Kötet, Fezejet

  1    I,      I|            az. Meg kell tudni, hogy Jancsi úr van abban a szobában.~ ~–
  2    I,      I|            cela? * Ki az ördög az a Jancsi úr?~ ~– Hát Jancsi úr. Nem
  3    I,      I|             az a Jancsi úr?~ ~– Hát Jancsi úr. Nem hallotta az úr soha
  4    I,      I|           hallotta az úr soha hírét Jancsi úrnak?~ ~– Ah, c'est fort,
  5    I,      I|           Eh bien, * hát mi baj van Jancsi úrral? Megyek be hozzá,
  6    I,      I|         mármost tudunk annyit, hogy Jancsi úrnak hívják; hogy miért
  7    I,      I|     deklamálva hevenyében, míg maga Jancsi úr kapott egy szál hegedűt
  8    I,      I|        Mindenki meg volt zavarodva. Jancsi úr kiejté kezéből a vonót,
  9    I,      I|           jobban elbámult mindenki. Jancsi úr most már éppen felült
 10    I,      I|              vontatott hangon kérdé Jancsi úr:~ ~– Az úr egy Kárpáthy?
 11    I,      I|             egészségére, monsieur * Jancsi!~ ~Jancsi úr hallgatott;
 12    I,      I|   egészségére, monsieur * Jancsi!~ ~Jancsi úr hallgatott; szemei folyvást
 13    I,      I|             a levegőbe van fújva.~ ~Jancsi úr mindig merevebb tekintettel
 14    I,      I|        Kárpáthy János, kit a köznép Jancsi úrnak csúfol, ahogy az úrnak
 15    I,      I|          cher oncle! * Adieu kedves Jancsi bácsi! Tisztelem a kisasszonyokat
 16    I,   VIII|              őnagyságát, méltóságos Jancsi urat megtisztelni annak
 17    I,   VIII|       szerint.~ ~Ez nem tréfa, mert Jancsi úr szelídített medvéket
 18    I,   VIII|             a nagyságos Jan – Ján – Jancsi úr?~ ~– Ejnye, majd alig
 19    I,   VIII|            hogy a legfőbb patrónus, Jancsi úr, a gazdag nábob, elindula
 20    I,   VIII|             porfelleg jelenti, hogy Jancsi úr közelít, a dombra állított
 21    I,   VIII|            azt a tréfát gondolta ki Jancsi úr, hogy Vidra cigányt felöltöztette
 22    I,   VIII|            ripők kompániából állott Jancsi úr környezete, kik mind
 23    I,   VIII|      pályatér ezer lépésnyi volt.~ ~Jancsi úr már inteni akart aranygombú
 24    I,   VIII|           két versenyzőt illetheti, Jancsi úr felállva nézi az érdekes
 25    I,   VIII|        paripáikat hozatták elő, még Jancsi úr is nekihajtatott parasztszekerével.
 26    I,   VIII|             az esküdtek felvezették Jancsi úrhoz az új pünkösdi királyt,
 27    I,   VIII|     maradjanak egymással egyedül.~ ~Jancsi úr lábait egy nagy kád vízben
 28    I,   VIII|             fejét:~ ~– Nem bánom.~ ~Jancsi úr megnézé óráját:~ ~– Most
 29    I,   VIII|     hirtelen kezdték kifelé cepelni Jancsi urat is. Aki kevésbé tudott
 30    I,   VIII|             Kis Miska kedvence lett Jancsi úrnak s a környékbeli minden
 31    I,   VIII|            pénze mindig van elég.~ ~Jancsi úr csak titkon nevetett
 32    I,   VIII|        mutatni be a társaság előtt. Jancsi úr nem adta volna e tréfát
 33    I,   VIII|        várakozzék az előszobában, s Jancsi úrhoz csak akkor bocsáttassék
 34    I,   VIII|            percig az előszobában?~ ~Jancsi úr szájában pipa volt, melyet
 35    I,   VIII|          gyújtson rá maga; eléri.~ ~Jancsi úr rámeresztette szemeit.~ ~
 36    I,   VIII|                 Hát aztán! – kiálta Jancsi, ki kezdett dühbe jőni. –
