Kötet, Fezejet

   1    I,      I|               ad el, hanem gazdálkodik, s nála a csaplárság csak szinekúra. *~ ~
   2    I,      I|                 szól Bús Péter morogva, s oda se néz, hanem bemegy
   3    I,      I|                kiterítni a tűzhely elé, s csak ott dörmögi el a többit. –
   4    I,      I|           letörölve róla az izzadságot, s megláta egy hintót jó tova
   5    I,      I|          postalóval lubickolni a gáton, s megnyugtató legyintést téve
   6    I,      I|                 Azzal kiült a kapu elé, s pipáját félrevágva szájában,
   7    I,      I|               két ember fogja kétfelől, s ahol zökkenő jön, majd egyik,
   8    I,      I|                levág a kerék tengelyig, s mind a négy ló kiáll, elébb
   9    I,      I|                 egy tömeggé vált sarat, s annál nagyobb diadallal
  10    I,      I|                 kell annak megtörténni, s kár volna a gondviselés
  11    I,      I|                  ide ma nem jön vendég, s örült a lelke, midőn kapuján
  12    I,      I|                  még a tüzet is kioltá; s ott bundáján heverészve,
  13    I,      I|                ott bundáján heverészve, s utolján égő pipáját szortyogtatva
  14    I,      I|               hanem szabadon járhat alá s fel a víz, amerre neki tetszik.
  15    I,      I|                 betyárkodtak a vidéken, s azalatt úgy kitanulták a
  16    I,      I|              égő fáklyákkal, egy hintót s egy szekeret fogva közre.~ ~
  17    I,      I|           tévedni, a szekér dűljön fel, s a hintó okuljon a példán,
  18    I,      I|               lovai jól tudják az utat, s csak olyankor ébred, ha
  19    I,      I|                kettő feje jobbra-balra, s csak néha-néha hőköl fel
  20    I,      I|             egymásba ütődnek fejeikkel, s olyankor kiegyenesedik,
  21    I,      I|           néha-néha megmozdul a pokróc, s azt engedi hinni, hogy ott
  22    I,      I|               magát a rejtélyes valaki, s kidugja fejét a világba
  23    I,      I|                 őt illeté az elsőbbség! S ezt jól látszott érzeni;
  24    I,      I|           felült két lábra a szekérben, s méltóságteljesen ásított
  25    I,      I|          csengő-bongó acélláncos örvét, s minthogy egy impertinens
  26    I,      I|              elegyedett, utána kapkodva s nagyokat csattantva fogaival.
  27    I,      I|             társaira vetette figyelmét, s éppen leereszkedő kedélyben
  28    I,      I|         meghallja a szembejövő a neszt, s előre kitérhessen.~ ~A bakon
  29    I,      I|             nagy eszmékre volt hivatva, s fátuma, környezete, elhagyatása
  30    I,      I|             szokatlant a kicsiségekben, s most mintha önmagán bámulna
  31    I,      I|                 midőn szemeit behunyja, s az álom elsimítja a dúlt
  32    I,      I|            lélek, ki eltompul, elfásul, s csak akkor kezd újra élni,
  33    I,      I|         befogatott, fáklyát gyújtatott, s éjszakának idején tizenkét
  34    I,      I|           leginkább szokták mulattatni, s kik ott vitetnek elöl a
  35    I,      I|             hogy az emberbe belekössön, s ha valakinek a képe nem
  36    I,      I|             mert utánok indult lóháton, s meg akarta őket vasvillázni.~ ~
  37    I,      I|              kiugrott, kapta a fokosát, s veszettségében az almáriomba
  38    I,      I|           azonban kitekinte az ablakon, s meglátta azt a sok fényes
  39    I,      I|         boszontani akarják mulatságból, s föltette magában, hogy csak
  40    I,      I|               nyomta báránybőr süvegét, s bundáját vállára kanyarítva
  41    I,      I|               fejét kissé hátra tartva, s egy nagy aranyfejű spanyolnád *
  42    I,      I|                süvegét és kezébe fogta, s nagy csendes hidegvérrel
  43    I,      I|            hajdúk skarlát montúrjára, * s az ötlet azonnal félrevitte
  44    I,      I|                akármelyik szerecsennel, s két sor fehér fogát a kocsmárosra
  45    I,      I|              ilyenekben telt mulatsága, s hogy a kocsmáros eltalálta
  46    I,      I|             hogy hahotára fakadt rajta, s kívánta megörökíttetni.~ ~–
  47    I,      I|              száját feltolta az orráig, s ujja hegyével megbökve homlokát,
  48    I,      I|            tölgye – monda rá a nagy úr, s azzal mintha hirtelen valamit
  49    I,      I|                 háznál, hanem van elég, s ha egy-kettő elfogy, nem
  50    I,      I|               vele – monda a kocsmáros, s rögtön hítta magával a macskákat
  51    I,      I|             furcsa komikus nagy bajusza s olyan ragyogó, fekete szemei,
  52    I,      I|                 szemei, mint a gyémánt, s mikor játszik, mikor cincog,
  53    I,      I|           hizlalnak dióval, mandulával, s csemegeképp adnak fel az
  54    I,      I|      leggyönyörűbb tréfa fog kerekedni, s előre nevetett magában mindenki.~ ~
  55    I,      I|               asztalokat hurcoltak elő, s egy perc alatt úri lakká
  56    I,      I|         ezüsttálakkal és billikomokkal, s nagy ezüstvedrekben jég
  57    I,      I|             cigányok között találhatni, s a poéta olyan fűzfáról szakadt,
  58    I,      I|                  egy ökröm megdühödött, s ti megettétek.~ ~– Meg biz
  59    I,      I|                 dolmánya zsebébe nyúlt, s kivett belőle egy nagy degesz
  60    I,      I|               igen különösnek tetszett, s gyakorta a legújabb divatok
  61    I,      I|   négyszegletesre húzta, nehányszor alá s fel tolta mozgékony fejbőrét,
  62    I,      I|              legtávolabb van a fejétől, s ilyenformán a levegőbe emelte,
  63    I,      I|              csinált, megcsóválta fejét,s kétségbeesett elszántsággal
  64    I,      I|               száját, szemeit behunyta, s egy perc alatt eltűnt az
  65    I,      I|           hirtelen kapták a palackokat, s kezdek itceszámra * töltögetni
  66    I,      I|            lihegve magához kezde térni, s szemeit törülve érthetlen
  67    I,      I|              alig tudott magához térni, s örömest akarta volna megengesztelni
  68    I,      I|               megköszönte a hátbaütést, s amint az őzhúst eléje tették
  69    I,      I|                 sírjon-e vagy nevessen, s majd elneveti magát, majd
  70    I,      I|         tejfeles lében volt elkészítve, s abból akkora falatokat kezde
  71    I,      I|             ügyességgel tudott elkapni, s nagy szomorún mondá olyankor,
  72    I,      I|               tréfa mégis jól ütvén ki, s megszabadulván a nagy ijedségtől,
  73    I,      I|                 szabad egymástul lopni, s ez a figura neveztetik plágiumnak.~ ~
  74    I,      I|          magukkal hozott hideg étkeket, s a megrakott asztalt odatolva
  75    I,      I|                 cigány a keblébe nyúlt, s elneveté magát:~ ~– Itt
  76    I,      I|               magát:~ ~– Itt az egér!~ ~S azzal kirántá azt frakkja
  77    I,      I|                azt hivé, hogy lenyelte, s meg akar fúlni tőle, s csaknem
  78    I,      I|                  s meg akar fúlni tőle, s csaknem kétségbeesve kérlelte
  79    I,      I|             keresztülhúzták a gerendán, s akkor kirúgták alóla a széket.~ ~
  80    I,      I|                 fuldokolni nem kezdett, s csak akkor ereszték le újra.~ ~
  81    I,      I|               is halok – szólt a bohóc, s hanyatt veté magát a földre,
  82    I,      I|      gyertyákkal, mint valami ravatalt, s a hajdúknak énekelni kellett
  83    I,      I|              kellett állani egy székre, s onnan búcsúztatót mondani
  84    I,      I|          láttára a sárban megfeneklett, s miután a vele levő emberek
  85    I,      I|                cseh suhancnak a hátára, s inasát otthagyva a hintón,
  86    I,      I|         kocsilámpával maga előtt küldé, s ilyen furcsa módon belovagolt
  87    I,      I|                ég felé öklelő modorban, s a nyak egy magas kemény
  88    I,      I|             szárnyai térden alul érnek, s gallérja oly magas, hogy
  89    I,      I|                 csizmáknál buggyot vet, s elöl ki levén hasítva, ott
  90    I,      I|                az újon érkezett vendég, s ha ruháját leírtuk, úgy
  91    I,      I|            botokat viselt a divatvilág, s a párizsi szalonokban szokássá
  92    I,      I|                r” betűt ki nem mondani, s ez egész Coblenzig terjedt,
  93    I,      I|                magukat, mint a katonák, s az egész elegáns világ oly
  94    I,      I|                 chapeau à la Robinson * s a cravate à ľ oreille de
  95    I,      I|                a párizsi divatvilágnak, s kinek neve volt eredetileg
  96    I,      I|               berúgta a konyha ajtaját, s megrázta esőtül ázott köpönyegét. –
  97    I,      I|               urain gyertyával kezében, s miután eléggé megbámulta
  98    I,      I|           Mármost adjon nekem – comment s'appelle cela? * (Itt megakadt,
  99    I,      I|                 adjak uram?~ ~– Comment s'appelle cela * ? Hogy híják?~ ~–
 100    I,      I|                 déplorable * gunyhóban, s az nekem mulatság. Azt fogom
 101    I,      I|                beduin barakkban vagyok, s ez itt a Nílus áradva ki,
 102    I,      I|               ez itt a Nílus áradva ki, s ezek az állatok, akik a
 103    I,      I|                 vízben szólnak, comment s'appelle cela * ? – békák,
 104    I,      I|             békák, a nílusi aligátorok, s ez a miserable * ország – – –
 105    I,      I|                 piszoknak nincs feneke, s az ember nem lát egyebet,
 106    I,      I|          kevesebbet lásson, fogta magát s fordult a szobája felé.~ ~–
 107    I,      I|               hanem elfújta a gyertyát, s bement lefekünni, ráhagyva
 108    I,      I|              együtt négy lábánál fogva, s körülhordozák nagy, vonító
 109    I,      I|              kötve palástul az abroszt, s pokolnak való rossz alexandrinus
 110    I,      I|              mindenütt utána hordoztak, s egyre-másra húzta a friss
 111    I,      I|             társaság közepében termett, s nagy affabilitással * üdvözlé
 112    I,      I|            egyszerre beállt csend által s feltekintve, amint meglátta
 113    I,      I|                  felugrott ravataláról, s nekiesett, átölelte, s megcsókolta: „
 114    I,      I|                  s nekiesett, átölelte, s megcsókolta: „Hozott isten,
 115    I,      I|           Kárpáti Kárpáthy Abellinót.~ ~S ezzel pálcája sípján fütyörészve,
 116    I,      I|              már éppen felült fektéből, s tenyereit két térdére téve,
 117    I,      I|                cà! Nem az apám: comment s'appelle cela * ? Az az apám,
 118    I,      I|     Szerencsémre az apám jókor meghalt, s én elmentem anyámmal Párizsba.
 119    I,      I|             jövevény minden mozdulatát, s arcvonásain lassanként valami
 120    I,      I|                lakik, sok szüksége van, s nekem nem hagyott az apám
 121    I,      I|                 lago di Como * mellett, s írattam utazásaimról a legelső
 122    I,      I|           auteur-ökkel * foliántokat, * s kiadtam, mintha magam írtam
 123    I,      I|                 elhúztam volna arcomon, s az én rongyos négyszázezer
 124    I,      I|                 nem igen idős rouéra, * s önkénytelen, öntudatlan
