Kötet, Fezejet

  1    I,      I|          a kocsiba emelték; a két leány mellé ült kétfelől, ekkor
  2    I,      V|     barátnét tartott magánál.~ ~A leány arcán aggodalom látszik,
  3    I,    VII|        magában: „Ez a kis együgyű leány bizonyosan a Lord-Mayort *
  4    I,     IX|        rendkívül szigorúan nevelt leány.~ ~– Ejh, a leány mind egyforma.
  5    I,     IX|          nevelt leány.~ ~– Ejh, a leány mind egyforma. Mindeniknek
  6    I,     IX|          Nekem is mondták, hogy a leány csupáncsak templomi énekekben
  7    I,     IX|  Fennimorral, hogy egy év múlva a leány nálam fog lakni.~ ~– Csaknem
  8    I,     IX|        hogy Fennimor törekvései e leány körül milyen siralmas véget
  9    I,     IX|          haladtam, miszerint ma a leány meg fog jelenni a karzaton;
 10    I,     IX|     fülébe sugdos valamit, mire a leány gyakran kíváncsian fordul
 11    I,      X|        rólam is beszél az a rossz leány.~ ~– Azt hiszi, hogy a te
 12    I,      X|  Matildnak semmije sincs! Szegény leány!~ ~Arra a gondolatra ki
 13    I,      X|    orvosságban egy hét alatt.~ ~A leány fel akart kelni, hogy atyját
 14    I,      X|          ő vétett volna ellene; a leány megragadá kezét, odaszorítá
 15    I,      X|         kedves, bohó fiúk.~ ~Négy leány lett nagy és deli. Egyik
 16    I,      X|           urak.~ ~Már a legkisebb leány is jól megnőtt, tizenkét
 17    I,      X|  hangosabb csattanásra valamelyik leány felsikoltott, mintha megijedt
 18    I,      X|         ami ők?~ ~Azzal megfogá a leány kezét, másik kezével felkapta
 19    I,      X|       vadállat.~ ~Azzal megfogá a leány kezét, s anélkül, hogy valakitől
 20    I,      X|  elhurcolá őt magával Terézhez. A leány végig sírt az utcán.~ ~A
 21    I,     XI|        hazudni, keresztüllátott a leány lelkén, megkapta a csírájában
 22    I,     XI|        viseltetett Fanny iránt. A leány munkájához ülve nagyot sóhajtott.
 23    I,     XI|         Szegény Matild! – monda a leány őszintén, igazán megvallva
 24    I,     XI|       testi fáradalmaiért, mert a leány meg volt mentve, visszaadva
 25    I,     XI|           maradjon Fannynak. És a leány is keresett már. – Munkájaért
 26    I,     XI|         az, midőn a fiatal férfi, leány, becsületes fáradságát legelőször
 27    I,     XI|        kellett neki azt fogadni a leány számára.~ ~A figyelmes vizsgáló
 28    I,     XI|           és test szokott adni. A leány karcsú, ideál alak, epedő
 29    I,     XI|      vezetnek.~ ~A tapasztalatlan leány a meglepetés öntudatlanságában
 30    I,     XI|           szóljon semmit. A derék leány végett kérem. Tudja, a világ
 31    I,     XI|  észrevette ő a változást, mely a leány kedélyében véghez ment az
 32    I,     XI|           az első napok után.~ ~A leány szívébe be volt ültetve
 33    I,     XI| megrezzent e szavakon Teréz!…~ ~A leány gazdagságról ábrándozik.
 34    I,     XI|          becsületes ajándékával a leány szeplőtlen hírének ártani,
 35    I,     XI|       természetesebb, mint hogy a leány képzeletében ismeretlen
 36    I,     XI|       délceg termetről.~ ~Szegény leány! Az nem az ő jóltevője volt.
 37    I,     XI|          igazán semmi gondja.~ ~A leány fejéből semmi sem verte
 38    I,    XII|        Teréz kétségbeesve hallá a leány vallomásait.~ ~A leány elmondá
 39    I,    XII|          a leány vallomásait.~ ~A leány elmondá neki őszintén, hogy
 40    I,    XII|         szeretett – ő a leányt, a leány egy mást, és mind a ketten
 41    I,   XIII|        leányaikat ide hozzák.~ ~A leány elvégezte beszédét, amit
 42   II,    XIV|       egyet tudok; azt, hogy ez a leány ön úröccse miatt zárdai
 43   II,    XIV|         többé az ön hatalmában. A leány szerencsétlen családból
 44   II,    XIV| ismerettől többé megfoszthassa. A leány lelkében már gyökeret vert
 45   II,    XIV|            Sohase beszéljetek egy leány erényeiről, ha azt nem akarjátok,
 46   II,    XIV|        ajánlatot elfogadni?” Ha a leány azt mondja rá: „Nem!” úgy
 47   II,    XIV|        Kárpáthy igazat mondott. A leány a csábító képnek nem fog
 48   II,    XIV|        megelőző kérő ajánlatára a leány igent mondana, akkor, ugyebár,
 49   II,    XIV|     Sándor számára kérni, hátha a leány mégis érez iránta valamit.
 50   II,    XIV|          Sokszor próbálta Teréz a leány szívét, előhozta előtte
