Kötet, Fezejet

  1    I,      I|             elmélkedik afelett, hogy milyen balgatagság ilyen moslék
  2    I,      I|             Hah! ha más tette volna, milyen kimenetele leendett! A hajdúk,
  3    I,    III|        szépséget találok bennök; óh, milyen igaz minden szava, sokszor
  4    I,     IV|           magát az Adoniszok * közé (milyen alkalmas emberszólási forma
  5    I,     IV|   excellenciás uraknak hívják) –, ah milyen derék fiú ez a Kárpáthy!
  6    I,     IV|           ennyi az eltörött lábért.” Milyen elméncség! Éppen hasonló
  7    I,     IV|             operaszínház igazgatója, milyen állhatatosan megmaradt azon
  8    I,      V|              mindent; de gondolj rá, milyen nevetséges szerep volna
  9    I,      V|         kedves, engedékeny igazgató! Milyen jószívű lett egyszerre.
 10    I,      V|         pálmát Catalani kezéből. Ah, milyen keresztvonás volt ez az
 11    I,    VII|         szívben, és azt elérni mégis milyen nehéz.~ ~Nem elég gazdagnak
 12    I,    VII|          magára venni felöltönyét.~ ~Milyen szép volt! Szemei miként
 13    I,    VII|             önt láthatni újra?” Most milyen boldog lehetne, ha e két
 14    I,    VII|         Senki sem emlékezett rá.~ ~– Milyen volt alakja, arca? – tudakozódék
 15    I,    VII|          Tehát Rudolfnak hívják önt? Milyen nagy kín volt nekem, hogy
 16    I,    VII|     végeztével tapsolni kezdett.~ ~– Milyen jól szavalt ma ez a Mars.~ ~
 17    I,   VIII|              fergeteg; milliom adta, milyen ló, s hogy ül rajta az a
 18    I,   VIII|            meg lehet mindig jósolni, milyen kimenetele lesz az esti
 19    I,   VIII|           elcsodálkozott rajta, hogy milyen könnyű ez úri magaviseletet
 20    I,   VIII|             beleszerethet a fiúba, s milyen jó tréfa lesz akkor a vőlegényt
 21    I,   VIII|              ismeretségben voltak.~ ~Milyen derék mulatság lesz az,
 22    I,     IX|           tollat vesz kezébe; dicső! Milyen pompásan mártja a kalamárisba.
 23    I,     IX|             törekvései e leány körül milyen siralmas véget értek.~ ~–
 24    I,     IX|          elfogadom.”~ ~– Azt mondta? Milyen elmésség!~ ~ ~ ~
 25    I,      X|     gyönyörűbb alak, mint a másik.~ ~Milyen istenáldás öt szép gyermek!
 26    I,      X|      leányaihoz; elmondá nekik, hogy milyen boldog ő, hogy becsületes
 27    I,      X|           mit szeret, mit óhajt.~ ~– Milyen jó leányok ezek az én leányaim! –
 28    I,      X|             a szót.~ ~– Nézze néném, milyen szép tajtpipám van.~ ~–
 29    I,      X|            Ha nem ismerném önt, hogy milyen könnyelmű, kénytelen volnék
 30    I,      X|               kedves jó rokonom. Óh, milyen szerencse, valahára láthatni…~ ~–
 31    I,      X|        panaszát. Elmondá, hogy Teréz milyen álnok megtámadással fenyegeti,
 32    I,      X|           hogy ő semmit sem tud.~ ~– Milyen szép családdal áldotta meg
 33    I,      X|             a malomligeti * tóig. – „Milyen szép tó – gondolá magában –,
 34    I,      X|              lenni Teréznél.~ ~– Óh, milyen kedves napjaid lesznek;
 35    I,     XI|               jólétben úszó emberek, milyen gyönyör, milyen élvezet
 36    I,     XI|             emberek, milyen gyönyör, milyen élvezet az, midőn a fiatal
 37    I,     XI|             finom ízlelők számára! – Milyen paradicsomi ritka gyümölcs!