 125    I,      I|              hogy pénzt kérjenek tőlem, s amint az egyik elkezdi,
 126    I,      I|                mennek a törvényszékhez, s nekem el kell hagynom Párizst.
 127    I,      I|             saját komédiásai játszanak, s oda hozatja a legelső énekesnőket
 128    I,      I|          palotát tart a kutyái számára, s velők egy asztalnál eszik.~ ~–
 129    I,      I|                 tart parasztleányokból, s magához hasonló betyárok
 130    I,      I|              összeveszíti a társaságot, s vérig verekesznek.~ ~– Hát
 131    I,      I|                termett, hanem paprikát, s kávét nem szabad a házához
 132    I,      I|               eszi magát bíbictojással, s reggelre meghal nekem; amiről
 133    I,      I|              lovát a szekere hátuljába, s kocsikázzék vissza Párizsba
 134    I,      I|                 lábát elejté ijedtében, s önkénytelen hebegé:~ ~–
 135    I,      I|           kiálta felugorva a chevalier, s sietett megragadni nagybátyja
 136    I,      I|             regementestül jönnek utána, s most úgy találja, hogy én
 137    I,      I|           leányban is válogathat untig, s ha felöltözteti cifrára,
 138    I,      I|                veszteni kezdé türelmét, s az egész kelletlen lecke
 139    I,      I|                 türelmetlenül Abellino, s arcán az a fitymáló impertinencia
 140    I,      I|              szúrni, sértegetni tudnak. S ezzel nyakát kravátlijában
 141    I,      I|              fel összerendülve az öreg, s arca egyszerre elhalaványult. –
 142    I,      I|              helyéből az öreg Kárpáthy, s arcán e percben egy hős
 143    I,      I|                 én még fiatal vagyok.~ ~S ezzel elkezdett valami vaudeville-ből *
 144    I,      I|            alóla ráncigálni a székeket, s a holmit készültek összetakarítani.~ ~–
 145    I,      I|             szaladjon úgy, mert elesik, s az nem egészséges, vegye
 146    I,      I|           odainté magához a kocsmárost, s tompa, rekedt hangon nehány
 147    I,      I|            ekkor odaveté neki tárcáját, s inte, hogy tartsa meg mind.~ ~
 148    I,      I|                ami benne van, az enyim, s ki van fizetve az ára; ő
 149    I,      I|              kocsmát fel kell gyújtani, s ezen a helyen nem lesz többet
 150    I,      I|                eresz alatti nádkévéhez, s nagy hidegvérrel nézte,
 151    I,      I|               mint szedni a köpönyegét, s leguggoltatván hórihorgas
 152    I,      I|             lovászát, felülni a hátára, s újra visszavitetni magát
 153    I,     II|                 valamelyik külvárosban, s finánctudományát még csak
 154    I,     II|                egész Mississippi-tréfa, s Mr. Griffard kilenc sou-val *
 155    I,     II|                nem volt millionnaire, * s akkor marad kilenc sou a
 156    I,     II|                asztalt, szép szeretőket s más efféle kellemes tájékokat
 157    I,     II|                 az arisztokratákkal!” – s egy nagy póznára feltűzve
 158    I,     II|         újságának legújabb esti számát, s itt észrevevén, hogy többen
 159    I,     II|            ismerik, levevék a póznárul, s egy a több közül, aki legkevésbé
 160    I,     II|                 tehát azt az öve mellé, s ő is a csoport közé vegyült,
 161    I,     II|              főurak a státusra hagytak, s midőn újra visszajövének,
 162    I,     II|                 legutóbb látta Párizst, s ha kérdezősködék gazdája
 163    I,     II|       pénzszűkét alaposan kitanulhassa, s szilárd számításokat építhessen
 164    I,     II|              kamatfélékkel fáradozni.~ ~S nemcsak egyeseket, nemcsak
 165    I,     II|              védurasága alatt állottak, s hogy a státus se mondhassa,
 166    I,     II|                voltak az ő tudósításai, s akármi állt a hivatalos
 167    I,     II|             egész börzevilág ijedtében, s futottak lefelé a kurzusok, *
 168    I,     II|                kigömbölyödtek az arcok, s mint a napsugártól a fű,
 169    I,     II|                egész börzeingadozásban, s olyankor iszonyúakat nyert
 170    I,     II|           embereknek pénzt kölcsönzött, s ezt azért láttuk jónak újra
 171    I,     II|                 és kéregből összerakott s téli zöldekkel befuttatott
 172    I,     II|             befuttatott breton hidakig, s azokat mind saját alabárdos
 173    I,     II|              világítótornyot képezének, s mindenkinek sajátszerű trombitája
 174    I,     II|                sírbolt, igazi múmiákkal s örökké égő lámpával, melybe
 175    I,     II|          edényekkel, korinthi vázákkal, s mindenféle színes kövekből
 176    I,     II|              voltak a római isteneknek, s melyek alá egyszer valami
 177    I,     II|        üveglabdákat hajigálva a magasba s virgonc aranyhalacskákat
 178    I,     II|             tekervényeket végigfutotta, s mind e csodákat megbámulá,
 179    I,     II|                haj kétfelé van simítva, s felyül rányomva egy irtóztató
 180    I,     II|               la Bolivarnak * neveztek, s mely igen célszerű faja
 181    I,     II|          vendégeket kézről kézre adták, s elszedték köpenyét, pálcáját,
 182    I,     II|           Griffard kész az elfogadásra, s azzal szétcsapta a magas
 183    I,     II|                innen-amonnan lopogatta, s mindazok a dolgok meg voltak
 184    I,     II|         asztalon ezüst teakészület állt s egy félig tölt laposdad
 185    I,     II|    komornyikjait is magához váltogatta, s egy ügyes komornyik a legjobb
 186    I,     II|             felé, mert most ez a divat, s a tömör bútorok között,
 187    I,     II|          plafontól a földig levén vonva s középett ezüstkígyók által
 188    I,     II|               szemüveg nélkül olvasott, s az ajtóig eléje menvén,
 189    I,     II|            messzire lehetett, meghajtá, s azzal fejét csöndesen megrázva,
 190    I,     II|           kellett ülni, mint a nyeregbe s a támlájára könyökölni.
 191    I,     II|              bankár hideg mosolygással, s egy kezébe vett tollal játszadozott.~ ~–
 192    I,     II|              Abellino mellét kifeszítve s jobb karját a karszék támlája
 193    I,     II|              pört, csinálni ahol nincs, s ennyi tenger pörre, prókátorra
 194    I,     II|             igaz jussát kiszolgáltatni, s ragaszkodik ahhoz az ostoba
 195    I,     II|              birtokait újra elfoglalja, s önt ezáltal olyan helyzetbe
 196    I,     II|              spanyol grand * életmódja. S nekem az egyiknél az embarras
 197    I,     II|               az váltig titok maradhat, s azért, hogy én tudom önnek
 198    I,     II|                beszélhet a világ előtt, s nem fogja tapasztalni, hogy
 199    I,     II|         elmondani, mint amiben szenved, s arról gyógyíttatja magát;
 200    I,     II|                 praktikus orvos vagyok, s meglátom a szenvedés okait
 201    I,     II|             tehetem, mert levágtam.~ ~– S mit fog ön tenni, ha mégis
 202    I,     II|          frankért főbe lőtte magát?~ ~– S mit fog mondani, ha nehány
 203    I,     II|             tevé kezét a dandy vállára, s biztató hangon monda:~ ~–
 204    I,     II|             mellette a széles pamlagon, s ezáltal kényszeríté őt egyenesen
 205    I,     II|         Griffard nyájas, szelíd hangon, s ön éppen nem ijedne meg
 206    I,     II|           felébredt a nemesi büszkeség, s hidegen voná ki karját a
 207    I,     II|              tette zsebre a megbántást, s tréfával iparkodott azt
 208    I,     II|       Egyébiránt, uram, a pénz árunemű, s ha szabad az elvetett magtól
 209    I,     II|                 vagy versenyfuttatáson, s nyakát szegheti, agyonlőhetik
 210    I,     II|                  egy láz, egy meghűlés, s én tehetek gyászt a kalapomra
 211    I,     II|             adok rá amennyit parancsol, s bátran kérdésbe merem hozni,
 212    I,     II|            midőn nagybátyám meghal.~ ~– S ha ön nagybátyjának életfonala
 213    I,     II|                 nemes vagyonának rabja, s azt a törvényes örökösön
 214    I,     II|                másra nem hagyhatja.~ ~– S teljesen bizonyos ön arról,
 215    I,     II|              csaknem a halál révén áll, s életműszerei annyira teljes
 216    I,     II|        valakinek az életét megbecsülni, s az egészet vegye úgy, mintha
 217    I,     II|             lehet valami régi hajlamuk, s évek múltán, mint a kőszénbe
 218    I,     II|                 rovar, új életre támad, s ideáljokat, kit tizenhat
 219    I,     II|             mert ittas fővel leeshetem, s kitörhetem a nyakam?~ ~–
 220    I,     II|                lenne a Kárpáthy-család, s azontúl ön fel lenne oldva
 221    I,     II|             Abellino felkelve helyéről, s körme lapjával kiegyenesítve
 222    I,     II|                  gyógyíttattam magamat, s öt hétig nem volt szabad
 223    I,    III|            hírét monsieur Griffard-nál, s tudni fogjuk, hogy ama kettő,
 224    I,    III|                a sűrű, fekete szemöldök s bizonyos szarkasztikus mosolygása
 225    I,    III|                 pillanatokra jelen meg, s eltűnik; a másik egy atlétai
 226    I,    III|                hangot, mint a másiknak, s inkább azon látszik lenni,
 227    I,    III|          keresztültörtet egy ifjú alak, s az úton megállva, pillanatokig
 228    I,    III|              jobbját az ismeretlen elé, s megrázva azt férfiasan,
 229    I,    III|           egészen el volt érzékenyülve, s alig lelt szavakat érzelmei
 230    I,    III|                 hazám nyelvén beszélni, s az nekem olyan jólesik,
 231    I,    III|         százszor keresztülolvastam már, s mindig újabb szépséget találok
 232    I,    III|          bántott, elővettem Rousseau-t, s úgy megcsendesített, ha
 233    I,    III|      ünnepnapokon ki szoktam ide járni, s az egyszerű emlék alá, mely
 234    I,    III|            szegénységgel fogok küzdeni, s ha azt akarom, hegy élhessek,
 235    I,    III|             mikor hazulról elszakadtam, s azóta sok idő lefolyt, de
 236    I,    III|            István odafordult Rudolfhoz, s odasúgva monda:~ ~– Látod
 237    I,    III|             keresztúthoz értek ifjaink, s ott tétovázva álltak meg,
 238    I,    III|                 jegyezve Rousseau neve, s oda felállva éppen ráláthatunk
 239    I,    III|         szívesen fogadták az ajánlatot, s megindultak a sűrű bozóttá
 240    I,    III|                sohasem szárad el rajta, s körös-körül zöldülő bokrokat
 241    I,    III|               megszorítva társai kezét, s anélkül, hogy neveik után
 242    I,    III|         előttünk álljon Tempe * völgye, s íme látunk itt egy kákával
 243    I,    III|               hölgyei által képviselve, s Rousseau sírjához két kis
 244    I,    III|               vízzel az egész síkságot, s azóta mocsár van körös-körül,
 245    I,    III|                kinek erre is ideje jut, s vagy egy asztaloslegény,
 246    I,    III|                letargiájából ébredezni, s többé nem Csokonai a legutolsó
 247    I,    III|            literatúrában helyet foglal, s nem a „Tudós palóc” * az
 248    I,    III|                feliratok lemásolásával, s dörgő szavával közbeszólt:~ ~–
 249    I,    III|              van már minden büszkesége, s nem áll előttünk egyéb tér,
