Kötet, Fezejet

 1    I,      I|               hátuljába, s kocsikázzék vissza Párizsba vagy Itáliába,
 2    I,     II|                jött a legelébb szaladó vissza, jelentve, hogy monsieur
 3    I,     II|              egy másik Amerikából tért vissza, hol az egész utat a harmadik
 4    I,     II|        megnyeri, hatszázezret fizessen vissza.~ ~– Fi donc! * – szólt
 5    I,     II|           kívánhatná tehát kétszeresen vissza? Egyébiránt, uram, a pénz
 6    I,     II|                 mert kétszeresen kapja vissza. Mit bánom én? Aki utánam
 7    I,    III|              valamely foglalatosságtól vissza?~ ~– Nem, uraim, ma ünnepnap
 8    I,      V|        összehasonlítja.~ ~Így jutottak vissza Párizsba.~ ~Valami harmad-negyedrendű
 9    I,      V|             dicsőség, soha nem pótolná vissza.~ ~Egyszer halkan nyílik
10    I,      V|               kétségeskedő arccal jött vissza.~ ~– Az igazgató kihordója
11    I,      V|             fogok!~ ~A kihordó sietett vissza az izenettel, mely tökéletes
12    I,     VI|            hogy Catalani ijedten kapta vissza a fejét, mintha valami explózió *
13    I,     VI|                hagymakötegekkel futott vissza a páholyba.~ ~– Itt vannak!~ ~
14    I,     VI|        frakkszárny veszteséggel jutott vissza a lépcsőkre, az egész fellázadt
15    I,    VII|         komornyikot, mert ő majd ismét vissza fog térni.~ ~Ápril közepéig
16    I,    VII|              és cserébe a magáét küldi vissza, a házasság megköttetett.
17    I,    VII|         vándorolt övével, s a költővel vissza is jöve Londonba.~ ~Alig
18    I,    VII|          lovasokat szitkozódva kergeté vissza.~ ~Chataquéla észre sem
19    I,    VII|                és feltűnési vágy, mely vissza fog térni a végletnél. Végre
20    I,    VII|             nem bírt felelni.~ ~– Menj vissza férjedhez, és válj el tőle
21    I,    VII|        félvállról tekint nagy mogorván vissza, s István grófot látja belépni.~ ~
22    I,    VII|          elszorult hangon, midőn ismét vissza kezdének térni gondolatai.~ ~–
23    I,    VII|            fogott úti készületeihez… – vissza – a szép – a szegény Magyarhonba.~ ~ ~ ~
24    I,   VIII|         csendesen, jókedvvel léptetett vissza a kiindulási vonalra.~ ~
25    I,   VIII|          célhoz nem ért, hol már előre vissza kellett tartania minden
26    I,   VIII|              mezőn, véresen hull ismét vissza, maga alá szorítva lovagját,
27    I,   VIII|                Kiss família emlékezett vissza szabolcsi rokonaira, s hozta
28    I,     IX|              gyakran kíváncsian fordul vissza halkan kérdezve: „Melyik?”~ ~–
29    I,      X|             soha sem számolt, hogy azt vissza is kell fizetni, s gyakran
30    I,      X|               megvigasztalódottan tért vissza nénjétől. Nem gondolkozott
31    I,      X|             apjok eltávozott, hogy bár vissza se térne többet. Ez a kívánságuk
32    I,      X|            Mayer úr sohasem tért többé vissza. Ez órától fogva eltűnt
33    I,     XI|              azt Teréz nem utasíthatta vissza. Az udvarból kertet csináltatott,
34    I,     XI|            majd ha gazdag leend, nekem vissza fogja azt fizetni, hogy
35    I,    XII|      kitudhassák. Minek volt az nekik? Vissza akarták neki küldeni a Fannyra
36    I,    XII|           Ijedten, összerezzenve kapta vissza fejét, arca elsápadt, szemei
37    I,    XII|     visszautasításnak.~ ~Boltay mester vissza sem tevé többé fiókjába
38    I,    XII|                 hogy ha tizenkét óráig vissza nem fog térni, bontsa fel
39    I,    XII|        egyenesen magáévá teszi, és azt vissza nem vonja.~ ~Ah, ennek több
40    I,   XIII|              nagyon kiabálni! – felelt vissza a vén hajdú. – Csak nem
41    I,   XIII|         remélve, hogy nem utasítja azt vissza, ezennel felajánlok öcsémuramnak
42    I,   XIII|            félévi józan életmód szerzé vissza idegei rugékonyságát.~ ~
43    I,   XIII|              parasztok nemigen ijedtek vissza azon gondolattól, hogy leányaikat
44    I,   XIII|              magában: „Odáig négy óra, vissza négy, az nyolc, most két
45    I,   XIII|               Jancsi úr leveretten ült vissza helyére, megtudva a küldött
46   II,    XIV|              kézműves kezét.~ ~– Üljön vissza helyére, derék Boltay mester.
47   II,    XIV|         gyűrűjeért, azt ne küldje neki vissza.~ ~
