Kötet, Fezejet

1   II,     XV|    őrült. Kérdezte, hogy hová lettél. „Én nem tudom uram – mondék –,
2   II,  XXIII| elfelejtettek, mintha sohasem lettél volna. Fennimort megölted.
3   II,  XXIII| idegen fickó magad is örömest lettél volna, még egy év előtt
Best viewed with any browser at 800x600 or 768x1024 on Tablet PC
IntraText® (VA2) - Some rights reserved by EuloTech SRL - 1996-2010. Content in this page is licensed under a Creative Commons License