Kötet, Fezejet

  1    I,      I|         hogy neki meg mi kell.~ ~– Nekem nem kell egyéb, mint egy
  2    I,      I|               kiálta a bohóc. – Az nekem atyámfia, azt nem szabad
  3    I,      I|                Hátha ezt a csárdát nekem adná a nagyságos úr, kocsmárostól,
  4    I,      I|   megfogott az úton. Mármost adjon nekem – comment s'appelle cela? * (
  5    I,      I|                  Az, az, forspont! Nekem kell forspont, mindjárt.~ ~–
  6    I,      I|       déplorable * gunyhóban, s az nekem mulatság. Azt fogom képzelni,
  7    I,      I|       asztalra, és töltsön poharat nekem. Á votre santé messieurs
  8    I,      I|         lakik, sok szüksége van, s nekem nem hagyott az apám többet,
  9    I,      I|         mennek a törvényszékhez, s nekem el kell hagynom Párizst.
 10    I,      I|   bíbictojással, s reggelre meghal nekem; amiről engem rögtön tudósítottak.~ ~–
 11    I,      I|             mille tonnerres! Merje nekem még valaki mondani, hogy
 12    I,      I|           gorombán beszél, mert az nekem jobban~ ~tetszik. Úröcsém
 13    I,      I|           segíthetek rajta; a pénz nekem is kell; én is bolondokra
 14    I,      I|           itthon termő bolondokra, nekem vannak betyár pajtásaim,
 15    I,     II|          volt mondva, ön megfelelt nekem! – kacagott az ifjú dandy. –
 16    I,     II|          csak ilyen jó újságot tud nekem mondani, tudok én önnek
 17    I,     II|   mulattató dolgok ezek, amiket ön nekem beszél – szólt felkacagva
 18    I,     II|        hiszi, amit ön mond. Csupán nekem kell tudnom az igazat; mert
 19    I,     II|       spanyol grand * életmódja. S nekem az egyiknél az embarras
 20    I,     II|          hogy ők kölcsönözhetnének nekem; ellenben hat fehér lóval
 21    I,     II|            uram, de hát mi szükség nekem mindezt meghallanom?~ ~–
 22    I,     II|            Enfin, * mit használ az nekem?~ ~– Vagy úgy? – kiálta
 23    I,     II|       szándékkal jött hozzám, hogy nekem egészen más betegség jeleit
 24    I,     II|    komolyan véve a dolgot –, ön ad nekem egy milliót, én adok önnek
 25    I,    III|       hazám nyelvén beszélni, s az nekem olyan jólesik, de olyan
 26    I,    III|             akinek munkáit olvasni nekem többet ér minden mulatságnál,
 27    I,    III|           szokta látogatni?~ ~– Az nekem a legkedvesebb emberem.
 28    I,    III|            és olyankor úgy tetszik nekem, mintha ővele magával beszélnék.
 29    I,     IV|   szenvedélyéből, minő hálával fog nekem tartozni. – „Mindennel,
 30    I,      V|    megbetegednék.~ ~– Jeanette, ön nekem rosszat kíván.~ ~– Világért
 31    I,      V|              Tudja, Jeanette, hogy nekem az a bajom nem szokott lenni,
 32    I,      V|         hiszi ön Jeanette, hogy az nekem rosszul esik? Catalani mindazt
 33    I,     VI|       páholyaikban vannak.~ ~– Mit nekem Nemours és Berry hercegnők? –
 34    I,     VI|        ismeritek, hogy ki az. Csak nekem mondjátok meg, hogy a többiek
 35    I,     VI|     lehajítani?~ ~– Fripon! * Lesz nekem.~ ~– Az istenért, azt ne
 36    I,    VII|       irántok.~ ~– Ejh, hagyjon ön nekem ilyen faggatásokkal békét!~ ~
 37    I,    VII|          önt? Milyen nagy kín volt nekem, hogy nem tudtam önt magamban
 38    I,    VII|         amit akartam.~ ~– Pedig az nekem gyönyör lett volna. Kik
 39    I,    VII|           hallani fogják. Rég volt nekem egy bizarr eszmém, csak