48   II,     XV|           egész teljes öltözettel tért vissza a házba, mellyel Mayernénak
49   II,     XV|          ölelést, zokogást vagy csókot vissza tudna adni.~ ~Az különös,
50   II,     XV|                 melyet ez azzal torolt vissza, hogy viszont ő is kezet
51   II,     XV|             Mayerné:~ ~– Mikor jöhetek vissza érted?~ ~– Holnapután.~ ~–
52   II,     XV|              megvető gunyorral fordult vissza szobájába, megöntözé virágait,
53   II,     XV|                onnan flegmatice nézett vissza urára.~ ~– No mit bámulsz?
54   II,     XV|              őt skiccírozná! *~ ~Utcu! vissza a bérkocsihoz! Rajta, vissza
55   II,     XV|           vissza a bérkocsihoz! Rajta, vissza Pozsonyba, lóhalálába! Vajon
56   II,     XV|      bámulásában kifáradt, őreá tévedt vissza, s minden tekintet gúny
57   II,   XVII|                borítékba pakolva küldé vissza Kutyfalvi úrnak, minden
58   II,   XVII| szatiszfakciójára * azzal a hírrel ért vissza Kárpátfalvára, hogy Kutyfalvi
59   II,  XVIII|                óvatosan bocsátva magát vissza a karszékbe, mintha attól
60   II,  XVIII|           tudja titkolni. Jaj neki, ha vissza nem tudja adni, és jaj neki,
61   II,  XVIII|           gúnyt fog űzni belőle? Hátha vissza utasító, hideg tekintettel
62   II,  XVIII|               útban volt az ajtó felé, vissza sem tekintve az őt kar-karban
63   II,  XVIII|               hosszú napernyőjével int vissza, bizonyosan azt mondja,
64   II,     XX|                mi ok tarthatna engemet vissza attól, hogy midőn mindezen
65   II,     XX|                tarthatna engemet ettől vissza?”~ ~Miután ilyen okot senki
66   II,     XX|          társaság éljenzése között ült vissza helyére.~ ~Mint szokás és
67   II,     XX|                örömsugárzó arccal tért vissza a társaság közé, mely éjfélig
68   II,    XXI|                a mulatóka tornyából és vissza, azután a nyargaló csoportok
69   II,    XXI|                búvik, hasztalan fordul vissza futtában, nincs hova menekülnie,
70   II,    XXI|           felhajította azt, s alig ért vissza a földre, ismét megkapta
71   II,   XXII|               amennyi háborító riasztó vissza.~ ~Egy nőszívet keresett,
72   II,   XXII|               nem érdemli! Hogy vonnák vissza kezeiket, ha tudnák, minő
73   II,   XXII|                 és sohasem jönni többé vissza.~ ~– Mehádia úgy hiszem
74   II,  XXIII|             szolgál látni, mint hökken vissza az érkező szokatlan pongyolájától.~ ~
75   II,  XXIII|                mindenféle gorombaságot vissza is ad.~ ~– Azonban jer,
76   II,  XXIII|                  Tehát mi hozott ismét vissza e birodalomba, én hősöm,
77   II,   XXIV|            beiktatás előtti napon tért vissza.~ ~A két hölgy ezalatt mindent
78   II,   XXIV|              diadalmas csatákból térve vissza, törvényt hozni összeültek,
79   II,   XXIV|         alakított gyűlésterembe mentek vissza a vendégek.~ ~Együtt volt
80   II,   XXIV|            Mindaddig, amíg ön e szavát vissza nem vonja.~ ~Rudolf mosolyogva
81   II,    XXV|              hiszem, hogy más nyelvben vissza lehessen azt adni, amit
82   II,    XXV|       kifakadva.~ ~– Mindaddig, míg ön vissza nem vonja megalázó véleményét
83   II,    XXV|          ezáltal saját nejét nyerhesse vissza.~ ~Ha tudná, mit cselekszik?!~ ~ ~ ~
84   II,    XXV|          bocsánatot kérve, hogy rögtön vissza fog térni, kéri, hogy addig
85   II,    XXV|         szótlanul tekinte a nőre, s ez vissza rá. Oly szép, oly bűvös-bájos
86   II,    XXV|            kitörését erőszakkal fojtsa vissza.~ ~Rudolf elfeledé szerepét,
87   II,   XXVI|                sem estélyekről, amíg ő vissza nem jött. Ilyesmit elrendezni
88   II, XXVIII|              De még ez órában fordulok vissza. A hold nemsokára feljő,
89   II, XXVIII|              éjhomályban, azon az úton vissza, melyen idejött. Rudolf
90   II,   XXIX|             Rudolf. Már most nem jövök vissza többet soha. Holnap sima
91   II,   XXXI|                volt, hogy – nem küldte vissza.~ ~Másszor ismét Flórának
92   II,   XXXI|               sohasem bocsátá őt többé vissza, s a jó polgárnőnek sohasem
93   II,   XXXI|           paradicsomból képes volna őt vissza riasztani azon gondolat,
94   II,   XXXI|              kap, és elutazik, s addig vissza nem jön, amíg bennetart;