 250    I,    III|           születtek, hol a nagy költők, s egy nép halálbizonyítványa
 251    I,    III|               az, ha költői elnémultak, s egy letargiában fekvő nemzet
 252    I,    III|              Rudolf kezét feje alá téve s egy leszakított fűszálat
 253    I,    III|              fajunk lejátszta szerepét, s oda fog térni, hová elődei:
 254    I,    III|            tudják, merre van az ország, s legkisebb maguk erőtetése
 255    I,    III|     elfogyasztani, hanem a civilizáció, s mije van népünknek, mely
 256    I,    III|             egykor egész Európát védte, s megmutatja, hogy minden
 257    I,    III|        festőecsetet vagy építészzsinór, s kik buzdítsák, lelkesítsék,
 258    I,    III|            lesznek magas lelkű emberei, s úgy hiszem, hogy azoknak
 259    I,    III|               előtte a diplomáciai tér, s azt meg kell engedned, hogy
 260    I,    III|         mosolygott az utóbbi állításra, s fél könyökre dűlve István
 261    I,    III|               legtöbb bűneik a jelenben s legtöbb tartozásuk a jövendő
 262    I,    III|            téríteni eretnek hazádfiait, s bejárod a világot, hogy
 263    I,    III|             tört felét a földbe nyomta, s felyülkerült talapjára a
 264    I,     IV|              oszlanak meg a vélemények, s nem lehet előre megjósolni,
 265    I,     IV|                most jött és még fiatal, s mellőzendi-e madame Mainvielle-t,
 266    I,     IV|     Mainvielle-t, ki már régen itt van, s ami több: férjhez ment,
 267    I,     IV|                 ami több: férjhez ment, s ami még több: egy színészhez,
 268    I,     IV|          egyszerre kitör ismét a kacaj, s dűlnek jobbra-balra.~ ~A
 269    I,     IV|           érdekes, ha ő nem mondaná el, s akik utána akarják mások
 270    I,     IV|              röviden bemutatja társait, s az illő üdvözlet után tovább
 271    I,     IV|              ismeretlen emberek bírják, s az a havi fizetés nem elég
 272    I,     IV|              kocsim ajtaját kinyitotta, s és egy rubelt adtam neki.~ ~–
 273    I,     IV|             nézve idegen kocsit bérelt, s inasát természetesen magával
 274    I,     IV|            rózsalugas, csergedező patak s aztán két szerető szív,
 275    I,     IV|                 nem ittak champagne-it, s nem tartottak magok körül
 276    I,     IV|             villát dugott a fagylaltba, s majd kilőtte a tábornok
 277    I,     IV|                 már mégiscsak ránézett, s amint nézi, lassankint ráismer. „
 278    I,     IV|              hogy kapcsai felpattogtak, s székestül hanyatt dűlt.~ ~–
 279    I,     IV|        asztalhoz, terítéket adtak neki, s késő estig vigadtak együtt
 280    I,     IV|                 óráját kivonva zsebéből s oly közel tartva szeméhez,
 281    I,     IV|               csakugyan az ő kalapja-e; s azután felpróbálva fejére,
 282    I,     IV|           lovamat, míg odabenn leszek”, s odaveti neki a kantárját.
 283    I,     IV|                szépen megfogta a lovat, s tartotta, míg a kozák bement.
 284    I,     IV|              ablakból a követ cselédei, s nagy ijedten rohannak le
 285    I,     IV|               hogy ez csak különcködés, s felrúgta a székét, átlépett
 286    I,     IV|           hátradugta a frakkja zsebébe, s kalapját meglelve az asztalon
 287    I,     IV|             monda Rudolf felé fordulva, s nem várva el, hogy az megmondja,
 288    I,     IV|               míg végre a vadász leöli, s végignyújtva a színpadon
 289    I,     IV|          végignyújtva a színpadon ráül, s ott danol el az elejtett
 290    I,     IV|                tudott morogni, cammogni s a fejét hánytatni. Végre
 291    I,     IV|                medve lenyomja a földre, s azzal ráül nagy diadallal,
 292    I,     IV|              azzal ráül nagy diadallal, s ezúttal a medve énekli el
 293    I,     IV|              hallgatta a márki meséjét, s meg nem zavarta, míg beszélt,
 294    I,     IV|               hogy megnyíratja a haját, s ismét újrakezdi, és nagyon
 295    I,     IV|            amidőn az Odéonban * voltak, s a fiatal óriások szüntelen
 296    I,     IV|           nyitva hagyták a páholyajtót, s Debry lármázott, hogy légvonat
 297    I,     IV|               ki hazulról apanázst húz, s esztendő óta iparkodik elhitetni
 298    I,     IV|       emberekkel, hogy az anyja báróné, s hogy Magyarországon az alispánokat
 299    I,     IV|                neki, én mellette ültem, s ő oly rigyesen hajtatott
 300    I,     IV|                 diadallal üdvözlenének, s megnyílva az erkélyterem
 301    I,     IV|          hozzájárulhatlanná tevé magát, s beszédbe sem akart ereszkedni
 302    I,     IV|              hogy egy lovagot megöltek, s annak hűséges kutyája lép
 303    I,     IV|               jelenni a sorompók előtt, s a bosszúálló pudlival megvívni,
 304    I,     IV|                bejárta már fél Európát, s mindenütt diadallal, lelkesüléssel
 305    I,     IV|              azért folytatá műutazását, s nehány hét előtt Párizsba
 306    I,     IV|             állíttatik egy kategóriába, s hol eddig a helyes deklamáció,
 307    I,     IV|              nem zseníroztak színészei, s ez bátorságot vett magának
 308    I,     IV|                diákok és débardeurök, * s még jóravaló lorette * sem
 309    I,     IV|          divathölgyek tekintgettek elő, s ezen estve a művészkutya
 310    I,     IV|            párizsi színpadot körüljárt, s a két rátartó színház, a
 311    I,     IV|                hízelgésekkel halmozták, s természetesen ahova a dámák
 312    I,     IV|         Nurmahalt, a színház üres volt, s az igazgatók dühösködtek
 313    I,     IV|      meglátogatom monsieur Deboureux-t, s tudva azt, mennyire fel
 314    I,     IV|                 ennek a kutyaszezonnak, s a közönséget kigyógyítom
 315    I,     IV|                 divatból kiment operát, s abban léptesse föl Mainvielle-nét.~ ~–
 316    I,     IV|     szabadságidejére, mert férje beteg, s fürdőkre kell vele menni.
 317    I,     IV|            múlva útra kelle bocsátania, s Zelmirának még csak a két
 318    I,     IV|                felvonása van betanulva, s így csak az ő eltávozta
 319    I,     IV|                után fog színre kerülni, s az a színe lesz a dolognak,
 320    I,     IV|         körülnézett a fiatal óriásokon, s miután azok hallgattak,
 321    I,     IV|          Kihívattam magamhoz kutyástul, s le sem szállva lovamról
 322    I,     IV|               frankon alól. – Fripon! * s azt nevezi ő pénznek! Itt
 323    I,     IV|            tárcámból ötven bankbilétet, s odavetém neki. A fickó elbámult;
 324    I,     IV|                frank pedig nem hal meg, s azon ő magának fűszerszámos
 325    I,     IV|            fűszerszámos boltot nyithat, s élhet belőle holtig; egy
 326    I,     IV|                eltette a bankbiléteket, s a pudlit örvénél fogva odavezette
 327    I,     IV|                fogva odavezette hozzám, s vigyorogva mondá: „Ezzel
 328    I,     IV|       vándorszínház igazgatónak nézett, s azt hitte, hogy már most
 329    I,     IV|               városra járni a kutyával, s mutogatom, hogy micsoda
 330    I,     IV|         forintot kidobni micsoda tréfa, s máskor respektusod legyen
 331    I,     IV|         nyeregkápámból egy tercerolt, * s puff! ott hevert a kutya
 332    I,     IV|             hevert a kutya agyonlőve –, s azzal vége az ebszezonnak.~ ~
 333    I,     IV|                 teljesítém a föltételt, s Deboureux is a magáét, holnaputánra
 334    I,     IV|               siessen az ékszerárushoz, s válassza ki a legszebb gyémántokat –
 335    I,     IV|                megfogá Abellino karját, s mutatóujját annak gomblyukába
 336    I,     IV|              világhírt szereztünk neki, s mivel hálálta meg? Avval,
 337    I,     IV|                műbarátok valának jelen, s ő kihúzta belőle magát azt
 338    I,     IV|         kipisszegtetni nem tréfa dolog, s ahhoz úgy könnyedén hozzáfogni
 339    I,     IV|               társaival a klub termein, s csak a lépcsők végén mondá:~ ~–
 340    I,     IV|              okot az óriások világában, s kinek érdekességét növeli
 341    I,     IV|                 magyar születésű hölgy, s mint ilyen európai hírű
 342    I,     IV|                Most ő is mélyen alszik, s tündérhangjai elhaltával
 343    I,      V|             legforróbb ihletét lehelte, s a szeszélyes sors kinyitá
 344    I,      V|               napsugárban fürösztötték, s diadala tökéletesebb volt,
 345    I,      V|                egész Európáé egyszerre, s Angolhonban éppoly nagynak
 346    I,      V|            tarták, mint Oroszországban, s a Tuilériákban * éppúgy
 347    I,      V|             József a zenére adta magát, s egy francia hölggyel nősülve,
 348    I,      V|               szerették egymást szülői, s szépségének éveivel történt
 349    I,      V|            egymást, az rútnak születik, s aki nem szereti szülőit,
 350    I,      V|         Montmorency herceg kibujdosott, s Fodor József visszatért
 351    I,      V|            József visszatért Hollandba, s ott nője meghalt. Ekkor
 352    I,      V|               volt a hollandi udvarnál, s általa meghívatott Oroszországba,
 353    I,      V|              cár maga a hangversenyben, s annyira elragadtatott a
 354    I,      V|          mindenki láttára megszorítaná, s nem telt bele egy hét, midőn
 355    I,      V|                mind medvebőrben járnak, s dobszóra táncolnak – nagyon
 356    I,      V|             szenvedély, megrázó indulat s elborzasztó harag, ellenállhatlan
 357    I,      V|            művész férj és feleség lett, s azóta kettős dicsősége volt
 358    I,      V|         Mainvielle, mint a Fodor nevet, s nem kellett új szóhoz szoknia,
 359    I,      V|                 francia császár között, s ekkor Sándor cár rögtön
 360    I,      V|             operánál volt szerződtetve, s nem történt volna rendkívüli
 361    I,      V|                 ha férjét futni hagyja, s maga dús szerződése mellett
 362    I,      V|                 olasz operatársasághoz, s midőn Griseldában fellépett,
 363    I,      V|             ünnepélyesen megkoronázták, s emlékére arany-, ezüst-,
 364    I,      V|                 megismerkedett a művel, s lánglelke belátta annak
 365    I,      V|                alatt divat embere lett, s a „Sevillai borbély”-ban
 366    I,      V|       tehetségtelen olcsó szépségeknek, s neki meg kell ismerkedni
 367    I,      V|        sárgahideg, skorbut, vereshimlő, s ami egyéb ajándékai vannak
 368    I,      V|             történendett a hetirendben, s a kitűzött darabnak nem
 369    I,      V|             gyöngélkedni, lefekfüdni?~ ~S hát olyat hallott-e már
 370    I,      V|              midőn férje halálos beteg, s ő, ha egy percre eltávozik
 371    I,      V|                  mert Catalani itt van, s a közönség tapsol Catalaninak,
 372    I,      V|             szenvedő férj ágya mellett, s maga is oly halvány, miként
 373    I,      V|          kezével lohasztá égő homlokát, s biztató suttogásával űzte
 374    I,      V|          ragályos a láz, ragadjon őreá, s ha meghal a férj, haljon
 375    I,      V|                az éjszakán fordult meg, s most üdítő álom fogta le
