kell vigyázniok, hogy a loge infernale-ban mikor 374 I, VI| tükör előtt. Ez azt jelenti, hogy most tapsoljatok. A koszorúvetők 375 I, VI| második selyemszálat kihúztak, hogy annál árulóbb legyen; a 376 I, VI| van kötve karcsú derekára, hogy sorsát irigylésre méltóvá 377 I, VI| változnának kasmírrá, * hogy a szépasszony derekát átfűzhessék.~ ~ 378 I, VI| nem sokat törődik vele, hogy öltözete jellemző legyen, 379 I, VI| jellemző legyen, mint inkább, hogy kellemeit emelje; megőrül 380 I, VI| azt hitetni el a világgal, hogy ők vetélytársnéik ellen 381 I, VI| beszél azokról, megfeddik, hogy minek cselekszi azt. Óh, 382 I, VI| egyenesen buzdítja arra imádóit, hogy előtte a többi énekesnőket 383 I, VI| annyira vitte a dolgot, hogy társaságának valamennyi 384 I, VI| megsúgák a szépasszonynak, hogy ma reá nagyszerű meglepetés 385 I, VI| azután azt is kifecsegték, hogy miből álland e meglepetés; 386 I, VI| is elmondák a jelenlevők, hogy mindezek kinek a művei. 387 I, VI| maga szólítá fel Abellinót, hogy mint a szépészetnek legavatottabb 388 I, VI| kitüntetést növelte az is, hogy a pompás gyémántokkal kirakott 389 I, VI| asszonynak, keblére tűzte. Hogy Zelmira idejében viseltek-e 390 I, VI| egész alázattal jelenti, hogy a darabot már kezdeni kellene, 391 I, VI| elfelejteni, miszerint ők az okai, hogy ma Mainvielle-né nem Italianát, 392 I, VI| courtoisie-val * kértek bocsánatot, hogy a művésznőt idáig tartóztatták, 393 I, VI| versek repülőfélben, úgy, hogy midőn a megnyílt színpad 394 I, VI| tombolásnak zendült meg felette, s hogy vihar ne legyen szemét és 395 I, VI| megrettent signora észrevevé, hogy a vihar nem az ő kedveért 396 I, VI| bizonyos lehet felőle, hogy azon színpadról eltiltatik; 397 I, VI| Hanem azt meg kell engedni, hogy szép asszony volt; – itt 398 I, VI| csillagokkal úgy az egész darabot, hogy maga Rossini, ki a színfalak 399 I, VI| kezét, elhallgattak ismét, hogy egyetlen drága fioritúra * 400 I, VI| infernaleból integettek, hogy csendesen legyen a közönség, 401 I, VI| színpad elejére lépett, hogy annál jobban megérthessék, 402 I, VI| loge infernale felállt, hogy elcsitítsa a mal à propos * 403 I, VI| közönséget megkérlelni, hogy ne tapsoljon. Zelmira kezdett 404 I, VI| dühbe hozta a művésznőt, hogy magáról egészen elfeledkezve, 405 I, VI| Végre Zelmira látva, hogy a merő taps miatt ezt a 406 I, VI| össze két színházszolga, hogy saját bokrétáikból egy levelet 407 I, VI| hol ismét átöltözködött, hogy imádói seregével együtt 408 I, VI| némi elégtételt lát abban, hogy akinek oly sok ideig tiszteletével 409 I, VI| Jozefine jól tudta azt, hogy ez ama veszélyes helynél 410 I, VI| általános taps zendült meg, hogy Catalani ijedten kapta vissza 411 I, VI| roskadt. Azt hiszik sokan, hogy a színésznő nem tud igazán 412 I, VI| annyit mondott neki súgva, hogy siessen beteg férjét a látottak 413 I, VI| akarná benne kifejezni, hogy egykori kedvencét oly könnyen 414 I, VI| nyugtalanságot, ígérkezék, hogy felszalad Rudolfhoz, és 415 I, VI| vonított, mintegy mutatva, hogy ezt a szillogizmust, melynek 416 I, VI| azt csak nem tagadhatod, hogy ily dühöngés nem történik 417 I, VI| nélkül.~ ~– Megengedem, hogy vannak imádói, csak azt 418 I, VI| imádói, csak azt nem értem, hogy miért kell azoknak gazdagoknak 419 I, VI| Ah, tehát azt hiszed, hogy ily pompás tréfát ingyen 420 I, VI| közülünk, azt meg kell vallani, hogy övé a diadal.~ ~– Pedig 421 I, VI| Ahán! Ti tehát ismeritek, hogy ki az. Csak nekem mondjátok 422 I, VI| Csak nekem mondjátok meg, hogy a többiek meg ne tudják.~ ~– 423 I, VI| Ah uram, gondolja ön, hogy lesz valakinek bátorsága 424 I, VI| veszéllyel.~ ~– Tehát lássa ön, hogy helyrehozza a kudarcot, 425 I, VI| Ezek jók voltak arra, hogy a kötelőzködés fegyvereit 426 I, VI| figyelve látszottak lesni, hogy mikor kezdődik már a chut.~ ~ 427 I, VI| sokszor nagyot, amiről tudja, hogy úgysincs kéz alatt, s ha 428 I, VI| honfi, amint meghallotta, hogy mije hiányzik, rögtön futott 429 I, VI| elhatározottan.~ ~Annyi esze volt, hogy az excellens ifjút küldötte 430 I, VI| mennydörgő Olympra, azt vélve, hogy szövetségeseiket lángra 431 I, VI| nemcsak abban voltak munkásak, hogy a nép kedvencét tetszésnyilatkozatokkal 432 I, VI| hanem egyúttal abban is, hogy Oignon úr legényeinek ellenkező 433 I, VI| s könnyű volt kitalálni, hogy a második darabban ezek 434 I, VI| mely bonmot * annyit tesz, hogy „Egy pofont egy füttyért.” 435 I, VI| nem képzelt egyebet, mint hogy embereit elnyelte valami 436 I, VI| győzött utána kiáltozni, hogy e rohanás afficiálja * a 437 I, VI| kezek a Bolivar-kalapot, hogy az széles karimájaival a 438 I, VI| Mainvielle-néhez azon ajánlatot téve, hogy 14 ezer frankot fog neki 439 I, VI| igazgató 14 ezer frankot azért, hogy legjobb művésznőjétől megszabaduljon…~ ~ 440 I, VII| hírnek, a közbeszédnek, vagy hogy műszóval éljünk: kik voltak 441 I, VII| könnyű volt neki kiszámítani, hogy négy hónap múlva, tehát 442 I, VII| gazdáját, Debry márkit, hogy ne fogadjon helyette komornyikot, 443 I, VII| föl a hír, ki megtudta, hogy Vestris, híres táncosnő, 444 I, VII| városban, melynek ő kegyura, hogy minden fogadóról szedjék 445 I, VII| lefejeztetett. Mert ez is elég arra, hogy az ember divatba jöjjön.~ ~ 446 I, VII| látná ez ajkat mosolyogva? hogy más helyzetéről ne is szóljunk. 447 I, VII| egész mindössze abból áll, hogy ha egy férfinak megtetszik 448 I, VII| meg, tudhatja mindenki, hogy ez annak felesége és többé 449 I, VII| még csak istenes dolog, hogy ezen a világon elevenen 450 I, VII| ábrázoltatik tizenkétezer fülekkel, hogy mindazon sóhajtást meghallhassa, 451 I, VII| Londonba.