Kötet, Fezejet

  1    I,      X|              kérdik, „Nem megyünk el Teréz nénihez ebédre?”~ ~Tehát
  2    I,      X|           természetesen nem kötötték Teréz néni orrára, hanem azt hitették
  3    I,      X|              legalábbis háromszáz, s Teréz inkább hinni fog, mintsem
  4    I,      X|             úgy ment végig a városon Teréz lakásáig.~ ~A jámbor kisasszony
  5    I,      X|          pipáját kivenné szájából.~ ~Teréz leülteté őt. Végtelenül
  6    I,      X|           annak ünnepélyes eredetét, Teréz is sietni fog őt valami
  7    I,      X|             maga hátramaradt tőle.~ ~Teréz vállat vonított.~ ~– Ha
  8    I,      X|              végre epés kifakadással Teréz. – Hisz százan, ezeren látták
  9    I,      X|  felyülhaladta a háromszáz forintot. Teréz jól volt értesülve. Hiába.
 10    I,      X|         mégsem egészen igaz az, amit Teréz beszélt felőle.~ ~Meglehet,
 11    I,      X|        elkezdett csuklani ijedtében. Teréz volt az…~ ~Az éltes kisasszony,
 12    I,      X|          Kisegíté őt a zavarból maga Teréz. Nyugodt, hideg arccal megszólítá:~ ~–
 13    I,      X|                beszélt száraz hangon Teréz –, s ahhoz a nehány szóhoz
 14    I,      X|              megszökdöstek a házból. Teréz fenyegetésében volt valami,
 15    I,      X|              kezdődött még csak rá a Teréz elleni kifakadás; e mindent
 16    I,      X|              panaszát. Elmondá, hogy Teréz milyen álnok megtámadással
 17    I,      X|        felelte rá:~ ~– Nem fogja azt Teréz cselekedni.~ ~Nem fogja
 18    I,      X|              cselekedni.~ ~Nem fogja Teréz cselekedni? – gondolá magában
 19    I,      X|         hangon –, hogy ha becsületes Teréz testvérje kívánja az úrnak
 20    I,      X|              panasz és jajveszékelés Teréz követelése fölött.~ ~Egyik
 21    I,     XI|             folyt le már, hogy Fanny Teréz nagynénjénél lakott. Az
 22    I,     XI|             kemény szívű volt iránta Teréz, ez megtöré a gyermeklélek
 23    I,     XI|          akkor lassankint odavivé őt Teréz, hogy a lélekváltozat kellemeit
 24    I,     XI| Őszinteségével egyenlő arányban nőtt Teréz bizalma is. Gyakran magára
 25    I,     XI|    Testvéreiről sohasem szólt előtte Teréz; sőt még arra is figyelt,
 26    I,     XI|           jutott, hogy midőn egyszer Teréz engedelmével valahova kellett
 27    I,     XI|              meg ne látott volna!”~ ~Teréz megtudta ezt, s ez idő óta
 28    I,     XI|    munkájához ülve nagyot sóhajtott. Teréz jól tudá, hogy most testvéreire
 29    I,     XI|           oly boldog tudott lenni.~ ~Teréz nem válaszolt semmit, csak
 30    I,     XI|       halmazát adják is érte. Azután Teréz állapotja nem is volt oly
 31    I,     XI|          rokonérzelemmel viseltetett Teréz iránt, és kezét megkérte.
 32    I,     XI|         iránt, és kezét megkérte. De Teréz szülői nem adták hozzá a
 33    I,     XI|           meghalt, megvénült ő is és Teréz is. Teréz sohasem ment nőül
 34    I,     XI|          megvénült ő is és Teréz is. Teréz sohasem ment nőül senkihez.
 35    I,     XI|        megvette azt a házat, melyben Teréz lakott, s így alkalma volt
 36    I,     XI|   gondoskodni oly modorban, hogy azt Teréz nem utasíthatta vissza.
 37    I,     XI|              mindent jól tudott, ami Teréz körül történik; megtudta
 38    I,     XI|  feltűnhetett volna az is, hogy mind Teréz, mind Boltay igen kevés
 39    I,     XI|           Azon ismerősök között, kik Teréz lakát látogatni szokták,
 40    I,     XI|             templomban elénekelje.~ ~Teréz összerezzent e gondolatra.
 41    I,     XI|          járt egyedül odáig is; vagy Teréz, vagy annak egy barátnője,
 42    I,     XI|                Nemsokára hazaérkezék Teréz is, s Krammné asszonnyal
 43    I,     XI|              ellenzésre talált volna Teréz előtt. Efelől alig mertek
 44    I,     XI|           előtte példálózni.~ ~Pedig Teréz előtt nem lehetett titokban
 45    I,     XI|       Mennyire megrezzent e szavakon Teréz!…~ ~A leány gazdagságról
 46    I,     XI|              viendő, üresnek találta Teréz szállását. Ajtók, ablakok
 47    I,    XII|               nagynénjével együtt?~ ~Teréz kétségbeesve hallá a leány
 48    I,    XII|       emlékétől.~ ~Szegény Sándor…~ ~Teréz annyi évek fáradalmainak
 49    I,    XII|       aziránt tett parancsokat, hogy Teréz holmiját szállítsák át még
 50    I,    XII|           uramhoz hurcolkodtak el, s Teréz bizonyosan azt titkolja,
 51    I,    XII|            szóljon, mint a hegedű?~ ~Teréz és Fanny ezalatt egy utcára
