IntraText Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library | Search |
Alphabetical [« »] vágynál 1 vágyó 2 vágyódom 1 vagyok 111 vagyok-e 1 vagyon 4 vagyona 2 | Frequency [« »] 114 senki 113 között 112 míg 111 vagyok 110 jancsi 110 milyen 108 magyar | Jókai Mór Egy magyar nábob Concordances vagyok |
Kötet, Fezejet
1 I, I| enyimek, mert én csak árendás vagyok a háznál, hanem van elég, 2 I, I| Én meghalok. Én nem vagyok bolond, hogy többet felakasztassam 3 I, I| maga a kocsmáros?~ ~– Én vagyok; hát az úr kicsoda? Honnan 4 I, I| valami beduin barakkban vagyok, s ez itt a Nílus áradva 5 I, I| nemes Bús Péter, és én meg vagyok vele elégedve.~ ~– Ah, óh, 6 I, I| aludni. És én gentleman vagyok, kit refüzírozni * nem lehet.~ ~– 7 I, I| rontani; én igaz gentleman vagyok, aki minden társaságban 8 I, I| Le voilà! * Az éppen én vagyok – szólt az idegen az egyik 9 I, I| nagybátya, az a gazdag betyár én vagyok, és nem haltam meg.~ ~Abellino 10 I, I| volna?~ ~– Az úgy van. Én vagyok az a Kárpáthy János, kit 11 I, I| szeretem én azt, én már ahhoz vagyok szokva, hogy velem még a 12 I, I| én ráérek, én még fiatal vagyok.~ ~S ezzel elkezdett valami 13 I, II| a divaturak címe) –, öné vagyok egész cipőm talpáig.~ ~– 14 I, II| plaisanteriával * – én öné vagyok egész a pincém fenekéig.~ ~– 15 I, II| dolog messze elhúzható. Így vagyok én tehát. Képzelje, az örökség, 16 I, II| az igazat; mert én bankár vagyok. Hanem én hallgatni szoktam. 17 I, II| azonban én praktikus orvos vagyok, s meglátom a szenvedés 18 I, II| összeg. Jó. Én azt is kész vagyok önnek előlegezni.~ ~Kárpáthy 19 I, II| Fölösleges skrupulusok; én nem vagyok nagybátyám iránt semmi kegyelettel.~ ~ 20 I, II| követhetne.~ ~– Eziránt meg vagyok nyugodva, különben alig 21 I, II| tilalmait. Óh, én hozzá vagyok szokva az aszkétai lemondásokhoz; 22 I, III| beszélnek, én is magyar vagyok.~ ~Az ifjú munkásnak örömkönny 23 I, III| kijöttem, most visszatérőben vagyok.~ ~Rudolf hidegen szólt 24 I, III| önt Párizsban?~ ~– Munkás vagyok, uram, asztaloslegény Gaudcheux 25 I, IV| egzaltálva, fatigálva * vagyok.~ ~Hirtelen széket toltak 26 I, V| írtam, egyszerű kézműves vagyok, s minden érdekein, ami 27 I, V| mint hazám leányára, büszke vagyok. N. N.”~ ~Az egyszerű, cifrázatlan 28 I, VI| énekli. – Várjanak! Itt én vagyok a királyné.~ ~A fiatal óriások 29 I, VI| tapskereskedő –, bukott ember vagyok, itt idegen kezek működnek, 30 I, VI| ember!~ ~– Ah uram, nem vagyok én többé nagy ember. – Összetört, 31 I, VI| Összetört, semmivé tett ember vagyok. Hallja ezt az embergyilkoló 32 I, VII| Fennimor és a többi.~ ~– Nyomon vagyok, uraim – szólt Abellino. – 33 I, VII| Megcsókolál, midőn nem vagyok tiéd, míg férjemtől nem 34 I, VII| még? Én hasznavehetetlen vagyok.~ ~– Nem úgy, édes Rudolf, 35 I, VII| Lássa, én kegyeskedő nem vagyok, de isten nevét szeretem, 36 I, VIII| esztendeje már, hogy az vagyok.