~ ~Alig pár hete, hogy a brit fővárosból Párizsba 452 I, VII| az a tréfa is van benne, hogy az ember magának örömet, 453 I, VII| mikről azt hiszi az ember, hogy kezével elérheti, s csak 454 I, VII| minden arszlánai felett, hogy a gondolatnál kétségbe kell 455 I, VII| végeredményt, azt látják, hogy ott vannak, ahol kezdték.~ ~ ~ ~ 456 I, VII| harangszót kellett ütni, hogy akinek ép keze-lába van, 457 I, VII| is nagyon alkalmas arra, hogy a benne támadt égés az egész 458 I, VII| utca néhol oly keskeny, hogy ha szekér talál rajta keresztülmenni, 459 I, VII| készen tartott flakonokkal, hogy ha szükség lenne elájulásra; 460 I, VII| meglocsoltatták öltözeteiket, hogy azt mondhassák majd, miszerint 461 I, VII| magának azt a fáradságot, hogy lóháton ülve keresztültörtessen 462 I, VII| Chataquéla, s inte kocsisának, hogy hajtson a Panthéonba.~ ~ 463 I, VII| Chataquéla észre sem vevé, hogy a tűz színhelyére érve, 464 I, VII| szólítá megköszönve, anélkül, hogy bókot mondana, a tett szolgálatot, 465 I, VII| őket visszatartóztatni, hogy a tűzbe ne rohanjanak.~ ~– 466 I, VII| de ki lesz oly merész, hogy ez égő háztetőre másszék?~ ~– 467 I, VII| agrafe-jait, * s anélkül, hogy a körülállókkal törődnék, 468 I, VII| felöltönyt, nem gondolva meg, hogy sokkal nagyobb gyújtogatást 469 I, VII| delnő, s inte az ifjúnak, hogy menjen előre. A nép hurrákiáltása 470 I, VII| Kezével int a hölgynek, hogy maradjon kissé hátra. Neki 471 I, VII| megnyugtatólag int az alant állóknak, hogy a gyermekek ott vannak az 472 I, VII| kénytelen a kötelet tartani, hogy terhét el ne szalassza; 473 I, VII| hajolni; a férfi jól látja, hogy felé fog esni, alant az 474 I, VII| ültetett rá meghagyva nekik, hogy kapaszkodjanak jól a kötélbe, 475 I, VII| többi lihegve imádkozik, hogy az isten megsegítse a fáradozókat.~ ~ 476 I, VII| a tetőn álló embereknek, hogy távozzanak el, s nagyobb 477 I, VII| fordítani, mint eddig. Látszik, hogy az nem gyermeki teherrel 478 I, VII| arca derült volt és boldog. Hogy fogják áldani majd a nyomorú 479 I, VII| nyomorú viskókban! – És hogy kigúnyolják majd a szalonokban 480 I, VII| inasai ugrottak szolgálatára, hogy őt ülésébe segítsék.~ ~A 481 I, VII| Nehányan azt állítják, hogy vele jött vadásza grófnak 482 I, VII| nem aszkéta vagy puritán, hogy kerülje azon köröket, mikben 483 I, VII| Talán semmi egyébért, mint hogy megmondhassa neki: „Ön derék 484 I, VII| azt nem bírták kitudni, hogy ki volt azon ismeretlen 485 I, VII| abban az emberben hiúság, hogy nem siet magát felfedezni 486 I, VII| ha a jobb körökből való, hogy nem dicsekszik vele? Ha 487 I, VII| Psychologicus adataim vannak, hogy az ismeretlen szalamander * 488 I, VII| ajánlatot tevé a nép között, hogy ezer aranyat fog kapni, 489 I, VII| Abellino, ki igen jól tudta, hogy Magyarországon nem híják 490 I, VII| emiatt nagyon sértette, hogy egy ilyennek a fia belevág 491 I, VII| alispánfi, ki azt hivé, hogy ezúttal Iván hercegnek valami 492 I, VII| gyönyörűség.~ ~– Alig hiszem, hogy Chataquéla volt és leendő 493 I, VII| embergyűlöletnek és megvetésnek, hogy akik ránéztek, önkénytelen 494 I, VII| olvashatná le egy fiziognóm, hogy ezek valaha keserű ellenségei 495 I, VII| egymásnak.~ ~– Fogadjunk, uram, hogy amit ön mondott, az nem 496 I, VII| Kárpáthy szemeibe nézve –, hogy ez a kérdéses nő képes magát 497 I, VII| különbség, mert fő kérdés az, hogy Chataquéla még akkor fiatal 498 I, VII| Azután gondom lesz rá, hogy hirtelen meghaljak; ez a 499 I, VII| a lord. – Igen sajnálom, hogy nem tőlem származik, vagy 500 I, VII| nem tőlem származik, vagy hogy Rudolf nem angol. Egyébiránt 501 I, VII| angol. Egyébiránt én hiszem, hogy ő meg fogja szavát tartani.~ ~ 502 I, VII| Mit hinni?~ ~– Azt, hogy Chataquéla meg tud halni 503 I, VII| bizonyosan látni fogják, hogy Kárpáthy Béla nemesi szavának 504 I, VII| vált, s kezdte restelleni, hogy a fiatal óriások ezt a fogadást 505 I, VII| szomorú a jelenlevőkre nézve, hogy kifecsegni nem lehetett. 506 I, VII| urak között az a hit él, hogy ők nem tartoznak vele senkinek.~ ~ 507 I, VII| Griffard úr tehát megtudva, hogy a tréfa annyira komoly, 508 I, VII| meg is vigasztalta vele, hogy ha neki magának nem lenne 509 I, VII| Kárpáthyt, és szemére veté, hogy szerződésüket máris megszegte 510 I, VII| annak kell megtörténni, hogy Rudolf elvegye a delnőt – 511 I, VII| szerint, de hiheti-e ön, hogy ez neki sikerülni fog. Ez 512 I, VII| alig valószínű; de föltéve, hogy megtörténhetnék, képzelhető-e 513 I, VII| képzelhető-e egy épeszű emberről, hogy ez csupán azért, hogy fogadását 514 I, VII| emberről, hogy ez csupán azért, hogy fogadását megnyerje, megölje 515 I, VII| utolsó lehetetlenség, az, hogy Chataquéla magát utána ölje, 516 I, VII| meg kell önnek gondolni, hogy a delnő azoktól még életökben 517 I, VII| végre kétségbeeséssé vált, hogy sehol sem találta.~ ~Nappal 518 I, VII| senki, aki őt ismerte volna, hogy még csak nem is beszélnek 519 I, VII| kezében, éltét odaveté neki, hogy vigyázzon reá; és elfeledett 520 I, VII| hozzá, csak annyit kérdeni: „Hogy hívják önt, uram? Mikor 521 I, VII| nem ismeré azon áldást, hogy amit óhajtunk, azért imádkozni 522 I, VII| jegynek tulajdonosa. Igérte-e, hogy visszajön?~ ~Senki sem emlékezett 523 I, VII| a hölgy, de tudta azért, hogy ő jön.~ ~Hiszen sokszor 524 I, VII| delnő most is attól tartott, hogy ez újra csak álom.~ ~Pedig 525 I, VII| Milyen nagy kín volt nekem, hogy nem tudtam önt magamban 526 I, VII| szeretnek, ismerik jól, hogy ez vezet az őrüléshez.~ ~– 527 I, VII| akkor?~ ~– Azt gondolám, hogy midőn a gyermekek meg lesznek 528 I, VII| mint ön, ekkor ahelyett, hogy önt felvonjam, levessem 529 I, VII| őrszellem azt tanácslá, hogy menjen be az égő házba, 530 I, VII| vont volna kezemnél fogva, hogy menjek oda.