Kötet, Fezejet

 1    I,      I|            s előre nevetett magában mindenki.~ ~Bús Péter uram ezalatt
 2    I,      I|    affabilitással * üdvözlé őket.~ ~Mindenki meg volt zavarodva. Jancsi
 3    I,      I|           szóra még jobban elbámult mindenki. Jancsi úr most már éppen
 4    I,     II|           csillapító őt a bankár. – Mindenki azt hiszi, amit ön mond.
 5    I,     IV|            rá a kozák –, a kozáknak mindenki paraszt, aki puskát nem
 6    I,     IV|            mozgalom támadt e szóra, mindenki akarta, hogy valamit bízzanak
 7    I,      V|         Kremlben. Nevét úgy ismerte mindenki, mint most Lind Jennyét –
 8    I,      V|         által, hogy a leányka kezét mindenki láttára megszorítaná, s
 9    I,      V|   legnagyobb lemondásnak tekintendi mindenki, aki az operaénekesek ragyogó
10    I,      V|             hanyatlanék, bukva van; mindenki ellene támad, elkövetkezik
11    I,     VI|             vizsgálni jár, ha vajon mindenki rendeltetése helyén áll-e.
12    I,     VI|             tartóztatják.~ ~Sietett mindenki páholyaiba. Abellino még
13    I,     VI|        Lassankint helyére vergődött mindenki. A nyitány elkezdődött,
14    I,     VI|             a nyitány megkezdetett. Mindenki helyére ült, szeméhez igazítá
15    I,     VI|        előtt tisztelettel hajol meg mindenki, mely egy varázsütéssel
16    I,    VII|       derekán jelenik meg, tudhatja mindenki, hogy ez annak felesége
17    I,    VII|    fővárosból Párizsba érkezék, itt mindenki csak róla beszél. Szépsége
18    I,    VII|          egész elegáns fiatalságot, mindenki törekszik az új férj helyét
19    I,    VII|          foglalta el a figyelmet, s mindenki oda nézett. Rudolf maga
20    I,   VIII|           repülnek, a pálya közepén mindenki azt hiszi, hogy ő leend
21    I,   VIII|           közönség, mérges, haragos mindenki, törököt akar ölni, s egymást
22    I,   VIII|            a nagy úr meghagyá, hogy mindenki takarodjék ki a szobából,
23    I,   VIII|      derekasan viselte magát.~ ~Ezt mindenki eredeti tréfának találta.
24    I,   VIII|             komázva bánik. Most már mindenki emlékezett rá, hogy a legelső
25    I,   VIII|             lógott a borversenyben, mindenki túl volt azon a határon,
26    I,   VIII|             fel. Született úr volt. Mindenki bámulta, nem ugyan az eszét,
27    I,   VIII|        ravasz kalandort, ki túljárt mindenki eszén, s míg játékot véltek
28    I,      X|    családban más rend fog beállani, mindenki teljesíti a maga kötelességét,
29    I,      X|          által elrontott étvággyal, mindenki hallgatag, unatkozó volt,
30    I,      X|            a másik után, őrizkedett mindenki bármiféle beszédhez kezdeni,
31    I,      X|           fejére tett lámpást, amit mindenki lát; ön egy otromba, rászedett
32    I,      X|      kalapot levenni.~ ~Tudta, hogy mindenki az ő arcára néz. Azt is
33    I,      X|            eléggé zavart arra, hogy mindenki megijedjen tőle, aki ránéz.~ ~
34    I,      X|          Hová papa?~ ~– Terézhez.~ ~Mindenki iparkodott csodálkozását
35    I,     XI|         jelenik meg. Pedig hisz azt mindenki tudja, hogy aki a magasból
36    I,    XII|        boldogtalanok.~ ~A családnál mindenki tudta e titkot, de senki
37    I,    XII|         Másnap ismét munkanap volt. Mindenki dolgai után látott. Boltay
38    I,    XII|    legnagyobb tiszteletben állottak mindenki előtt, ki magát jó hazafinak
39    I,    XII|            a pisztolyokat, a golyók mindenki szeme láttára bocsáttattak
40    I,   XIII|         mert e napon a nagyságos úr mindenki iránt szokatlanul kegyes
41    I,   XIII|            negyedikben aztán hordta mindenki az irháját, mert akkor kezdődött
42    I,   XIII|   hevenyészett ez alapigékről, hogy mindenki elbámult bele.~ ~A szegény
43    I,   XIII|            az egyszer nem szabad.~ ~Mindenki csodálkozva kérdezé egymástól
44    I,   XIII|           az utolsónál aztán, mikor mindenki meghalt, szétnyittatnak
45   II,    XIV|         halál országából, midőn már mindenki hitte halálomat, és magamhoz
46   II,    XIV|             szellem elűzte az álmot mindenki szeméről.~ ~Boltay mester
