Kötet, Fezejet

  1    I,      I|               ki a kegyetlen sors által arra volt hivatva, hogy a keresztúti
  2    I,      I|                Majd én csak verset írok arra, aki megeszi.~ ~– No hát
  3    I,      I|                jövedelmet; kérem, mi az arra, hogy abból az ember illendően
  4    I,     II|           alkalmak mind igen kínálkozók arra, hogy egy ügyes, figyelmező
  5    I,     II|                előtt fenn kell tartani, arra pedig csak egy mód van:
  6    I,     II|              adok önnek, hanem egyúttal arra is vigyázok, hogy életében
  7    I,    III|              hogy mindene van, ami kell arra, hogy éljen.~ ~– Bora, búzája,
  8    I,    III|              van neki miből élni, nincs arra szorulva, hogy szellemét
  9    I,     IV|            ember örökké igényt képezhet arra, hogy fiatalnak tartassék.)~ ~
 10    I,     IV|          melaleuca-bokrétára, azonfelül arra sincs születve, hogy valaha
 11    I,     IV|       irgalommal. Én tudom, mi sors vár arra, aki innen elmegy. Kegyelem
 12    I,      V|                elmondják, hogy erre meg arra a szereposztályra már alkalmatlan
 13    I,      V|             Légy nyugodt, és ne gondolj arra többet.~ ~– Én ne gondoljak
 14    I,     VI|                mikor tapsoljanak; tehát arra kell vigyázniok, hogy a
 15    I,     VI|          színlést. Ő egyenesen buzdítja arra imádóit, hogy előtte a többi
 16    I,     VI|      Természetesen, aki jelen nem volt, arra nem háromlott semmi.~ ~A
 17    I,     VI|                 hang „brávó”-t kiált, s arra elkezd számtalan tenyér
 18    I,     VI|               ügyeit.~ ~Ezek jók voltak arra, hogy a kötelőzködés fegyvereit
 19    I,    VII|          lefejeztetett. Mert ez is elég arra, hogy az ember divatba jöjjön.~ ~
 20    I,    VII|             különben is nagyon alkalmas arra, hogy a benne támadt égés
 21    I,    VII|                  aki onnan leereszkedik arra a veszélyre, hogyha ön elhagyja,
 22    I,    VII|                 egy bizarr eszmém, csak arra vártam, hogy unokám felserdüljön.
 23    I,    VII|                istennek kellene támadni arra, hogy belőlem új embert
 24    I,   VIII|               nemzetes uram, nekem csak arra volt gondom, hogy egyből
 25    I,   VIII|                 változatosságot ígér, s arra, hogy az ember gyönyörűségét
 26    I,   VIII|                 ült karszékében. Mindez arra való volt, hogy a ma esteli
 27    I,   VIII|                foka az ittasságnak volt arra szükséges, hogy ismerősei
 28    I,   VIII| kalendáriomcsináló; hát mi gondom nekem arra?~ ~– Ej ej, gondolj csak
 29    I,     IX|                mégis e nehány elég volt arra, hogy gyanítni engedje,
 30    I,     IX|             botornak nem tartom magamat arra, hogy most e tárgyról írni
 31    I,      X|        fűnél-fánál adósságot csinált, s arra soha sem számolt, hogy azt
 32    I,      X|                 sincs! Szegény leány!~ ~Arra a gondolatra ki tudott volna
 33    I,      X|                 hogy arca eléggé zavart arra, hogy mindenki megijedjen
 34    I,     XI|             szólt előtte Teréz; sőt még arra is figyelt, hogy mikor gondolkozik
 35    I,     XI|           háromezer forintot szenteljek arra, hogy azon hölgynek alkalmat
 36    I,     XI|                 költségeket fedezze; de arra kérem, hogy ne tudassa vele,
 37    I,     XI|             hálaérzet többször készteté arra, hogy Krammnét unszolja,
 38    I,     XI|            viseltetik, büszkék lennének arra, és iparkodnának azt – megérdemelni.~ ~
 39    I,    XII|                 Miért teszem pedig azt? Arra nekem különös okaim vannak.
 40    I,    XII|            végtelenül meg volt lepetve. Arra nem volt készen, hogy ezek
 41    I,    XII|         Leginkább ez volt, mi bennünket arra indított, hogy önnek e találkozásnál
 42    I,    XII|               egy szót sem vesztegettek arra, hogy őt bátorítsák.~ ~Másnap
 43    I,    XII|               is szilárdul hord; csupán arra kell vigyáznod – folytatá
 44    I,    XII|                 remegős szívűt rendesen arra kényszeríti, hogy a nagyobb
 45    I,   XIII|                 alapítására.~ ~– De már arra egy batkát sem adok. Addig
 46    I,   XIII|              bolond, mint többi, s csak arra van rendeltetve, hogy az
 47    I,   XIII|            megbántotta.~ ~– S mi gondja arra kendnek?~ ~– Óh, nekem egy
 48    I,   XIII|                sértő tekintet elég volt arra, hogy valakit vérben-fagyban
 49    I,   XIII|            tiszttartók megjelenését, ez arra mutatott, hogy benne már
 50    I,     Sz|               kiűzet; mitológiai utalás arra, hogy a régi rómaiak hite
 51   II,    XIV|                  lássa, ez elégséges ok arra, hogy halálos ellenségek
 52   II,    XIV|              Úgy van, másfél millió vár arra, aki engem örökölni fog,
 53   II,    XIV|             hátralevő napokat szeretném arra fordítani, hogy a bolond
