Kötet, Fezejet

1   II,    XIV|      szerették volna, ha őket együtt boldognak láthatnák. És a sors másképpen
2   II,   XVII| kidolgozására. Egy-egy holta napjáig boldognak érezné magát, ha az igazgató
3   II,  XVIII|       kegyelme, és én kimondhatatlan boldognak és szerencsésnek érzem magamat,
4   II,   XXII|             voná azt.~ ~Kárpáthy oly boldognak érzé magát e percben.~ ~
Best viewed with any browser at 800x600 or 768x1024 on Tablet PC
IntraText® (VA2) - Some rights reserved by EuloTech SRL - 1996-2010. Content in this page is licensed under a Creative Commons License