Kötet, Fezejet

1    I,      I|      nyújtotta a nagy úr elé fuldokolva nyögvén: „Azt a száz forintot!”~ ~–
2    I,      I|      nem tudott szólni, csak fuldokolva mutatott feltátott szájára,
3    I,    XII| lábaihoz omolva, és zokogott fuldokolva.~ ~– Ne félj, ne félj! –
4   II,    XXV|  keblére omoljon, s zokogva, fuldokolva ölelje át, mondhatlan kín