~ ~– Ön bement, 531 I, VII| felé.~ ~Rudolf megígérte, hogy két nap múlva követni fogja.~ ~ 532 I, VII| volna, megtalálta volna, hogy van valami, ami karjai fáradságára, 533 I, VII| elválásuk percében megígérte, hogy amint megérkezik, tudósítni 534 I, VII| Rudolfot.~ ~Végre elhatározá, hogy utána menend Londonba.~ ~ 535 I, VII| magára vitatott azáltal, hogy sokat gondolkozott róluk?~ ~ 536 I, VII| színházba, és tapasztalá, hogy sohasem unta magát oly mértékben, 537 I, VII| tökéletesen készen volt rá, hogy a legelső emberrel, aki 538 I, VII| Még az a bosszúság hozzá, hogy ezzel össze sem lehetett 539 I, VII| érkeztek Londonbul, megtudták, hogy itt vagy, az öreg asszony 540 I, VII| amint elhatározá magát, hogy helyéből fölkeljen, mintha 541 I, VII| szerény komolyság őriz, hogy az emberek utána ne őrüljenek. 542 I, VII| színpadtól, anélkül azonban, hogy azt egészen a bejövőknek 543 I, VII| szólhatnánk vele. Mi azt hisszük, hogy majd a színházban találkoztunk 544 I, VII| találkoztunk vele, s ő ahelyett, hogy sorba nézné a páholyokat, 545 I, VII| mindig unszolt még a télen, hogy szeretne otthon lenni.~ ~ 546 I, VII| intézve szavait, valószínűleg, hogy beszédre bírja, s lássa, 547 I, VII| lássa, vajon e szép arc hogy jön zavarba kérdésére.~ ~ 548 I, VII| azon kedves szokása volt, hogy az unokájához intézett kérdésekre 549 I, VII| megfelelni, nem engedvén, hogy a gyermeket valaki zavarba 550 I, VII| zavarba hozza.~ ~– Ah uram, hogy unhatta volna magát, hiszen 551 I, VII| férje, sem imádói nincsenek, hogy az unalmat megismerhesse.~ ~– 552 I, VII| Ah, azt el is feledtem, hogy Magyarországon van. Úgy 553 I, VII| nagysádtok is el fogják feledni, hogy Magyarországon vannak. Hisz 554 I, VII| eszmém, csak arra vártam, hogy unokám felserdüljön. Most 555 I, VII| hegyeket; rajta leszünk, hogy minden munkát hazai művészek 556 I, VII| költőknek, művészeknek, hogy Pesten élhessenek, nagy 557 I, VII| tőlünk. Vagy azt hiszi ön, hogy nem sikerülend kört alakítanunk?~ ~ 558 I, VII| Magyarországon. De azt tudom, hogy ha egy népet éppen azok 559 I, VII| évek végén már azt hiszi, hogy lábaival feneket ért minden 560 I, VII| Rudolf türelmetlenül várta, hogy vége legyen a grófnő textusának, 561 I, VII| istennek kellene támadni arra, hogy belőlem új embert teremtsen.~ ~ 562 I, VII| kedélyének kell tulajdonítani, hogy ilyet mondhatott, ő, ki 563 I, VII| tisztelettel említik. Azért, hogy Párizsban az oltárra egy 564 I, VII| mely őt meggátolja attól, hogy meghaljon hideg, kiégett, 565 I, VII| kezdett vele megkérdezve tőle, hogy mulatta magát Londonban, 566 I, VII| hangon válaszolt, őrizkedve, hogy beszéde sem oly magas ne 567 I, VII| sem oly magas ne legyen, hogy a hallgató közönséget zavarja, 568 I, VII| közönséget zavarja, sem oly halk, hogy a páholyban levők suttogásnak 569 I, VII| Megelőzte Rudolfot, ahelyett, hogy követte volna.~ ~Tehát mégis 570 I, VII| ébred fel, s örül neki, hogy amit látott, csak álom volt.~ ~ 571 I, VII| e szép, nemes vonásokat, hogy a leányka lassan pirulni 572 I, VII| reggel.~ ~– Megengedik, hogy útitársuk legyek?~ ~E kérdés 573 I, VII| váratlan volt mindenkire, hogy senki sem felelt rá.~ ~Azonban 574 I, VII| szekerem iránt rendelkeznem, hogy el ne maradjak.~ ~S azzal 575 I, VII| ámultan kérdé:~ ~– Miért?~ ~– Hogy egy derék férfit visszaadott 576 I, VII| fejecskéjét rázva mutatá, hogy nem érti.~ ~Pedig az oly 577 I, VII| el! Nem hallotta ön még, hogy Chataquéla meghalt? Igen! 578 I, VII| szemrehányásokat akart magának tenni, hogy e nő halálán legkisebb szomorúságot 579 I, VII| örömest tenné, illenék is, hogy szomorú legyen, de más zajosabb 580 I, VII| vádolni, gyávának, ki örül, hogy egy halálos fogadástól egy 581 I, VII| hazaérve, naplóját vevé elé, hogy újra emlékébe idézze azon 582 I, VII| méltóknak tartá az eszméket, hogy szégyenlé végigolvasni.~ ~ 583 I, VII| mely nem akarta engedni, hogy egy vasjellem szíve által 584 I, VII| rajzónját, s leült naplójához, hogy emlékéből belérajzolja Chataquéla 585 I, VII| most leverten vevé észre, hogy ez arcot nem bírja maga 586 I, VII| messzi tartá azt magától, hogy lássa, helyesen van-e, megdöbbenve 587 I, VII| közellétét érzé maga körül; érzé, hogy ő itt e magányban nincs 588 I, VIII| haragos méltóságán meglátszik, hogy fontos hivatalos foglalkozásban 589 I, VIII| hivatalos foglalkozásban jár, és hogy még ma pálinkát nem ivott.~ ~ 590 I, VIII| int feltartott pálcájával, hogy menni lassabban kell, a 591 I, VIII| foglalatosság abból áll, hogy ott egy ital pálinka vár 592 I, VIII| téved, s úgy megszabdalják, hogy sohasem látott olyat. Szerencséjére 593 I, VIII| gyűrűk úgy belédagadva, hogy le nem bírná húzni.~ ~De 594 I, VIII| hatodik esztendeje már, hogy az vagyok.~ ~– Tudod-e, 595 I, VIII| az vagyok.~ ~– Tudod-e, hogy hány akó * bort ittál meg 596 I, VIII| nekem csak arra volt gondom, hogy egyből se maradjak ki, s 597 I, VIII| ki, s annyit mondhatok, hogy soha sem bor, sem ember 598 I, VIII| És kisült a lajstromból, hogy Márton hat évi pünkösdi 599 I, VIII| tesen gazdaggá tett azáltal, hogy minden héten összetörte 600 I, VIII| városnak.~ ~– Jól tudom én azt, hogy ez nem a város pénzéből 601 I, VIII| város pénzéből telik, hanem hogy nagyságos Kárpáthy János 602 I, VIII| a községnek azon célból, hogy egyrészint imez ősi szokás 603 I, VIII| fenntartassék, másrészint pedig, hogy a lónemesítés előmozdíttassék, 604 I, VIII| egymással; azt is tudom, hogy aki ez alkalommal győztes 605 I, VIII| vajmi hamar megesik ám, hogy egy vagy más legény elédbe 606 I, VIII| tanácsbeliek is átlátták, hogy itt hiába feleselnek, de 607 I, VIII| szalagot kötni.