Kötet, Fezejet

  1    I,      I|       csaplárság csak szinekúra. *~ ~Míg így háborog magában, egy
  2    I,      I|          útnak indulni valahová!~ ~… Míg Bús Péter uram csendesen
  3    I,      I|          rosszabb ülést foglalta el; míg végre csakugyan hosszas
  4    I,      I|      megrakott asztalt odatolva elé, míg ő maga ágyán fekve maradt,
  5    I,      I|             észrevétlenül csúsztatá, míg a megijedt társaság azt
  6    I,      I|             ott tartották mindaddig, míg igazán fuldokolni nem kezdett,
  7    I,      I|          orcája elkékült bele.~ ~ ~ ~Míg ezek odabenn folytak a Törikszakad
  8    I,      I|      verseket deklamálva hevenyében, míg maga Jancsi úr kapott egy
  9    I,      I|             úgy bámult a jövevényre, míg a bohóc eb módjára kezdte
 10    I,      I|                megnyugtató hangon –, míg az embernek van egy milliója,
 11    I,      I|         világból! – mormogá magában, míg lovásza cuppogó csizmákkal
 12    I,     II|               Például?~ ~– Elmondom; míg az öreg Kárpáthy János él,
 13    I,     II|                Kár volna, várjuk el, míg önkényt elutazik.~ ~– Nincs
 14    I,    III|             fejjel mindig elébb jár, míg a másik hátrább, ilyenformán
 15    I,    III|           Rudolf leheveredve a fűbe, míg Miklós az emlék feliratait
 16    I,    III|             hogy szántson és vessen, míg azon ifjaknak, kik ez évben
 17    I,     IV|            húzogassák a palackokból, míg ők azoknak tartalmát ürítik.
 18    I,     IV|             jer ide, fogd a lovamat, míg odabenn leszek”, s odaveti
 19    I,     IV|        megfogta a lovat, s tartotta, míg a kozák bement. Meglátják
 20    I,     IV|     vadásszal nagy tusakodásba ered, míg végre a vadász leöli, s
 21    I,     IV|          meséjét, s meg nem zavarta, míg beszélt, csak akkor mondta
 22    I,     IV|          hideg szarkazmussal Rudolf, míg István megfogá Abellino
 23    I,     VI|             bosszúsággal végigvárta, míg a taps elnémul, s csak akkor
 24    I,     VI|              be az alvilági páholyt, míg Abellino nem állhatva tovább
 25    I,    VII|         elkövetni beszélő műszerein, míg e nevet ki tudja mondani:~ ~„
 26    I,    VII|          volna azon nőnek, ki addig, míg más férj öve van derekán,
 27    I,    VII|    összezárult a fecskendő mögött, s míg ennek hurrákiáltással sietett
 28    I,    VII|         Csengetésre bejő Hyurmala, s míg szobalyányai hosszú hajfürteit
 29    I,    VII|            veszlek, szeretni foglak, míg meg nem halok. A delnő elsápadt
 30    I,    VII|               midőn nem vagyok tiéd, míg férjemtől nem váltam el.
 31    I,    VII|           világba távozott fia után, míg ő nem tudott megválni a
 32    I,   VIII|              azalatt meghagyta, hogy míg haza nem megy, aratáshoz,
 33    I,   VIII|              a többi lovas között.~ ~Míg ott alkudozott, az úri lócsiszárok
 34    I,   VIII|              vevé koszorúja elestét, míg a célhoz nem ért, hol már
 35    I,   VIII|              kiáltozott a nagy rész, míg többen új futtatást indítványoztak.~ ~–
 36    I,   VIII|         napokig előrizte a fa alatt, míg odavetődő csikósok el nem
 37    I,   VIII|        kettős cél legyen összekötve, míg a pohár egyet fordul, kivált
 38    I,   VIII|              merné itt ütni a fejét, míg ez az egész világgal csak
 39    I,   VIII|            túljárt mindenki eszén, s míg játékot véltek űzhetni vele,
 40    I,     IX|            csak félre is tekintene – míg végre magától elcsendesedik
 41    I,     IX|            hozzá.~ ~– Én nem hiszem, míg nem látom – monda Livius,
 42    I,     IX|               s le nem fekszik soha, míg ezerféle vízben meg nem
 43    I,     IX|          alant ülőkre letekinthetni, míg a cifra öltözetű asszonyság
 44    I,     IX|              méltó aggodalom honolt, míg az igent vagy nemet kimondták;
 45    I,      X|             addig meg nem nyugodott, míg valamennyi nagy urakat sorra
 46    I,      X|            vele, háromszor köhögött, míg egyet szólt. Mayer úr csak
 47    I,      X|         Mayer úr kikísérte nénjét, s míg őt maga előtt látta, az
 48    I,      X|           voltak.~ ~Mayer úr azalatt míg beszélt, sohasem szokott
 49    I,      X|            olvasni a nagynéni előtt, míg el nem alszik.~ ~– Tudom,
 50    I,     XI|         brabanti * csipkéket viselt, míg ő kézimunkája mellett oly
 51    I,     XI|             össze; megvénültök vele, míg megőszült, míg összeroskad,
 52    I,     XI|     megvénültök vele, míg megőszült, míg összeroskad, és akkor is
 53    I,    XII|         inzultáltatni úton, útfélen, míg Pozsonyból megszökik.~ ~
 54    I,    XII|               sóhajta halkan Rudolf, míg társa már rá akart kiáltani
 55    I,   XIII|     kecsegtető közelségben vannak.~ ~Míg az érdemes jószágigazgató
 56    I,   XIII|           ajtóragasztón kocogtatott, míg a sarkában jövő öreg Pál