 376    I,      V|                  hogy visszaemlékezzék, s teremtő lelkével új fényt,
 377    I,      V|                 gondolat nélkül szerze, s a művészre bízta, hogy leheljen
 378    I,      V|              ragyogó felén végiggondol, s odáig viszi gondolatja,
 379    I,      V|           tekintet az alvó férj arcára, s szemei újra mosolyogni kezdnek,
 380    I,      V|        boldogság négy fal között lakik, s semmi köze a csillogó lámpafényhez.
 381    I,      V|          Egyszer halkan nyílik az ajtó, s a puha szőnyegeken óvatosan
 382    I,      V|             minden munkától felmentett, s mint társalkodónőt, mint
 383    I,      V|               Mainvielle úr meggyógyul, s mint szeretném, ha ön ma
 384    I,      V|                  koszorúkat hányni.~ ~– S azt hiszi ön Jeanette, hogy
 385    I,      V|              kezéből, feje alácsüggedt, s szemeiben két könnycsepp
 386    I,      V|                 gondolok én már vele!~ ~S itt pillantatai alvó férjére
 387    I,      V|               férjem föl talál ébredni, s meghall valamit.~ ~Mainvielle
 388    I,      V|               percben felnyitá szemeit, s száraz kezét kinyújtva,
 389    I,      V|              Jozefine sima fehér kezét, s odavoná őt magához, halk
 390    I,      V|              színésznő az egész világé, s aki azt lefoglalja, az tolvaj,
 391    I,      V|        legnagyobb lelkesedése közepett, s mely jobban fáj, mintha
 392    I,      V|                  a szégyenpadon állasz, s nyomorult fickók tépik le
 393    I,      V|             látni a szégyen pírját.~ ~– S én addig itt az ágyban fekve
 394    I,      V|         Jozefine kezébe vevé a levelet, s ezt olvasá belőle fennhangon:~ ~„
 395    I,      V|                forrón éreznek ön iránt, s ez érzelmöket a mai estén
 396    I,      V|               egyszerű kézműves vagyok, s minden érdekein, ami önhöz
 397    I,      V|              Magyarországban születtem, s önre, mint hazám leányára,
 398    I,      V|                művészet kéjeit élvezik, s nem követelnek a művésznőtől
 399    I,      V|               fog semmi megrendíteni.~ ~S kiment elé a szalonba, nehogy
 400    I,      V|      kegyeskedik elengedni a föllépést, s magára vállalandja, hogy
 401    I,      V|          melyben a közönséget elbűvölé, s ha abban lép fel Zelmira *
 402    I,      V|          óriások seregét. Ez merész dac s nyílt kihívás volt ellenökben;
 403    I,     VI|      koszorúvetők már be vannak tanítva s elhelyezve mind a három
 404    I,     VI|                 két felvonás múlva jön, s addig öltözőszobájában marad.~ ~
 405    I,     VI|         gentlemanek ez esti fáradozása, s igyekszik érte háladatos
 406    I,     VI|                túlcsapongó kacér kedély s valami bámulatosan hódító
 407    I,     VI|              kulisszák közé mosolyogva, s meghal az alvilági páholy
 408    I,     VI|    vetélytársnéik ellen nem áskálódnak, s ha valaki előttük rosszul
 409    I,     VI|                 énekesnőket megszólják, s ha kifogytak azok, szolgáltat
 410    I,     VI|           nőnemen levő tagja otthagyta, s ő egyes-egyedül maradt.~ ~
 411    I,     VI|                jutalmazá a fáradozókat, s maga szólítá fel Abellinót,
 412    I,     VI|                    Végre jön a rendező, s egész alázattal jelenti,
 413    I,     VI|                szép asszony a királyné, s nagy courtoisie-val * kértek
 414    I,     VI|                 befejeződött a nyitány, s a várva várt függöny fellebbent.~ ~
 415    I,     VI|        tombolásnak zendült meg felette, s hogy vihar ne legyen szemét
 416    I,     VI|               nem az ő kedveért támadt, s sietett elkotródni a maga
 417    I,     VI|        prológokat készít az operák elé, s másnak szóratja a koszorút.
 418    I,     VI|          signora Brussit skiccírozni, * s rögtön belekapni a jelenésbe.~ ~
 419    I,     VI|         fölöslegesnek tartá megtanulni, s ez amint egyrészről nagyszerű
 420    I,     VI|                 közönséget meghódítják, s teleszórta csillagokkal
 421    I,     VI|              száz tenyér visszhangzott, s ha ő letette kezét, elhallgattak
 422    I,     VI|                  egy hegedű pizzicato * s egy oboe * koronkinti kísérete
 423    I,     VI|              annál jobban megérthessék, s olvadékony, lágy hangon
 424    I,     VI|           harsány hang „brávó”-t kiált, s arra elkezd számtalan tenyér
 425    I,     VI|                megállt az ének közepén, s látható bosszúsággal végigvárta,
 426    I,     VI|         végigvárta, míg a taps elnémul, s csak akkor folytatá a románcot.~ ~
 427    I,     VI|           kezdett kijönni a szerepéből, s a fejét csóválta.~ ~Azzal
 428    I,     VI|              hirtelen feltalálta magát, s egy másik operából, mely
 429    I,     VI|          hirtelen kikapott egy finálét, s azt énekelte el Zelmira
 430    I,     VI|             siker nagyszerűsége felett, s midőn a függöny legördült,
 431    I,     VI|           jelmezében ülteték hintajába, s nagy lelkesedésben kifogták
 432    I,     VI|           kifogták lovait a rúd mellől, s maguk vonták diadalmi menettel
 433    I,     VI|          szeméhez igazítá lornyettjeit, s kíváncsian várta a függöny
 434    I,     VI|                  fogják ma kipisszegni, s a közönség némi elégtételt
 435    I,     VI|             zajjal csapták be az ajtót, s elkezdtek fennhangon beszélni,
 436    I,     VI|               helynél szokott kezdődni, s arcán egy vonása sem látszott
 437    I,     VI|               ült, kihajolt páholyából, s erős, csengő hangon e szókat
 438    I,     VI|                  A királynő nevében!)~ ~S a közönség egy immortelle *
 439    I,     VI|              peuple! (A nép nevében!)~ ~S a művésznő lábaihoz egyszerű
 440    I,     VI|                egy hártya választja el, s amilyen könnyen hajlik az
 441    I,     VI|            magához térni a tapsolásból, s ez valóban jól történt Jozefine-re
 442    I,     VI|               látottak ról tudósítani – s azzal ismét Semiramis lett,
 443    I,     VI|            harmadfél oktáván keresztül, s mint a megütött harang zúgott
 444    I,     VI|              nem lehet mondva csinálni, s éppen azért oly becses,
 445    I,     VI|             becses, mint ama nemes érc, s többet jelent minden tapsviharnál;
 446    I,     VI|              kiálta bosszúsan Abellino, s felugrott, és otthagyta
 447    I,     VI|            csupa merő ismeretlen pofák, s mit tudom én, kinek a parancsára
 448    I,     VI|                 Oignon, ön gyáva fickó, s ez önnek jól áll; hanem
 449    I,     VI|          helybenhagyásával találkozott, s mindnyájan késznek nyilatkozának
 450    I,     VI|            Kárpáthy ígéretét beváltani, s a canaille * ellenében határozottan
 451    I,     VI|               vendégek jelenléte miatt, s eltávoztuk után új erőre
 452    I,     VI|                mintha szívével hallaná, s régi visszhangokat érzene
 453    I,     VI|           azután ismét csendesség lett, s Mainvielle-né zavartalan
 454    I,     VI|               hanem a közönség tapsolt, s az eltávozott művésznőt
 455    I,     VI|                hogy úgysincs kéz alatt, s ha azután akad valami hirtelen
 456    I,     VI|                 egy egész hagymáskofát, s a hátára vetett hagymakötegekkel
 457    I,     VI|                 ifjút küldötte előre.~ ~S az ifjú titánok rohantak
 458    I,     VI|           infernale intésére tapsolnak, s könnyű volt kitalálni, hogy
 459    I,     VI|         tenyeres-talpas asztaloslegény, s abban a pillanatban, amint
 460    I,     VI|               Egy pofont egy füttyért.” S ez untig elég volt az ellenfél
 461    I,     VI|             tímárlegény, asztaloslegény s más afféle kesztyűtlen hadak,
 462    I,     VI|             legázolta glaszécsizmáikat, s össze tépte sima öltönyeiket
 463    I,    VII|                 hír a másikat eltemeti, s aki ma bálvány volt, az
 464    I,    VII|        Burlington, ki a medvét játszta, s a vadászt földhöz verte,
 465    I,    VII|           fejében egy sorsjegyet adott, s ez nyolcvanezer frankot
 466    I,    VII|          fogadóról szedjék le a címert, s azok helyett az ő saját
 467    I,    VII|               alá vett sipkával fogadá, s teljesíté minden parancsait,
 468    I,    VII|               gyilkolt meg egymás után, s ezért lefejeztetett. Mert
 469    I,    VII|           elköltötte Debry komornyikja, s ismét visszaállt inasnak
 470    I,    VII|                 a csodás Chataquéláról, s nem volt derék ember, aki
 471    I,    VII|                alatt rejlő egyéniséget, s lenne, aki nílusi lovat,
 472    I,    VII|            afgán hadifőnök leánya volt, s mint olyan, az angolokkali
 473    I,    VII|             megszokottól annyiban elüt, s szokatlan bájaival ismeretlen
 474    I,    VII|                egy meghasadt cseresnye, s termete karcsú és délceg.
 475    I,    VII|             helyzetéről ne is szóljunk. S ki győzné őt minden percben
 476    I,    VII|   divatszépségek, nem az entretenue-k * s más egyéb könnyen hozzájárulható
 477    I,    VII|              viselt övét elküldi hozzá, s ha a hölgy megtartja azt,
 478    I,    VII|              leoldja derekáról az övet, s visszaküldi annak, akitől
 479    I,    VII|        visszaküldi annak, akitől kapta, s ismét szabadok lesznek.
 480    I,    VII|             Azon nő házasságtörő volna, s az még csak istenes dolog,
 481    I,    VII|        fűrészekkel osztja ezer darabra, s mindegyiknek külön kell
 482    I,    VII|              követte Hellasz * földére, s harcolt vele együtt bátran
 483    I,    VII|        lánglelkű szellemóriást, Byront, s elválva Ulyssestől, őt tisztelé
 484    I,    VII|                 sokat vándorolt övével, s a költővel vissza is jöve
 485    I,    VII|                 végződhetik házasságon, s emellett az a tréfa is van
 486    I,    VII|             iránti szerelemből mond le, s másra nézve illethetetlen.~ ~
 487    I,    VII|              önfeláldozónak kell lenni, s nem elég mindez indulatokat
 488    I,    VII|          kényelmetlen próbákra állítja, s ha ki nem állotta azokat,
 489    I,    VII|                  hogy kezével elérheti, s csak ha utánok nyúl, tapasztalja,
 490    I,    VII|                jól rendezve, mint most, s minden gyulladásnál nagy
 491    I,    VII|       városrészt lakja, tud kiigazodni, s minthogy itt úri előfogatok
 492    I,    VII|                Fennimort, az alispánfit s más honi ismerősöket, lord
 493    I,    VII|           rizskalapját levette fejéről, s szalagjainál fogva kezében
 494    I,    VII|      szalagjainál fogva kezében tartja, s merőn a tűzbe bámul.~ ~Legtöbben
 495    I,    VII|               odább a szomszéd utcánál, s jónak látták onnan a néptolongás
 496    I,    VII|             nagyszerű látvány lesz.~ ~– S nincsenek itt bátor férfiak,
 497    I,    VII|            segíteni – szólt Chataquéla, s inte kocsisának, hogy hajtson
 498    I,    VII|            pompás angol telivér lovait, s a roppant fecskendő elé
 499    I,    VII|               vállig a hímzett ujjakat, s felugorva a fecskendő ülésébe
 500    I,    VII|         összezárult a fecskendő mögött, s míg ennek hurrákiáltással