~ ~– Ejnye, hogy tudja az öcsém a módját!~ ~– 608 I, VIII| saraglyában ülő vén brúgós, * hogy az istenért el ne eresszék 609 I, VIII| legalábbis azt gondolhatta, hogy ha Márton pünkösdi király, 610 I, VIII| lova, amint észreveszi, hogy valamelyik ló fél fejjel 611 I, VIII| nála, olyat harap rajta, hogy elbődül bele.~ ~Utána jönnek 612 I, VIII| biztató sugára a reménynek, hogy hátha ő lesz nyertes! Ki 613 I, VIII| tarackdurranás jelenti, hogy a legfőbb patrónus, Jancsi 614 I, VIII| támadó porfelleg jelenti, hogy Jancsi úr közelít, a dombra 615 I, VIII| valakire ráessék, azután meg hogy leesett, ismét odatódulnak 616 I, VIII| ismét odatódulnak meglátni, hogy nem lett-e valami belőle, 617 I, VIII| tréfát gondolta ki Jancsi úr, hogy Vidra cigányt felöltöztette 618 I, VIII| később pedig meglátva, hogy abban a cigány van öltöztetve, 619 I, VIII| augusztus végével kérdezé meg, hogy kinek is hítták a szabolcsi 620 I, VIII| Otthon azalatt meghagyta, hogy míg haza nem megy, aratáshoz, 621 I, VIII| rossz tulajdonsága van, hogy ami kezeügyébe akad, pipa, 622 I, VIII| ha valamijök elveszett, hogy hol keressék, s minden tartózkodás 623 I, VIII| maguknak azon gondolatban, hogy őket eredeti fickóknak tartsák, 624 I, VIII| akart aranygombú botjával, hogy süssék el a tarackokat, 625 I, VIII| kalapját elmondja röviden, hogy ő is szerencsét próbálni 626 I, VIII| közepén mindenki azt hiszi, hogy ő leend a nyertes; egy paripa 627 I, VIII| milliom adta, milyen ló, s hogy ül rajta az a suhanc!… No 628 I, VIII| Ne is gondold öcsém, hogy te győztél, mert az a parancsolat, 629 I, VIII| mert az a parancsolat, hogy aki hamarább elkapja a zászlót, 630 I, VIII| Tán biz azt gondolod, hogy majd akkor is magam elé 631 I, VIII| Most is csak annak köszönd, hogy a lovam megijedt a lobogós 632 I, VIII| másodszor, majd megtanítalak rá, hogy ki a legény a gáton!~ ~Ezalatt 633 I, VIII| sietett felvilágosítani, hogy miért tudott az idegen legény 634 I, VIII| Utoljára még az is kisült, hogy nem is ért oda hamarább, 635 I, VIII| vődni, mégpedig tízet egyre, hogy az idegen lesz mind a három 636 I, VIII| azt Varju uram kezéből, hogy maga Varju uram is leesett 637 I, VIII| A paripa, mintha értené, hogy mit beszélnek hozzá, kapált 638 I, VIII| vonalra.~ ~Sokan átlátva, hogy e két lovassal nincs mit 639 I, VIII| félteni kezdték, nem attól, hogy lova leveti, mert arról 640 I, VIII| arról szó sem volt, hanem hogy elkésik vele, már a második 641 I, VIII| váljék el hát köztünk, hogy melyikünk a derekabb legény. 642 I, VIII| kaptak, utánok menendők, hogy meglássák a merénylet sikerét; 643 I, VIII| parasztszekerével. Tán azt hitte, hogy őiránta még a szilaj állat 644 I, VIII| Tudnunk kell mindenekelőtt, hogy miféle karakterbeli állat 645 I, VIII| gulyásoknak ugyan ügyelni kell, hogy ne találkozhassanak. Ha 646 I, VIII| minden erejét megfeszíti, hogy ellenét letörje. Gyakran 647 I, VIII| végtére hanyatlani kezd, érzi, hogy társa erősebb, iszonyú bömbölés 648 I, VIII| elkezdi üldözni; van rá eset, hogy a fára felfutott utast napokig 649 I, VIII| sokaságot, mintha sejtené, hogy mit akarnak vele, egyszerre 650 I, VIII| úgy eldugta a sás közé, hogy a pányvát nem lehetett belevetni.~ ~ 651 I, VIII| megbikacsoló vadat, anélkül, hogy azt meg bírná indítani; 652 I, VIII| Amint a bika meglátta, hogy ellenfele talpra állt, veszett 653 I, VIII| mely szokás azt bizonyítja, hogy a pünkösdi királynak nemcsak 654 I, VIII| vált azon körülmény által, hogy mindezeket elvégezve utoljára 655 I, VIII| idejében beszélhetni, s hogy történetünk egyik újabb 656 I, VIII| fogjuk látni, mely abból áll, hogy egy nagy üres teremben körbeülnek 657 I, VIII| mulatságnak az szokott lenni, hogy majd egyike, majd másika 658 I, VIII| egész társaság azt képzelte, hogy szélvészektől hányatott 659 I, VIII| szélvészektől hányatott hajón van, s hogy megkönnyebbítse a hajót, 660 I, VIII| is hányatni a tengerbe.~ ~Hogy azonban kettős cél legyen 661 I, VIII| előrelátó férfiú jár úgy, hogy felteszi magában, miszerint 662 I, VIII| változatosságot ígér, s arra, hogy az ember gyönyörűségét találhassa 663 I, VIII| cigánykereket közkívánatra, s hogy mond viszont verseket a 664 I, VIII| tart a helybeli kántor, s hogy énekli el viszont a délesti 665 I, VIII| királyt, a nagy úr meghagyá, hogy mindenki takarodjék ki a 666 I, VIII| Mindez arra való volt, hogy a ma esteli ivásnál jó előkészülettel 667 I, VIII| tudom én. Annyit tudok, hogy nagyobb úr leszek, mint 668 I, VIII| adnék pénzt, amennyi kell, hogy igyál és kártyázzál velök 669 I, VIII| hogyan kell magamat viselnem, hogy úrnak nézzenek.~ ~– Légy 670 I, VIII| te is annak találod-e? Hogy fognak káromkodni az úrfiak 671 I, VIII| pironkodni a dámák, ha megtudják, hogy ki voltál.~ ~A legény egy 672 I, VIII| cselédekkel, különben észreveszik, hogy paraszt vagy; s az urakat 673 I, VIII| Lenci. Engem úgyis tudod, hogy Jancsinak hínak.~ ~Fél óra 674 I, VIII| voltak, mert itt az a szokás, hogy mindenkit szívesen látnak, 675 I, VIII| Látszik a szeméből is, hogy úr és nem paraszt! Minden 676 I, VIII| tempók, világosan mutatják, hogy a jobb körökben növekedett; 677 I, VIII| mindenki emlékezett rá, hogy a legelső látásnál felismerte 678 I, VIII| azt is bizonyosan tudták, hogy itt-ott a főispáni ebédeken, 679 I, VIII| is elcsodálkozott rajta, hogy milyen könnyű ez úri magaviseletet 680 I, VIII| tudományát, mely abból állott, hogy feltartott nyakkal egy egész 681 I, VIII| ki tudott inni, anélkül, hogy egyet nyelne aközben, vagy 682 I, VIII| egyet nyelne aközben, vagy hogy műkifejezést használjunk – 683 I, VIII| műkifejezést használjunk – anélkül, hogy egyet kortyantana. Ehhez, 684 I, VIII| kiüríteni egy poharat, anélkül, hogy a dalolást félbeszakasztaná.