Kötet, Fezejet

 1    I,      I|             két jó futó pataki diák; azok is annak köszönjék, hogy
 2    I,      I|           senki sem szalad el, pedig azok sokkal iszonyúbb állatok
 3    I,      I|            kell húzni a gerendára.~ ~Azok menten szót fogadtak; a
 4    I,     II|               Griffard szerencséjére azok közé tartozott, akik milliomosokká
 5    I,     II|            olajfestményeket tartani, azok a szalonba valók), híres
 6    I,    III|         mulatságnál, mert úgy vannak azok írva, hogy a legegyügyűbb
 7    I,    III|             szájában.~ ~– Nem fognak azok maradni. Egyébiránt szolgálhatok
 8    I,    III|              nem merek szólani, mert azok Miklós fedezete alatt vannak.~ ~–
 9    I,    III|              capite foetet piscis; * azok, kiknek legtöbb érdemeik
10    I,    III|        alkalmam volna rá. Hol vannak azok a magyar főurak?~ ~– Nagy
11    I,     IV|           két szerető szív, csakhogy azok a hajdani pásztorok nem
12    I,     IV|           fiatal óriásokon, s miután azok hallgattak, büszke öntudattal
13    I,      V|              fején örökzölddé lettek azok.~ ~A velencei világ lelkesedése
14    I,     VI|             irigylésre méltóvá tegye azok előtt, kik örömest változnának
15    I,     VI|           megszólják, s ha kifogytak azok, szolgáltat ő maga anyagot.
16    I,     VI|          fognátok debütírozni, * nem azok ott a színpadon. Sok szerencsét!~ ~
17    I,     VI|       rendezte az egészet. Nem, nem, azok sokkal takarékosabbak. Ez
18    I,     VI|              oda.~ ~– Ők! ők! De kik azok az „ők”? Hiszen ha csak
19    I,    VII|     fogadóról szedjék le a címert, s azok helyett az ő saját palotájára
20    I,    VII|             tűzbe bámul.~ ~Legtöbben azok közül, kik neki újabb hírt
21    I,    VII|        sohasem találkozott velök; de azok jól ismerték őt, s egy közülök
22    I,    VII|            bezárta a gyermekeket, és azok most mind odaégnek.~ ~–
23    I,    VII|      Abellino kacagott, mint szoktak azok, kik megijedtek a komoly
24    I,    VII|              ötven férje volt már, s azok közül akárhány meghalt.~ ~–
25    I,    VII|             Kik a tűzben halnak meg, azok egyszerre a napba jutnak,
26    I,    VII|              hogy ha egy népet éppen azok hagynak el, akik leggazdagabbak,
27    I,   VIII|          kalapját a szegletbe vágja, azok a betyáros tempók, világosan
28    I,     IX|           egyértelmű tag van együtt, azok összedugják fejeiket, s
29    I,     IX|             felelni. – Elhiszem azt; azok kételkedni akarnak. Hiszen
30    I,      X|             nem. élvezheti azt, amit azok; emellett még tán uzsoráskodik
31    I,      X|            közlé üdvös élettervét, s azok nagy sírások között el is
32    I,      X|           legyenek erényeikre stb.~ ~Azok természetesen e prédikáció
33    I,      X|           gondos családapát. Először azok nem valami drága kelmék,
34    I,      X|     életpálya felől; elismerem, hogy azok a múlt századból valók,
35    I,      X|           amilyennek néném gondolja. Azok ócska ruhák, miket ő visel;
36    I,      X|            grófokkal és bankárokkal, azok úgy tesznek, mintha nem
37    I,      X|             ki ne találja, miszerint azok odabenn most a múlt századbeli
38    I,      X|             rettenetes goromba ember azok iránt, akikre meg haragszik,
39    I,      X|              befolyást gyakorlandók, azok irányában oly minden udvariasságot
40    I,     XI|           testvérei nem lettek volna azok, ha lelkeiknek más irányt
41    I,     XI|             kedélyével, hogy lehetne azok iránt gyanús.~ ~Csak miután
42    I,     XI|              okozója ellen, óh, mert azok a vénasszonyok olyan bosszúállók!
43    I,     XI|             ő titkos jóltevője?~ ~De azok mind nemigen jól illettek
44    I,    XII|           nagyon jólesett neki, hogy azok egy szót sem vesztegettek
45    I,    XII|          azon kihívó levelet, melyet azok mesteréhez intéztek. – Tessék
46    I,   XIII|             szarvas- és dámvaddal, s azok számára téli rekesztékek;
