Kötet, Fezejet

1    I,      V| feledékenység zöldjébe lőn temetve.~ ~Innen bejárta Angolhont,
2   II,    XXV| csak az öné. De el volt az temetve jól. Miért kellett azt újra
3   II,  XXVII|    s arcát a holt párnáiba temetve, zokog keservesenkeservesen…~ ~
Best viewed with any browser at 800x600 or 768x1024 on Tablet PC
IntraText® (VA2) - Some rights reserved by EuloTech SRL - 1996-2010. Content in this page is licensed under a Creative Commons License