Kötet, Fezejet

  1    I,      I|          enyimek, mert én csak árendás vagyok a háznál, hanem van elég,
  2    I,      I|                    Én meghalok. Én nem vagyok bolond, hogy többet felakasztassam
  3    I,      I|               maga a kocsmáros?~ ~– Én vagyok; hát az úr kicsoda? Honnan
  4    I,      I|                valami beduin barakkban vagyok, s ez itt a Nílus áradva
  5    I,      I|             nemes Bús Péter, és én meg vagyok vele elégedve.~ ~– Ah, óh,
  6    I,      I|                aludni. És én gentleman vagyok, kit refüzírozni * nem lehet.~ ~–
  7    I,      I|             rontani; én igaz gentleman vagyok, aki minden társaságban
  8    I,      I|                Le voilà! * Az éppen én vagyok – szólt az idegen az egyik
  9    I,      I|       nagybátya, az a gazdag betyár én vagyok, és nem haltam meg.~ ~Abellino
 10    I,      I|              volna?~ ~– Az úgy van. Én vagyok az a Kárpáthy János, kit
 11    I,      I|          szeretem én azt, én már ahhoz vagyok szokva, hogy velem még a
 12    I,      I|               én ráérek, én még fiatal vagyok.~ ~S ezzel elkezdett valami
 13    I,     II|               a divaturak címe) –, öné vagyok egész cipőm talpáig.~ ~–
 14    I,     II|             plaisanteriával * – én öné vagyok egész a pincém fenekéig.~ ~–
 15    I,     II|            dolog messze elhúzható. Így vagyok én tehát. Képzelje, az örökség,
 16    I,     II|              az igazat; mert én bankár vagyok. Hanem én hallgatni szoktam.
 17    I,     II|             azonban én praktikus orvos vagyok, s meglátom a szenvedés
 18    I,     II|             összeg. Jó. Én azt is kész vagyok önnek előlegezni.~ ~Kárpáthy
 19    I,     II|         Fölösleges skrupulusok; én nem vagyok nagybátyám iránt semmi kegyelettel.~ ~
 20    I,     II|            követhetne.~ ~– Eziránt meg vagyok nyugodva, különben alig
 21    I,     II|                tilalmait. Óh, én hozzá vagyok szokva az aszkétai lemondásokhoz;
 22    I,    III|                beszélnek, én is magyar vagyok.~ ~Az ifjú munkásnak örömkönny
 23    I,    III|           kijöttem, most visszatérőben vagyok.~ ~Rudolf hidegen szólt
 24    I,    III|              önt Párizsban?~ ~– Munkás vagyok, uram, asztaloslegény Gaudcheux
 25    I,     IV|                egzaltálva, fatigálva * vagyok.~ ~Hirtelen széket toltak
 26    I,      V|               írtam, egyszerű kézműves vagyok, s minden érdekein, ami
 27    I,      V|            mint hazám leányára, büszke vagyok. N. N.”~ ~Az egyszerű, cifrázatlan
 28    I,     VI|             énekli. – Várjanak! Itt én vagyok a királyné.~ ~A fiatal óriások
 29    I,     VI|          tapskereskedő –, bukott ember vagyok, itt idegen kezek működnek,
 30    I,     VI|                ember!~ ~– Ah uram, nem vagyok én többé nagy ember. – Összetört,
 31    I,     VI|          Összetört, semmivé tett ember vagyok. Hallja ezt az embergyilkoló
 32    I,    VII|        Fennimor és a többi.~ ~– Nyomon vagyok, uraim – szólt Abellino. –
 33    I,    VII|                 Megcsókolál, midőn nem vagyok tiéd, míg férjemtől nem
 34    I,    VII|               még? Én hasznavehetetlen vagyok.~ ~– Nem úgy, édes Rudolf,
 35    I,    VII|               Lássa, én kegyeskedő nem vagyok, de isten nevét szeretem,
 36    I,   VIII|                esztendeje már, hogy az vagyok.~ ~– Tudod-e, hogy hány
 37    I,   VIII|          pünkösdi királyságért.~ ~– Ki vagyok, mi vagyok? Sohase kérdezzék;
