Kötet, Fezejet

  1    I,      I|             valaha lőni lehetett.~ ~Mindig létezett ez a faja a tollatlan
  2    I,      I|         váltotta fel, és az emberek mindig ugyanazok voltak; csak öltönyt,
  3    I,      I|     levegőbe van fújva.~ ~Jancsi úr mindig merevebb tekintettel néze
  4    I,      I|            ha tetszik – enni, inni, mindig talál nálam amennyit akar,
  5    I,      I|            se szálljon a szekérről, mindig saját jószágaimon mehet,
  6    I,     II|             vagy egy, vagy más úton mindig pénzéhez jutott. Mikor azt
  7    I,     II|           azt mondom „pénzéhez”, ez mindig annyit tesz, hogy kétannyihoz,
  8    I,     II|            éppen azért foglalkozott mindig kockáztatott vállalatokkal,
  9    I,     II|   közügyekkel nem törődik, a börzén mindig leghitelesebbek voltak az
 10    I,     II|           Ah, monsieur Griffard, ön mindig olyan udvarias – szólt az
 11    I,    III|           az egyik egy egész fejjel mindig elébb jár, míg a másik hátrább,
 12    I,    III|            keresztülolvastam már, s mindig újabb szépséget találok
 13    I,     IV|             kis véletlen intermezzo mindig jó szolgálatot tehet; egy
 14    I,    VII|             egész a palack fenekéig mindig sötétebben, mindig feketébben.
 15    I,    VII|         fenekéig mindig sötétebben, mindig feketébben. Midőn a feneket
 16    I,    VII|             mintha valakit keresne. Mindig kikerülik egymást. Apró
 17    I,    VII|        eltávozása óta, s Rudolf még mindig hasztalan várta a delnő
 18    I,    VII|  kíváncsiságról? Ön rossz ember, ön mindig akkor távozik el egy városból,
 19    I,    VII|          már a kis unokalyányomtól, mindig unszolt még a télen, hogy
 20    I,   VIII|        beszélni?~ ~– Hat esztendeig mindig én maradtam meg pünkösdi
 21    I,   VIII|              ki valahányszor iszik, mindig elzsákolja * ivótársait,
 22    I,   VIII|          vágni hátulról a bikát, az mindig sebesebben rohant; a lódobogás,
 23    I,   VIII|      feltett borból előre meg lehet mindig jósolni, milyen kimenetele
 24    I,   VIII|          ismerős lett velök, mintha mindig köztük lett volna, s szinte
 25    I,   VIII|          sem haladta túl, a poharat mindig körömpróbáig hajtotta fel;
 26    I,   VIII|             tapasztalni, hogy pénze mindig van elég.~ ~Jancsi úr csak
 27    I,     IX|             szeret; a principálisom mindig dicsér előtte. Ejnye, de
 28    I,      X|       Meglepte ugyan, hogy Matildot mindig cifránál cifrább öltözetekben
 29    I,      X|       értesülve. Hiába. Az embernek mindig vannak jó barátai, kik mindenről
 30    I,      X|         siránk hangon folytatá:~ ~– Mindig csak téged emleget, csak
 31    I,      X|            azt szerették legjobban, mindig kézben volt. Nem emlékezik
 32    I,      X|      hazafelé.~ ~Otthon ezalatt még mindig folyt a beszéd, a panasz
 33    I,      X|            bennünket előtted szidni mindig, majd úgy elidegenülsz tőlünk,
 34    I,     XI|           Nagyon sűrű. És a szégyen mindig azé, aki elád, és nem azé,
 35    I,     XI|            aki a magasból leszédül, mindig összezúzza magát, s a természet
 36    I,    XII|        megtért ellenségnél, mert az mindig azon iparkodik, hogy elébbi
 37    I,   XIII|             molnár számadása. Ez is mindig korpával számol be.~ ~–
 38    I,   XIII|                 No. Ez az ember itt mindig a fülembe beszél; hát lehet
 39    I,   XIII|             úr, mint negyven év óta mindig szokta, meghíva a hű tisztviselőt
 40    I,   XIII|    tisztviselő, mint negyven év óta mindig, most is mély főhajtással
 41    I,   XIII|           volt legutolsó gondolatja mindig. Egy szerelmes ifjú nem
 42    I,   XIII|          kend, hogy egy Kárpáthyról mindig tisztelettel kell beszélni!~ ~–
 43    I,   XIII|       valahányszor találkozom vele, mindig a nagyságos úr egészsége
 44    I,   XIII|                 Bor, búza, pecsenye mindig elég legyen,~ ~ ~ ~Ápetitussa
 45    I,   XIII|      sározódván, jókedvének kulacsa mindig tele legyen piros egri borral,
 46    I,   XIII|           lyánka agyát; hanem azért mindig férjhez ment az, mert Jancsi
 47   II,    XIV|   nevetségesebb figurát elképzelni? Mindig azt hiszi, hogy rászedik,
 48   II,    XIV|             fű, fa ellene esküdött, mindig néz, és sohasem lát; óh,
 49   II,    XIV|        Tudom. Ismerem őt. Becsültem mindig; derék ember. De nem tudom
 50   II,    XIV|            rózsa töviseé, és azután mindig ez édes fájdalomról gondolkozni,