~ ~ 685 I, VIII| kivitelére nemcsak az szükséges, hogy a bornak a torkon keresztülpatakzása 686 I, VIII| hanem még efelett az is, hogy ugyanakkor félbeszakítatlan 687 I, VIII| Miska, s átadá a poharat, hogy csinálja utána más.~ ~Természetesen 688 I, VIII| még egyszer megmutatta, hogy hogyan kell.~ ~– Ide azt 689 I, VIII| medvék természetével bírt, hogy a földön fekvőt nem bántotta. 690 I, VIII| ittasságnak volt arra szükséges, hogy ismerősei közül valaki kikössön 691 I, VIII| rendesen azzal végződött, hogy az éktelen Brontes * könnyebb 692 I, VIII| minden lélek, aki látta, hogy ő egyes-egyedül teszi ki 693 I, VIII| kinyújtott karokkal rohant reá, hogy egyszeribe szétmorzsolja.~ ~ 694 I, VIII| ugrott, s megmutatta ő is, hogy mi a csikóstempó.~ ~Egy 695 I, VIII| egyet csavarintani rajta, hogy a lélegzete elálljon, ugyanakkor 696 I, VIII| fedetlen fővel járni a napon, hogy koponyájok megvastagodjék, 697 I, VIII| koponyájok megvastagodjék, úgy hogy a fokos se törje be.~ ~Az 698 I, VIII| Minden ember örült rajta, hogy rájárt a rúd, s midőn végre 699 I, VIII| délig aludván, azt álmodta, hogy egy magas hegytetőről egy 700 I, VIII| nagyon csodálkozott rajta, hogy álma hatását még most is 701 I, VIII| minden hímkompániának.~ ~Hogy ez utóbb kiejtett szónak 702 I, VIII| adjam, el kell mondanom, hogy az Alföldön és különösen 703 I, VIII| mely nem elégszik be azzal, hogy a nők befolyását minden 704 I, VIII| mulatni, vagy rajta vannak, hogy minél elébb megszöktessék 705 I, VIII| eszébe juttatja az embernek, hogy vannak érdekek, melyek a 706 I, VIII| Pozsonyba. Lehet azonban, hogy ezt csak mulatságból tevé, 707 I, VIII| tulajdonsághoz jutott, anélkül, hogy egyéb változott volna rajta, 708 I, VIII| változott volna rajta, mint hogy mente helyett atillát vett 709 I, VIII| kiről ugyan senki sem tudta, hogy jószágai hol fekszenek, 710 I, VIII| azt lehete tapasztalni, hogy pénze mindig van elég.~ ~ 711 I, VIII| engedének azt gyanítni, hogy a derék ifjú komolyabb célokat 712 I, VIII| ilyenkor az jutott eszébe, hogy nehány nap múlva ez az ünnepelt 713 I, VIII| olvasták fel, a főúr észrevéve, hogy a karzaton ülő delnők lornyettjei 714 I, VIII| fékezhetlen kacajba tört ki, hogy akciót * kapott miatta; 715 I, VIII| Úgy volt kicsinálva, hogy már ekkor a pünkösdi király 716 I, VIII| bizonyosan maga is elfelejtette, hogy mi nap van ma. Annál érdekesebb 717 I, VIII| szerelmes öcsém, tudod-e hogy ma van piros pünkösd napja?~ ~– 718 I, VIII| Ej ej, gondolj csak rá, hogy háromnegyed négyre megszűnt 719 I, VIII| ha hajdúmnak megfogadom, hogy éhen vagy az akasztófán 720 I, VIII| értett még az egészből.~ ~– Hogy vehettél te nemesi jószágot? 721 I, VIII| időztem; ott kihirdettetém, hogy egy elszakadt tagja a nemes 722 I, VIII| jobban tetszett; ahelyett, hogy haragudott volna, összecsókolá 723 I, IX| juthatott volna osztályrészül, hogy milliók áldó magasztalásában 724 I, IX| abban a boldog öntudatban, hogy ők nemcsak az igazi életbölcsesség 725 I, IX| lehetett a táncra felkérő, hogy bosszúsan visszautasíttatik, 726 I, IX| már annyira elszaporodtak, hogy az ősi ugarokon nem volt 727 I, IX| e nehány elég volt arra, hogy gyanítni engedje, hogy e 728 I, IX| hogy gyanítni engedje, hogy e kavics homokja közt arany 729 I, IX| hitték a magyar népről, hogy ez csak a kardforgatáshoz 730 I, IX| maguk sem akarják hinni, hogy aludtak, s tovább alvók, 731 I, IX| kik most is azt álmodják, hogy minden alszik.~ ~Nem szólok 732 I, IX| nem tartom magamat arra, hogy most e tárgyról írni tudjak. 733 I, IX| itt vagy amott.~ ~Méltó, hogy legelső helyen említtessék 734 I, IX| áll nyilvános jellemében, hogy barátai nem bátrak őt szeretni, 735 I, IX| kikerülése végett kijelentem, hogy nem nemzeti büszkeséget 736 I, IX| egyéb, mint annak tudata, hogy ez ősmagyar főurak nagy 737 I, IX| azért visszatért volna, hogy nagybátyját a nyílt viták 738 I, IX| országgyűlésre annyira azon gondolat, hogy ott a legnagyobb fényben 739 I, IX| kezdhet, mint azon eszme, hogy nagybátyjával mindennap 740 I, IX| oly dühös ellenzéki volt, hogy társai kétkedni kezdtek 741 I, IX| való nap híre futamodott, hogy ma heves vitatkozások fognak 742 I, IX| országos csend fogadja, hogy a gyorsírók tollának sercegését 743 I, IX| folytatja beszédét, anélkül, hogy csak félre is tekintene – 744 I, IX| oly folyvást elbeszél, hogy akármelyikünk megérti.~ ~ 745 I, IX| csodálkozni.~ ~– Nézzétek csak, hogy nem tetszik neki, amit a 746 I, IX| ezalatt azzal mulatta magát, hogy nagybátyával szemközt ülvén, 747 I, IX| most ketten is fölkeltek, hogy odamenjenek hozzá! Azokat 748 I, IX| mind ismerem. Azt csodálom, hogy minek beszél velök, hiszen 749 I, IX| mutatja nekik nagy büszkén, hogy ő meg fog nekik felelni. – 750 I, IX| No hát fogadjunk, hogy itt lesz! – szólt Kárpáthy 751 I, IX| kertje a miénk.~ ~– Mondom, hogy hozzáférhetetlen, nem bocsátják 752 I, IX| én azt. Nekem is mondták, hogy a leány csupáncsak templomi 753 I, IX| Elég. Ebből az a tanulság, hogy tehát szereti magát hallatni, 754 I, IX| gyümölcsöt oltani. Azt tudjátok, hogy ezer darab aranyban fogadtam 755 I, IX| aranyban fogadtam Fennimorral, hogy egy év múlva a leány nálam 756 I, IX| látszik, ha meggondolom, hogy Fennimor törekvései e leány 757 I, IX| köszmétebokrok * között, majd hogy senki sem érkezik, kezdi 758 I, IX| érkezik, kezdi észrevenni, hogy rászedték. Azzal menni akar, 759 I, IX| zárva találja. Gondolkozik, hogy mit csináljon; zörgetni 760 I, IX| csinál, úgy megfurnírozzák, hogy a tulajdon bőrére nem ismer; 761 I, IX| még az a kegyetlenség is, hogy éjféltájon az eső megeredt, 762 I, IX| kasztorkalap. Képzelhetitek, hogy nézett ki. Valahány ismerősével 763 I, IX| hazáig, mindnek azt mondta, hogy most jön a Dunából, ahonnan 764 I, IX| veszt, az az elégtétele, hogy a hölgy megbukott, bárha 765 I, IX| őáltala. – Bizonyossá tehetem, hogy veszteni fog. Fanny egy 766 I, IX| előre, elég azt tudnotok, hogy annyira haladtam, miszerint 767 I, IX| Azért nézett ide bizonyosan, hogy figyelmeztessen bennünket, 768 I, IX| figyelmeztessen bennünket, hogy nemsokára beszélni fog. 769 I, IX| áll. Most ismét előtűnik; hogy el van pirulva, nagy fekete 770 I, IX| feszengeni, midőn észreveszik, hogy nagyon nézik őket.