 38    I,   VIII|        királyságért.~ ~– Ki vagyok, mi vagyok? Sohase kérdezzék; ha legyőznek,
 39    I,   VIII|          felelt Márton dacosan, én nem vagyok fáradt, sem a lovam, mi
 40    I,   VIII|   indítványoztak.~ ~– Én mindenre kész vagyok! – monda az idegen legény.~ ~–
 41    I,   VIII|               Ha csak ez kell, én kész vagyok rá.~ ~– Mindenüve eljársz
 42    I,   VIII|              vagy többé úr!~ ~– Hát mi vagyok?~ ~– Mi vagy? Paraszt vagy,
 43    I,   VIII|                   Én nemes Kiss Mihály vagyok Almásfalva birtokosa, melyet
 44    I,   VIII|               és most én is nemesember vagyok; itt a címer a gyűrűmön.~ ~
 45    I,      X|                 mert én részemről kész vagyok a hercegprímásig felmenni
 46    I,      X|             valami országos hírű csaló vagyok, aki rossz példát ad gyermekeinek,
 47    I,    XII|               íze reszketett. – Én itt vagyok.~ ~De már ekkorra nyílt
 48    I,    XII|                   Én Kárpáthy Abellino vagyok – monda az idegen.~ ~Boltay
 49    I,    XII|               vannak. Lássa, én különc vagyok. Ez rendkívüli valami, ami
 50    I,    XII|            mind a két tanú.~ ~– Én meg vagyok bízva Boltay úr által, hogy
 51    I,    XII|          kezével – én e számadást kész vagyok bárhol és bármikor kielégíteni.~ ~
 52    I,    XII|                 én tegnap óta címtársa vagyok Boltay úrnak, s akármely
 53    I,    XII|        szokásos.~ ~– Hisz uram, nem én vagyok a kihívó, hanem önök.~ ~
 54    I,    XII|               fa ott nincs, maustodt * vagyok, maustodt! – Maustodt! Majd
 55    I,   XIII|          érdemes jószágigazgató –, nem vagyok én azon kitüntetésre érdemes.~ ~
 56    I,   XIII|              annak hát egyenesen magam vagyok az oka; szegények nem tehetnek
 57    I,   XIII|           erdőről; a minap agarászaton vagyok többedmagammal, s utolér
 58    I,   XIII|               nagy alázatosan:~ ~– Nem vagyok én méltó ezen úri kegyre,
 59    I,   XIII|             fognék immár, miután benne vagyok a nemszeretem dolgokkal
 60    I,   XIII|                egy kótyomfitty * hajdú vagyok, mi dolgom nekem a nagy
 61   II,    XIV|           magával az érdemes mesterrel vagyok szerencsés szólhatni?~ ~
 62   II,    XIV|         birkózni hívja.~ ~– Igenis, én vagyok az, nem tagadom.~ ~Az éltes
 63   II,    XIV|          hangzású nevet mondjak ki: én vagyok Kárpáthy János… Csak tessék
 64   II,    XIV|                 mert én nemesember nem vagyok, én párbajt nem fogok víni,
 65   II,    XIV|          halálos ellenségem – én is az vagyok neki. Ez atyafiságos viszonyt
 66   II,    XIV|         üzértől. Így én neki láb alatt vagyok, ő pedig nekem a nyakamon
 67   II,    XIV|               enyim, én asztalosmester vagyok, nem fábrikálok botokat,
 68   II,    XIV|               újra kezdek élni! Én nem vagyok bigott ember uram, de midőn
 69   II,    XIV|              valóban remek.~ ~– Büszke vagyok rá. Éjjel-nappal erről gondolkozom.~ ~–
 70   II,    XIV|           leendesz.~ ~– Arról bizonyos vagyok.~ ~– Hát ahhoz mit szólsz,
 71   II,    XIV|         osztozunk. Látod, ilyen ravasz vagyok én. Fáradság nélkül akarok
 72   II,    XIV|          jókedvével a mester. – Vénebb vagyok én már, mint az apám. Majd
 73   II,    XIV|              nyugtatva.~ ~– Háladatlan vagyok ugye, hogy nem tudom szeretni
 74   II,    XIV|             világban. Ah, még erre nem vagyok elég olcsó!~ ~S azzal büszkén
