Kötet, Fezejet

  1    I,      I|           sok fényes cselédet, kik egészen bevilágíták a házat fáklyáikkal,
  2    I,      I|           kötekedő kifejezés, mely egészen kiforgatta azt joviális
  3    I,      I|      kocsmáros eltalálta a kedvét, egészen megváltozott iránta való
  4    I,      I|       ruháját leírtuk, úgy hiszem, egészen ismerjük őt. Az akkori idők
  5    I,      I|          énelőttem a rossz emberek egészen másformán írták le az én
  6    I,      I|  istenasszony nem hiába dáma, mert egészen belém bolondult.~ ~– Hagyja
  7    I,      I|            Az utolsó szavaknál már egészen berekedt az öreg, hogy alig
  8    I,     II|     falegyenes allék iránti ízlést egészen háttérbe szoríták. Az ember
  9    I,     II|         legújabb diadalait olvasá, egészen felfrissülve általok azon
 10    I,     II|          csodaszép fehér, arca még egészen piros és simára levén borotválva,
 11    I,     II|          érzékeny körülményeit, ön egészen mást beszélhet a világ előtt,
 12    I,     II|            jött hozzám, hogy nekem egészen más betegség jeleit fogja
 13    I,     II|    Egyezzünk meg – szólt Kárpáthy, egészen komolyan véve a dolgot –,
 14    I,     II|           akar szeretni, midőn már egészen idegennek találandja. Ez
 15    I,     II|    birtokok egyike nehány év alatt egészen egy idegen bankár kezére
 16    I,    III|  szenvedélytelen nyugalom terül az egészen, ajkain, szemeiben az a
 17    I,    III|      követének.~ ~Az ifjú kézműves egészen el volt érzékenyülve, s
 18    I,    III|        Rudolf hidegen szólt közbe, egészen más irányt adva a beszédnek:~ ~–
 19    I,    III|           bokrokat növeszt, mintha egészen el akarná azt foglalni magának.~ ~
 20    I,    III|        vagy e rideg magány, melyet egészen másképpen képzeltem magamnak?
 21    I,     IV|          kissé lélegzethez jönnöm, egészen alterálva, egzaltálva, fatigálva *
 22    I,     IV|            Abellino –, az igazgató egészen hozzájárulhatlanná tevé
 23    I,     IV|     dühösködtek a közönségre, mely egészen szerelmes volt a kutyába.~ ~–
 24    I,      V|      képesek.~ ~– Tehát mi az?~ ~– Egészen ellenkezője annak, amit
 25    I,      V|          mégsem hal meg a kegyelet egészen.~ ~– Lásd – monda férjének –,
 26    I,     VI|            művésznőt, hogy magáról egészen elfeledkezve, bosszúsan
 27    I,    VII|        lett minden férfiszívnek.~ ~Egészen új, idegenszerű szépség,
 28    I,    VII|          ifjút pillanta meg, de ki egészen össze volt locsolva és bekormozva,
 29    I,    VII|          hímzett veres sálöv, mely egészen más szabást ad az akkori
 30    I,    VII|    szépsége tökéletes.~ ~Figyelmét egészen a színpad foglalja el, s
 31    I,    VII|          anélkül azonban, hogy azt egészen a bejövőknek szentelné.~ ~–
 32    I,   VIII|     változtatott hangon Márton, ki egészen beleszokott már abba a peremptórius *
 33    I,   VIII|         mely innen azután lenyúlik egészen Püspökladányig és fel Nádudvarig
 34    I,   VIII|      vonultak fel, honnan a füzest egészen be lehetett látni.~ ~Alig
 35    I,      X|            lenni.~ ~A jámbor Mayer egészen megvigasztalódottan tért
 36    I,      X|          hivé Mayer, hogy már most egészen új életet fog kezdeni, a
 37    I,      X|             Akkor talán hát mégsem egészen igaz az, amit Teréz beszélt
 38    I,      X|        monda Mayer úr, kit e levél egészen megnyugtatott –, ez már