 52    I,    XII|                 Mindez nem kerülé ki Teréz figyelmét. Őt látta! Ő van
 53    I,    XII|              félj, ne félj! – rebegé Teréz, és minden íze reszketett. –
 54    I,    XII|         hallhatták a mellékszobában. Teréz öntudatlanul takarta el
 55   II,    XIV|        tartozó cselédet kapott rajta Teréz, amint bizonyos gyanús külsejű
 56   II,    XIV|           majorosnak, de szerencsére Teréz kiismerte ravasz képeiket,
 57   II,    XIV|                 hanem menjen be most Teréz nénihez, én addig futok
 58   II,    XIV|             ígérni. Sokszor próbálta Teréz a leány szívét, előhozta
 59   II,    XIV|            nevete a mester; még a jó Teréz is nevetett, pedig bizony
 60   II,    XIV|           város szájának készülne.~ ~Teréz lelke eltévedezett a múlt
 61   II,    XIV|       mondanának jó rokonai, Boltay, Teréz? Ha megvetve a derék, férfias,
 62   II,     XV|        vadász a veremben~ ~Boltay és Teréz egy szóval sem mondtak ellent
 63   II,     XV|             nem várom én, hogy engem Teréz magához emeljen, elleszek
 64   II,     XV|              anyjávali ölelkezésben; Teréz is letevé kezéből azt a
 65   II,     XV|              háborította.~ ~Fanny és Teréz ezalatt a Mayerné lakául
 66   II,     XV|             kívánatát megközelítőleg Teréz egy benyílót rendezett el
 67   II,     XV|           ott továbbra is.~ ~– Lássa Teréz, én nem tehetek róla; örülnöm
 68   II,     XV|            hogy érzéketlen vagyok.~ ~Teréz tudott volna mit felelni,
 69   II,     XV|           voltak a szobarendezéssel, Teréz bizalmasan fogá meg Fanny
 70   II,     XV|             azt. Azt hivé, hogy érti Teréz célzatát. Ő ilyen magyarázatot
 71   II,     XV|             azt sejtette volna, amit Teréz!~ ~Azonban nyájasan kellett
 72   II,     XV|        nehogy azt hihesse, miszerint Teréz őt elidegenítni iparkodott
 73   II,     XV|        eszmélkedni felőle, miszerint Teréz és Fanny hasonló titoktartásra
 74   II,     XV|               E körülmény is erősíté Teréz gyanúját. Ha mind a két
 75   II,     XV|    természetes helyzet az, miszerint Teréz és Fanny között is nagyon
 76   II,     XV|       észrevehető volt az eltávozás. Teréz nem feledheté, hogy Fanny
 77   II,     XV|            nagyon szigorúan tartják. Teréz hideg hozzá és bizalmatlan.
 78   II,     XV|           arra oka elég.~ ~Egy napon Teréz berándult Pozsonyba a menyasszonyruhák
 79   II,     XV|          megtalálta a gyanút, melyet Teréz nem mert vele közleni, hogy
 80   II,     XV|             igen beszédes lőn; addig Teréz jelenléte miatt alig mert
 81   II,     XV|             is szépen hazaballagott. Teréz már várta az ajtóban, mert
 82   II,     XV|             volna mondani szájjal.~ ~Teréz felbontá a levelet, elolvasá.
 83   II,     XV|              nem értett semmit.~ ~De Teréz kezdé érteni.~ ~Tehát rögtön
 84   II,     XV|          alatt útban vannak. Boltay, Teréz a hintóban ülnek mellette,
 85   II,     XV|            láthatnók.~ ~Még a jámbor Teréz szemei is szikráznak, de
 86   II,   XVII|           Mindig szerettelek – monda Teréz, és szemei égni látszottak,
 87   II,   XVII|   napbarnította orcáján. Amire aztán Teréz szemeiben is megeredt a
 88   II,   XVII|      állatokat.~ ~– No de kegyed, jó Teréz, csak óhajtani fogja meglátni
 89   II,   XVII|          lenni János úr részéről, de Teréz nem felelt rá semmit, s
 90   II,   XVII|             Alig múlt egy hét, midőn Teréz már levelet kapott Fannytól.~ ~
 91   II,   XXII|          Egyik volt Flóra, a másik – Teréz.~ ~Amire semmi rá nem vehette
 92   II,   XXII|             Mi ez? – kérdezé magában Teréz, ki figyelemmel kísérte
 93   II,   XXII|              tőle. De lelkébe látott Teréz. Midőn megcsókolá néma ajkát,
 94   II,  XXVII|             két ismerős nő ül, egyik Teréz, a másik Flóra.~ ~A jó öreg
 95   II,   XXXI|         töltsön nála néhány hetet.~ ~Teréz nem állhatott ellent a szíves
 96   II,   XXXI|        riasztani azon gondolat, hogy Teréz is ott lesz, hideg, szenvedélytelen
 97   II,   XXXI|              is elriasztott a háztól Teréz ottléte. És ez Marion kisasszony.~ ~
 98   II,   XXXI|              kisasszony.~ ~Amely nap Teréz megérkezett, ő szíveskedett
 99   II,   XXXI|          esztendő a másik után jött. Teréz csak mindig ott maradt a
100   II,   XXXI|            foglalkozásokat talált ki Teréz számára, vagy átküldé Kárpátfalvára,
101   II,   XXXI|      bizalmas órákban elbeszélgetett Teréz az ifjú úrnővel Fanny gyermekkoráról;