Kötet, Fezejet

  1    I,      I|           nagy úr, ki az ijedségből alig tudott magához térni, s
  2    I,      I|            gallérja oly magas, hogy alig lehet belőle kilátszani,
  3    I,      I|      egészen berekedt az öreg, hogy alig lehete a szavait érteni.
  4    I,     II|            a másik szobába, a lovag alig ért az utolsó ajtóhoz, midőn
  5    I,     II|        bármennyire sajnáljam is őt, alig hiszem, hogy tovább élhessen
  6    I,     II|           vagyok nyugodva, különben alig bátorkodtam volna örviek
  7    I,    III|             el volt érzékenyülve, s alig lelt szavakat érzelmei kifejezésére.~ ~–
  8    I,    III|            Hunyadi János szellemére alig várna egyéb hivatás, mint
  9    I,     IV|            egy kérdés foglalkoztat, alig bírja a közérdeket egy percre
 10    I,     IV|             gyakran maga a történet alig volna érdekes, ha ő nem
 11    I,     IV|         igazatok van – szólt Rudolf alig mozdítva keserű vonásra
 12    I,      V|             Lind Jennyét – és ennek alig múlt harminc éve – és most
 13    I,     VI|      elkezdé a románcot énekelni.~ ~Alig haladt egypár taktust, midőn
 14    I,     VI|        folytatá a románcot.~ ~Ismét alig ment a legközelebbi ruládig, *
 15    I,     VI|         botjaikkal verték a pallót; alig akartak megválni tőle.~ ~
 16    I,    VII|                Két év alatt ugyanis alig maradt a világ fővárosaiban
 17    I,    VII|          vissza is jöve Londonba.~ ~Alig pár hete, hogy a brit fővárosból
 18    I,    VII|          van a bölcsőtől a sírig.~ ~Alig kondult meg a Saint Médard
 19    I,    VII|              s az lábaihoz esett le alig félnyomnyira tőle.~ ~Már
 20    I,    VII|           az nekik gyönyörűség.~ ~– Alig hiszem, hogy Chataquéla
 21    I,    VII|      Kárpáthy felé volt fordulva.~ ~Alig lehetne bizarrabb csoportozatot
 22    I,    VII|       szokásokkal teljes különc. Ez alig valószínű; de föltéve, hogy
 23    I,    VII|         mint lóti-futi gyerkőcöt, s alig bírta rejteni meglepetését
 24    I,    VII|   megtagadja. S e szomorú tüneményt alig látni másutt, mint a mi
 25    I,   VIII|          Jancsi úr?~ ~– Ejnye, majd alig látja kend kimondani a szedtevettét.
 26    I,   VIII|             másikat. Midőn már csak alig ötven lépésnyire voltak,
 27    I,   VIII|            úgyhogy a két versenyhős alig hatodmagával maradt a síkon.~ ~
 28    I,   VIII|          respektussal viseltetni?~ ~Alig félórányira a várostól kezdődik
 29    I,   VIII|        egészen be lehetett látni.~ ~Alig haladt Márton mintegy száz
 30    I,   VIII|          Ebben a pillanatban, amint alig egy szökésnyire volt már
 31    I,   VIII|          kívántatik, s Bandin kívül alig volt még egy-kettő a társaságban,
 32    I,     IX|          tüskés pályára üldözött.~ ~Alig tűnt ki egy-két kiváló szellem
 33    I,     IX|     főurakat, s ezen szívünk örömét alig korlátolná egyéb, mint annak
 34    I,     IX|            vagy mellett) szavazok”, alig bír megküzdeni az akadályokkal,
 35    I,     IX|         latinul tud elmondani.~ ~De alig ismernők meg Kárpáthy Jánost,
 36    I,     IX|    asszonyság kíséretében. A lyánka alig lehetett több tizenhat évesnél,
 37    I,      X|            főkötőt készített, másik alig győzte a sok szereptanulást,
 38    I,      X|    hallgatag, unatkozó volt, mintha alig várná, hogy vége legyen
 39    I,      X|        kegyes apa több a világon.~ ~Alig várták, hogy az asztalt
 40    I,      X|          mint a másik; életkorukban alig volt közöttük egy-egy év
 41    I,      X|             a távolabbi szobákba.~ ~Alig tette be az ajtót, midőn
 42    I,      X|           Magát ajánlotta, és ment. Alig talált ki az ajtón, melyen
 43    I,     XI|          jószívűségemben, miszerint alig merek előleges értesülés
 44    I,     XI|           volna Teréz előtt. Efelől alig mertek előtte példálózni.~ ~
 45    I,    XII|             a kitűzött helyig, hova alig nehány percnyi várakozás
 46    I,   XIII|         Bécsben neveltetik, ő pedig alig tudott annyira menni, hogy
 47    I,   XIII|        köböl tiszta búzát. Eszerint alig adta meg a magot, amit belevetettek –
 48    I,   XIII|          rossz volt ez idén az ára, alig keresték.~ ~– Továbbá…~ ~–
 49    I,   XIII|   hangyaszorgalma ismét morzsánként alig győz összehordogatni, hogy
 50    I,   XIII|            azonnal.~ ~ ~ ~Jancsi úr alig bírta bevárni a János fővétele
 51    I,   XIII|            kezet nyújta neki, s bár alig volt hihető, hogy ő a hozzá