 501    I,    VII|                 kiejtett hang mellette, s Chataquéla egy legújabb
 502    I,    VII|                 locsolva és bekormozva, s a lovak zablájába kapva
 503    I,    VII|                de azok jól ismerték őt, s egy közülök rövid üdvözlettel
 504    I,    VII|            mondana, a tett szolgálatot, s miután az új fecskendőt
 505    I,    VII|                 állíták, felszökött rá, s csövét megragadva, gyönyörű
 506    I,    VII|         valahova bizonyosan eltávozott, s azalatt bezárta a gyermekeket,
 507    I,    VII|           kötélen leereszti az udvarba, s ez ugyanazon kötélen egyenként
 508    I,    VII|         egyenként felhúzza a gyermeket, s így kézről-kézre le lehet
 509    I,    VII|              lábtót * és kötelet ide! – S azzal nem sokat tanakodva
 510    I,    VII|               összetartó agrafe-jait, * s anélkül, hogy a körülállókkal
 511    I,    VII|                 hagyó csalánszövetű ing s egy bő selyem török bugyogó,
 512    I,    VII|                 lábaihoz levén szorítva s széles csipkekarmantyúval
 513    I,    VII|              hatást, melyet előidézett, s erős, csengő hangon kiálta:~ ~–
 514    I,    VII|               dörmögé magában a munkás, s elsietve, nemsokára társaival
 515    I,    VII|              dereka körül fonó a delnő, s inte az ifjúnak, hogy menjen
 516    I,    VII|    letérdepeltek az átelleni ház előtt, s imádkozva várták a sikert
 517    I,    VII|           vízsugár éri az égő gerendát, s a hirtelen eloltott részt
 518    I,    VII|           sikerül az ifjúnak megragadni s annál fogva a gerendát félrevetni
 519    I,    VII|           haladókat, utat törve előttük s szabadon tartva hátuk mögött:
 520    I,    VII|              mindez omló zsarátnakzápor s fojtó füstfelleg közepett
 521    I,    VII|             hajolt előle félre az ifjú, s az lábaihoz esett le alig
 522    I,    VII|                 hurkolt a kötél végére, s kétfelől két gyermeket ültetett
 523    I,    VII|           kapaszkodjanak jól a kötélbe, s azzal inte a magasban álló
 524    I,    VII|            szorítják kebleikre, sírnak, s földre borulnak az öröm
 525    I,    VII|                 férje az idén halt meg, s kinek minden vigasztalása
 526    I,    VII|                 vigasztalása a gyermek, s ki ott fetreng a porban
 527    I,    VII|         embereknek, hogy távozzanak el, s nagyobb erőt látszik a kötél
 528    I,    VII|                fétist akasztva nyakába, s azzal sietett hirtelen magára
 529    I,    VII|                 oldalon el volt fojtva, s másfelől erősen oltották;
 530    I,    VII|         érkezett a visszatért fogattal, s inasai ugrottak szolgálatára,
 531    I,    VII|                oly könnyelműen rábízta, s ki: azt oly erős lélekkel
 532    I,    VII|       alispánokat excellenciás uraknak, s emiatt nagyon sértette,
 533    I,    VII|         holttestével együtt égetik meg, s az nekik gyönyörűség.~ ~–
 534    I,    VII|                helyéből, hol eddig ült, s odalépett a kacagó társaság
 535    I,    VII|                kiálta Abellino kacagva, s megragadá az elényújtott
 536    I,    VII|                 kissé hosszúkásra vált, s kezdte restelleni, hogy
 537    I,    VII|           találják. Azonban benne volt, s szükségből el kellett fogadnia
 538    I,    VII|                ahol találja, főbe lőni; s lord Burlington már előre
 539    I,    VII|             szolgálhat neki a magáéval, s a jámbor lord ellövi ötven
 540    I,    VII|             kinek ötven férje volt már, s azok közül akárhány meghalt.~ ~–
 541    I,    VII|           azoktól még életökben elvált, s így vallási kötelezettsége
 542    I,    VII|          mindenütt ismeretlen lovagját, s e szenvedély majd dühvé,
 543    I,    VII|             melyet csak egyszer látott, s mely nyomtalanul eltűnt.
 544    I,    VII|                 tölt belé a varázslónő, s a palack nedve azonnal elhomályosul,
 545    I,    VII|       eltörpülnek, egymást félretolják, s mikből a felizgatott képzelet
 546    I,    VII|             derengik át, a mezők zöldje s a hajnal pirossága játszik
 547    I,    VII|           körforgás csodái elülepednek, s az egész tünemény terét
 548    I,    VII|               zöld és piros lesz a táj, s elhagyja, gyászos kékre,
 549    I,    VII|                 borulnak össze mögötte, s nem sértheti őt meg senki.
 550    I,    VII|                 rózsafejekké változnak, s lugost alakítanak körüle,
 551    I,    VII|               egyszerre egymásba olvad, s csodálatos tünemény! Az
 552    I,    VII|               érckarmantyúk szorítának, s az elöl nyitott volantok *
 553    I,    VII|            rikítóan rakva egymás mellé, s az egész mégis oly összhangzó.
 554    I,    VII|                 fogja össze az öltönyt, s karcsú, nyúlánk derekán
 555    I,    VII|              Csengetésre bejő Hyurmala, s míg szobalyányai hosszú
 556    I,    VII|               azért imádkozni is lehet, s csak néma vágy vagy csaló
 557    I,    VII|                  Kikerülte figyelmüket, s helyette másokat írtak le,
 558    I,    VII|              helyét, ledűlt kerevetére, s ismét felszökött, száz munkához
 559    I,    VII|          hallatszik a kapus csengetése, s a hindu nő éles hallása
 560    I,    VII|           gyermekek meg lesznek mentve, s nem marad hátra más, mint
 561    I,    VII|         levessem a kötelet a mélységbe, s magam is utána rohanjak,
 562    I,    VII|              menjek oda.~ ~– Ön bement, s egy bölcsőjében alvó csecsemőt
 563    I,    VII|                azt övével keblére köté, s így nehézkedett a kötélre.
 564    I,    VII|           besütő napsugárban táncolnak, s miket a nap szemenként szí
 565    I,    VII|        karjaival átfonva tartá őt fenn, s csak akkor tért magához,
 566    I,    VII|                érzé. – Erre felszökött, s kezeit védőleg tartá maga
 567    I,    VII|                 számukra ki volt mérve, s büntetésül ostorrá vált
 568    I,    VII|              Chataquéla eltávozása óta, s Rudolf még mindig hasztalan
 569    I,    VII|                 kacérul a fiatal nőnem, s az ifjú óriások sohasem
 570    I,    VII|               magát páholya kerevetébe, s tökéletesen készen volt
 571    I,    VII|             benyit, össze fog veszni.~ ~S csakugyan nyílik az ajtó,
 572    I,    VII|            tekint nagy mogorván vissza, s István grófot látja belépni.~ ~
 573    I,    VII|                ez örvendetes izenethez, s amint elhatározá magát,
 574    I,    VII|           hoznia, oly fáradsággal tevé, s nagy kedvetlenül beleakasztva
 575    I,    VII|        Magyarország legelőkelőbbjeinek, s két tagja volt jelen a páholyban:
 576    I,    VII|         megfeszülő ruhát rövid ujjaival s a hosszú, pávafark nagyságú
 577    I,    VII|          egészen a színpad foglalja el, s midőn a két ifjú a páholyba
 578    I,    VII|               főhajtással üdvözli őket, s udvarias gyöngédséggel vonja
 579    I,    VII|           színházban találkoztunk vele, s ő ahelyett, hogy sorba nézné
 580    I,    VII|                 az egyszer rajtakaptuk, s mi kerestük önt fel.~ ~–
 581    I,    VII|               mint lóti-futi gyerkőcöt, s alig bírta rejteni meglepetését
 582    I,    VII|      valószínűleg, hogy beszédre bírja, s lássa, vajon e szép arc
 583    I,    VII|          gyermek, akit minden mulattat, s még sem férje, sem imádói
 584    I,    VII|             mint készítenek dorombot, * s hallani vasárnaponkint a
 585    I,    VII|              malomkelepelést hallgatni, s nagyon mezei fogalmai vannak
 586    I,    VII|               az egész utcán végigmegy, s mely azért európai ritkaság,
 587    I,    VII|               magyar zenét fog hallani, s elkívánja tőlünk. Vagy azt
 588    I,    VII|        legszentebb érzelmet megtagadja. S e szomorú tüneményt alig
 589    I,    VII|             Végignézek a páholysorokon, s öt-hat magyar főurat látok
 590    I,    VII|               vad, gyönyörvadászó lesz, s mikor az évek végén már
 591    I,    VII|              utolsó cseppig kifacsarta; s ez tart harmincéves koráig,
 592    I,    VII|             legyen a grófnő textusának, s erre e mondatot szalasztá
 593    I,    VII|                isten mindenható maradt, s csodái nemcsak az elemekben
 594    I,    VII|       beszédfolyamnak más menetet adni, s Flórához fordulva csupa
 595    I,    VII|                mulatta magát Londonban, s mik ott a legújabb közbeszéd
 596    I,    VII|               okos, nagy fekete szemeit s tündértiszta arcát a kérdezőhöz
 597    I,    VII|              tart leghíresebb embernek, s híres asszonya legalábbis
 598    I,    VII|          istenei előtt férjeül fogadta, s midőn meghalt a férj, mint
 599    I,    VII|            nyomasztó álomból ébred fel, s örül neki, hogy amit látott,
 600    I,    VII|                foglalta el a figyelmet, s mindenki oda nézett. Rudolf
 601    I,    VII|               is követé a közfigyelmet, s első volt, ki a szavalás
 602    I,    VII|           szebbek voltak, mint azelőtt, s midőn pillanatai az előtte
 603    I,    VII|              még ügyeimet rendbe hozom, s szekerem iránt rendelkeznem,
 604    I,    VII|                  hogy el ne maradjak.~ ~S azzal egy boldog ember szelességével
 605    I,    VII|                hajolt le Flóra kezéhez, s annak gyöngéd, fehér ujjait
 606    I,    VII|            midőn ráismert, utána eredt, s elkapva frakkja szárnyát
 607    I,    VII|             osztva a márki derültségét, s kiszabadítva frakkja szárnyát
 608    I,    VII|           sietett magát kocsijába vetni s hazahajtatni.~ ~Útközben
 609    I,    VII|                 vesztével megszabadult, s hazaérve, naplóját vevé
 610    I,    VII|                  mikben rég elfeledett, s most újra visszatérő érzések
 611    I,    VII|               elé ez ősz fürtöt látva – s aztán egy gyöngéd kézzel
 612    I,    VII|          némelyiken sokáig elmerengett, s midőn az utolsó lapokra
 613    I,    VII|       legyőzesse magát. Vevé rajzónját, s leült naplójához, hogy emlékéből
 614    I,    VII|                őt oly ragyogónak látta, s halvány körrajzokat vetett
 615    I,    VII|           keskenyebb, az ajk komolyabb, s midőn készen volt, s messzi
 616    I,    VII|         komolyabb, s midőn készen volt, s messzi tartá azt magától,
 617    I,    VII|                fohász szállt a magasba, s szemeiben egy könny jelent
 618    I,   VIII|             pálcával egy városi esküdt, s arcának haragos méltóságán
 619    I,   VIII|                 mintha tojásokon járna, s félre nem nézne a világért,
 620    I,   VIII|        kebleiket néznek ki a kapuajtón, s kívángatnak szerencsés jó
 621    I,   VIII|                vagy a kopók közé téved, s úgy megszabdalják, hogy
 622    I,   VIII|            hangzik a hajnali harangszó, s már a tanácsbeliek mind
 623    I,   VIII|            vannak gyülekezve a terembe, s ott könyökölnek szép rendben
 624    I,   VIII|              tarka kendő a gomblyukában s sarkantyús csizma a lábán.~ ~
 625    I,   VIII|                van kanyarítva a végéig, s megerősítve viaszos kenőccsel;
 626    I,   VIII|             hogy egyből se maradjak ki, s annyit mondhatok, hogy soha
