Kötet, Fezejet

  1    I,      I|               per kend.~ ~Akik ismerik a magyar nyelvet, tudni fogják, hogy
  2    I,      I|                adni.~ ~Az idegen törte a magyar nyelvet, kiejtésén nagyon
  3    I,      I|              különben hangzó név nincs a magyar hazában? – Azért gondolja
  4    I,      I|                  Bélából azt, de azért a magyar nyelvet nem tudtam elfelejteni.
  5    I,      I|                  ez a gazdag onkli, ez a magyar nábob, ez a Plutus, * egy
  6    I,     II|                  kenyérpusztítók, mert a magyar főurak jól tudják azt, hogy
  7    I,     II|                 mellesleg mondva, csak a magyar főuraknak van azon ideájuk,
  8    I,     II|                  hála istennek, nincs rá magyar szó) hűtlen feleségét tetten
  9    I,     II|               még egy gonosz kifejezés a magyar nyelvben: „Intra dominium
 10    I,     II|            zajjal jön is. E napokban két magyar gróf érkezett ide, kik gyalog
 11    I,     II|                  világ, hogy egy előkelő magyar nemes rongyos nehány százezer
 12    I,     II|          bajuszára vett kölcsön. Jó! Egy magyar nemes bajusza se legyen
 13    I,     II|                  helyre teszi ön, mert a magyar nemes vagyonának rabja,
 14    I,    III|         tagadhatnak meg maguktól.~ ~Ifjú magyar főnemes mind a három. Mindháromnak
 15    I,    III|       ermenonville-i csalit és személyei magyar főurak – elég okot adhat
 16    I,    III|                magyarul beszélnek, én is magyar vagyok.~ ~Az ifjú munkásnak
 17    I,    III|              mert az ilyesmit nem bízzák magyar nevű emberre. Tudom, hogy
 18    I,    III|                 tulipántos ládákat, mert magyar mesterembertől nem várnak
 19    I,    III|             kézműves búcsút vett a három magyar ifjútól, neki még Párizsba
 20    I,    III|               jutottunk, újabb időkben a magyar is kezd lelki letargiájából
 21    I,    III|       kereskedelmi helyeit most is kevés magyar lakja. A faj optimatesei *
 22    I,    III|                  Nem a barbárok fogják a magyar népet ezután elfogyasztani,
 23    I,    III|         szellemét tökéletesítse; pedig a magyar ezermester. Ha kényszerítve
 24    I,    III|               engedned, hogy a legutolsó magyar táblabírónak a kisujjában
 25    I,    III|                  boldog nép, de nem lesz magyar, mentül inkább megközelít
 26    I,    III|               megélénkül a kereskedés, a magyar nyelv felhat szalonjainkba
 27    I,    III|            tartozásuk a jövendő iránt: a magyar főurak.~ ~– Sajnálom, hogy
 28    I,    III|              volna rá. Hol vannak azok a magyar főurak?~ ~– Nagy része külföldön;
 29    I,    III|             által kitüntették magukat. A magyar előkelő világ itt lakó ifjait
 30    I,     IV|                  hang; ez gróf Vezekéri, magyar elegant ifjú hangja volt,
 31    I,     IV|              szavával a fiatal szenzitív magyar gróf – és akire én rábíztam,
 32    I,     IV|         megvehessem. Par Dieu! * Lehet-e magyar nemesnek ennél nagyobb gorombaságot
 33    I,     IV|               hogy lássad, miszerint egy magyar nemes embernek ötvenezer
 34    I,     IV|        nyakkendőjét igazgatva –, ez a nő magyar születésű, hazánk leánya.
 35    I,     IV|                 növeli előttünk az, hogy magyar születésű hölgy, s mint
 36    I,      V|           Nagybátyja, Fodor Károly, mint magyar huszárkapitány a múlt században
 37    I,      V|             lelkesedése oly fokra nőtt a magyar művésznő iránt, hogy a Fenice *
 38    I,     VI|               egy páholyban a három ifjú magyar mágnás ült, István, Rudolf
 39    I,     VI|                  az újonnan érkezett két magyar mágnás rendezte az egészet.
 40    I,    VII|                fiút közülünk, úgy hiszem magyar mágnások voltak, kik ott
 41    I,    VII|       Magyarországon vannak. Hisz az nem magyar város, hanem egy nagy német-zsidó
 42    I,    VII|                  lehet hetivásárok alatt magyar szót hallani.~ ~– Legyen
 43    I,    VII|                  divatvilág asztalainkon magyar lapokat, termeinkben magyar
 44    I,    VII|              magyar lapokat, termeinkben magyar szót, magyar zenét fog hallani,
 45    I,    VII|                 termeinkben magyar szót, magyar zenét fog hallani, s elkívánja
 46    I,    VII|                  páholysorokon, s öt-hat magyar főurat látok itt, kik állandóul
 47    I,     IX| Ezernyolcszázhuszonöt~ ~Ilyenek voltak a magyar társadalmi viszonyok e század
 48    I,     IX|                szokásokat, az ép eredeti magyar vért megőrizhetni, ha szellemétől
 49    I,     IX|                  és ez a legtörzsökösebb magyar kisvárosokban is ily renden
 50    I,     IX|                    Mit dolgozott volna a magyar nemesember?~ ~Kereskedő,
 51    I,     IX|                 a műveltség országában a magyar nemzetnek és Magyarországon
 52    I,     IX|                egy Festetich Györgyöt, a magyar Helicon megalapítóját, s
 53    I,     IX|              midőn széltére azt hitték a magyar népről, hogy ez csak a kardforgatáshoz
 54    I,     IX|          ismernők meg Kárpáthy Jánost, a magyar nábobot, e pompás, drágakövektől