 37    I,   VIII|            legbiztosabb jogcímen.~ ~Jancsi úr csodájában majd hanyatt
 38    I,   VIII|            hol a nyáron át lakom.~ ~Jancsi úr előtt tökéletesen megfoghatóvá
 39    I,   VIII|           itt a címer a gyűrűmön.~ ~Jancsi úrnak ez a tréfa még a saját
 40    I,   XIII|            kárpátfalvai kastélyban, Jancsi úr legkedvencebb lakhelyén,
 41    I,   XIII|    rikkantani magát.~ ~Akik ismerék Jancsi urat, már július vége felé
 42    I,   XIII|          nábobunk, ki holta napjáig Jancsi maradt.~ ~Az ő kezeinek
 43    I,   XIII|             templom tornyát, melyet Jancsi úr két akkorára építtetett,
 44    I,   XIII|             virtuózok zengedezének; Jancsi úr ehelyett az angolkert
 45    I,   XIII|           árendások számadásai, kik Jancsi úr roppant birtokán felezik
 46    I,   XIII|      nemzetes Varga Péter uram, egy Jancsi úrral hasonkorú férfi, kinek
 47    I,   XIII|              kinek apja kondás volt Jancsi úr apjánál, s akit azért
 48    I,   XIII|           ütni-verni. Ami tudományt Jancsi úr nevelői az ifjú úrra
 49    I,   XIII|        sarkantyús lábait, felballag Jancsi úr elé, ki ott várakozik
 50    I,   XIII|         Végre az archívumba jutott. Jancsi úr meglátva a közeledőt,
 51    I,   XIII|        venni, hogy kezét odanyújtsa Jancsi úrnak, kinek a világon tán
 52    I,   XIII|           beszél kend! – förmedt rá Jancsi úr.~ ~– Hiszen mindegy volna
 53    I,   XIII|         kend a száját! – rivallá rá Jancsi úr; mire Palkó komikus szófogadással
 54    I,   XIII| kegyeskednék azokat meghallgatni.~ ~Jancsi úr inte, hogy felajánlja
 55    I,   XIII|          idén – menté a tiszttartót Jancsi úr. – Megdűlt a gabona,
 56    I,   XIII|        kezdenek gazdálkodni – monda Jancsi úr, miután jól kikacagta
 57    I,   XIII|            észrevételre jónak látta Jancsi úr filozófus válasszal felelni.~ ~–
 58    I,   XIII|            számadást át sem tekinté Jancsi úr. Minek? Bosszantsa magát
 59    I,   XIII|           kegyelmedet Péter – szólt Jancsi úr, mint negyven év óta
 60    I,   XIII|             a méltóságos úr felé.~ ~Jancsi úr nevetett, amint Varga
 61    I,   XIII|            is oly kiválólag szereti Jancsi úr, mint a többi kedvenc
 62    I,   XIII|             kend a száját? – kiálta Jancsi úr a háta mögött álló Palkóra. –
 63    I,   XIII|            itt van a száz forint.~ ~Jancsi úr az oldalait tartotta
 64    I,   XIII|             ezt a jeles egyéniséget Jancsi úr; hanem annyit mondhatni,
 65    I,   XIII|   mártogatná a kalamárisba.~ ~Ez is Jancsi úr bolondja. Mert neki nem
 66    I,   XIII|          szutykot; mire visszatért, Jancsi urat az ablakban találta,
 67    I,   XIII|            meglátjuk azonnal.~ ~ ~ ~Jancsi úr alig bírta bevárni a
 68    I,   XIII|    tapogatta sorra a kövér vadakat. Jancsi úr az ablakredőnyök közül
 69    I,   XIII|         keljen fel, itt a csizma!~ ~Jancsi úr virgonc erővel ugrott
 70    I,   XIII|       tudakozódék csizmáit felhúzva Jancsi úr.~ ~– Ő volt a legelső.
 71    I,   XIII|           szólt tréfásabb akkordbul Jancsi úr. – Mondd csak, ki van
 72    I,   XIII|                Ezalatt felöltözteté Jancsi urat, megfésülé, megmosdatta,
 73    I,   XIII|         egyszer színe elé kaphatván Jancsi urat, az isten nevében úgy