 39    I,      X|            megnyugtatott –, ez már egészen más; de hát legalább ne
 40    I,      X| meregkeverőnét.~ ~Maga Mayer úr is egészen dühbe kezde jönni. Nem nyughatott
 41    I,      X|       annyira sajátjává tevé, hogy egészen benne élt, benne érzett,
 42    I,      X|            tekintetes Bordácsi úr, egészen odalépve a szerencsétlen
 43    I,     XI|      Matild jutott eszébe. Ámde az egészen más: énekelni nyílt színpadon,
 44    I,     XI|          Ah, asszonyom, ön engemet egészen boldoggá tesz.~ ~– Hogyan,
 45    I,     XI|        Fanny egéből hullott alá, ő egészen mást vélt ott látni. Azt
 46    I,    XII|            járta keresztül lelkét. Egészen elfeledkezett róla, hogy
 47    I,    XII|          hanem a mieinkkel, melyek egészen újak, s nem olyan könnyű
 48    I,    XII|           szólt Rudolf. – A mieink egészen újak.~ ~– Elfogadjuk – felelt
 49    I,    XII|            s akkor, ha nem talált, egészen ellenfelének adta át magát.~ ~
 50    I,    XII|            elsült pisztoly golyója egészen oldalt vette az irányt,
 51    I,   XIII|          nap is még a mai után?”~ ~Egészen elérzékenyülve hagyá el
 52    I,   XIII|             monda Kutyfalvi Bandi, egészen meglepve a nábob örömétől.
 53   II,    XIV|            hivatott fel, s azalatt egészen urává tette magát. Érzé,
 54   II,    XIV|         Boltay mester még nem jött egészen helyre gondolataiból, s
 55   II,    XIV|    kezdenem, hogy egy ön előtt nem egészen jó hangzású nevet mondjak
 56   II,    XIV|          jőni, hogy eltitkolja azt egészen a lyány elől. De nem, az
 57   II,    XIV|      meglelhetlen rejtekfiókokkal. Egészen el volt művébe merülve.~ ~–
 58   II,    XIV|            nekem nincs fiam, és te egészen oly fiú vagy, mint amilyet
 59   II,    XIV|          magánkívül volt örömében. Egészen elnyomta benne a Sándor
 60   II,     XV|        kívánságom.~ ~Boltay mester egészen elérzékenyült e szavakra,
 61   II,     XV|           harisnyát. E gondolattól egészen elrémülve, elpirulva, hirtelen
 62   II,     XV|         kénytelen disputálni, vagy egészen újra kezdte a felvett szöveget,
 63   II,     XV|        beteg vagy. Óh, az az ember egészen őrült volt miattad!~ ~Hát
 64   II,     XV|      szánjam azt a szegény embert, egészen odalett. Egyszer csak eltűntél
 65   II,     XV|     eltűntél a városból. Már ekkor egészen kétségbe volt esve, azt
 66   II,     XV|            reggel azután felébred, egészen szokva érzi magát azon eszmékhez,
 67   II,     XV|   kezecskét. A villanyos érintésre egészen odalett János úr; nemcsak
 68   II,     XV|           bocsássatok reá! – ordít egészen elváltozott hangon a senzitív
 69   II,     XV|           fel.~ ~A dísztelen zajra egészen alarmírozott * képpel rohan
 70   II,    XVI|            a markolatnál. – A kard egészen keresztülment rajta, s úgy
 71   II,   XVII|           Ah, Kárpáthyné előtt, az egészen más. Arról tudja az ember,
 72   II,  XVIII|         szíve jogosítja. Ah, de az egészen más helyzet volt. Ott tudta
 73   II,  XVIII|   kisasszonyt megismeré, egyszerre egészen megváltozott, visszajött
 74   II,  XVIII|        kalapja nagy virágbokrokkal egészen elveszi a kilátást mindenről,
 75   II,  XVIII|   találkozhattunk kegyeddel, pedig egészen összeesküdtünk már ellene,
 76   II,  XVIII|  nagysádtok ezen kegye által, mely egészen felbuzdít.~ ~Nem használt