~ ~Végre 771 I, IX| égetni. Azt mondá társainak, hogy e percben hirtelen szaladnia 772 I, IX| megjegyezzék, mit mondott, hogy őneki elmondhassák. És azzal 773 I, IX| szavazat alá bocsátani, hogy az alsóház végzése elfogadtassék-e 774 I, IX| volt?~ ~– Hát azt mondta, hogy „Én az alsóház indítványát 775 I, X| a név olyan sok emberé, hogy senki sem veheti magára.~ ~ 776 I, X| lyányoknak".~ ~Apa, anya hogy örült e dicsőségnek. A szép 777 I, X| néha egész éjszakákon át, hogy hol, melyik ágában a kiadásoknak 778 I, X| mondja a magyar példabeszéd, hogy „Tűz van a háznál, csakhogy 779 I, X| s arra soha sem számolt, hogy azt vissza is kell fizetni, 780 I, X| gyakran tett olyan tréfát, hogy midőn nem volt több pénze, 781 I, X| napon aztán az történt, hogy a fennsőbb hatóságok hirtelen, 782 I, X| lefoglalták; szó volt róla, hogy be is csukják.~ ~Két hétig 783 I, X| kikre azért haragszik, hogy miért járnak cifrán, miért 784 I, X| siralommal ki nem vitte, hogy testvérét ne csukják be, 785 I, X| talált elegendő szavakat, hogy hóladatosságát iránta kifejezhesse, 786 I, X| még leányait is rábírta, hogy elmenjenek hozzá kezét csókolni, 787 I, X| leányok önfeláldozását, hogy nem sajnálták rózsához és 788 I, X| Mayer égre-földre esküdött, hogy egész életének nem leend 789 I, X| mindenemet odaadtam azért, hogy nevedet e nagy gyalázattól 790 I, X| megőrizzem, most te is vigyázz, hogy megóvd azt még nagyobb gyalázattól, 791 I, X| leányaid elég nagyok már, hogy magukon segíthessenek. Az 792 I, X| isten őrizze meg őket attól, hogy mások segítsenek rajtok! – 793 I, X| neki elhitetni atyjával, hogy rá a színpadon fényes jövendő 794 I, X| nem tanácslunk senkinek, hogy elhiggyen. Ezt természetesen 795 I, X| hanem azt hitették el vele, hogy Matild nevelőnő; hisz a 796 I, X| véletlenül valaki megsúgná neki, hogy Mayer leánya a színháznál 797 I, X| könnyű lesz neki azt mondani, hogy az más Mayer leánya, nem 798 I, X| megtudakolandó.~ ~Így azt hivé Mayer, hogy már most egészen új életet 799 I, X| volt, mintha alig várná, hogy vége legyen együttlételöknek, 800 I, X| tetszik; akik el nem hiszik, hogy valaki haragszik rájok, 801 I, X| ösztönt is szokott nyújtani, hogy örömük, büszkeségük legyen 802 I, X| kezdeni, mintha attól tartana, hogy abból ismét panasz lesz, 803 I, X| kopottnak látszik, anélkül hogy ócska volna, s elárulja 804 I, X| leányaihoz; elmondá nekik, hogy milyen boldog ő, hogy becsületes 805 I, X| nekik, hogy milyen boldog ő, hogy becsületes hírnevét megtarthatta, 806 I, X| e rongyokra, s kívánja, hogy leányai is olyan büszkék 807 I, X| búzaföld, melytől nem kérdezik, hogy ki vetette oda – ha egy 808 I, X| meg nem súgta volna neki, hogy Matild oly örvendetes haladást 809 I, X| találta.~ ~Meglepte ugyan, hogy Matildot mindig cifránál 810 I, X| adta; azt is tapasztalá, hogy gyakran, midőn a szobába 811 I, X| ment a nyughatatlanságban, hogy meg is kérdezé nejétől: „ 812 I, X| valami drága kelmék, hanem hogy sokat mutatnak; ami moarénak * 813 I, X| illedelemből feltevé magában Mayer, hogy e napon Terézt is meg fogja 814 I, X| felköszönté őt anélkül, hogy pipáját kivenné szájából.~ ~ 815 I, X| szólt. Mayer úr csak várta, hogy mikor fogja megkérdezni 816 I, X| azon mellékeszméje is volt, hogy megtudva annak ünnepélyes 817 I, X| Szép – szólt az anélkül, hogy ránézett volna.~ ~– A leányom 818 I, X| azt a kályha vaslábához, hogy szerteszét mállott.~ ~Mayer 819 I, X| Mit jelent? Azt jelenti, hogy ön egy hígvelejű, ostoba 820 I, X| akkorára nőttek már szarvai, hogy az ajtón nem fér be velök, 821 I, X| velök, s mégsem veszi észre, hogy viseli. Ön egy bamba. Az 822 I, X| bamba. Az egész világ tudja, hogy az ön leánya egy gazdag 823 I, X| szeretője, s ön nemcsak hogy nem átall vele együtt lakni, 824 I, X| annyifelé ment az esze, hogy maga hátramaradt tőle.~ ~ 825 I, X| Ha nem ismerném önt, hogy milyen könnyelmű, kénytelen 826 I, X| tenni, midőn azt mondta, hogy leányát nevelőnőnek adta, 827 I, X| akarom önnek elmondani, hogy mi nézeteim vannak ez életpálya 828 I, X| életpálya felől; elismerem, hogy azok a múlt századból valók, 829 I, X| emberről, aki algebrát tanult, hogy legegyszerűbb aequatio * 830 I, X| ki nagyon szerette volna, hogy más is higgyen abból valamit, 831 I, X| filkó, akiről csodálom, hogy valamelyik komédiásnak nem 832 I, X| ajándékul; mert ha azt hinném, hogy önnek csak sejtelme is volt 833 I, X| tudósítják, amiről tudják, hogy neki szomorúságot fog okozni.~ ~ 834 I, X| színházigazgatóhoz. Kérdé, hogy mi fizetése van lányának.~ ~ 835 I, X| nélkül emlékezett rá; mondá, hogy tizenhat forint, hanem azt 836 I, X| egyébiránt úgy látszik, hogy nincs is reászorulva, mert 837 I, X| zajjal rombolt be a házba, hogy a családnak ideje maradt 838 I, X| elégtételt vevé magának, hogy kitagadá az elvetemült leányt 839 I, X| vagyonaiból megparancsolván, hogy azon födél alá ne merészeljen 840 I, X| felől, s megparancsolá, hogy odahaza elő ne merjék annak 841 I, X| Mayer uram feltette magában, hogy keményszívű fog lenni, s 842 I, X| lenni, s nem veszi észre, hogy leányai anyjostul együtt 843 I, X| szólnának valamit felőle, csak hogy ő visszautasíthassa a beszédet, 844 I, X| már a nyelvén lebegett, hogy kérdezősködjék felőle, de 845 I, X| lisztet dugva a szájába, hogy majd megfulladt tőle. – 846 I, X| beszélt felőle.