~ ~– Tudod-e, hogy hány 37 I, VIII| pünkösdi királyságért.~ ~– Ki vagyok, mi vagyok? Sohase kérdezzék; 38 I, VIII| királyságért.~ ~– Ki vagyok, mi vagyok? Sohase kérdezzék; ha legyőznek, 39 I, VIII| felelt Márton dacosan, én nem vagyok fáradt, sem a lovam, mi 40 I, VIII| indítványoztak.~ ~– Én mindenre kész vagyok! – monda az idegen legény.~ ~– 41 I, VIII| Ha csak ez kell, én kész vagyok rá.~ ~– Mindenüve eljársz 42 I, VIII| vagy többé úr!~ ~– Hát mi vagyok?~ ~– Mi vagy? Paraszt vagy, 43 I, VIII| Én nemes Kiss Mihály vagyok Almásfalva birtokosa, melyet 44 I, VIII| és most én is nemesember vagyok; itt a címer a gyűrűmön.~ ~ 45 I, X| mert én részemről kész vagyok a hercegprímásig felmenni 46 I, X| valami országos hírű csaló vagyok, aki rossz példát ad gyermekeinek, 47 I, XII| íze reszketett. – Én itt vagyok.~ ~De már ekkorra nyílt 48 I, XII| Én Kárpáthy Abellino vagyok – monda az idegen.~ ~Boltay 49 I, XII| vannak. Lássa, én különc vagyok. Ez rendkívüli valami, ami 50 I, XII| mind a két tanú.~ ~– Én meg vagyok bízva Boltay úr által, hogy 51 I, XII| kezével – én e számadást kész vagyok bárhol és bármikor kielégíteni.~ ~ 52 I, XII| én tegnap óta címtársa vagyok Boltay úrnak, s akármely 53 I, XII| szokásos.~ ~– Hisz uram, nem én vagyok a kihívó, hanem önök.~ ~ 54 I, XII| fa ott nincs, maustodt * vagyok, maustodt! – Maustodt! Majd 55 I, XIII| érdemes jószágigazgató –, nem vagyok én azon kitüntetésre érdemes.~ ~ 56 I, XIII| annak hát egyenesen magam vagyok az oka; szegények nem tehetnek 57 I, XIII| erdőről; a minap agarászaton vagyok többedmagammal, s utolér 58 I, XIII| nagy alázatosan:~ ~– Nem vagyok én méltó ezen úri kegyre, 59 I, XIII| fognék immár, miután benne vagyok a nemszeretem dolgokkal 60 I, XIII| egy kótyomfitty * hajdú vagyok, mi dolgom nekem a nagy 61 II, XIV| magával az érdemes mesterrel vagyok szerencsés szólhatni?~ ~ 62 II, XIV| birkózni hívja.~ ~– Igenis, én vagyok az, nem tagadom.~ ~Az éltes 63 II, XIV| hangzású nevet mondjak ki: én vagyok Kárpáthy János… Csak tessék 64 II, XIV| mert én nemesember nem vagyok, én párbajt nem fogok víni, 65 II, XIV| halálos ellenségem – én is az vagyok neki. Ez atyafiságos viszonyt 66 II, XIV| üzértől. Így én neki láb alatt vagyok, ő pedig nekem a nyakamon 67 II, XIV| enyim, én asztalosmester vagyok, nem fábrikálok botokat, 68 II, XIV| újra kezdek élni! Én nem vagyok bigott ember uram, de midőn 69 II, XIV| valóban remek.~ ~– Büszke vagyok rá. Éjjel-nappal erről gondolkozom.~ ~– 70 II, XIV| leendesz.~ ~– Arról bizonyos vagyok.~ ~– Hát ahhoz mit szólsz, 71 II, XIV| osztozunk. Látod, ilyen ravasz vagyok én. Fáradság nélkül akarok 72 II, XIV| jókedvével a mester. – Vénebb vagyok én már, mint az apám. Majd 73 II, XIV| nyugtatva.~ ~– Háladatlan vagyok ugye, hogy nem tudom szeretni 74 II, XIV| világban. Ah, még erre nem vagyok elég olcsó!