Kötet, Fezejet

 1    I,      I|              mind a kettő, aszerint, amint a lőcsbe vagy egymásba ütődnek
 2    I,      I|              a konyhaajtó helyett.~ ~Amint azonban kitekinte az ablakon,
 3    I,      I|           híztak meg, a rákok pedig, amint tetszik látni, mint belefúltak
 4    I,      I|            szerint öltözteté őt fel, amint jöttek a bécsi zsurnálokban,
 5    I,      I|          megköszönte a hátbaütést, s amint az őzhúst eléje tették azzal
 6    I,      I|            tanult meg Béranger-bul), amint berúgta a konyha ajtaját,
 7    I,      I|           csend által s feltekintve, amint meglátta a hozzá nem hasonlótlanul
 8    I,      I|              pénzt kérjenek tőlem, s amint az egyik elkezdi, a többi
 9    I,      I|             Péter uram is megnémult, amint a hallgató néma arcra tekinte,
10    I,     II|             azt engedé másnak, hanem amint nehány év múlva a direktórium
11    I,     II|  olaszországi hadseregnél; aszerint, amint vagy az egyik, vagy a másik
12    I,     II|           édes tészták gyúrásával.~ ~Amint a szétnyitott ajtókon meglátta
13    I,    III|            meglepetés tükrözi magát, amint a három szemközt jövőt beszélni
14    I,    III|           obsolet institúciói * alá, amint a civilizációval első összeütközésbe
15    I,     IV|              tartalmát ürítik. Tehát amint Damon és Phyllis * az asztalhoz
16    I,     IV|      farkasszemet kellett nézni. Hát amint rátekint, majd a föld alá
17    I,     IV|            már mégiscsak ránézett, s amint nézi, lassankint ráismer. „
18    I,     IV|             felelt a kérdésre, hanem amint István gomblyukában tartá
19    I,     VI| fölöslegesnek tartá megtanulni, s ez amint egyrészről nagyszerű bátorságát
20    I,     VI|            excellens * fiatal honfi, amint meghallotta, hogy mije hiányzik,
21    I,     VI|               s abban a pillanatban, amint az első pisszenés megtörtént,
22    I,    VII|           nyert rajta, mely összeget amint kezéhez vett, rögtön elkezde
23    I,    VII|             percében megígérte, hogy amint megérkezik, tudósítni fogja
24    I,    VII|              örvendetes izenethez, s amint elhatározá magát, hogy helyéből
25    I,    VII|         változtató.~ ~És csodálatos! Amint ismét magához kezde térni,
26    I,   VIII|           magukra, mert Márton lova, amint észreveszi, hogy valamelyik
27    I,   VIII|         belőle, amíg odafenn járt.~ ~Amint az úri hintók láthatóvá
28    I,   VIII|             megállt. Márton azonban, amint odaugratott, hirtelen kikapta
29    I,   VIII|        ütötte meg paripáját.~ ~Most, amint meghallotta a nemes állat
30    I,   VIII|         lábaival kapálta a földet.~ ~Amint a harmadik lövést tették,
31    I,   VIII|            botját, szétszaladnak; de amint a tavasz kinyílik, s a fűszeresebb
32    I,   VIII| bőszültségből vagy elővigyázatból.~ ~Amint meghallá a közeledő csörtetését,
33    I,   VIII|            csalva a bőszült bikát.~ ~Amint kiért a vadállat a mezőre,
34    I,   VIII|           lova alól kiszabadulhatni. Amint a bika meglátta, hogy ellenfele
35    I,   VIII|                 Ebben a pillanatban, amint alig egy szökésnyire volt
36    I,   VIII|           letenni az asztalra, hanem amint a hajdú, ki minden ember
37    I,   VIII|            lesz az esti mulatságnak. Amint azt a borok különböző szelleme
38    I,   VIII|              olvasni nem szoktunk.~ ~Amint az esküdtek felvezették
39    I,   VIII|              az ilyen viadalokhoz, s amint ellenfele közel jutott hozzá,
40    I,   VIII|             nagy zuhanást hallottak, amint Kutyfalvi Bandi roppant
41    I,   VIII|             új módi! – kiálta Miska, amint beereszteték, s levágta
42    I,      X|          gonosz indulatú kisasszony, amint meghallá öccsének szomorú
43    I,      X|       közöttük egy-egy év különbség. Amint felnőttek, amint hajadoni
44    I,      X|          különbség. Amint felnőttek, amint hajadoni szépségük kifejlett,
45    I,      X|            éppen a kertjében talált, amint szegfűket oltogatott.~ ~
46    I,      X|              másodszor informálni.~ ~Amint Bordácsi meglátta a hozzá
47    I,     XI|               és örvendve hallgaták, amint az eső verte az ablaktáblákat.~ ~
48    I,    XII|   kifejezésnek lenni, hanem folytatá amint következik:~ ~– Én önhöz
49    I,   XIII|            folytak a házi zivatarok, amint János napja közelgett, mely