~ ~Meglehet, hogy szeretett valakit, s ajándékokat 847 I, X| ebből még nem az következik, hogy eladta volna magát. Mikor 848 I, X| rossz leány.~ ~– Azt hiszi, hogy a te átkod fogott rajta. 849 I, X| világon.~ ~Alig várták, hogy az asztalt elszedjék, felöltöztették 850 I, X| gondolatra ki tudott volna jönni, hogy a csipkéit és selyemkendőit 851 I, X| A leány fel akart kelni, hogy atyját meglátta, de nem 852 I, X| jámbor apa szívének lenni, hogy azt megtagadhassa tőle. 853 I, X| fájdalmát fejezve ki afelett, hogy ártatlan, tiszta szándokú 854 I, X| tisztelet, arról pedig, hogy az ifjú leányzó erényei 855 I, X| ítéltél? Bizony megérdemlenéd, hogy te kérj bocsánatot megbántott 856 I, X| ember az ilyen imádónak, hogy ha oly tiszta szándokkal 857 I, X| s abból nem következik, hogy el kell venni.~ ~– No jól 858 I, X| Kenyeret ad a patkányoknak, hogy éjszaka ne zörögjenek, ahelyett, 859 I, X| ne zörögjenek, ahelyett, hogy macskát tartana.~ ~Két nap 860 I, X| ugyan észre Mayer uram, hogy midőn az utcán találkozik 861 I, X| törni a fejét; azt gondolta, hogy ezt mind így szokták a nagy 862 I, X| látni lehete fejlődéséből, hogy mindegyik nénjénél szebb 863 I, X| feltárja az ajtót gondolva, hogy ez is egy tréfás fiú lesz – 864 I, X| Mayer papa úgy megijedt, hogy elkezdett csuklani ijedtében. 865 I, X| éltes kisasszony, anélkül, hogy a jelenlevő társaságot legkisebb 866 I, X| zavarban volt, nem tudta, hogy leültesse-e a tisztes kisasszonyt. 867 I, X| testvérnénjét, vagy eltagadja, hogy ismeri? Viszont a díszes 868 I, X| papa kapott az ajánlaton, hogy testvérét ez úri körből 869 I, X| együgyűség kellett volna hozzá, hogy ki ne találja, miszerint 870 I, X| időkre lehetetlenné teszi, hogy ismét egymáshoz közeledhessünk; 871 I, X| szívére hatni könyörögve, hogy amit négy leányában elvesztett, 872 I, X| úr olyan jó ember volt, hogy mikor ilyen dolgokat mondtak 873 I, X| mosolyogni szokott rá.~ ~– Hogy mentül kevesebb ideig legyek 874 I, X| rosszul mondtam, követelem, hogy legkisebbik leányát adja 875 I, X| napjáig azon fogok törekedni, hogy őt a jó erkölcsben megőrizhessem, 876 I, X| egyebet nem kívánok, mint hogy sem önnek, sem családja 877 I, X| nem hiába mondám az elébb, hogy „követelem”, mert azon esetben, 878 I, X| hatóságokhoz fogok folyamodni, hogy kérelmemet foganatosítsam, 879 I, X| reggelig engedek önnek időt, hogy elhatározza magát. Ha ez 880 I, X| azután kezde magához térni, hogy őt kiküszöbölte. A leányok, 881 I, X| Elkezdett nekik referálni róla, hogy mi hozta ide a vénkisasszonyt.~ ~– 882 I, X| példát ad gyermekeinek, hogy a hatóságok elvegyék azokat 883 I, X| azt a hatást tudniillik, hogy az úrfiak mind megszökdöstek 884 I, X| kellett neki mennie hazulról, hogy panaszát kiöntse.~ ~Volt 885 I, X| ismerőse még azon időkből, hogy hivatalt viselt; ezek most 886 I, X| de most eszébe jutott, hogy felkeresse mindegyiket, 887 I, X| neki panaszát. Elmondá, hogy Teréz milyen álnok megtámadással 888 I, X| megtámadással fenyegeti, hogy őt még a hercegprímásnak 889 I, X| figyelmezteté Mayer urat, hogy a nagy deklamáció közt bele 890 I, X| elég. Ő azt akarta hallani, hogy Teréznek azt nem lehet, 891 I, X| ismerősét keresni fel, remélve, hogy az majd határozottabb választ 892 I, X| neki éppen úgy tetszik, hogy egy leányát magához akarja 893 I, X| elég; úgyis magamról tudom, hogy több baj van egy leánygyermekkel, 894 I, X| kitűnőleg azon szokása volt, hogy mikor befészkelte magát 895 I, X| annyira sajátjává tevé, hogy egészen benne élt, benne 896 I, X| mellőző modorral viseltetett, hogy bizonyára nem mentek hozzá 897 I, X| kinyitott okiratba tette, hogy az olvasás fonalát el ne 898 I, X| bizton, le is ült, anélkül, hogy kínálva lett volna, mint 899 I, X| Hát azt gondolja az úr, hogy én az úrnak pártját fogom 900 I, X| hangon, mintha azt hinné, hogy süketnek kiabál.~ ~– Én 901 I, X| boldogtalan családapa –, hogy azon régi szívesség, mellyel 902 I, X| s olyasvalamit hebegett, hogy ő semmit sem tud.~ ~– Milyen 903 I, X| meg önt az isten, és az úr hogy tette őket világcsúfjaivá, 904 I, X| ígérőnek, megtanította őket, hogy kell az utcán menőket elfogni 905 I, X| elfogni szemeik tekintetével, hogy kell nevetni, mosolyogni, 906 I, X| először látnak életökben, hogy kell hazudni, hogy pénzöket 907 I, X| életökben, hogy kell hazudni, hogy pénzöket kicsikarják!~ ~ 908 I, X| zokogva fuldokolt nehány szót, hogy ő ezt sohasem cselekvé.~ ~– 909 I, X| gyermeket menteni attól, hogy ártatlansága befertőztessék, 910 I, X| ártatlansága befertőztessék, hogy lelke, szerelme haszontalan, 911 I, X| körmei közt hervadjon el, hogy egész élete szerencsétlen 912 I, X| magában előre számítgatott, hogy ennyi meg ennyi árát fogja 913 I, X| asszesszor kérlelhetlen hangon –, hogy ha becsületes Teréz testvérje 914 I, X| ijedtében azt kérdezte – hogy „Hová?”~ ~Az asszesszort 915 I, X| kellett neki megtudnia, hogy ő nem becsületes ember; 916 I, X| ajkról kellett meghallania, hogy őt lenézik, csúfolják, átkozzák, 917 I, X| lenézik, csúfolják, átkozzák, hogy őt szerelemkalmárnak nevezik, 918 I, X| tartják.~ ~Pedig ő azt hitte, hogy ő a legjobb ember a világon, 919 I, X| el nem alszik.~ ~– Tudom, hogy fog bennünket előtted szidni 920 I, X| úgy elidegenülsz tőlünk, hogy ránk sem nézesz többé!