 55    I,     IX|             üldözhesse.~ ~Nem vonzá őt a magyar országgyűlésre annyira azon
 56    I,     IX|               atilladolmányokban, feszes magyar nadrágban, kik közül az
 57    I,      X|                  amilyenről azt mondja a magyar példabeszéd, hogy „Tűz van
 58    I,      X|              előtte a legderekabb ember. Magyar neve volt, tekintetes Bordácsi
 59    I,     XI|                ház, amelyben laktak, egy magyar asztalosmesteré volt, ki
 60    I,    XII|     kidolgozásában.~ ~Másik volt Konrád (magyar főúr), roppant atlétai alkat,
 61    I,    XII|             ermenonville-i erdőben három magyar úrral.~ ~– Igen, én találkoztam –
 62    I,   XIII|              becsületességéről.~ ~Mert a magyar nábobnak elve az, hogy a
 63    I,   XIII|                   Ez itt felszólítás egy magyar tudós társaság alapítására.~ ~–
 64    I,   XIII|                itt indítvány egy állandó magyar színház építésére Pesten.~ ~–
 65    I,   XIII|                        Ilyenforma volt a magyar főúr évi számadása.~ ~Jövedelmét
 66    I,     Sz|              örökzöld növény~ ~mérföld – magyar: 8,3536 km; osztrák: 7,5859
 67   II,    XIV|                háza előtt, melyből éltes magyar urat segít leszállani a
 68   II,     XV|               asszonyom, ne térdepeljen! Magyar ember sohasem szokott térdepelni,
 69   II,     XV|              sohasem szokott térdepelni, magyar ember nem térdepel senki
 70   II,     XV|                annak csupán ez az ostoba magyar nyelv az oka, miért nincs
 71   II,   XVII|               magában némi sejtelmeket a magyar nyelv felől, s voltak előre
 72   II,   XVII|         kényszerítve azokat az erőteljes magyar nyelvvel megismerkedni;
 73   II,   XVII|                  azt ajánlotta, hogy egy magyar akadémia létrejövetelére
 74   II,   XVII|              forinton * kel, s ha minden magyar földesúr egyszer életében
 75   II,   XVII|               futott az indítványba jött magyar akadémia kérdésével, s csak
 76   II,    XIX|                ha azt akarja, hogy abban magyar elem és nevetnivaló legyen,
 77   II,    XIX|                  nemes foglalatosságát a magyar Helikon.~ ~– Most jön a
 78   II,     XX|         Ismerünk-e csak egy nevezetesebb magyar házat, melyben e nemes állatok (
 79   II,     XX|               hogy egészen kiforgatják a magyar jellemet ősi sajátságaiból,
 80   II,     XX|               nábob hírének megfelelt, a magyar konyhától kezdve a francia
 81   II,  XXIII|             tölteni a szezont, de néhány magyar mágnás fejébe vette, hogy
 82   II,   XXIV|                  a szalonzsargon számára magyar műszavakat szabdaljak; bízom
 83   II,    XXV|                lehessen azt adni, amit a magyar e szóval kifejez „kettecskén”;
 84   II,   XXVI|           átölelve ül, mint ahogy a régi magyar kártyákon festik a makk
 85   II,    Veg|                 Ez az egyik tény.~ ~És a magyar nemzet ez időben oly szegény,
 86   II,    Veg|                elmúltak, amidőn a gazdag magyar nem tartá magát a magyar
 87   II,    Veg|                 magyar nem tartá magát a magyar nemzet tagjának. Nagy és
 88   II,    Veg|             történetében, kiket mellőzve magyar irányregényt azon időkből
 89   II,    Veg|                 tartani mindaddig, míg a magyar tudós társaság nagy szótára
 90   II,    Veg|              valódi értelmű, kifejező és magyar hangzású műszavakat fogunk
 91   II,    Meg|                                       A „Magyar Nábob” megköltése~ ~„Megköltés”:
 92   II,    Meg|                egész művet megalkot.~ ~A magyar nyelvben igen szerencsés
 93   II,    Meg|                  a megköltést, s mikor a magyar történelmi regények terére
 94   II,    Meg|         fejedelmi udvart, török basákat, magyar dinasztákat; senki sem cáfolhatott
 95   II,    Meg|                  azt a jelenetet, amin a Magyar nábob kezdődik. Ő találkozott
 96   II,    Meg|                  eszmecsíra, amiből én a Magyar nábobot megköltöttem.~ ~
 97   II,    Meg|                 inkább bevallhatom ezt a Magyar nábobnál, mert a feleségemtől
 98   II,    Meg|             csupán az első akkordot.~ ~A magyar nábob egy tipikus alakja
 99   II,    Meg|                egy tipikus alakja volt a magyar közéletnek, mondhatni egy
100   II,    Meg|                 hogy én ezt az őseredeti magyar alakot, elébb a maga tüskés
101   II,    Meg|               meg báró Kemény Zsigmond a Magyar szónokok és államférfiak
102   II,    Meg|                élő, vagyonukat elpazarló magyar főurak. Azok közül egy alak
103   II,    Meg|                  ismerősök, akik akkor a magyar társadalmat kiegészítették,
104   II,    Meg|                langos * hajú, bogárszemű magyar szűz. De sok lepkeszárnyat
105   II,    Meg|               szoborminta, élő márvány. (Magyar családnevük volt; előkelő.)~ ~
106   II,    Meg|                is eladó leány volt. Ez a magyar nyelvben a bevett kifejezés
107   II,    Meg|                 Két évvel azután, hogy a Magyar nábob megjelent; ezt az
108   II,    Meg|                negyven év elmúlt, hogy a Magyar Nábobot megírtam, azóta