 51   II,     XV|            uram, az anya szíve csak mindig érez, még ha rosszak is
 52   II,     XV|            Hát már ez így fog menni mindig? Hát ti már azt sem kérditek,
 53   II,     XV|           Azzal menté magát, hogy ő mindig ott szokott ülni, mert fél,
 54   II,     XV|         inni, s a harmadik tál után mindig felkelt, mintha a negyedik
 55   II,     XV|           szobájában, nagynénje még mindig ott aludt a benyílóban,
 56   II,     XV|           is nem maradnak a leányok mindig olyan kicsinyek!~ ~Ezen
 57   II,     XV|          kedve házasodni. A kereset mindig gyérül, a háztartás költsége
 58   II,     XV|       ismeretlen vagyok a szobában. Mindig oda képzelem az ablakot,
 59   II,     XV|        megvénülhet, addig nem lehet mindig leány. Hát azt mondja, addig
 60   II,     XV|            nőül veendi őt, hát csak mindig azt mondja neki.~ ~Abellino
 61   II,   XVII|      hulltával ott maradt a fákon a mindig zöld fagyöngy; csendes volt
 62   II,   XVII|          leányokra, hogy ne üljenek mindig az ablakban; nem kellett
 63   II,   XVII|              Szeressen engemet.~ ~– Mindig szerettelek – monda Teréz,
 64   II,   XVII|        jöttek a kortyondi fráterek, mindig volt a zsebében egy-két
 65   II,   XVII|          őreá mosolyogni?~ ~Most és mindig és örökké ott lebegett lelke
 66   II,   XVII|            csak a névtelen kép állt mindig előtte, és követte azon
 67   II,  XVIII|  izzadságcseppjeit gyöngyözi, midőn mindig újabb nevek kerülnek mutatóujja
 68   II,  XVIII|             kisasszony hord magával mindig annyit, amennyi elég egy
 69   II,  XVIII|            hogy két fiatal hölgynek mindig elég beszélnivalója van
 70   II,    XIX|           országos erényeiért. – Ez mindig sakkban tartja őt; én próbáltam,
 71   II,    XIX|          asszonyokkal szemben, akik mindig nagy tetteit emlegetik előtte,
 72   II,    XIX|           tetteit emlegetik előtte, mindig országgyűlési beszédeit
 73   II,    XIX|          fölséges étvággyal bír, és mindig azon panaszkodik, hogy nem
 74   II,    XIX|            meg őket érte. A nevetők mindig az ő részén vannak.~ ~–
 75   II,    XIX|              ezek a tekintetes urak mindig a legkönnyebben bánható
 76   II,    XIX|    gyermekese lehet a lelkem. Anyja mindig őróla beszél. Tiszteletre
 77   II,    XIX|           Olyan, amilyennek láttad. Mindig olyan. Ez természet nála
 78   II,     XX|           bár jól látta, hogy Flóra mindig bosszúsan elfordítja tőle
 79   II,    XXI|           látná őt vágtatva rohanni mindig előre, míg leomlana előtte,
 80   II,   XXII|         kívánni.~ ~– Lám, a betegek mindig azon törik a fejöket, hogy
 81   II,  XXIII|           Nagybátyád feleségébe még mindig szerelmes vagy-e?~ ~– Az
 82   II,   XXIV|         előtt.~ ~Két kínos héten át mindig azon gyötörte lelkét, hogy
 83   II,   XXIV|        ember, s nem tartják magukat mindig abban a pozitúrában, amiben
 84   II,   XXIV|    házikörében is szép legyen, a nő mindig csábító, akár felpiperézve,
 85   II,   XXIV|             attól tartana, hogy még mindig előtte áll… Végre sokára
 86   II,   XXIV|         bárminemű viszonyban állani mindig convenant * állapotnak tartaték.~ ~(
 87   II,   XXIV|           Kárpáthynéval társalgott, mindig valami kellemetlen érzés
 88   II,   XXIV|         érzés futotta végig lelkét. Mindig arra gondolt:~ ~– Ezt az
 89   II,   XXIV|             hogy hozzám szóljon, én mindig készakarva arra jártam,
 90   II,   XXIV|            volt hozzá, hogy álmában mindig Kárpáthynéval találkozott,
 91   II,    XXV|            már asszonyukat. Zsebjei mindig tele voltak cukros mandulával;
 92   II,    XXV| megilletődött volt az egész úton.~ ~Mindig azon szegény nő könnyeit
 93   II,    XXV|       kezein, arcán, szívében égni, mindig az ő zokogó szavai hangzottak
 94   II,    XXV|     legboldogabb óra örömei közt is mindig érzeni vélte arcán és szívében
 95   II,  XXVII|      haláltól.~ ~A haldokló nyögése mindig nehezebb lesz, keble lázasabban
 96   II,   XXIX|       elhagyja, s akármiről beszél, mindig azon végzi szavát, hogy
 97   II,   XXIX|          Miska, ő is jó emberem, ki mindig szeretett; ha baleset ért,
 98   II,   XXIX|             baleset ért, akkor volt mindig mellettem; neki hagyom kedvenc
 99   II,   XXIX|           öreg érzékeny csókja után mindig újra illesztgette apró ajkait.~ ~
100   II,   XXXI|         másik után jött. Teréz csak mindig ott maradt a háznál, Marion
101   II,   XXXI|           hallótülök. Hanem ő azért mindig azt hiszi, hogy most is