 38    I,     XI|           szemeire nyomá kendőjét.~ ~Milyen valódi fájdalom! – gondolá
 39    I,     XI|       komornyikja által küldé meg.~ ~Milyen finom kiszámítás.~ ~Krammné
 40    I,    XII|         mármost adjon tanácsot, hogy milyen bútorzatot vegyek neki menyasszonyajándokul?~ ~
 41   II,    XIV|        azután – folytatá a mester –, milyen derék lesz, ha te asszonyt
 42   II,    XIV|           rendben az éléstárba téve, milyen szép len termett, hogyan
 43   II,    XIV|              szokott ábrándozni.~ ~– Milyen jó gazdasszony vált belőled.
 44   II,    XIV|               köszöni, nem adja el!” Milyen büszkén fogja fejét felemelhetni
 45   II,    XIV|      Legalább közel lehetne hozzá!~ ~Milyen boldogok azon nagyvilági
 46   II,     XV|             tudni Boltay úrnak, hogy milyen szerencsétlen anya vagyok
 47   II,     XV|             maga sem képzelheti azt, milyen iszonyatos egy anyának a
 48   II,     XV|        látott már hasonló jelenetet, milyen jól játszott benne az a
 49   II,     XV|              most is hallani vélte: „Milyen szép vagy te, Fáni!” … Ez
 50   II,     XV|         jutottam volna ilyen sorsra. Milyen sors, milyen sors! Négy
 51   II,     XV|           ilyen sorsra. Milyen sors, milyen sors! Négy esztelen leány,
 52   II,     XV|              jó, becsületes emberek. Milyen ezer szerencse rád nézve,
 53   II,     XV|             nem szólítalak. Igaz is. Milyen kicsiny gyerekleány voltál,
 54   II,     XV|              vár ismét reá.~ ~– Ugye milyen büszke leány volt az? Tudhatod,
 55   II,     XV|       Tudhatod, szomszédban laktunk, milyen büszkék voltak valamennyien!
 56   II,     XV|            akarták erővel adni, most milyen keserves élete volna! Az
 57   II,     XV|        eljött hozzánk. Láttad volna, milyen kétségbe volt esve, mikor
 58   II,     XV|              szebb férfit életemben; milyen szemek, milyen szemöldök!
 59   II,     XV|            életemben; milyen szemek, milyen szemöldök! Finom, halavány
 60   II,     XV|        merényletét, mennyit küzdött, milyen ékesszólással volt, míg
 61   II,     XV|           hogy Mayerné elmondá neki, milyen szép alaknak írta ő le Abellinót
 62   II,   XVII| táncvigalommal végződik az ünnepély; milyen szép, milyen ragyogó látvány
 63   II,   XVII|            az ünnepély; milyen szép, milyen ragyogó látvány lesz az.
 64   II,   XVII|         ajkairól, és elgondolá, hogy milyen szép volna, ha az összekoccantott
 65   II,   XVII|          sebesen, és elgondolá, hogy milyen szép volna, ha egyszerre
 66   II,   XVII|          követte azon gondolat, hogy milyen jó volna meghalni.~ ~ ~ ~
 67   II,  XVIII|     kétségbeesésig engedi mulatni.~ ~Milyen törpék, ostobák, ízetlenek,
 68   II,  XVIII|         alkotott magának szívében!~ ~Milyen önzők, üres lelkűek, haszontalanok,
 69   II,  XVIII|            nekem: „Mit tart felőlük, milyen jelleműeknek ismeri őket
 70   II,  XVIII|      gyűlöletes jellemmel bírni.~ ~– Milyen e nő? – kérdé a jó öregtől.~ ~–
 71   II,  XVIII|             magamat, haha; hibáztam, milyen gazdag volnék most, jó parti! (
 72   II,  XVIII|            lélekkeli érintkezés után milyen jól eshetett ez neki; amit
 73   II,  XVIII|             te leszesz nálam. Látod, milyen előre számító, milyen ravasz