~ ~S azzal büszkén 75 II, XV| nem beszélte magát.~ ~– Én vagyok az a szerencsétlen Mayerné – 76 II, XV| milyen szerencsétlen anya vagyok én. Óh, óh, Boltay úr, maga 77 II, XV| de úgy kell nekem, magam vagyok az oka, minek neveltem őket 78 II, XV| Ezzel jöttem ide, uram. Így vagyok, ahogyan lát. Semmim sincsen 79 II, XV| hiszen bizony egy cseppet sem vagyok én éhes, inkább el vagyok 80 II, XV| vagyok én éhes, inkább el vagyok keseredve, annyit eszem 81 II, XV| rosszul esik, hogy érzéketlen vagyok.~ ~Teréz tudott volna mit 82 II, XV| aludni, egy cseppet sem vagyok álmos. Tán hogy ismeretlen 83 II, XV| álmos. Tán hogy ismeretlen vagyok a szobában. Mindig oda képzelem 84 II, XV| egyetlen leányom. Jaj be boldog vagyok én, hogy melletted lehetek. 85 II, XV| kincset nyertem ma. Boldog vagyok. Semmi szükségem sincs a 86 II, XVIII| emlékezik valaki, s én hajlandó vagyok attól tartani, hogy Rudolf 87 II, XVIII| előre számító, milyen ravasz vagyok én!~ ~Ah, ezen ismét nagyon 88 II, XVIII| keresztneve, egészen confuse * vagyok a sok családi névtől, amivel 89 II, XX| helyeslem, s magam is részvevő vagyok valamennyiben, meg nem vonnám 90 II, XX| át.~ ~– Minélfogva bátor vagyok azon szerény indítvánnyal 91 II, XXI| ellenállhatlanság hírével bír.~ ~– Nem vagyok féltékeny, nagyságos kisasszony. 92 II, XXII| megígéri ön nekem?~ ~– Boldog vagyok valamit kedvedre tehetni.~ ~– 93 II, XXII| Hidd el, hogy csak akkor vagyok boldogtalan, midőn látom, 94 II, XXII| igen-igen szerencsétlen vagyok.~ ~– Jövő nyárra fördőkre 95 II, XXIII| engemet, barátom? Kémed vagyok én neked, ki a családok 96 II, XXIII| estélyeket, de most nem vagyok elég gazdag, hogy azokban 97 II, XXIII| hogy én ruinált * ember vagyok; ördögi, pokoli cselszövénnyel 98 II, XXIII| hagyj békét, én gentleman vagyok és sem kém, sem fizetett 99 II, XXIV| fecsegünk?~ ~– Jó hallgató vagyok.~ ~– E napokban egy örömhír 100 II, XXIV| bebizonyítom előtted, hogy nem vagyok könnyelmű, nem vagyok gyönge – 101 II, XXIV| nem vagyok könnyelmű, nem vagyok gyönge – még irányodban 102 II, XXIV| gyönge – még irányodban sem vagyok gyönge.~ ~Azzal a csengettyű 103 II, XXV| elbámult.~ ~– Látod, nem vagyok oly könnyelmű, mint gondolod, 104 II, XXV| könnyelmű, mint gondolod, nem vagyok gyönge, még irányodban sem, 105 II, XXV| önnek keresni fel engem? El vagyok veszve, mert elhagyott az 106 II, XXVI| elcsodálkozva.~ ~– Az, hogy én férfi vagyok, és nem engedem, hogy előttem 107 II, XXVIII| szelíden –, én azon kézműves vagyok, kihez ön annyi szívességgel 108 II, XXIX| őt szeretem. Olyan hideg vagyok iránta, mint akit sohasem 109 II, XXIX| meghallják önök, hogy beteg vagyok, ne tartsanak imát a templomban 110 II, Veg| illeti, tehát kénytelen vagyok egész őszintén megvallani, 111 II, Veg| nyelvünkben, hogy kénytelen vagyok a régieket visszakérni s