Kötet, Fezejet

1    I,      X| gyanakodó szellemével valami álmos ördögnek engedik át lelkületüket,
2   II,     XV|       egy cseppet sem vagyok álmos. Tán hogy ismeretlen vagyok
3   II,   XXIV| Hosszú volna.~ ~– Ah, Rudolf álmos! Szegény Rudolf fél, hogy
4   II,    XXV|    hogy János úr kétszer oly álmos volt, mint egyébkor, Fannynak
Best viewed with any browser at 800x600 or 768x1024 on Tablet PC
IntraText® (VA2) - Some rights reserved by EuloTech SRL - 1996-2010. Content in this page is licensed under a Creative Commons License