 74   II,  XVIII|         Látod, milyen előre számító, milyen ravasz vagyok én!~ ~Ah,
 75   II,  XVIII|              elgondolá magában, hogy milyen nagy illetlenséget követett
 76   II,  XVIII|           vidám; elgondolja magában, milyen derék dolog volna, ha e
 77   II,    XIX|     megtetszett ez asszonyság. Mégis milyen jó ez a kis emberszólás,
 78   II,    XIX|            földön.~ ~– Ah, te Flóra, milyen ravasz vagy te!~ ~– Ugye,
 79   II,    XIX|         tudnék egy embert írni, hogy milyen.~ ~– Vénülj csak meg, mint
 80   II,     XX|              és nyilatkozhassanak.~ ~Milyen nagy előnyt ád egy gyűlésnek,
 81   II,     XX|         jelenti, hogy „ezer csók”.~ ~Milyen öröme volt a kedves nőnek,
 82   II,     XX|            Holnap megérkezik Rudolf, milyen jó kedve lesz azontúl Flórának!
 83   II,    XXI|         lórul, hogy ő megmutathatná, milyen szépen el tud ájulni olyankor.~ ~
 84   II,   XXII|             volna a szegény nő baja, milyen kevés volna az.~ ~Végre
 85   II,   XXII|          várhatna tőle szerelmet. De milyen szerelmet? Nem megvetné-e
 86   II,   XXII|             lázas forrósága támad!~ ~Milyen boldog volna most, ha soha
 87   II,  XXIII|            hanem a papucsom add ide! Milyen nehéz baromból embert formálni!~ ~
 88   II,   XXIV|     szenvedély fájdalmai között. Óh, milyen nagy bűnnek kell lenni a
 89   II,   XXIV|        karöltve sétáltak el előttük; milyen szép volt mind a kettő!
 90   II,    XXV|           János kacagni kezdett.~ ~– Milyen bohó vagy te. Hisz azt is
 91   II,    XXV|           két jávort egymás mellett. Milyen két pompás szálfa. Az egyik
 92   II,    XXV|          magányos jávorfa. Lombozata milyen sárga. Szegény. Ő nem találja
 93   II,    XXV|         ülteté, s az neki nem párja; milyen halavány, milyen sárga,
 94   II,    XXV|              párja; milyen halavány, milyen sárga, szegény.~ ~Óh, ha
 95   II,  XXVII|             Zoltán. Kárpáthy Zoltán! Milyen szépen fog az hangzani!~ ~
 96   II,  XXVII|          tudná már, hogy a gyöngeség milyen nagy szégyen, s midőn János
 97   II, XXVIII|                mennyire szeretteték! Milyen boldog lett volna, ha ez
 98   II,   XXIX|          midőn e szavakat hallja.~ ~„Milyen bolondos volt ez az öreg
 99   II,   XXIX|     belefekszem, és elgondolom, hogy milyen jó lesz, ha nem kell kiszállni
100   II,   XXIX|       gyermekemnek!” Boldog gyermek! Milyen jó atyát, milyen jó anyát
101   II,   XXIX|            gyermek! Milyen jó atyát, milyen jó anyát hagyunk neki örökségül!~ ~
102   II,   XXXI|         összecsókolhasson, s hogy ez milyen nagy keserűség egy anya
103   II,   XXXI|             lábaihoz elmondván, hogy milyen fájdalmas az egy nagyanya
104   II,   XXXI|  reményteljes unokáját. Hallja, hogy milyen szép, milyen remek, milyen
105   II,   XXXI|            Hallja, hogy milyen szép, milyen remek, milyen kedves gyermek.
106   II,   XXXI|           milyen szép, milyen remek, milyen kedves gyermek. Ő gyalog
107   II,   XXXI|       értette ezt az élcet.)~ ~– Ah, milyen gyöngéd anya ön, Flóra!
108   II,   XXXI|              gyöngéd anya ön, Flóra! Milyen szépen tartja ezt a fiút.
109   II,   XXXI|            szépen tartja ezt a fiút. Milyen kár, hogy önnek magának
110   II,    Meg|        tegyek. Ő lett a „Fanny”.~ ~S milyen csodája a sorsnak! Két évvel