 40    I,   VIII|          Nem tudom, nemzetes uram, nekem csak arra volt gondom, hogy
 41    I,   VIII|        nótámat, mikor megindulnak, nekem pedig tartsa a lovamat két
 42    I,   VIII|       Miska, te derék fiú vagy! Te nekem megtetszettél. Mármost te
 43    I,   VIII|        anyád?~ ~– Egy szikra sincs nekem. Sohasem láttam egyiket
 44    I,   VIII|  kalendáriomcsináló; hát mi gondom nekem arra?~ ~– Ej ej, gondolj
 45    I,   VIII|          vagy, aki kezet csókolhat nekem, ha hajdúmnak megfogadom,
 46    I,   VIII|         különféle nemesi leveleit; nekem nem volt egyéb dolgom, mint
 47    I,     IX|           Mind régen tudom én azt. Nekem is mondták, hogy a leány
 48    I,      X|           esztek? Minek sírtok itt nekem?~ ~A leányok kötényeiket
 49    I,      X|        legkisebbik leányát adja át nekem. Én fel fogom őt nevelni
 50    I,      X|            valami kifogása? Vethet nekem valaki valamit szememre?
 51    I,      X|          Hát miért mondja el az úr nekem mindezeket?~ ~Mayer úrban
 52    I,     XI|         lovag –, ezelőtt tíz évvel nekem is volt egy kedvesem, menyasszonyom,
 53    I,     XI|     kölcsön; majd ha gazdag leend, nekem vissza fogja azt fizetni,
 54    I,    XII|       Miért teszem pedig azt? Arra nekem különös okaim vannak. Lássa,
 55    I,    XII|  közrendűek között nem fordul elő. Nekem az apám is különc volt,
 56    I,    XII|    kihívást elfogadni?~ ~– Mert az nekem címtársam, mert az fogadott
 57    I,    XII|     magáért; úgy, de eltávozott, s nekem okaim vannak meg nem mondani
 58    I,    XII|      verekedni mestere helyett? Ön nekem valami hetvenkedő, kötekedő,
 59    I,    XII|        mosolyodjék.~ ~– Mindegy az nekem, uraim; én tudok pisztollyal,
 60    I,    XII|           keserűen mosolygott.~ ~– Nekem mindegy. Előttem nem becsesebb
 61    I,   XIII|   gyarapítására.~ ~– Fogadom, hogy nekem különb gyűjteményem van,
 62    I,   XIII|       gondja arra kendnek?~ ~– Óh, nekem egy csepp gondom sincs rá;
 63    I,   XIII|            hajdú vagyok, mi dolgom nekem a nagy urak ügyeibe beleavatkozni.
 64    I,   XIII|            már szeretőd?~ ~– Nincs nekem – monda a lyány lesütve
 65   II,    XIV| bálványképül tartogattál magadnak, nekem mosolyköteles rabnőm, ki
 66   II,    XIV|            idvességet ígéred neki, nekem lábaimhoz borul, s kezemet
 67   II,    XIV|       viszonyait Abellinóéval, aki nekem halálos ellenségem – én
 68   II,    XIV|          láb alatt vagyok, ő pedig nekem a nyakamon van.~ ~– Ő azt
 69   II,    XIV|     ellenségek legyünk, s minthogy nekem valószínűleg rövidebb utam
 70   II,    XIV|           fegyverekkel történik. Ő nekem a minap nevem napjára egy
 71   II,    XIV|             az a bot csak embléma. Nekem, mint mondám, egy tervem
 72   II,    XIV|            megjelent tünemény adta nekem e biztatást, és hogy visszatértem
 73   II,    XIV|        tréfa. Miért adná ön azt át nekem?~ ~– Mert látod, én már
 74   II,    XIV|           ha én úgy akarom. Látod, nekem nincs fiam, és te egészen
 75   II,    XIV|        amilyet szeretnék, ha volna nekem.~ ~Sándor szelíden csókolá
 76   II,    XIV|          általa – hozzámegyek.~ ~– Nekem? Ne nekem szerezz örömet,
 77   II,    XIV|         hozzámegyek.~ ~– Nekem? Ne nekem szerezz örömet, hanem magadnak;
 78   II,     XV|        nagyon rosszak, de úgy kell nekem, magam vagyok az oka, minek
 79   II,     XV|             hogy meghunyászkodnék, nekem áll az a legnagyobbik, s