 54   II,    XIV|                 az. Szerelem visz téged arra, hogy szerelem nélkül egy
 55   II,     XV|               kitalálni. De nem is volt arra szükség, mert a szomorú
 56   II,     XV|               Ezt az egyórai távollétet arra használta Boltay mester,
 57   II,     XV|              hazudott először életében, arra is a végső szükség kényszeríté;
 58   II,     XV|              munkával levén elfoglalva, arra sem ért rá, hogy parányi
 59   II,     XV|              talált; Boltay mester csak arra kért engedelmet, hogy pipára
 60   II,     XV|        hallhatja, vagy mikor dalol; sőt arra is vállalkozott, hogy egy
 61   II,     XV|                 Önzés. Nemigen alkalmas arra, hogy a gyermeki szeretetet
 62   II,     XV|                  tehát alkalom sem volt arra, bogy róla leánya előtt
 63   II,     XV|             sokkal csekélyebb.~ ~Csupán arra kérte tehát Kárpáthy leendő
 64   II,     XV|                 felelte, hogy van őneki arra oka elég.~ ~Egy napon Teréz
 65   II,     XV|          folyosó alatt – olyan jólesett arra gondolni, hogy hozzá közel
 66   II,     XV|               unokaöccse, aki prókátor, arra akar hagyni mindent. Természetes
 67   II,     XV|            roham. Döbbenjen meg a leány arra a gondolatra, hogy mi lesz
 68   II,     XV|                 fogja venni Rézit; csak arra vár, míg az anyja meghal,
 69   II,     XV|        mindennap odajött hozzánk, leült arra a pamlagra, melyről megtudta,
 70   II,     XV|                de pénzt ad; az okosság, arra hallgass. Leányokat elcsábítani,
 71   II,     XV|                volt veled. Mikor ő csak arra várt, hogy nagybátyja meghaljon,
 72   II,     XV|               úr őnagysága szállásán, s arra Fannyt ünnepélyesen meghívja;
 73   II,   XVII|            beszéltem vele, okos fiú az, arra rábízhat mindent. Hogy is
 74   II,   XVII|              magát János urat, kik mind arra látszanak összeesküdve lenni,
 75   II,   XVII|                 szervezve nincs; csupán arra kívánjuk figyelmünket vetni,
 76   II,   XVII|            egymást húzzák oda. Mindenki arra gondol, hogy sok embert,
 77   II,   XVII|                delnői? Érdemesítik-e őt arra, hogy magas köreikbe felvegyék?
 78   II,  XVIII|        könnyelműséggel, legalább minden arra mutat, semmi sem lesz könnyebb,
 79   II,  XVIII|          láthatni.~ ~De nem is volt itt arra nagy szükség, hogy akár
 80   II,  XVIII|               meg, és kényszeríté őt is arra. Olyan szép, olyan legendai
 81   II,  XVIII|                 Életében először talált arra, ami után sóvárgott: egy
 82   II,  XVIII|                megszerették egymást; ez arra mutat, hogy természeteik
 83   II,  XVIII|   kocsikerekeket szoktam kiszedetni, de arra nem volt még eset, hogy
 84   II,  XVIII|             ugyan a fiskális, de az nem arra való ember. Neki elég bosszúság
 85   II,    XIX|             Lajosnak van fordítva, elég arra, hogy elduzzogjon érte holtig;
 86   II,    XIX|            ásítson.~ ~– Felelet volt ez arra, amit mondtam? – kérdé Szentirmayné
 87   II,    XIX|                minden férfiak között, s arra gondolt e percben.~ ~– Tehát
 88   II,     XX|             ember úgy szokott haragudni arra, akit nem ismer. Természetesen
 89   II,    XXI|             miben halt meg. Flóra pedig arra gondolt, ha most Rudolf
 90   II,    XXI|              szájáról.~ ~E kiáltás csak arra buzdítá Matyit, hogy még
 91   II,   XXII|               tartják, és nem gondolnak arra, hogy ő e részvétet nem
 92   II,   XXII|           engedékeny, mert ezáltal csak arra kényszerít, hogy még követelőbb
 93   II,  XXIII|             Budhurból.~ ~– Elébb felelj arra, van-e még itt valami híre
 94   II,  XXIII|             Kárpáthyék! Mi gondom nekem arra? Tőlem beszélheti a világ,
 95   II,  XXIII|            Annyit sem gondolok rá, mint arra, hogy a majmom mit álmodott.~ ~
 96   II,   XXIV|          egészen más. A nő születve van arra, hogy házikörében is szép
 97   II,   XXIV|            futotta végig lelkét. Mindig arra gondolt:~ ~– Ezt az asszonyt
 98   II,   XXIV|             szép, mint volt, de gondolt arra, hogy árnyékot fog vetni
 99   II,   XXIV|                volt irántam. Egész este arra sem érdemesített, hogy hozzám
100   II,   XXIV|           szóljon, én mindig készakarva arra jártam, ahol Rudolf áll,
101   II,    XXV|              mégis több volt, mint elég arra, hogy az ember boszonkodjék.~ ~
102   II,    XXV|            kívánságának engedett, ki őt arra kérte, hogy ott akar egy
103   II,    XXV|          vétkezett annyit, amennyi elég arra, hogy örökre el legyen ítélve.~ ~
104   II,   XXIX|               arany. Ez úgy hiszem elég arra, hogy valaki a szűkölködés
105   II,   XXXI|        polgárnőnek sohasem volt alkalma arra gondolhatni, hogy itt tán
106   II,   XXXI|             szokták, az ő vénsége pedig arra való, hogy azon köröknek,
107   II,    Veg|           csekélységet nem iparkodnának arra fordítani, hogy nagyobbak