 52    I,   XIII|        leánykám?~ ~– Zsuzsi – mondá alig hallhatólag.~ ~– Van-e már
 53    I,   XIII|         vegyültek mulatságos zajjá, alig vala ember, ki még nyelvét
 54   II,    XIV|           rábámult a főúrra, mintha alig hihetné, hogy ez ember legyen
 55   II,    XIV|             sóhajta fel a kézműves, alig hallva, amit a főúr azután
 56   II,    XIV|           tudtára adta, hogy hangja alig tartozik a tűrhetőbbek közé,
 57   II,    XIV|          mely oly kemény volt, hogy alig foghatta meg. Látszik, hogy
 58   II,    XIV|             Eredj te golyhó – szólt alig bírva jókedvével a mester. –
 59   II,    XIV|       felsóhajtott, s kis idő múlva alig érthető hangon monda:~ ~–
 60   II,     XV| asszonyszemély, kiben Boltay mester alig bírt valami ismeretes arcot
 61   II,     XV|          odaér, ő is otthon lesz.~ ~Alig bírta ez együgyű hazudságot
 62   II,     XV|         önkénytelen reszketésén, és alig hallhatólag rebegé:~ ~–
 63   II,     XV|             rebegé:~ ~– Tessék!~ ~– Alig ismertem volna rád, hogy
 64   II,     XV|           más leányt vett el, s még alig háromesztendős házasok,
 65   II,     XV|     jókedvvel felkelt, felöltözött, alig vett magának időt haját
 66   II,     XV|         addig Teréz jelenléte miatt alig mert leányához szólni; annak
 67   II,     XV|       kárhozat.~ ~És egyre veszt.~ ~Alig látja már, mit raknak. –
 68   II,   XVII|         veté magát nagynénjének, és alig bírta e szót elrebegni:~ ~–
 69   II,   XVII|           uram – felele. – Én innen alig mozdulhatok dolgaim miatt.~ ~–
 70   II,   XVII|       robogtak végig a kövezeten.~ ~Alig múlt egy hét, midőn Teréz
 71   II,   XVII|          legszívesebb üdvözleteknek alig várja a percet Fanny, melyben
 72   II,   XVII|          míg a dunántúli kerületben alig van valaki, aki meg ne volna
 73   II,   XVII|            napját megelőző hetekben alig győzi a fiskális a sok levelezést,
 74   II,  XVIII|      segítsen minden törekvéseiben, alig ismerhetni hazafit, ki annyi
 75   II,  XVIII|            ügyetlenke volt szegény. Alig tudott mit mondani, oly
 76   II,  XVIII|            bámulatában, hogy Flórát alig jutott ideje láthatni.~ ~
 77   II,  XVIII|             én akkor fiatal voltam, alig gyermek, haha. Tanácsolták,
 78   II,  XVIII|           ifjú nő egyedül maradt.~ ~Alig zárult be az ajtó Marion
 79   II,  XVIII|             részesül.~ ~Fanny keble alig bírta örömeinek terhét.
 80   II,     XX|        nábob?~ ~Eszébe jutott, hogy alig egy év előtt itt, azon a
 81   II,    XXI|         mint a férfiakkal.~ ~Hajnal alig hasadt még, midőn a felöltözött
 82   II,    XXI|         igen hosszú, a bal lábacska alig ér bele a hegyével. Ho!
 83   II,    XXI|           fogva felhajította azt, s alig ért vissza a földre, ismét
 84   II,   XXII|        Azután még egyet.~ ~Kárpáthy alig bírt magával az öröm miatt.~ ~–
 85   II,  XXIII|         ifjabbnak látszik; az ember alig ismerne rá; jó életrendet
 86   II,   XXIV|             köztük Kárpáthyné is.~ ~Alig ismert némelyikre ez ünnepélyes
 87   II,   XXIV|           neki kezét.~ ~Szegény nő, alig bírta e nehány szót kimondani:~ ~–
 88   II,   XXIV|           gyalázatát mindenkinek.~ ~Alig várta, hogy a táncvigalomnak
 89   II,    XXV|        ebben a szóban „kettecskén”. Alig hiszem, hogy más nyelvben
 90   II,    XXV|             gyönyörű hófehér dália, alig észrevehető rózsaszín lehelettel
 91   II,    XXV|       rémítőbb.~ ~Kocogás az ajtón, alig ér rá kimondani, hogy: „
 92   II,    XXV|            Rudolf elhagyta a nőt, s alig várva, hogy Kárpáthy felébredjen,
 93   II,  XXVII|      örömkönny kicsordult szeméből, alig látott tőle, pedig úgy óhajtott
 94   II,  XXVII|             a kövérség miatt, szája alig volt nagyobb, mint egy szamóca,
 95   II,  XXVII|          Emlékezzék reám… – susogja alig hallhatólag.~ ~János nem
 96   II,  XXVII|           amíg e szavakat mondja.~ ~Alig egy órai nehéz küzdés után
 97   II, XXVIII|      hánykódtak népes udvarán; most alig két-három ablakban ég világ,
 98   II,   XXIX|        napjait felderítse. Valóban, alig tehetett volna jobbat valakivel.~ ~
 99   II,   XXIX|       annyira erőt vett rajta, hogy alig bírt magán uralkodni. Idő
100   II,   XXXI|          megjegyezni, miszerint ezt alig hiszi jogosan kivihető esetnek.~ ~–
101   II,   XXXI|      hanyatt veté magát székestül – alig bírták elkapni.~ ~A liberális
102   II,   XXXI|           ne csókolja a fiút.~ ~Még alig volt hatéves a gyermek,
103   II,    Veg|             erőfogyott volt, miként alig más nép Európában. Ez a