 627    I,   VIII|               borba került a községnek, s több mint száz mulatság
 628    I,   VIII|             lovaslegények a környékből, s versenyt futtatnak egymással;
 629    I,   VIII|           minden gazda tartozik őrizni, s akárhova kárba megy, nem
 630    I,   VIII|                szokni ehhez az élethez, s majd nehezen esik aztán
 631    I,   VIII|             szokni, fizetett bort inni, s vétségek esetén megcsapattatódni,
 632    I,   VIII|              intve a fél szemöldökével, s két hüvelykujját a nadrághasítékba
 633    I,   VIII|                 emelte. Most lovon ült, s kezében egy nagy veres zászlót
 634    I,   VIII|                  tizenhat markos állat, s ami hiányzott rajta a formából,
 635    I,   VIII|                 vidám ünneplő népekkel, s körültűzködve szekéroldal
 636    I,   VIII|            népség az elárkolt kertekben s temetőkben helyezi el magát.
 637    I,   VIII|                 állat van a földbe ásva s beverve facövekekkel; egy
 638    I,   VIII|             póznára szúrt égő taplóval, s megbántva vele gyújtólyukaikat,
 639    I,   VIII|             annál nagyobb 1őn kacagása, s ez a jóurat úgy mulattatá.~ ~
 640    I,   VIII|                eljött hozzá márciusban, s körülbelől augusztus végével
 641    I,   VIII|           elveszett, hogy hol keressék, s minden tartózkodás nélkül
 642    I,   VIII|           fogják, kimotozzák a zsebeit, s ez őt legkevésbé sem szokta
 643    I,   VIII|              eredeti fickóknak tartsák, s ennek kiérdemlésére fül
 644    I,   VIII|             zsidókkal szalonnát etetni, s más efféle zseniális dolgok,
 645    I,   VIII|      karikásával rohan a pályázók felé, s nemsokára a két esküdt elé
 646    I,   VIII|                 esküdt elé érve megáll, s megbillentve kalapját elmondja
 647    I,   VIII|           szedve, fekete villogó szemei s merész kifejezésű szája,
 648    I,   VIII|           lehetne találni egy pecsétet, s kalapját a hosszú árvaleányhajjal
 649    I,   VIII|         Odaállítják őt is sorsot húzni, s azután elvegyül a többi
 650    I,   VIII|                 pukkanás is elhangzott, s azon percben megindult az
 651    I,   VIII|                 sarkantyúzzák lovaikat, s utóbb elmaradnak, köztük
 652    I,   VIII|                még csípőre tett kézzel, s meg sem mozdítja korbácsát.~ ~
 653    I,   VIII|              sarkantyúba kapja a lovát, s kieresztve karikását, egyet
 654    I,   VIII|           azokat, akik eléje vágtattak, s valahányat elhagy, egyet
 655    I,   VIII|              lovának. Egyet pattantott, s repül mint a fergeteg; milliom
 656    I,   VIII|                milliom adta, milyen ló, s hogy ül rajta az a suhanc!…
 657    I,   VIII|              ért a célhoz, mint Márton, s ott a zászló előtt megállt.
 658    I,   VIII|                 uram kezéből a zászlót, s diadalmasan kiálta a legényre:~ ~–
 659    I,   VIII|            megijedt a lobogós üngödtül, s félreugrott, különben ott
 660    I,   VIII|             hagyta őt beszélni békével, s csendesen, jókedvvel léptetett
 661    I,   VIII|               garázda Márton ellenében, s az úri sereg között élénk
 662    I,   VIII|              hozzájok közelebb jövőket, s szorosan egymás mellé férkőzve
 663    I,   VIII|                előzte meg Márton lovát, s ez a különbség egész a pályacélig
 664    I,   VIII|             elébb ott volt a zászlónál, s ezúttal úgy kikapta azt
 665    I,   VIII|             előle elragadott zászlóhoz, s lyukat hasított annak piros
 666    I,   VIII|                 Az esküdtek odajövének, s a mérgében reszkető pünkösdi
 667    I,   VIII|                 levevék a virágkoronát, s feltették a győztes fejére.~ ~–
 668    I,   VIII|                 hozzá, kapált lábaival, s fejét szügyébe hányta. Az
 669    I,   VIII|         versenyezni, kiálltak a sorból, s a nézők közé vegyültek,
 670    I,   VIII|              legény leszállt a lováról, s a temető árkából egy hajlós
 671    I,   VIII|              arról lehántá a leveleket, s karikását nyakába vetve,
 672    I,   VIII|              lova még egyre ágaskodott, s lábaival kapálta a földet.~ ~
 673    I,   VIII|                füzfavesszővel a lovára, s odaveté a kantárszárat.~ ~
 674    I,   VIII|                ha valamitől megrettent, s magával ragadja veszendő
 675    I,   VIII|             hosszú virágfüzéres korona, s lehull a földre. Az utána
 676    I,   VIII|                 szép népség van együtt, s ennyi nép számára nem hoztak
 677    I,   VIII|   utazószekereket felforgatja az útban, s bekergeti a városba a mezőről
 678    I,   VIII|          elfogni, menjünk mi rá ketten, s amelyikünk ide hajtja, legyen
 679    I,   VIII|                 oda látták becsörtetni, s egész éjjel ott morgott,
 680    I,   VIII|                 összevetik homlokaikat, s úgy elforognak egymás körül,
 681    I,   VIII|                elforognak egymás körül, s ha a bojtár közükbe hajítja
 682    I,   VIII|                amint a tavasz kinyílik, s a fűszeresebb virágok merészebbé
 683    I,   VIII|        bömbölnek, ha egymást meglátják, s a gulyásoknak ugyan ügyelni
 684    I,   VIII|              gulyához nem vegyül többé, s jaj minden élő állatnak,
 685    I,   VIII|                előretartott szarvaival, s az összeütközésnél agyonzúzatott.~ ~
 686    I,   VIII|                küzdhetni le az állatot, s kibontva dróttal fonott
 687    I,   VIII|                 első lábára emelkedett, s hosszú, ismételt vad bőgését
 688    I,   VIII|                 ismeretlen söppedékben, s mintegy kihívó jelül nagyot
 689    I,   VIII|                helyéből a szilaj állat, s a lovag felé rohant.~ ~Ez
 690    I,   VIII|            rögtön megfordítá paripáját, s futott ki az ingoványból,
 691    I,   VIII|              kiért a vadállat a mezőre, s körültekintve meglátta a
 692    I,   VIII|             vele, egyszerre megfordult, s morogva, bosszúsan lefeküdt
 693    I,   VIII|                ismét visszafordult reá, s ostorával pattantott felé.~ ~
 694    I,   VIII|             orrát is beledugta a sásba, s azután kongathatott tőle
 695    I,   VIII|          Mártont bosszantá e makacsság, s közelebb léptetve a szilaj
 696    I,   VIII|               nyögött, de fel nem állt, s fejét úgy eldugta a sás
 697    I,   VIII|            boszontott a bika gyávasága, s lármájokkal igyekeztek azt
 698    I,   VIII|                dühvel rohant a lovagra, s mielőtt annak ideje lett
 699    I,   VIII|              hanem ismét visszafordult, s meglátva a földön fetrengő
 700    I,   VIII|                zaját, sietett arrafelé, s éppen jókor érkezék. Egy
 701    I,   VIII|           megfordította a kantárszárát, s a pányvakötelet vállára
 702    I,   VIII|          versenytér felé nyargalt vele, s egyszerre félreugratott
 703    I,   VIII|                 bika elfutott mellette, s ekkor a lovas maradt hátul,
 704    I,   VIII|                elővoná karikás ostorát, s elkezdte vágni hátulról
 705    I,   VIII|                  egy árokban elbotlott, s messze előrerohanva orrával
 706    I,   VIII|            előtt meg kellett állapodni, s ott egy pohár bort kiinni
 707    I,   VIII|                az alkalmat e kastélyról s annak saját vigalmairól
 708    I,   VIII|             annak idejében beszélhetni, s hogy történetünk egyik újabb
 709    I,   VIII|                nemessége és cigánysága, s amidőn színészek ütik fel
 710    I,   VIII|        versenyezni őrült ditirambokkal, s hírhedett szónokok mondanak
 711    I,   VIII|                tűzijátékok lövetnek el, s csűrök égnek le, s az égés
 712    I,   VIII|         lövetnek el, s csűrök égnek le, s az égés lángjai közt ott
 713    I,   VIII|               táncra kerekítő nótáikat, s az urak táncolnak parasztmenyecskékkel.~ ~
 714    I,   VIII|             melyeket nem lehet megfogni s egymás fejéhez vagdalni.
 715    I,   VIII|             szüntelen körüljár a pohár, s valahányszor egy vendég
 716    I,   VIII|              azután a hajdúk felfogják, s lefektetik a fal mellé egy
 717    I,   VIII|                 anekdota a másikat éri, s kacagnak rajta eleget; akik
 718    I,   VIII|            alusznak csendesen horkolva, s aki utól marad, sorba csókolja
 719    I,   VIII|            mindenki, törököt akar ölni, s egymást nézi annak; a földön
 720    I,   VIII|             ered a háziúr fogdmegeivel, s úgy kell lekötözni az ágyba.~ ~
 721    I,   VIII|      szélvészektől hányatott hajón van, s hogy megkönnyebbítse a hajót,
 722    I,   VIII|                 betegségről ordítoztak, s Kutyfalvi Bandi mind ki
 723    I,   VIII|                ezerek állnak egy lapon, s nem egy bölcs, előrelátó
 724    I,   VIII|           miszerint nem issza le magát, s kicsinyben fog játszani,
 725    I,   VIII|                kicsinyben fog játszani, s eldűl tele fővel és üres
 726    I,   VIII|               sok változatosságot ígér, s arra, hogy az ember gyönyörűségét
 727    I,   VIII|             cigánykereket közkívánatra, s hogy mond viszont verseket
 728    I,   VIII|                 tart a helybeli kántor, s hogy énekli el viszont a
 729    I,   VIII|                 nagy kád vízben tartva, s egypár keserű mandulát rágogatva
 730    I,   VIII|               felpödörte pörge bajszát, s felnézett a plafonra.~ ~–
 731    I,   VIII|           verekedel, megvered a férfit, s elcsábítod a lyánt, aki
 732    I,   VIII|                  leveted az úri gúnyát, s beállva hozzám hajdúk hadnagyának,
 733    I,   VIII|               felveszed a piros mentét, s szolgálod azokat az urakat,
 734    I,   VIII|            kártyáztál egész esztendeig, s segíted hintóba ülni a kisasszonyokat,
 735    I,   VIII|             fognak káromkodni az úrfiak s pironkodni a dámák, ha megtudják,
 736    I,   VIII|         észreveszik, hogy paraszt vagy; s az urakat csak a kölyök
 737    I,   VIII|               királyságért versenyezni, s ott oly derekasan viselte
 738    I,   VIII|              mindazokra jól emlékezett, s egy perc alatt pajtásságot
 739    I,   VIII|             ivott az egész társasággal, s oly ismerős lett velök,
 740    I,   VIII|               mindig köztük lett volna, s szinte maga is elcsodálkozott
 741    I,   VIII|        érzékenységében odarohant hozzá, s összeölelgette.~ ~– El ne
 742    I,   VIII|        egyre-másra, mint a bomlott óra, s még csak egy arcvonással
 743    I,   VIII|              otthon zsákkal állna nála, s még kölcsön is adott Kalotai
 744    I,   VIII|                 a bor jókedve végződik, s kezdődik a mámor, mikor
 745    I,   VIII|            gyakorlott torok kívántatik, s Bandin kívül alig volt még
 746    I,   VIII|        ügyességgel teljesíté Kis Miska, s átadá a poharat, hogy csinálja
 747    I,   VIII|          poharat! – kiálta végre Bandi, s hozzáfogott ő is a kísérlethez;
 748    I,   VIII|                szaladni egy csepp ital, s egyszerre visszacsapódva
 749    I,   VIII|                mulatságnak tartják ezt, s szoktak vele dicsekedni.~ ~
 750    I,   VIII|                  Megöllek! megöllek!” – S midőn el tudott végre csendesülni,
 751    I,   VIII|            tallért ketté tudta harapni, s lefogta egyes-egyedül a
