Kötet, Fezejet

  1    I,      I|        kezdett, s csak akkor ereszték le újra.~ ~A bohóc megharagudott.~ ~–
  2    I,      I|           izmos cseh vadász ott tette le a tornác alatt a hátárul.~ ~
  3    I,      I|                hogy minél fogva veszi le.~ ~E kurta kalap alól kétfelől
  4    I,      I|               nonchalance-szal * veté le magát egy tábori karszékbe
  5    I,      I|          Kárpáthy Bélának hívják.~ ~– Le voilà! * Az éppen én vagyok –
  6    I,      I|               egészen másformán írták le az én egyetlenegy onklimat,
  7    I,      I|            ország, hét egész nap akár le se szálljon a szekérről,
  8    I,     II|       sipkákban, * erősen kiáltozva: „Le az arisztokratákkal!” –
  9    I,     II|        bosszantotta; úgyhogy még csak le sem törülteté onnan a tréfát.
 10    I,     II|          azóta egy egész évszak folyt le, a divat nagyon változott;
 11    I,     II|          aláírt szerződésben kötelezi le magának. Par Dieu! * Az
 12    I,     IV|       kozákkal, aki éppen akkor száll le lováról. „Te paraszt!” –
 13    I,     IV|               s nagy ijedten rohannak le a lépcsőn kiabálva a szemközt
 14    I,     IV|      Kihívattam magamhoz kutyástul, s le sem szállva lovamról azt
 15    I,     IV|                majd megmutatjuk, hogy le tudunk onnan vetni, ahova
 16    I,      V|               s most üdítő álom fogta le szempilláit, az orvosok
 17    I,      V|              s nyomorult fickók tépik le homlokod koszorúit, miket
 18    I,      V|           egész világot!~ ~– Feküdjél le, Tharaud – szólt hidegvérrel
 19    I,     VI|              ember, akinek a kalapját le kell ejteni, mikor Semiramide
 20    I,     VI|               hiányzik, rögtön futott le a piacra, megvásárolt egy
 21    I,     VI|           kialudni. Az egész claque * le volt fegyverezve; monsieur
 22    I,    VII|              minden fogadóról szedjék le a címert, s azok helyett
 23    I,    VII|               iránti szerelemből mond le, s másra nézve illethetetlen.~ ~
 24    I,    VII|              mászott fel, arról verve le a tetőt.~ ~Chataquéla mindezek
 25    I,    VII|         gyermeket, s így kézről-kézre le lehet adogatni.~ ~– Igen –
 26    I,    VII|               a falat, ha nem omlik-e le alatta. Kezével megnyugtatólag
 27    I,    VII|             ifjú, s az lábaihoz esett le alig félnyomnyira tőle.~ ~
 28    I,    VII|         pillanatban az udvarra szállt le a delnő. A gyermekek mind
 29    I,    VII|         kézről kézre adva szállítának le a lábtón.~ ~Lássátok azon
 30    I,    VII|          ember arcából azt olvashatná le egy fiziognóm, hogy ezek
 31    I,    VII|            sűrűn hömpölyögve rohannak le egész a palack fenekéig
 32    I,    VII|              s helyette másokat írtak le, kiket Chataquéla nagyon
 33    I,    VII|               gróf kegyelettel hajolt le Flóra kezéhez, s annak gyöngéd,
 34    I,    VII|           Rudolf pedig sebesen rohant le a lépcsőn; egy sarokfordulatánál
 35    I,   VIII|              a szedtevettét. Hát! Még le se feküdt.~ ~Varju uram
 36    I,   VIII|              bírák uraiméknak, melyet le is rótt Varju uram, minden
 37    I,   VIII|          gyűrűk úgy belédagadva, hogy le nem bírná húzni.~ ~De ami
 38    I,   VIII|          büszkeség; egyedül küzdhetni le az állatot, s kibontva dróttal
 39    I,   VIII|           lövetnek el, s csűrök égnek le, s az égés lángjai közt