 74    I,   XIII|           különös véletlen felmenté Jancsi urat e keserves mulatság
 75    I,   XIII|          szádon többet! – kiálta rá Jancsi úr, – Ha az befog bennünket,
 76    I,   XIII|       valának az érkezett vendégek, Jancsi úr addig senkivel sem szólott,
 77    I,   XIII|        szokott eszmekörébe térni.~ ~Jancsi úr szokatlan megilletődése
 78    I,   XIII|              hogy menten elájult.~ ~Jancsi urat máskor az ilyen dolgok
 79    I,   XIII|             bírt olcsó haszonbérben Jancsi úrtól, óriási sajtot hozott
 80    I,   XIII|      ugrottak a vendégsereg közé.~ ~Jancsi úr most mindezen dolgokon
 81    I,   XIII|         minden öröm mellett, amivel Jancsi úr megtisztelőit fogadta,
 82    I,   XIII|          várt földesurára.~ ~Máskor Jancsi urat, mikor a lépcsőn ment
 83    I,   XIII|      segítségért kiabált.~ ~Ezalatt Jancsi úr leszállt a csomóba gyűlt
 84    I,   XIII|      foganatja lehessen az égben.~ ~Jancsi úr, mint rendesen szoká,
 85    I,   XIII|          Kívánom tiszta szívből!”~ ~Jancsi úr megajándékozá a legényt,
 86    I,   XIII|         szót.~ ~Az a jó szokás volt Jancsi úr névnapján, hogy a köszöntő
 87    I,   XIII|        vinni a vendégségbe, ott ült Jancsi úr mellett az asztalnál,
 88    I,   XIII|        mindig férjhez ment az, mert Jancsi úr gazdagon kiházasítá,
 89    I,   XIII|         kétértelműen Horhi Miska.~ ~Jancsi úr atyai leereszkedéssel
 90    I,   XIII|            órában férjhez adlak.~ ~(Jancsi úrnak az esze tisztul –
 91    I,   XIII|             is odavegyíté magát, de Jancsi úr félrehajtá őt botjával.~ ~–
 92    I,   XIII|              kérdé magyarázó hangon Jancsi úr. – Hol van ennek a lyánnak
 93    I,   XIII|           megelégszel vele? – kérdé Jancsi úr a lyánkától.~ ~Zsuzsi
 94    I,   XIII|     odaszökött, kezén fogá a lyánt; Jancsi úr adott nekik áldást és
 95    I,   XIII|           palotába, újabb öröm várt Jancsi úrra. Kutyfalvi Bandi, kiről
 96    I,   XIII|          vártál!~ ~– Ki az? – kérdé Jancsi úr örömtől ragyogó arccal.~ ~–
 97    I,   XIII|            Mért hagytad el? – kérdé Jancsi úr sürgető örömmel a mindinkább
 98    I,   XIII|           az egész szekérrel van.~ ~Jancsi úr reszketett az örömtől.
 99    I,   XIII|            mondta, hogy repüljek.~ ~Jancsi úr addig senkihez sem szólt,
100    I,   XIII|             Ki-ki helyéhez sietett; Jancsi úr az asztalfőhöz indult.
101    I,   XIII|          Most megbotránkozva kiálta Jancsi úr a széke mögött álló Palkóra:~ ~–
102    I,   XIII|            legyen neki hova ülni…~ ~Jancsi úr ábrázatja szépen kigömbölyödött
103    I,   XIII|          meneküljön. Jobb felől ült Jancsi úr mellett az esperes, az
104    I,   XIII|            meg – azonban egyedül.~ ~Jancsi úr leveretten ült vissza
105    I,   XIII|           megtudja, vajon aláírta-e Jancsi úr a ** kollégiumot érdeklő
106    I,   XIII|           együtt ittak az asztalnál Jancsi úrral, most együtt mulattak
107    I,   XIII|           nem örökölt valóban, vagy Jancsi urat, hogy ha már meg akart
108   II,    XIV|         most már haragszik érte, ha Jancsi úrnak szólítják.~ ~Mind
109   II,    XIV|           nagyapád lehetnék, s most Jancsi urat mutatja be kérő gyanánt.~ ~
110   II,  XXIII|          sző viszonyt, hogy az öreg Jancsi úr maga csődíti a házibarátokat