 77   II,  XVIII|        köpenyke nélkül látta. – Ön egészen kényelembe tette magát!~ ~–
 78   II,  XVIII|           ez a kegyed keresztneve, egészen confuse * vagyok a sok családi
 79   II,  XVIII|          gondolatnak ne találja, s egészen őszintén nevetni kezde rá,
 80   II,  XVIII|      utoljára a nagy nevetés miatt egészen elbújtak a szemei az orcájába,
 81   II,    XIX|        Fanny állását a világ előtt egészen megváltoztatni. Minden elővélemény
 82   II,    XIX|         magában saját házi körében egészen más szemmel tekinték, s
 83   II,    XIX|              Nem én! – szólt Fanny egészen elhalaványodva.~ ~– Ah,
 84   II,    XIX|          tartották, s tíz év alatt egészen megvénült a bánat és gond
 85   II,     XX|        zavarba hoznának, miután az egészen csak két ülés van, egyik
 86   II,     XX|          nem szükség fejtegetnünk. Egészen más ízt, más fényt ad ez
 87   II,     XX|           nekik köszönhetjük, hogy egészen kiforgatják a magyar jellemet
 88   II,     XX|        egyérdekűvé tegyük.~ ~Flóra egészen elpirulva a haragtól fordult
 89   II,     XX|   felejthetetlen mondatot.~ ~Fanny egészen el volt bámulva, Flóra pedig
 90   II,     XX|    elolvasá, mintha nem emlékeznék egészen a levél tartalmára, s újra
 91   II,    XXI|            kopogni, mikor megy, és egészen más hangon beszélni, mint
 92   II,    XXI|     pünkösdi király; Fanny azonban egészen elpirulva körülforgatá lovát,
 93   II,    XXI|             avar, rekettyés berek, egészen rókáknak való ország. Innen
 94   II,    XXI|        előre örvendett, hogy Fanny egészen elérzékenyülve nyújtá neki
 95   II,    XXI|          közt a legjobb lovas. Már egészen mellé jutott. Először látja
 96   II,   XXII|          eltávozni, míg barátnéját egészen veszélyen kívül nem tudja,
 97   II,   XXII|      angyali jóság!~ ~– Lássa, már egészen magamhoz jöttem. Nemsokára
 98   II,  XXIII|          különös?~ ~– Ez az öregúr egészen megváltozott. Húsz évvel
 99   II,   XXIV|          műkirakatokban. Nőknél ez egészen más. A nő születve van arra,
100   II,   XXIV|             hisz pesti palotájukat egészen ott-lakáshoz alkalmazzák.
101   II,   XXIV|        nálánál szebb nő a világra. Egészen bolond lett miatta. Ruinálta *
102   II,   XXIV|         bebocsáttaték.~ ~Flóra még egészen báli öltönyében volt. Szobaleánya
103   II,   XXIV|        igazságtalan.~ ~– Talán nem egészen. E nő múltjában sok van,
104   II,    XXV|       értett abból, amit olvasott. Egészen másutt járt az esze.~ ~Ez
105   II,   XXVI|      ostoba gúny! – szólt Abellino egészen elfeledkezve magáról. –
106   II,  XXVII|        orcáira feküdtek. Nem sírt, egészen komoly volt, mintha most
107   II,   XXIX|       borzadj tőle. (Oh, Rudolfnak egészen más oka volt borzadályt
108   II,   XXIX|      zengett el a teremben, mintha egészen üres volna az) –, amidőn
109   II,   XXIX|            kiszállni belőle többé. Egészen fel van már készítve, sokat
110   II,   XXXI|               nevetett Kecskerey – egészen más érzések között múlt
111   II,   XXXI|      maradt a háznál, Marion pedig egészen elmúlt onnan, csak néha-néha
112   II,    Veg| tulajdonképpen az egész első kötet egészen el is maradhatott volna,
113   II,    Meg|           Későbbi munkáimban aztán egészen a fantázia vállalta magára
114   II,    Meg|            akkor érctoll nem volt) egészen az acélmetszés modorában,