 80   II,     XV|        olyan tisztességesen, ahogy nekem tetszik. „No, várjatok gonosz
 81   II,     XV|          ruhákat, amiket ők vettek nekem, előkerestem azokat, amiket
 82   II,     XV|   hallhassam, mikor mással beszél. Nekem nincs több kívánságom.~ ~
 83   II,     XV|     leányaihoz (Mayerné megijedt), nekem vannak ott holmi hímzéseim,
 84   II,     XV|        vetik, azokat fogja elhozni nekem.~ ~(Ah, okos leány, arany
 85   II,     XV|         meg a néninek, hogy vegyen nekem egy köteg kasmír harrast,
 86   II,     XV|          alá fűzé.~ ~– Kívánjon ön nekem szerencsét, tisztelt barátom!
 87   II,     XV|             Úgy látszik, mintha ön nekem ezer arannyal tartoznék.
 88   II,   XVII|        látjuk egymást. Ön tartozik nekem egy látogatással. Én már
 89   II,  XVIII|           neki.~ ~– Hát mit hozott nekem, édes jó Varga bácsi? –
 90   II,  XVIII|            édesatyám volna, s most nekem mint leányának, tanácsot
 91   II,  XVIII|        mondja el őszintén, nyíltan nekem: „Mit tart felőlük, milyen
 92   II,  XVIII|        mondám, amit valóban érzek. Nekem is volt egy leányom. Régen,
 93   II,  XVIII|       gondold hogy ide indultunk), nekem különben is egy régi perem
 94   II,  XVIII|        Kárpáthy János úrral (tehát nekem köszönöd, hogy bennünket
 95   II,  XVIII|          ezt nagyon sajnálom, mert nekem megígérte, hogy tartandó
 96   II,  XVIII|           akkorra meg kell jönnie. Nekem szavát adta, hogy akkorra
 97   II,  XVIII|       lakomán azután te fogsz majd nekem ismét segíteni, s egy hétig
 98   II,  XVIII|      örvendetes. Meg fogja azonban nekem engedni, kedves húgom, hogy
 99   II,   XXII|              Ezt tehát megígéri ön nekem?~ ~– Boldog vagyok valamit
100   II,  XXIII|        tőlem Kárpáthyék! Mi gondom nekem arra? Tőlem beszélheti a
101   II,  XXIII|           s más effélét; mi gondom nekem mindezekre? Annyit sem gondolok
102   II,  XXIII|            a további hitelezést, s nekem meg kell tanulnom a gazdálkodást,
103   II,  XXIII|         akkor főbelőhetem magamat. Nekem mindenáron kell tudnom valamit,
104   II,  XXIII|      foghatom, miért mondod ezeket nekem? Úgy nézek-e én ki, mint
105   II,  XXIII|    furfangos prókátorok kezébe; de nekem hagyj békét, én gentleman
106   II,   XXIV|            éppoly nagy nyereség ez nekem, ki szintén nem táncolok –
107   II,   XXIV|         veled? Az nem lehet, mondj nekem igazat.~ ~Rudolf elkomorodott,
108   II,   XXIV|      inkvizícióra álltam elő vele. Nekem nem tetszik, engem nyugtalanít,
109   II,   XXIV|             Utoljára is, mi gondom nekem a világra, nekem az egész
110   II,   XXIV|            gondom nekem a világra, nekem az egész világ te vagy.
111   II,    XXV|      csintalanul csevegve Flóra. – Nekem megsúgta a kisujjam, hogy
112   II,   XXVI|     lobogtatva.~ ~– Mit gratulálsz nekem, te makk csali? – (Lám,
113   II,  XXVII|          Nos, uram; mi az, amit ön nekem akar mondani, hogy mások
114   II, XXVIII|        nyomon, s adj át két agarat nekem, én az erdő felől megkerítem
115   II,   XXIX|     menjünk – sürgeté őt Rudolf. – Nekem fáj az, amit te beszélsz.~ ~–
116   II,   XXIX|        beszélsz.~ ~– Neked fáj, és nekem jólesik. Egész napokat elültem
117   II,   XXIX|         őfölötte, ugyanazon ifjak. Nekem oly szép volt ez ének mind.~ ~–
118   II,    Meg|            Ezen az úton regélte el nekem a feleségem azt a jelenetet,
119   II,    Meg|       adomakör gyűlt össze körüle. Nekem az az eszmém támadt, hogy