47    I,   XIII|         körív van még hátra.~ ~– Mik azok?~ ~– Ez itt felszólítás
48    I,   XIII|           Vagy tán éppen perlekedjék azok ellen, akiken követelése
49    I,   XIII|      karszékébe.~ ~A vér fagyott meg azok ereiben, akik látták. Senki
50    I,   XIII| kötelességöket teljesítik, lefaragók azok is a sok esztendeig ápolt
51   II,    XIV|        kapjak itt a közelemben egyet azok közül a hímes pillangók
52   II,     XV|             neveltek fel, eredj oda! Azok az emberséges emberek téged
53   II,     XV|          veszett össze a leányaival, azok sem kergették őt el maguktól,
54   II,     XV|           gyámjához. Mit gondolnának azok? Azt hinnék, hogy mindazt
55   II,     XV|            behajtva és benedvesítve. Azok bizonyosan könnycseppek
56   II,     XV|             után nézendő, s minthogy azok nem voltak készen, éjszakára
57   II,     XV|           mintha attól tartana, hogy azok a vizsgáló szemek a sötéten
58   II,     XV|           bizony, így beszélnek most azok a büszke, dölyfös Halmék,
59   II,     XV|             Halm Rézi, nem törődnek. Azok ellehetnek miattuk.~ ~(Igen,
60   II,     XV|           öregek vitték be?~ ~– Nem, azok még hajnalban elmentek,
61   II,     XV|            bemutatja, meglehet, hogy azok nála nélkül is régen ismerik
62   II,    XVI|       pisztolyt adni a vívók kezébe. Azok hidegvérrel fognak eszmélni,
63   II,    XVI|              a felek kezébe, mellyel azok hirtelen ki ne végezhessék
64   II,    XVI|           Csak hadd legyenek egyszer azok a kardok kézben – monda
65   II,   XVII|              ezen a helyen történtek azok a mulatságok, hogy János
66   II,   XVII|            magánál, mert tele voltak azok mindenféle bohósággal, amikért
67   II,  XVIII|              ő csak annyit tud, hogy azok mind előkelő, nagy emberek,
68   II,  XVIII|   végig-végig hordja szemeit.~ ~Hogy azok között igen sok jószívű,
69   II,  XVIII|           előttem, egyet sem ismerek azok közül, akik fel vannak írva.
70   II,  XVIII|        hívjon ki párbajra ötöt-hatot azok közől, akik ott fel vannak
71   II,  XVIII|              alázatosan elhallgatok, azok iránt méltóztassék azon
72   II,  XVIII|              találá azt illedelmesen azok közé sorozni, kiknek elismert
73   II,  XVIII|             hölgy bizonyára egy lesz azok közől, akikben nagyságod
74   II,  XVIII|           sőt inkább, ha volnának is azok valakinél, el kelle dugni,
75   II,  XVIII|            két ifjú delnőre, ámbátor azok minden kitelhető erőszakot
76   II,    XIX|              a tekintetes urak maguk azok, akik e könyveket vásárolják,
77   II,    XIX|             nem vette észre őt, vagy azok közé számítá, akikben sem
78   II,    XXI|           pórázokat eloldozták, mire azok nyihogva ugráltak fel gazdáik
79   II,    XXI|          szembe áll a két agárral. – Azok meghökkenve állnak meg előtte,
80   II,   XXII|              hozzájok hasonlók, mert azok csak idegen erszényeket
81   II,   XXII|              tudnák, minő gondolatok azok, miktől kezeinek lázas forrósága
82   II,   XXIV|          gyöngéd kitüntetést, amivel azok majd elhalmozzák, és azalatt
83   II,   XXIV|               ha feleletet kapna. Ez azok közé tartozik. Ez sokkal
84   II,   XXIV|          mondani?~ ~– Képzelem, hogy azok mind igen talpraesettek
85   II,    XXV|             visszatartá, s elkezdtek azok szép arcain végigomlani,
86   II,   XXVI|           ember nem látott.~ ~Többen azok közül, kik hozzá közel álltak,
87   II, XXVIII|         jövevény, amit keresett.~ ~– Azok ott ugyebár fenyőfák? –
88   II,   XXIX|            vétettünk, én és őseim és azok mind, akik hozzám hasonló
89   II,   XXIX|              önző, hízelgő gyámokat, azok megrontanák szívét, könnyelmű,
90   II,   XXXI|               úgy pártul fogta, mert azok szép virágok. Mondják, hogy
91   II,   XXXI|          leánynak, s azt hiszi, hogy azok őrjöngnek utána, s ha kinevetik,
92   II,    Meg|             elpazarló magyar főurak. Azok közül egy alak különösen