 57    I,   XIII|          benne keresgélni mindaddig, míg azon meggyőződésre nem jutott,
 58    I,   XIII|     vágtassunk oda, ott bevárhatjuk, míg a zápor átmegy. Odanyargalunk
 59    I,   XIII|           fiskális megállt és várta, míg meg fog fordulni. Várt egy
 60    I,   XIII|              tréfáltak, nevetgéltek, míg a templomtól a kastélyig
 61    I,   XIII|            addig senkihez sem szólt, míg nem látta, hogy a fiskális
 62    I,     Sz|               de el kellett válniok. Míg Démophoon távol volt, Phüllisz
 63   II,    XIV|           őrt állanak az ajtó előtt, míg őrizetük tárgya kedvesével
 64   II,    XIV|              kik árnyék után futnak, míg a szerencsés kéjelgő furfangos
 65   II,    XIV|            rászedésén törni a fejét, míg ő ostoba legényével, Sándorral
 66   II,    XIV|         férfi, kinek egy hétig tart, míg jószágain végigutazik, s
 67   II,    XIV|             fájdalomról gondolkozni, míg végre a seb halálossá válik;
 68   II,     XV|            addig semmi értéke sincs, míg valaki megtartja – csak
 69   II,     XV|         férjhezmenésen, halálozáson, míg végre egyik vagy másik fél
 70   II,     XV|             ha Boltay meghal. Addig, míg Boltay él, tán kárba vész
 71   II,     XV|          venni Rézit; csak arra vár, míg az anyja meghal, azután
 72   II,     XV|            anyja meghal, azután meg, míg egy nagybátyját kiengeszteli,
 73   II,     XV|       lenézik, fumigálják, megvetik; míg az olyan nőkkel, mint Halm
 74   II,     XV|              leány nem várhat addig, míg ön nagybátyja meghal, mert
 75   II,     XV|              felkelt, és ki is ment, míg ő aludt; hirtelen jókedvvel
 76   II,     XV|        Mayernének két óráig tartott, míg elmondta szerencsés merényletét,
 77   II,     XV|           milyen ékesszólással volt, míg a leányt rávehette az engedékenységre.
 78   II,     XV|          annak ajtaját, s nem várva, míg Palkó lebocsátja a felhágót,
 79   II,     XV|             úr nyugtalan sietséggel, míg Palkó egész tempóval kapaszkodott
 80   II,     XV| legkellemesebb neme az időtöltésnek, míg Fanny megérkezik.~ ~Már
 81   II,    XVI|              hogy az sokáig tartana, míg Amerikába mennének, s jobbnak
 82   II,    XVI|             kapott jóakaróitól, hogy míg a dolog híre kissé elcsendesül,
 83   II,   XVII|           ember jókedvéből az ajkán, míg Szentirmayné előtt az ember
 84   II,   XVII|             századok kellenek hozzá, míg valaki bennünket utolérhet
 85   II,   XVII|       Fecskéje mind a kettőn kitesz, míg a dunántúli kerületben alig
 86   II,   XVII|             megélnek azért valahogy, míg az agarászat felvirágzására
 87   II,  XVIII|         kellett volna sütni szemeit; míg itt komoly, erényeikre büszke
 88   II,  XVIII|             szükségeire van gondjuk, míg ez úrhölgy őket lelkökben
 89   II,  XVIII|          csípi meg, akik hozzáérnek, míg ő szíveskedik fölkeresni
 90   II,  XVIII|            egy agarat. Lassan hajts, míg a kárpátfalvi határból ki
 91   II,     XX|              lábai közé keveredének, míg a pecérek beavatkozása el
 92   II,    XXI|           megszorítva az öreg kezét, míg Kiss Miskának kedve lett
 93   II,    XXI|       vágtatva rohanni mindig előre, míg leomlana előtte, és meghalna
 94   II,    XXI|             gyorsan iramodott előre, míg azokat ismét megelőzte.~ ~
 95   II,    XXI|            hajigálni, földhöz verni, míg kifárasztja. A róka már
 96   II,   XXII|        mégsem akart addig eltávozni, míg barátnéját egészen veszélyen
 97   II,   XXII|            kellett hogyléte felől, s míg kétséges volt meggyógyulása,
 98   II,  XXIII|             addig meg nem nyugodott, míg egy kezébe akadt ollónak
 99   II,   XXIV|             fogalomnak találta, hogy míg közügyekre filléreket sem
100   II,   XXIV|            fejét Flóra ölébe hajtva, míg ez az ujjain számlálgatá
101   II,   XXIV|             hánykódik hűs fekhelyén, míg két ajtónyi távolra tőle
102   II,    XXV|            kifakadva.~ ~– Mindaddig, míg ön vissza nem vonja megalázó
103   II,    XXV|              is felmennek a télre.~ ~Míg a Kárpátfalvára szokott
104   II,    XXV|             szép arcain végigomlani, míg ő maga egy karszékbe rogyott.~ ~
105   II,  XXVII|              Csak addig élhetne még, míg őt beszélni hallja, hogy
106   II, XXVIII|         percre magasabban emelkedik, míg végre az ég boltozatán összeér,
107   II,   XXIX|             feleim! – kezdé a nábob, míg mindenki mélyen elhallgatott. –
108   II,   XXIX|                Itt megállt megvárva, míg az ügyvéd utoléri az írással
109   II,   XXIX|         mellette ülő ifjúnak kezeit; míg Rudolf felszökött helyéről,
110   II,   XXIX|           uralkodni. Idő kellett rá, míg újra erejéhez tért, és folytathatá:~ ~–
111   II,   XXXI|         poharat a fejükhöz vágjon.~ ~Míg élt e nő, meg nem mertek
112   II,    Veg|      használatban tartani mindaddig, míg a magyar tudós társaság