 75   II,     XV|             nem beszélte magát.~ ~– Én vagyok az a szerencsétlen Mayerné –
 76   II,     XV|              milyen szerencsétlen anya vagyok én. Óh, óh, Boltay úr, maga
 77   II,     XV|               de úgy kell nekem, magam vagyok az oka, minek neveltem őket
 78   II,     XV|            Ezzel jöttem ide, uram. Így vagyok, ahogyan lát. Semmim sincsen
 79   II,     XV|          hiszen bizony egy cseppet sem vagyok én éhes, inkább el vagyok
 80   II,     XV|              vagyok én éhes, inkább el vagyok keseredve, annyit eszem
 81   II,     XV|          rosszul esik, hogy érzéketlen vagyok.~ ~Teréz tudott volna mit
 82   II,     XV|                aludni, egy cseppet sem vagyok álmos. Tán hogy ismeretlen
 83   II,     XV|             álmos. Tán hogy ismeretlen vagyok a szobában. Mindig oda képzelem
 84   II,     XV|        egyetlen leányom. Jaj be boldog vagyok én, hogy melletted lehetek.
 85   II,     XV|             kincset nyertem ma. Boldog vagyok. Semmi szükségem sincs a
 86   II,  XVIII|        emlékezik valaki, s én hajlandó vagyok attól tartani, hogy Rudolf
 87   II,  XVIII|           előre számító, milyen ravasz vagyok én!~ ~Ah, ezen ismét nagyon
 88   II,  XVIII|         keresztneve, egészen confuse * vagyok a sok családi névtől, amivel
 89   II,     XX|         helyeslem, s magam is részvevő vagyok valamennyiben, meg nem vonnám
 90   II,     XX|               át.~ ~– Minélfogva bátor vagyok azon szerény indítvánnyal
 91   II,    XXI| ellenállhatlanság hírével bír.~ ~– Nem vagyok féltékeny, nagyságos kisasszony.
 92   II,   XXII|          megígéri ön nekem?~ ~– Boldog vagyok valamit kedvedre tehetni.~ ~–
 93   II,   XXII|               Hidd el, hogy csak akkor vagyok boldogtalan, midőn látom,
 94   II,   XXII|                igen-igen szerencsétlen vagyok.~ ~– Jövő nyárra fördőkre
 95   II,  XXIII|                engemet, barátom? Kémed vagyok én neked, ki a családok
 96   II,  XXIII|                estélyeket, de most nem vagyok elég gazdag, hogy azokban
 97   II,  XXIII|                hogy én ruinált * ember vagyok; ördögi, pokoli cselszövénnyel
 98   II,  XXIII|              hagyj békét, én gentleman vagyok és sem kém, sem fizetett
 99   II,   XXIV|             fecsegünk?~ ~– Jó hallgató vagyok.~ ~– E napokban egy örömhír
100   II,   XXIV|         bebizonyítom előtted, hogy nem vagyok könnyelmű, nem vagyok gyönge –
101   II,   XXIV|              nem vagyok könnyelmű, nem vagyok gyönge – még irányodban
102   II,   XXIV|            gyönge – még irányodban sem vagyok gyönge.~ ~Azzal a csengettyű
103   II,    XXV|               elbámult.~ ~– Látod, nem vagyok oly könnyelmű, mint gondolod,
104   II,    XXV|          könnyelmű, mint gondolod, nem vagyok gyönge, még irányodban sem,
105   II,    XXV|            önnek keresni fel engem? El vagyok veszve, mert elhagyott az
106   II,   XXVI|   elcsodálkozva.~ ~– Az, hogy én férfi vagyok, és nem engedem, hogy előttem
107   II, XXVIII|           szelíden –, én azon kézműves vagyok, kihez ön annyi szívességgel
108   II,   XXIX|               őt szeretem. Olyan hideg vagyok iránta, mint akit sohasem
109   II,   XXIX|            meghallják önök, hogy beteg vagyok, ne tartsanak imát a templomban
110   II,    Veg|                illeti, tehát kénytelen vagyok egész őszintén megvallani,
111   II,    Veg|            nyelvünkben, hogy kénytelen vagyok a régieket visszakérni s