 51   II,    XIV|       véletlenül az ifjú nevét; a leány hidegen maradt, dicsérte,
 52   II,    XIV|       valamit sejtessen vele.~ ~A leány felsóhajtott, és nem felelt
 53   II,    XIV|         Sándor az – szólt közbe a leány.~ ~Boltay mester elhallgatott.
 54   II,    XIV|          rendkívüli abban, hogy a leány e titkot tudhassa.~ ~Vártak
 55   II,    XIV|       Szegény Sándor! – sóhajta a leány.~ ~– Miért sajnálkozol rajta?~ ~–
 56   II,    XIV|    hallgattak.~ ~Mikor egy fiatal leány ily tömött szillogizmusokban
 57   II,    XIV|          mert látod, a világban a leány kérőit „szerencsének” nevezik.
 58   II,    XIV|           Itt éppen felkacagott a leány.~ ~– Ah, az a kövér póktermetű
 59   II,    XIV|           szeret egy leányt, de a leány másba szerelmes, és azon
 60   II,     XV|            hogy a tündér szépségű leány kész hozzá nőül menni, valóban
 61   II,     XV|        bizonyosan Mayerné volt. A leány nem boldog. Ezt gondolá.
 62   II,     XV|           hozzá és bizalmatlan. A leány unatkozik és szerencsétlennek
 63   II,     XV|        milyen sors! Négy esztelen leány, egyik bolondabb, mint a
 64   II,     XV|    második roham. Döbbenjen meg a leány arra a gondolatra, hogy
 65   II,     XV|          Fáni?~ ~– Nem – rebegé a leány. Nem bírt annyi ravaszsággal,
 66   II,     XV|        kellemetlen oldalait. És a leány mind jól tudta, hogy mért
 67   II,     XV|       Fáni?~ ~– Nem én – rebegé a leány összehúzódva takarója alatt.~ ~–
 68   II,     XV|                Ugye milyen büszke leány volt az? Tudhatod, szomszédban
 69   II,     XV|         semmi kárhoztatni való, a leány boldogabb, mint akárhány
 70   II,     XV|    mondottakon végiggondolni.~ ~A leány hirtelen, vágyó, ösztönszerű
 71   II,     XV|              Nem, nem – suttogá a leány, és reszketett, mintha lázban
 72   II,     XV|           már?~ ~– Nem! – szólt a leány. Kíváncsi volt hallani,
 73   II,     XV|       ilyen-é? Csitt. Hallgasd jó leány, mit beszél tovább anyád!
 74   II,     XV|     házasságot. Igenám uram, de a leány nem várhat addig, míg ön
 75   II,     XV|            addig nem lehet mindig leány. Hát azt mondja, addig titokban
 76   II,     XV|          mienk marad.~ ~„Ah! okos leány! Nem olyan szeles, mint
 77   II,     XV|        elhozni nekem.~ ~(Ah, okos leány, arany eszű leány!)~ ~–
 78   II,     XV|            okos leány, arany eszű leány!)~ ~– Nevezetesen egy pamlagom
 79   II,     XV|         gyaníthat semmiből. Bölcs leány, arany eszű leány!~ ~Boltay
 80   II,     XV|           Bölcs leány, arany eszű leány!~ ~Boltay egy percre kiszólt
 81   II,     XV|           engedékenységre. Mert a leány szemérmes szörnyen, s el
 82   II,     XV|           el van ragadtatva, ez a leány tündére, angyala, istennője.
 83   II,     XV|      ajkaihoz is szorítá azt, s a leány nem haragudott érte.~ ~E
 84   II,     XV|           is karjai közt tartá. A leány szelíden simult hozzá, minden
 85   II,     XV|         Jajaj! – Mit gondolt ez a leány? Talán bizony csak ki akarja
 86   II,     XV|          Vajon hova lehetett az a leány? Jaj, ha az ideig össze
 87   II,     XV|       volna minden pénzét, csak e leány el ne maradna most.~ ~Ezúttal
 88   II,     XV|         venni.~ ~– Óh, igen, és a leány nagyon látszott rajta örülni.~ ~
 89   II,     XV|          magában Abellino –, ez a leány komolyan használatba vette
 90   II,     XV|             Elgondolni, hogy azon leány, kit ő szerelmével oly kitartón
 91   II,     XV|     bosszúállás, mely az üldözött leány szívében született, s mely
 92   II,   XVII|         örülni kellett volna. – A leány nagy szerencsét csinált.~ ~
 93   II,  XVIII|    nagylelkű volt, vagy bolond. A leány okvetlenül hiú és nagyravágyó…
 94   II,    XIX|      társaságban, akárhány fiatal leány legyen jelen, olyan furcsa
 95   II,   XXII|           föl magában:~ ~„Szegény leány!”~ ~ ~ ~
 96   II,   XXIV|      forintot játszott valahogy a leány kezébe, s ez azt oly modorban
 97   II,   XXIV|        bosszúból meg is tett, s a leány tudott választani a két
 98   II,    Meg|       szerelmes költő azt, amit a leány szerelmében elvesztett,
 99   II,    Meg|      évvel később már a legifjabb leány is eladó leány volt. Ez
100   II,    Meg|          legifjabb leány is eladó leány volt. Ez a magyar nyelvben