50    I,   XIII|          több, mint puszta frázis.~ ~Amint születésnapja közeledett,
51    I,   XIII|              neki. Hat gyermeke van, amint hallom.~ ~– De Galíciából
52    I,   XIII|          felé.~ ~Jancsi úr nevetett, amint Varga Péter eltávozott.
53    I,   XIII|            urat az ablakban találta, amint kinézett az udvarra, hátratéve
54    I,   XIII|         nyakravalóját, és begombolá, amint illett.~ ~– No már most
55    I,   XIII|        helyettesítvén az imakönyvét, amint azt a jegyzéken kinyitá,
56    I,   XIII|         szegény szuplikáns ehelyett, amint észrevette, hogy barmoknak
57    I,   XIII|          iszonyúan meg bántott öreg, amint a koporsót meglátta, amint
58    I,   XIII|           amint a koporsót meglátta, amint azon saját nevét olvasá,
59    I,   XIII|          Marcit fogjuk megismerni.~ ~Amint lováról leugrott, meglátta
60   II,    XIV|         cselédet kapott rajta Teréz, amint bizonyos gyanús külsejű
61   II,    XIV|        helyére, derék Boltay mester. Amint ön arcát megláttam, már
62   II,    XIV|       választott szegény ifjú iránt, amint e gondolator fejébe vette,
63   II,     XV|              kérdezősködött; úgyhogy amint Mayerné teljesen fölequipírozva *
64   II,     XV|              nem használt az semmit, amint leányához ért, ott ismét
65   II,     XV|         bámulná, csodálná magát; sőt amint a gömbölyű tükör előtte
66   II,     XV|             ösztönszerű sugallattal, amint anyja elhallgatott, a támadt
67   II,     XV|        szemök különös tűztől villog, amint egymásra tekintnek. Kárpáthy
68   II,     XV|            kellett részesülnie, hogy amint a cselédektől Fanny után
69   II,     XV|       tisztelheti.~ ~Abellino pedig, amint elfordultak tőle, hüvelykét
70   II,     XV|         Sietett a kártyázószobába.~ ~Amint benyitott az ajtón, hallá,
71   II,     XV|             kitört valamennyi közül. Amint őt meglátták, rögtön félbeszakadt
72   II,   XVII|           lát.~ ~A derék ősz férfiú, amint a felhatalmazó levelet kapta,
73   II,   XVII|         szintén nem volt rest, hanem amint becsukták mögötte a kaput,
74   II,  XVIII|            Igen, az imádókig.~ ~Mert amint a kortyondi fráterek elmaradoznak
75   II,  XVIII|        zavarba hozta. Természetesen, amint Fanny elereszté, és leült,
76   II,  XVIII|           tartaná azt, hogy most őt, amint ott ül, egyszerre kicseréljék
77   II,  XVIII|        ajánlatra méltóknak.~ ~Pedig, amint vesszük észre, már mindjárt
78   II,  XVIII|              Keze reszket a papíron, amint e névhez ért. Talált vég
79   II,  XVIII|              is keveset törődött, de amint nejét, még akkor gróf Eszéki
80   II,  XVIII|           mendemonda, szószaporítás, amint más korabeli ifjú amazonoknál
81   II,  XVIII|              e két nő együttlétében, amint egymást átölelve tarták,
82   II,  XVIII|          barátnéja vidám arca miatt; amint rátekintett, kénytelen volt
83   II,  XVIII|           kisasszony felkapva fejét, amint Flórát kalap és köpenyke
84   II,  XVIII|              két fiatal hölgy pedig, amint a nyűg eltávozott, dévaj
85   II,    XXI|      agarászatra nem szokás vinni.~ ~Amint az egész vidám társaság
86   II,    XXI|          kiáltják egyszerre üldözői, amint megpillantották a dombon.
87   II,    XXI|            szeles Armida tett, hanem amint a róka visszafelé fordítja
88   II,  XXIII|          alkatrészét képezi ő annak; amint szavajárása: ő amalgamázza *
89   II,    XXV|       menjünk eléje – szólt nejéhez, amint a hintó a parkba becsavarodott.~ ~
90   II,    XXV|           lépteket hall közeledni, s amint föltekint, Rudolfot látja
91   II,    XXV|              Az egy imakönyv volt. S amint a könyv magától szétnyílt
92   II,    XXV|            asszony néma fájdalmában, amint lassan, öntudatlanul összekulcsolá
93   II, XXVIII|     kárpátfalvi vadaskert erdejei, s amint egy dobogó hídra fölérnek,
94   II, XXVIII|            lépést járatva a hóban.~ ~Amint azonban kísérőjét elveszté
95   II,   XXIX|             már várták a kastélyban. Amint leugrott lováról, az előcsarnokban
96   II,   XXIX|     magánszobájában várt Rudolfra, s amint belépni látta őt, felkelt
97   II,   XXIX|           szobába nyitott be, melyet amint a gyertyák megvilágítottak,
98   II,   XXIX|             embereket hívta össze.~ ~Amint János és Rudolf beléptek,
99   II,    Meg|      életismeret (nem mindenütt), de amint ezen a földhöz kötött pályán