Kötet, Fezejet

 1    I,      I|                valaminek.~ ~Kivált ily kedves időben, midőn megerednek
 2    I,      I|           Különben az egér olyan szép, kedves kis állat, én meg nem foghatom,
 3    I,      I|             finom kis orra van, csinos kedves fülecskéi, parányi pici
 4    I,      I|                   Ah, c'est beau! * Ez kedves. A jó magyarok még most
 5    I,      I|            megcsókolta: „Hozott isten, kedves édes, jó barátom!”~ ~A kacaj
 6    I,      I|             valaki mondani, hogy az én kedves onklim nem a legderekabb
 7    I,      I|               Au contraire. * Minthogy kedves onklim él, annál könnyebben
 8    I,      I|                téglát melegíteni az én kedves onklim lába alá! Vigyázzatok
 9    I,      I|              Adieu cher oncle! * Adieu kedves Jancsi bácsi! Tisztelem
10    I,     II|           Párizs, hanem a Szajna egyik kedves szigete, az Île de Jérusalem, *
11    I,     II|             férfiú, arca a nyájasságig kedves, mondhatni első tekintetre
12    I,     II|                Hát mi újság Párizsban, kedves pénzszuverénem? Rossz nem
13    I,     II|        Megbocsát ön, hogy így beszélek kedves rokona lehető kimúlta felöl.~ ~–
14    I,     IV|             anyagot találnak azon igen kedves mulatságra, melynek médisance
15    I,     IV|                 hogy most éppen valami kedves kalandot mesél, néha a beszéd
16    I,     IV|          visszarettenteni – folytatá a kedves ember –, miután szegény
17    I,     IV|           szegény Saint-Michel, hogy a kedves kis őzlábú táncosnő közelébe
18    I,     IV|                találkoznia, ki iránt a kedves hölgy úgy hiszem, személyes
19    I,     IV|                Ismeri ön ugyebár azt a kedves kis vaudeville-t: * „La
20    I,     IV|              el az elejtett medvén egy kedves kis kuplét, melyet már minden
21    I,      V|                annyira elragadtatott a kedves hangok által, hogy a leányka
22    I,      V|           Jeanette, Jozefine legrégibb kedves cselédje, kit utóbbi időkben
23    I,      V|           hercegnő előtt kimentse.~ ~A kedves, engedékeny igazgató! Milyen
24    I,     VI|              csak Catalanit játssza, a kedves, a vidám, a hódító asszonyt;
25    I,    VII|              holnap már indulunk az én kedves Magyarországomba.~ ~Nehány
26    I,    VII|          Azonban a jó nagymamának azon kedves szokása volt, hogy az unokájához
27    I,   VIII|           Tehát ismét itthon vagyunk a kedves, a szegény Magyarhonban.~ ~
28    I,   VIII|              szomszédba (Nagykanságba) kedves komájához, úgy például eljött
29    I,      X|             leend egyéb feladata, mint kedves nénje jótékonyságát meghálálhatni.~ ~–
30    I,      X|                mindennap találkozott e kedves asztali tüneménnyel. Neki
31    I,      X|          ellopják a palacsintát, olyan kedves, bohó fiúk.~ ~Négy leány
32    I,      X| citromkereskedő.~ ~– Foglaljon helyet, kedves jó rokonom. Óh, milyen szerencse,
33    I,      X|               Teréznél.~ ~– Óh, milyen kedves napjaid lesznek; egész nap
34    I,     Sz|                cher oncle – Isten vele kedves nagybátya~ ~Adonisz – férfiszépség (
35    I,     Sz|       ellenkezőleg~ ~aureus calculus – kedves számítás, számvetés~ ~auteur –
36    I,     Sz|           Pesti Hirlapban~ ~cher ami – kedves barátom~ ~chevalier – gavallér,
37    I,     Sz|              selyem~ ~mon cher hajdu – kedves hajdúm~ ~monsieur – uram~ ~
38   II,    XIV|           lelhette őt egyszerre.~ ~Egy kedves embere van, Kiss Miska,
39   II,     XV|             baja.~ ~– Óh, uram, óh, én kedves uram, maga derék, maga mindenekfelett
40   II,     XV|             olyan szobába tegyék, ahol kedves leánya szavát hallhatja,
41   II,     XV|               végezni; megérdemli az ő kedves szép leánya, hogy anyja
42   II,     XV|               a gyönyörű kezet. Óh, te kedves, egyetlen leányom. Jaj be
43   II,     XV|             midőn ezt olvasá benne:~ ~„Kedves nagynéném! Mindent tudok.
44   II,     XV|            Abellino bosszúsan fogadá e kedves hírt, s otthagyta Mayernét
45   II,     XV|          mutatá be őket egymásnak.~ ~– Kedves nőm! Ez itt kedves öcsém,
46   II,     XV|                     Kedves nőm! Ez itt kedves öcsém, Kárpáthy Béla. Kedves
47   II,     XV|           kedves öcsém, Kárpáthy Béla. Kedves öcsém, ajánlom atyafiságos
48   II,   XVII|                a percet Fanny, melyben kedves rokonait ölelhesse, s ezzel
49   II,  XVIII|         kiterjeszté előtte.~ ~– Lássa, kedves barátom – monda Fanny, leírhatlan