 752    I,   VIII|             közül valaki kikössön vele, s az ily merénylet rendesen
 753    I,   VIII|              bornyelési kísérlet miatt, s feldöntve az előtte álló
 754    I,   VIII|               már az ilyen viadalokhoz, s amint ellenfele közel jutott
 755    I,   VIII|             hirtelen karjai alá ugrott, s megmutatta ő is, hogy mi
 756    I,   VIII|               az ellenfél nyakravalóját s egyet csavarintani rajta,
 757    I,   VIII|              gáncsot vetni neki lábbal, s a másik kézzel keresztülvetni
 758    I,   VIII|             termetével megüté a földet, s látták, mint terül el a
 759    I,   VIII|              rátérdelő ellenfele alatt, s engedi magát tarkótól talpig
 760    I,   VIII|               rajta, hogy rájárt a rúd, s midőn végre Kis Miska elereszté
 761    I,   VIII|                elereszté nyakravalóját, s ott hagyta a földön végignyúlva,
 762    I,   VIII|                 sérelem megbosszulóját, s azután egész reggelig az
 763    I,   VIII|               után kivittek a teremből, s szépen ágyba fektettek,
 764    I,   VIII|                 kőbányába hengerült le, s a kiálló köveken összevissza
 765    I,   VIII|                zúzta minden porcikáját, s felébredvén nagyon csodálkozott
 766    I,   VIII|              kedvence lett Jancsi úrnak s a környékbeli minden hímkompániának.~ ~
 767    I,   VIII|                  kik a parasztszolgálón s a városi olcsó szépségeken
 768    I,   VIII|       terjesztői minden barbarizmusnak, s betyárszemináriumok úri
 769    I,   VIII|             kiragadott a baráti körből, s bár a rokon lelkek egymást
 770    I,   VIII|            borozóasztalon túlterjednek; s az a föld, melyet beszántunk,
 771    I,   VIII|         egyúttal hazának is neveztetik, s ennek a hazának követelései
 772    I,   VIII|                 fogadták ismerőseinket, s nem egy elvadult kedély
 773    I,   VIII|               is beleszerethet a fiúba, s milyen jó tréfa lesz akkor
 774    I,   VIII|      társaságokban nyílt, vidám kedélye s csinos, férfias alakjának
 775    I,   VIII|           többet ér minden tudománynál, s ha felült lovára, és ha
 776    I,   VIII|              hátúvá tudományozza magát, s bárha a közjogi és alkotmányos
 777    I,   VIII|                többet: a hölgyek körül, s nem egy érzékeny kalandróli
 778    I,   VIII|            pünkösd napja már közeledék, s Kis Miskával a fiatal főurak
 779    I,   VIII|               nagyrésze pertu volt már, s itt-ott lehetett hallani,
 780    I,   VIII|              hamar el szoktak terjedni, s az öreg Kárpáthynak furcsa
 781    I,   VIII|                úri nép volt a karzaton, s éppen a jegyzőkönyvet olvasták
 782    I,   VIII|              várakozzék az előszobában, s Jancsi úrhoz csak akkor
 783    I,   VIII|              Miska, amint beereszteték, s levágta magát egy karszékbe –,
 784    I,   VIII|               fel csak onnan a székrül, s gyújtsd meg a pipámat.~ ~–
 785    I,   VIII|                 Kiss Miska mosolyogva – s, egy esteli ülés alatt több
 786    I,   VIII|        Szabolcsba vándorolt rokonaikra, s nemesi leveleik birtokában
 787    I,   VIII|             vissza szabolcsi rokonaira, s hozta hozzám különféle nemesi
 788    I,   VIII|                 túljárt mindenki eszén, s míg játékot véltek űzhetni
 789    I,     IX|                gyönyörök hajhászatában, s megfoszták magukat a legnagyobb
 790    I,     IX|                 klubok rendszabályainak s a code du duelnek * ismerete
 791    I,     IX|                itthon maradt a hazában, s azáltal vélte az ősi szokásokat,
 792    I,     IX|            munkát parasztkötelességnek, s éltek abban a boldog öntudatban,
 793    I,     IX|          foglalt semmi, ami nemzetünkre s nemzetünk nyelvére emlékeztetne;
 794    I,     IX|             kaphatott a sok ülés miatt, s hacsak professzor nem akart
 795    I,     IX|                  kik a hazai indolencia s a külföldieskedés visszhatása
 796    I,     IX|           magyar Helicon megalapítóját, s ennek méltó sógorát, gróf
 797    I,     IX|            művészetet és hazai nyelvet, s megcáfolák az előítéletet,
 798    I,     IX|                 magyarhoniak buzgalmát, s ez évben elkészült díszes
 799    I,     IX|            akarják hinni, hogy aludtak, s tovább alvók, kik most is
 800    I,     IX|                pártok már megalakulvák, s a rokonszenvek a konferenciák
 801    I,     IX|                többi ősmagyar főurakat, s ezen szívünk örömét alig
 802    I,     IX|               dicsőség tárgyává teheti, s az ország előkelő urainak,
 803    I,     IX|         megfordítva esett ki a viszony, s Béla oly dühös ellenzéki
 804    I,     IX|          intézetek alapítói névsorában, s e név Szentirmay Rudolfé,
 805    I,     IX|                 név is szokott kísérni, s ez – Szentirmay Eszéki Flóra.~ ~
 806    I,     IX|           karzatokra, mint a színházba, s este a haza atyjai a színházba
 807    I,     IX|             szónokok tartanak beszédet, s lesz éljenzaj és pisszegés.~ ~
 808    I,     IX|              mind fent fel van fokozva, s a megelőző jegyzőkönyvek
 809    I,     IX|             félelmetesen ismert szónok, s belefog egy hosszú latin
 810    I,     IX|              azok összedugják fejeiket, s heves tagjártatás közt suttognak,
 811    I,     IX|             szörnyen bámulnak mindenen, s egyre kérdezgetik amazt: – „
 812    I,     IX|                ül amaz? Ki a liberális, s ki nem az?” s több efféle.
 813    I,     IX|                liberális, s ki nem az?” s több efféle. Ez pedig természetesen
 814    I,     IX|          perszonálisnál * van praxison, s valamennyi celebritással
 815    I,     IX|                 a másik pártbeli járni, s társaj előtt ennélfogva
 816    I,     IX|            melyet szomszédjaival közöl, s melyet a jurátusok valami
 817    I,     IX|             szüntelen imádkozó nagynéne s egy pokrócgoromba, harapós
 818    I,     IX|           nagybátyát pedig elriasztjuk, s a Heszperidák * kertje a
 819    I,     IX|            rászedték. Azzal menni akar, s íme az ajtót, melyen bejött,
 820    I,     IX|              magát a virágágyak között, s ott maradni reggelig, mikor
 821    I,     IX|           ráncot vet, nem bír elalunni, s le nem fekszik soha, míg
 822    I,     IX|               valaki elrejthesse magát, s ez a mulatság tartott reggeli
 823    I,     IX|                 lesz, ami a nénjei.~ ~– S mi úton vélsz célhoz juthatni?~ ~–
 824    I,     IX|                 a fiatalok háta mögött, s nehányan, kiknek idejük
 825    I,     IX|           Abbelino társai csoportjához, s odairányzá lornyettjét. –
 826    I,      X|            hírben álló ember leányával, s akkor egypár ezer forinttal
 827    I,      X|          fűnél-fánál adósságot csinált, s arra soha sem számolt, hogy
 828    I,      X|                 vissza is kell fizetni, s gyakran tett olyan tréfát,
 829    I,      X|           pénztárvizsgálatot rendeltek, s a Mayer által kezelt összegekben
 830    I,      X|            rögtön kitették hivatalából, s ami vagyona volt, lefoglalták;
 831    I,      X|                  a macskáját cirógatja, s ha magához hasonlókkal összejön,
 832    I,      X|              télen át a kályha mellett, s tizenkét esztendeig viselhet
 833    I,      X|          esztendeig viselhet egy ruhát, s hétről hétre nem eszik egyebet
 834    I,      X|                 félrerakott gyümölcsét, s bekötve azokat tarka zsebkendőjébe,
 835    I,      X|                testvérét ne csukják be, s az ellene támasztott bűnvádi
 836    I,      X|                 könnyhullatások között, s számtalanszor csókolva kezeit
 837    I,      X|            kezekkel érintkezésbe hózni, s nevetés nélkül néztek a
 838    I,      X|       kisasszony csinált snekklijeire * s régimódi öltözetére.~ ~Mayer
 839    I,      X|                 közlé üdvös élettervét, s azok nagy sírások között
 840    I,      X|            helyett a művészetire lépni, s minthogy csinos hangja volt,
 841    I,      X|         tönkrejutott családból eredtek, s éppen így jutottak a színi
 842    I,      X|               jutottak a színi pályára, s aztán gazdagon eltarták
 843    I,      X|              leánya művészi hajlamának, s engedé őt hivatását követni.
 844    I,      X|                szokott színházba járni, s ha véletlenül valaki megsúgná
 845    I,      X|     almanachjában legalábbis háromszáz, s Teréz inkább hinni fog,
 846    I,      X|           ezalatt a kávéházban időzött, s újságot olvasott, ami legolcsóbb
 847    I,      X|                pesztonkára a fazekakat, s a szomszédasszonyokkal cserfelt, *
 848    I,      X|               aztán a család egymással, s akkor mogorva, kedvetlen
 849    I,      X|                legyen együttlételöknek, s mehessen ki-ki ismét fáradságos
 850    I,      X|            valaki meg nem mondja nekik; s ellenkezőleg, a féltés gyanakodó
 851    I,      X|          ruhában tudnak csinosak lenni, s hacsak egész nap nem ülhetnek
 852    I,      X|               anélkül hogy ócska volna, s elárulja a szegénységet.~ ~
 853    I,      X|                de büszke ő e rongyokra, s kívánja, hogy leányai is
 854    I,      X|             nehogy a többiek megtudják, s ők is fizetésjavítást követeljenek.
 855    I,      X|            sálok, kalapok járták egyre, s mihelyt valami törődött,
 856    I,      X|            félbeszakasztják a beszédet, s ha kérdezi, miről beszéltek,
 857    I,      X|              potom árért elvesztegetni, s ha egyet vesz, a másikon
 858    I,      X|           tajtékpipát is szájába dugta, s úgy ment végig a városon
 859    I,      X|                 száránál fogva a pipát, s úgy vágta azt a kályha vaslábához,
 860    I,      X|                 ajtón nem fér be velök, s mégsem veszi észre, hogy
 861    I,      X|             gazdag főúrnak a szeretője, s ön nemcsak hogy nem átall
 862    I,      X|               mögött nevető leányainak, s amellett tajtékpipákkal
 863    I,      X|           kiseperném önt is a szobából, s ha önnek lelkét megvehetik
 864    I,      X|                elátkozott leánya felől, s megparancsolá, hogy odahaza
 865    I,      X|             hogy keményszívű fog lenni, s nem veszi észre, hogy leányai
 866    I,      X|         kötényeiket emelték szemeikhez, s még jobban sírtak; az asszony
 867    I,      X|                  Üm – mordula Mayer úr, s elkezdé a fogait piszkálni.~ ~
 868    I,      X|                 hogy szeretett valakit, s ajándékokat fogadott el
 869    I,      X|                  pálcáját kezébe adták, s valamennyien elmentek vele
 870    I,      X|          kebléhez, csókjaival halmozta, s töredezett hangon esedezék
 871    I,      X|               Rögtön bérkocsit rendelt, s visszaviteté őt a házhoz.
 872    I,      X|            egész becses családja iránt, s amit Matild irányában érez,
 873    I,      X|        legérvényesebb bizonyítványokat, s azokat, ha kell, keze írásával
 874    I,      X|             művészetnek szabad hódolni, s az nem csábítás, az csak
 875    I,      X|            kitüntetés, méltó elismerés, s abból nem következik, hogy