~ ~– 921 I, X| is abban állapodtak meg, hogy mondja azt Fanny a papának, 922 I, X| engedni akarna Teréznek, hogy ő nem akar odamenni, majd 923 I, X| kalapot levenni.~ ~Tudta, hogy mindenki az ő arcára néz. 924 I, X| arcára néz. Azt is tudta, hogy arca eléggé zavart arra, 925 I, X| arca eléggé zavart arra, hogy mindenki megijedjen tőle, 926 I, X| olyan sort vert rajta, hogy magának is megesett rajt 927 I, X| Tehát ököllel üté meg úgy, hogy lerogyott a szögletbe.~ ~ 928 I, X| leány kezét, s anélkül, hogy valakitől elbúcsúztatná, 929 I, X| ahogy apjok eltávozott, hogy bár vissza se térne többet. 930 I, X| senki. Némelyek azt állíták, hogy a Dunába ugrott, mások, 931 I, X| a Dunába ugrott, mások, hogy elbujdosott, s évek múlva 932 I, XI| ismer!~ ~Hát hallhatni-e, hogy a gazdagok lopnak; hogy 933 I, XI| hogy a gazdagok lopnak; hogy az életfenntartás ösztöne 934 I, XI| átkot kiált? Hallhatni-e, hogy egy előkelő hölgy erényeit 935 I, XI| ördögé. Oly ritka eset-e, hogy az istent eladják az ördögért? 936 I, XI| hisz azt mindenki tudja, hogy aki a magasból leszédül, 937 I, XI| természet rende azt kívánja, hogy esni csak lefelé lehet, 938 I, XI| Három év folyt le már, hogy Fanny Teréz nagynénjénél 939 I, XI| három év.~ ~Régi eszme, hogy az emberi szívben a jó és 940 I, XI| s bebizonyítva előtte, hogy a jót tettetni, színlelni, 941 I, XI| lassankint odavivé őt Teréz, hogy a lélekváltozat kellemeit 942 I, XI| gyermek kedélyét. Látva, hogy szigorú nevelőnője bízik 943 I, XI| És ez drága kincs! Kár, hogy olyan kevés figyelmet fordítanak 944 I, XI| sőt még arra is figyelt, hogy mikor gondolkozik felőlök, 945 I, XI| utánuk. Végre annyira jutott, hogy midőn egyszer Teréz engedelmével 946 I, XI| kellett mennie, meglátva, hogy az utcán Matild jön szemközt 947 I, XI| sóhajtott. Teréz jól tudá, hogy most testvéreire gondolt.~ ~– 948 I, XI| közelebbről ismerik, tudják, hogy annak is megvannak a maga 949 I, XI| nagy hiba volna azt hinni, hogy az egyszerű emberek nem 950 I, XI| szorgalmasan félretevé – gondolva, hogy hátha majd ő nem lesz, maradjon 951 I, XI| látja; az a büszke öntudat, hogy önmagának hasznos tud lenni, 952 I, XI| megőszült, megvénült, anélkül, hogy első szerelmét feledte volna. 953 I, XI| gondoskodni oly modorban, hogy azt Teréz nem utasíthatta 954 I, XI| történik; megtudta azt is, hogy Fannyt magához vette, s 955 I, XI| annyiszor Terézhez Boltay, hogy majd egy, majd más női munkát 956 I, XI| feltűnhetett volna az is, hogy mind Teréz, mind Boltay 957 I, XI| nem tartóztathatá magát, hogy ki ne mondja, mennyire érdekes 958 I, XI| mater áriáját betanítani, hogy azt a templomban elénekelje.~ ~ 959 I, XI| tehát meg kellett engedni, hogy Fanny eljárjon a regens 960 I, XI| védvámrendszer van felállítva.~ ~Hogy Fanny szépsége és erényes 961 I, XI| ekkor, s aki őket ismerte, hogy kerülhette volna ki figyelmét, 962 I, XI| belőle titkot. Elmondták, hogy kinél tartózkodik, hogy 963 I, XI| hogy kinél tartózkodik, hogy mikor és hol lehet őt látni. 964 I, XI| bírta megbocsátani Fannynak, hogy előle az utcán megszökött, 965 I, XI| bírta megbocsátani neki, hogy oly kinccsel bír, amivel 966 I, XI| felett, mely nem engedé, hogy a rálőtt nyilak érjék: e 967 I, XI| egy napon, midőn megtudá, hogy Fanny egyedül van otthon, 968 I, XI| dugva olyanforma ajánlattal, hogy ha Fanny hajlandó egy szerető 969 I, XI| összhangzók egy lyánka kedélyével, hogy lehetne azok iránt gyanús.~ ~ 970 I, XI| panaszolva el esetét. Azt hivé, hogy már ezáltal is meg van gyalázva.~ ~ 971 I, XI| tartalmát; komolyan azt hivé, hogy e levél elfogadása által 972 I, XI| vigasztalásainak, úgy kilelte a hideg, hogy egész éjszaka lázban feküdt.~ ~ 973 I, XI| fogadást akármely összegre, hogy egy év múlva a paradicsomi 974 I, XI| csakugyan oda kellett fordulnia, hogy meglássa, ki osztja ily 975 I, XI| majd megölte a tudnivágy, hogy mi baja lehet azon rejtélyes 976 I, XI| ágyán megfogadtatá velem, hogy ha találok fiatal, szegény 977 I, XI| forintot szenteljek arra, hogy azon hölgynek alkalmat nyújthassak 978 I, XI| reszketeg hangon a dandy –, hogy nyolc év alatt nem tehettem 979 I, XI| Bocsánat asszonyom, hogy ilyen kérdéssel terhelem. 980 I, XI| neveltetése pedig oly szigorú, hogy ha ma egyedül maradna is 981 I, XI| én meggyőződtem afelől, hogy az ön védence tökéletesen 982 I, XI| nagyon. Én már megtudtam, hogy titokban gazdag fiatalemberek 983 I, XI| kik a lyánka felügyelői, hogy őt jól őrizzék. A fény a 984 I, XI| De én feltettem magamban, hogy őt megszabadítom az álnokok 985 I, XI| hangjában oly kincset bír, hogy ha az mívelve fog lenni, 986 I, XI| színháznak nézte, s várta, hogy tapsoljanak Fanny énekére.~ ~– 987 I, XI| vissza fogja azt fizetni, hogy ismét másokat boldogíthassak 988 I, XI| átadok háromszáz forintot, hogy abból a leányzó tanulmányaira 989 I, XI| fedezze; de arra kérem, hogy ne tudassa vele, miszerint 990 I, XI| jön, mert akkor meglehet, hogy el nem fogadná. Nevezze 991 I, XI| csak egyet követelek; azt, hogy erényes maradjon. Ha ellenkezőt 992 I, XI| felhasználni. Még egyszer kérem, hogy rólam ne szóljon semmit. 993 I, XI| dolgot. És ez volt a hiba, hogy Terézzel nem közlötte azt. 994 I, XI| bizonyosan meg is történt volna, hogy a szigorú hölgy kihajította 995 I, XI| az ablakon, azt mondva, hogy tisztességes leánynak senkitől 996 I, XI| volt ültetve azon gondolat, hogy ő magában oly kincset bír, 997 I, XI| szokta mondani nénjének, hogy egykor ő gazdagon jutalmazandja 998 I, XI| többször készteté arra, hogy Krammnét unszolja, miszerint 999 I, XI| ismeretlen jóltevőnőhöz, hogy forró köszönetét elmondhassa 1000 I, XI| további tanácsát kérje, s hogy nénjét beszélje rá engedékenységre;