 40    I,   VIII|          magában, miszerint nem issza le magát, s kicsinyben fog
 41    I,   VIII| felöltöztetnek, ha készen lész, gyere le az ivóterembe. Goromba légy
 42    I,   VIII|              mély kőbányába hengerült le, s a kiálló köveken összevissza
 43    I,   VIII|          kapott miatta; amiért rögtön le is fizette a bírságiumát,
 44    I,     IX|              vet, nem bír elalunni, s le nem fekszik soha, míg ezerféle
 45    I,      X|             tekercsben fonva csüggött le hátul, s a ház tisztelői
 46    I,      X|         Elmondá panaszát nagy bizton, le is ült, anélkül, hogy kínálva
 47    I,      X|          székről, melyre kínálatlanul le talált ülni, s csaknem ríva
 48    I,      X|              bejött, s tántorogva ért le az utcára; az ácsorgók nevetve
 49    I,     XI|         elesnek!~ ~ ~ ~Három év folyt le már, hogy Fanny Teréz nagynénjénél
 50    I,    XII|           adósnak maradni nem szabad! Le kell fizetni mentül elébb,
 51    I,    XII|             lövöldöznek az emberre, s le lehet a golyó elől hasalni,
 52    I,    XII|          nehány levelet pecsételt még le, miket az éjjel írt, egyiket
 53    I,   XIII|               inte Pálnak, hogy tegye le az iratokat.~ ~Ez nagy mérgesen
 54    I,   XIII|               az ügyésznek.~ ~– Üljön le az úr és írjon.~ ~A nagy
 55    I,   XIII|        kétszázezer követ vetett volna le szívéről abban a kétszázezer
 56    I,   XIII|     vendéglőben, ha a kocsiról erővel le nem húzom, visszamegy.~ ~–
 57    I,   XIII|            urat, mikor a lépcsőn ment le vagy fel, kétfelől tartani
 58    I,   XIII|              kezét, könnyedén lépdelt le a harminckét márványkő fokon,
 59    I,   XIII|             jönni, éppen akkor ugrott le a lováról. Nemsokára agyba-főbe
 60    I,   XIII|           köszönteni; csak azért jött le Pozsonybul, de az az útban
 61    I,   XIII|              többen a koporsót vették le az asztalról; csak ketten
 62    I,   XIII|               jóltevője összerogyott, le nem vevé szemeit szomszédja
 63    I,   XIII|      szomszédja arcáról, s az, mintha le volna bűvölve helyére, fel
 64    I,     Sz|               bas les aristocrates! – Le az arisztokratákkal!~ ~académie
 65    I,     Sz|               villámlás és a dörgés~ ~Le voilà – Íme az~ ~liaison –
 66   II,    XIV|              nem segítesz rajta. Lődd le, vágd le, akaszd fel, pusztítsd
 67   II,    XIV|         segítesz rajta. Lődd le, vágd le, akaszd fel, pusztítsd el
 68   II,    XIV|               a vak szerencse emelte, le fogják nézni, megvetik,
 69   II,     XV|             pedig Fanny számára teszi le, s mindketten biztosítva
 70   II,     XV|          asszonyság meglátva leányát, le sem akart szállni, hanem
 71   II,     XV|         levették szépen, s úgy tették le a földre; azt azonban semmiképpen
 72   II,     XV|        gyermeki gondatlansággal rakta le mindazon öltönyeit anyja
 73   II,     XV|    természetes göndörödéssel kígyózva le egész térdeig.~ ~Mayerné
 74   II,     XV|               nézte a leányt. Szemeit le nem vette róla. Már az ágyban
 75   II,     XV|           amit az a fiatal festő vett le ingyen. Jaj, abból azóta
 76   II,     XV|               szavaktól.~ ~– Csak írd le, jobb lesz. Mert ezt meg
 77   II,     XV|            milyen szép alaknak írta ő le Abellinót Fanny előtt. –