 876    I,      X|                 fáról szakasztott alma, s a földesúr mármost a házhoz
 877    I,      X|              kezet csókolnak a mamának, s bölcs dolgokat beszélnek
 878    I,      X|           dolgokat beszélnek a papával, s oly szerényen hajtják meg
 879    I,      X|            megnőtt, tizenkét éves volt, s látni lehete fejlődéséből,
 880    I,      X|             fodros nadrágocskát viselt, s tömött hosszú hajzata két
 881    I,      X|                fonva csüggött le hátul, s a ház tisztelői nem egyszer
 882    I,      X|             legyeket ütögetett a falon, s nagy megelégedésére szolgált,
 883    I,      X|            kocogás hallatszik az ajtón, s minthogy senki sem felelt
 884    I,      X|                 vidám cimbora odaugrik, s feltárja az ajtót gondolva,
 885    I,      X|                Nehány szóm volna önhöz, s ha ráér, vendégeit egy pár
 886    I,      X|              úri körből eltávolíthatja, s nyitotta előtte az ajtót,
 887    I,      X|          beszélt száraz hangon Teréz –, s ahhoz a nehány szóhoz nem
 888    I,      X|                messze eltávozott tőlem, s oly életmódot folytat, mely
 889    I,      X|         búsulására fog önnek szolgálni, s azért volt bátorságom azt
 890    I,      X|              akarata, de nincsen ereje, s ha ereje volna is, nincsen
 891    I,      X|               erkölcsben megőrizhessem, s öntől egyebet nem kívánok,
 892    I,      X|         megfordult az éltes kisasszony, s elhagyá a házat.~ ~Mayer
 893    I,      X|              Mayer úr kikísérte nénjét, s míg őt maga előtt látta,
 894    I,      X|                az aggszűz megjelenését, s e tréfákra megjött Mayer
 895    I,      X|                Eközben hevesen járt alá s fel a szobában nagy lépésekkel,
 896    I,      X|               mint egy színpadi hérosz, s bámultatta magát a vendégeivel.~ ~
 897    I,      X|           türelemmel az eléadott ügyet, s szelíd, őszinte modorban
 898    I,      X|       szembeötlő exceptívákat * látott, s csak akkor volt megengesztelődve,
 899    I,      X|                 azt kiverte a szobából, s ha szépasszonyok jöttek
 900    I,      X|                urat, levevé pápaszemét, s a kinyitott okiratba tette,
 901    I,      X|                 fonalát el ne veszítse, s valami rendkívüli pokróc
 902    I,      X|                szerencsétlen kliens elé s ránézve ijesztően felnyitott
 903    I,      X|            kínálatlanul le talált ülni, s csaknem ríva fakadtan rebegé:~ ~–
 904    I,      X|         tökéletesen sírva fakadt Mayer, s olyasvalamit hebegett, hogy
 905    I,      X|             elhagyatott és megátkozott, s a halálon túl irtózat és
 906    I,      X|              túl irtózat és pokol tüze! S az úr még kifogásokat tesz?
 907    I,      X|                az ajtón, melyen bejött, s tántorogva ért le az utcára;
 908    I,      X|             szerelmével űz kereskedést, s házát a fiatalság romlása
 909    I,      X|                Fanny szétnézett anyjára s testvéreire, s azoknak biztató
 910    I,      X|       szétnézett anyjára s testvéreire, s azoknak biztató tekintetével
 911    I,      X|                 a hímzőráma egyik ágát, s mielőtt annak ideje lett
 912    I,      X|            Azzal megfogá a leány kezét, s anélkül, hogy valakitől
 913    I,      X|                mások, hogy elbujdosott, s évek múlva is hordták haza
 914    I,     XI|                 szegény ember beleesik, s amit a gazdag nem is ismer!~ ~
 915    I,     XI|            edzve van a jó iránti érzés, s egy illetlen tekintet képes
 916    I,     XI|                mindig összezúzza magát, s a természet rende azt kívánja,
 917    I,     XI|               lelkülete meg volt törve, s bebizonyítva előtte, hogy
 918    I,     XI|              mikor gondolkozik felőlök, s olyankor iparkodott eszméit
 919    I,     XI|            ismerős asszonyság udvarába, s félve rebegé ott: „Bárcsak
 920    I,     XI|                     Teréz megtudta ezt, s ez idő óta legnagyobb gyöngédséggel
 921    I,     XI|                 ismerős ifjak, lyánkák, s nagy hiba volna azt hinni,
 922    I,     XI|            önmagának hasznos tud lenni, s megél birtok és mások könyörülete,
 923    I,     XI|             családjok hivatalbeli volt, s nem illett bele egy kézműves.
 924    I,     XI|         szerencsétlen volt és magtalan, s mire nője meghalt, megvénült
 925    I,     XI|                ő családja elszegényült, s ő maga egy külvárosi házba
 926    I,     XI|          külvárosi házba szorult lakni, s ott élt már huszonöt év
 927    I,     XI|                 ezalatt meggazdagodott, s megvette azt a házat, melyben
 928    I,     XI|            házat, melyben Teréz lakott, s így alkalma volt annak apró
 929    I,     XI|              hogy Fannyt magához vette, s ez idő óta gyakran küldözött
 930    I,     XI|             úgyszólván örökbe fogadott, s mindenét rá szándékozik
 931    I,     XI|                szenvedéllyel tanította, s fáradhatlan volt magasztalásában.~ ~
 932    I,     XI|              rendesen a karnagy lakáig, s óra végeztével ismét érte
 933    I,     XI|               mint tulajdon gyermekére, s anyja, védnője nélkül bátran
 934    I,     XI|                mindenütt védőire talál, s a szerelemkalmárok ellen
 935    I,     XI|                felfedezések után járni, s ez érdemes gyönyörvadászok
 936    I,     XI|                ismerte volna már ekkor, s aki őket ismerte, hogy kerülhette
 937    I,     XI|             fertőbe, amelyből kivették, s megismertetni vele egy egész
 938    I,     XI|                jöttek össze Mayeréknél, s egymást gúnyolták a sikertelen
 939    I,     XI|             virágok közt rejlő levelet, s mintha egyszerre egy nagy
 940    I,     XI|         Nemsokára hazaérkezék Teréz is, s Krammné asszonnyal együtt
 941    I,     XI|           örökre meg van becstelenítve, s dacára a két jámbor hölgy
 942    I,     XI|                 a kert hátulsó ajtaját, s rálesettek, midőn a chevalier
 943    I,     XI|              maga esett bele a verembe, s midőn végre elkezdett esni
 944    I,     XI|              engedné meg abbanhagyatni, s az egész osztály renoméjának
 945    I,     XI|                 kalapján gyászt viselt, s ég felé forgatott szemeiben
 946    I,     XI|               művészetben kiképezhetni, s így boldogságot szerezhetni
 947    I,     XI|                 abbanhagyja a beszédet, s engedé Krammné asszonyt
 948    I,     XI|    gyermekkorától fogva nincs közöttük, s lelke oly tiszta, mint azon
 949    I,     XI|          tehetni.~ ~Ezzel ismét elment, s Krammnét újra hagyta gondolkozni
 950    I,     XI|             egykor híres művésznő lesz, s ami őt mindeneknek fölé
 951    I,     XI|               fognak mellette látszani, s akkor, ha ő magában bírandja
 952    I,     XI|          templomot is színháznak nézte, s várta, hogy tapsoljanak
 953    I,     XI|                 összletet tőlem átvenni s célszerűen felhasználni.
 954    I,     XI|    figyelmezteti mások incselkedéseire, s jótékonysága föltételéül
 955    I,     XI|              Krammné elfogadta a pénzt, s titokban ének- és zenemestereket
 956    I,     XI|           gyakran órákig elábrándozott, s ily ábrándok után azt szokta
 957    I,     XI|            köszönetét elmondhassa neki, s további tanácsát kérje,
 958    I,     XI|                 további tanácsát kérje, s hogy nénjét beszélje rá
 959    I,     XI|               Midőn az utcán végigment, s ifjú gavallérokkal találkozott,
 960    I,     XI|                 közel jutni a leányhoz, s azt erővel kell keresni.~ ~
 961    I,     XI|               ki sem veendi őket észre, s az egész csak nehány percig
 962    I,     XI|                 kinek nevét sem ismeri, s kérte, hogy védje őt saját
 963    I,     XI|                 letette a házmesternél, s ismeretlen hordárokkal vitetett
 964    I,    XII|           képzelt, akit egyszer látott, s azóta nem tud feledni; rettentő
 965    I,    XII|              Fanny maga sem ismeré azt, s ő rá nem fog mutatni az
 966    I,    XII|          templomban, hova Krammné járt, s egy oszlop mellől vigyázott
 967    I,    XII|                uramhoz hurcolkodtak el, s Teréz bizonyosan azt titkolja,
 968    I,    XII|              egy bérkocsiba veté magát, s vágtatott utána. A Mihály-kapunál
 969    I,    XII|                valamit dolgozás közben; s most ráhallgatott, hogy
 970    I,    XII|                hintó jött be az utcába, s éppen Boltay háza előtt
 971    I,    XII|                tudakozódása hallatszék, s a bejövő már az előterembe
 972    I,    XII|               Fanny felugrott székéről, s kétségbeesve rohant nagynénjéhez,
 973    I,    XII|      mindenkitől dicsérni engedi magát, s nagy röviden félbeszakasztá
 974    I,    XII|              miért. Mert nősülni fogok, s egy fiatal polgárleánykát
 975    I,    XII|              mese hitelre talál előtte, s elkábítja fiatal lelkét.
 976    I,    XII|           lassankint összeszedte magát, s minden válasz nélkül írószekrényéhez
 977    I,    XII|           Bizonyosan a mintákat keresi, s számvevést ír – gondolá
 978    I,    XII|               gondolá magában Abellino, s azalatt szétnézegetett: –
 979    I,    XII|           lehet-e ennek a filiszternek, s melyikben tartja fogva a
 980    I,    XII|                 Kárpáthyt az asztalhoz, s egy csomó százas bankjegy
 981    I,    XII|               ni. Mármost tessék leülni s aláírni ezt a nyugtatványt.~ ~
 982    I,    XII|          végignézte az asztalosmestert, s lovagkorbácsával egyet füttyentett,
 983    I,    XII|             érdemes vesztegetni a szót, s azzal megfordult, hogy menjen
 984    I,    XII|           Kárpáthy megvetően elfordult, s becsapva maga után az ajtót
 985    I,    XII|                érdemes szerkesztőjéhez, s másnap a fenntisztelt lap
 986    I,    XII|             Abellino egész nap járt alá s fel a városban, keresve,
 987    I,    XII|                     ki a poharakba bort s a szívekbe szerelmet töltöget.~ ~
 988    I,    XII|            ïhonneurt * illető ügyekben, s ki Hugo Victorral együtt
 989    I,    XII|            felkeresé Boltay uram lakát, s benyitott annak dolgozószobájába.~ ~
 990    I,    XII|               ült Terézzel és Fannyval, s úti készületeiből lehete
 991    I,    XII|          szobában magánosan ült Sándor, s mintákat rajzolt táblára
 992    I,    XII|            sárkány, aki emberbűzt érez, s lenyomott gégével dörmögé:~ ~–
 993    I,    XII|                másikat háta mögé dugta, s meghajtva derekát szemébe
 994    I,    XII|                feljegyzé azt tárcájába, s azzal ünnepélyesen fogá
 995    I,    XII|               mennydörgő hangon Konrád, s még sok imposant dolgot
 996    I,    XII|                címzett levelet feltöré, s az ablakhoz lépett vele,
 997    I,    XII|           érkező levelet elolvashassak, s idegen követeléseket, tartozásokat
 998    I,    XII|             keresztülfutotta a levelet, s azzal a két tanú elé lépett.~ ~–
 999    I,    XII|           címtársa vagyok Boltay úrnak, s akármely követelés éri firmánkat,
1000    I,    XII|                 apám, és nincsen jelen, s minden jó és balszerencse,