50   II,  XVIII|              ön hozzám olyan jó, olyan kedves?~ ~E szavak való, mélyen
51   II,  XVIII|               megrettent Fanny, ki egy kedves, szeretetre méltó alak elfogadásához
52   II,  XVIII|         ilyesmit észre?~ ~– Megbocsát, kedves szomszédnő – kezdé a félbehagyott
53   II,  XVIII|          restell lenyelni. – Megbocsát kedves szomszédnő, chère voisine * –
54   II,  XVIII|                bajnak kelle érni, hogy kedves nejét nála nélkül látjuk;
55   II,  XVIII|               s a legkellemesebb édes, kedves, csengő hangon iparkodott
56   II,  XVIII|             nincs! de igaz; ön is igen kedves, előzékeny férj, de Rudolfnak
57   II,  XVIII|               abban igazat adok önnek, kedves Flóra! Kivált olyan derék,
58   II,  XVIII|               S ebben igaza van önnek, kedves Flóra.~ ~És ezt oly hangon
59   II,  XVIII|                 Kárpáthyné asszonyság, kedves szomszédnő, hogy ön nem
60   II,  XVIII|           mintha attól tartana, hogy a kedves vízió eltűnik előle.~ ~Flóra
61   II,  XVIII|           ajkát nyomá Fanny homlokára. Kedves hitelesítő pecsét! Boldog
62   II,  XVIII|         borulva zokog.~ ~– De már most kedves Fanny, ennek vége van, ezen
63   II,  XVIII|           fogja azonban nekem engedni, kedves húgom, hogy visszamehessek
64   II,  XVIII|           tartaná tovább is élvezhetni kedves néni kellemes társaságát…~ ~–
65   II,  XVIII|          Kárpáthy-kastély baja? Adieu, kedves szomszéd, chère voisine,
66   II,    XIX|      kellemetes ember.~ ~– Itt van egy kedves bohó, gróf Erdey Gergely.
67   II,    XIX|              Gergely – jegyzé Fanny. – Kedves bohó.~ ~– Menjünk tovább:
68   II,    XIX|             gyöngéjét ismerem: van egy kedves fiacskája, mintegy húsz-huszonegy
69   II,    XIX|             kellett nevetni.~ ~– Nohát kedves anyókám, jó öregem, kit
70   II,     XX|       borítékára is kiírni a cím alá: „Kedves nőmnek, legnagyobb szeretettel”,
71   II,     XX|             nyugalommal elolvasandók a kedves levelet. Azt persze Fannynak
72   II,     XX|                    Milyen öröme volt a kedves nőnek, összevissza csókolá
73   II,    XXI|                vadászok voltak mind. A kedves szép hölgyek sem tagadhaták
74   II,   XXII|            áldások közt bocsátá útra a kedves szomszédnőt, megígértetve
75   II,   XXII|                nyárra, az valóban igen kedves hely.~ ~– Azután még egyet.~ ~
76   II,   XXII|            fecsegés között hallgatva a kedves beteg apró kívánatait, s
77   II,  XXIII|                mások tanyáznak ebben a kedves városban, melyben éppen
78   II,   XXIV|            éppen az ünnepély elől?~ ~– Kedves öcsém. Az ember sokszor
79   II,   XXIV|                helyettesíteni fogja.~ ~Kedves előjogok, mik a férjnek
80   II,   XXIV|            igen szeretetreméltó volt a kedves nőtől, hogy előbb meg hagyta
81   II,   XXIV|             vonva azt, kényszeríteni a kedves nőt, hogy ismét mellé üljön
82   II,   XXIV|                beszéd. No, jó éjszakát kedves Rudolf. Ha alunni megy,
83   II,   XXIV|        simogatá meg hitvese fejét.~ ~– Kedves Flóra, te gyermek vagy,
84   II,    XXV|        férfibüszkeségnek. A hölgyjárom kedves lehet az igazi férfi előtt,
85   II,    XXV|                Otthon a vidám, eleven, kedves nő futott eléje, s édes
86   II,   XXVI|          szeretetreméltó legyen, annyi kedves csípős anekdotát tud mesélni
87   II,   XXVI|                   Hát mit csinál az én kedves jó öregem?~ ~– Hiszen éppen
88   II,  XXVII|        izzadsága elmúlik.~ ~– „Férjem, kedves férjem” – szól érzékeny
89   II, XXVIII|          kellett vándorolnia a megholt kedves sírhalmához, kit éltében-haltában
90   II, XXVIII|            Mással volt elfoglalva ő. A kedves, vidám gyermekre gondolt,
91   II, XXVIII|          aranybetűkkel volt felvésve a kedves halott neve; a hóvilágnál
92   II,   XXIX|                sem, csak általa látott kedves lényt üdvözölne utolszor.~ ~–
93   II,   XXIX|             órájában mondá e szavakat, kedves nőd karjaira téve fiát: „
94   II,   XXXI|             szép, milyen remek, milyen kedves gyermek. Ő gyalog is elmegy
95   II,   XXXI|                    Jó estét, jó estét, kedves grófném! Másodmagával? másodmagával?
96   II,     Sz|               kalappal~ ~chère nièce – kedves unokahúg~ ~chère voisine –
97   II,     Sz|             unokahúg~ ~chère voisine – kedves szomszédnő~ ~chiméra – oroszlánfejű,
98   II,     Sz|          ifjúság~ ~Mon cher Abellino – kedves Abellinóm~ ~ ~ ~nargila –