 78   II,     XV|        quadrille, keringő táncoltatik le, tizenegy óra után a hölgyek
 79   II,     XV|       termeiben, egymás után szállnak le a kecses delnők a bejárás
 80   II,     XV|             derék banquier azért jött le Párizsból, melyet még akkor
 81   II,    XVI|             visszaadott.~ ~– Verjétek le kardjaikat! – ordíta Konrád. –
 82   II,    XVI|        kardjaikat! – ordíta Konrád. – Le és fel!~ ~S azzal egyszerre
 83   II,    XVI|      nekidöfött ellenfelének.~ ~– Ah! Le azzal a karddal, verjétek
 84   II,    XVI|    kötelességének.~ ~– A vívók tegyék le a kardot! – szólt Kecskerey
 85   II,    XVI|             volt.~ ~– No jó. Abellino le fogja tenni a kardot, s
 86   II,    XVI|                rábeszélve, hogy tegye le a kardot.~ ~Abellino már
 87   II,   XVII|          legjobb futó lovára üljön, s le ne szálljon róla, amikor
 88   II,   XVII|        Bárhova lépjünk be, ott húznak le bennünket az udvaron, ott
 89   II,  XVIII|             parancs volt. Varga úrnak le kellett ülni. Ily gonoszul
 90   II,  XVIII|              aki előtt bármi okból is le kellett volna sütni szemeit;
 91   II,  XVIII|             majd felsóhajtva tevé azt le maga elé, s kérő tekintetét
 92   II,  XVIII|        háládatos nyelveket ki kötheti le, hogy róla ne beszéljenek!
 93   II,  XVIII|                  Köpenye fél válláról le van csúsztatva, ami hősi,
 94   II,  XVIII|             mellékfotelbe bocsátkozék le, amelyből embertől észre
 95   II,  XVIII|             belejött a jókedvbe, hogy le kellett ülnie egy karszékbe
 96   II,    XIX|               kés a villára van téve, le nem ül az asztalhoz; ha
 97   II,    XIX|          emberekre figyelmezni, de én le nem tudnék egy embert írni,
 98   II,     XX|               mondja tovább! – kiálta le a karzatról Marion kisasszony –,
 99   II,     XX|      protokolláltaték. * ~ ~Az alapkő le volt téve, a nagy és nevezetes
100   II,    XXI|               Azonban senki sem esett le a lórul.~ ~Gyönyörű nyári
101   II,    XXI|         Egyszerre öten-hatan ugrottak le lovaikról e kellemes szolgálatot
102   II,    XXI|         hagyott maga után. A világért le nem dörzsölné azt onnan,
103   II,  XXIII|        Egyiptomban? Egyébiránt majmom le van kötelezve a bók által.
104   II,   XXIV|            megyei székvárosba utazott le Szentirmayné Kárpáthynéval,
105   II,   XXIV|               mondják, hogy ne menjen le a nap a te haragoddal. Az
106   II,   XXIV|     mulatságnak.~ ~Kedvetlenül feküdt le. De sokáig nem tudott elaludni.~ ~
107   II,    XXV|              egy íriszt * szakasztott le Rudolf az útfélről.~ ~–
108   II,    XXV|               amarántot * szakasztott le Rudolf.~ ~– Ezek itt arisztokraták.
109   II,  XXVII|         megkaphassa, sohasem teszi őt le kezéből!~ ~Dél felé ismét
110   II,   XXIX|             mindenkinek, hogy üljenek le, Rudolfot jobbjára, bal
111   II,   XXIX|              Addig semmi gyászfátyolt le ne vegyenek a szobákról,
112   II,   XXIX|             senki azt adósság fejében le nem foglalhatja, és soha
113   II,   XXIX|          poharat:~ ~– Az Ő vére mossa le a te bűneidet!~ ~János áhítattal
114   II,   XXXI|               találnak a mezőben, azt le ne kaszálják, hanem kikerüljék.~ ~
115   II,   XXXI|              a parkban sétál, sietett le hozzá.~ ~– Jó estét, jó
116   II,    Meg|               abba az ágyba fekhetett le, amelyet a továbbutazó művésznő