47   II,     XV|         ennél a háznál. Látom, hogy mindenki szeret, egy kicsit szigorúak
48   II,     XV|        volna elviselni.~ ~Ismeri őt mindenki, aki magát nevezetességnek
49   II,     XV|         kártyázni.~ ~Ebből láthatja mindenki, hogy ez estélyeken legkisebb
50   II,     XV|          nem fog eljönni. Pedig már mindenki arról beszél, az estély
51   II,     XV|            is tudja jól, hogy erről mindenki meg van győződve, hanem
52   II,     XV|         nevetés, jókedv és előadás; mindenki iparkodott komoly és hallgató
53   II,     XV|            pillanat múlva ugyan már mindenki megtudta, hogy Fennimor
54   II,     XV|          összevesztek a kártyán, de mindenki úgy tesz, mintha semmit
55   II,     XV| szerelmesedve oszlik haza; s otthon mindenki a furcsa történeten gondolkodva
56   II,   XVII|           különös ember lehet, mert mindenki által igen komolyan magasztaltatik,
57   II,   XVII|          magasztalásokból kitalálta mindenki.~ ~Az agár okvetlenül egyike
58   II,   XVII|         emberek egymást húzzák oda. Mindenki arra gondol, hogy sok embert,
59   II,  XVIII|          nagyravágyó… Várnak reá.~ ~Mindenki kész ragadománynak hiszi.~ ~
60   II,  XVIII|             tisztelettel viseltetik mindenki iránt, aki a magasabb köröknek
61   II,  XVIII|  őnagyméltósága; óh, az nagy ember! Mindenki bámulja eszét és nagy lelkét,
62   II,  XVIII|           élceket szokott használni mindenki ellenében, de legalább nem
63   II,    XIX|     tanultak okosabban hallgatni.~ ~Mindenki előtt emelkedett azóta Fanny
64   II,    XIX|        figyelmez, és követeli, hogy mindenki figyelmezzen rá, kérdést
65   II,    XIX|        csinálnak komoly képet, ahol mindenki vigad, s nem nevetkéreznek,
66   II,     XX|   villásreggeli hiányzott még, hogy mindenki elragadtatva legyen, mind
67   II,     XX|             társaság kacagott, mert mindenki tudta, hogy azt az esperes
68   II,     XX|         férfiak tanácskozmányainak; mindenki iparkodik több szépet és
69   II,     XX|             támadt a gyülekezetben, mindenki emlékezni akart hasonló
70   II,     XX|     emlékezni akart hasonló esetre, mindenki számtalan mérföldekről látott
71   II,     XX|            együtt a két szép delnő; mindenki, aki látta így őket, megvallá,
72   II,     XX|          gégeszakadtából.~ ~Azonban mindenki lehetőleg jól iparkodott
73   II,     XX|      mondhatja azt a férfit, akiről mindenki annyi jót, annyi szépet
74   II,     XX|             együtt mulatott, azután mindenki szobáiba távozék. János
75   II,     XX|             elhalt, és azután aludt mindenki, és álmodott szép dolgokat.
76   II,    XXI|        három? Pedig aki csak látja, mindenki megszámlálja: egy, kettő,
77   II,    XXI|           erős szívűnek kell lenni. Mindenki más hangon beszél, még az
78   II,    XXI|             Már messziről megismeri mindenki lovaglása módjáról, s mint
79   II,    XXI|            bukdácsolva három lábon. Mindenki azt hitte, hogy már vége
80   II,    XXI|          rohan az avaron keresztül; mindenki azt hiszi, hogy elragadta
81   II,   XXIV|    éljenkiáltás hirdeté közeledtét, mindenki ismerte őt nemes híréből,
82   II,   XXIV|           ismerte őt nemes híréből, mindenki örült, hogy a legjobb hazafit,
83   II,   XXIV|         irántad, s azt akarom, hogy mindenki, aki lát, aki ismer, úgy
84   II,   XXIV|         világ te vagy. S ám tartson mindenki könnyelmű nőnek Kárpáthyné
85   II,   XXVI|       ideáljai a magasabb köröknek. Mindenki iparkodik velök ismeretséget
86   II,   XXIX|             melyek a kerek asztalon mindenki elé vannak téve, hogy észrevételeit
87   II,   XXIX|        feleim! – kezdé a nábob, míg mindenki mélyen elhallgatott. – Isten
88   II,    XXX|                 XXX. Búcsúvételek~ ~Mindenki jókor lefeküdt a kastélyban,
89   II,    XXX|             a régi ismerősök közől; mindenki sietett őt még egyszer látni,
90   II,    XXX|            őt még egyszer látni, és mindenki azt mondá, hogy nem lehet
91   II,    XXX|       Szentirmayné vitte keblén. És mindenki, aki látta, azt állítá,
92   II,   XXXI|           becsülik; az egész háznál mindenki úgy tekinté, mint egyikét