Kötet, Fezejet

 1    I,      I|          már akkor mind a tornácon voltak; középen, testőreitől körülvéve,
 2    I,      I|  szerencsétlenül járt hintó utasai voltak ezek, mely a keresztúti
 3    I,      I|           emberek mindig ugyanazok voltak; csak öltönyt, elvet és
 4    I,      I|           főispánok, zászlós uralt voltak, melynél különben hangzó
 5    I,      I|    écurie-t * tartottam, szeretőim voltak a leghíresebb táncosnők,
 6    I,     II|      börzén mindig leghitelesebbek voltak az ő tudósításai, s akármi
 7    I,     II|        Egeria * nimfa idejében jók voltak a római isteneknek, s melyek
 8    I,     II|            s mindazok a dolgok meg voltak írva. E polémia egypár évre
 9    I,     II|            miszerint titkok igenis voltak és lesznek is a szívek és
10    I,     IV|        miatt, amidőn az Odéonban * voltak, s a fiatal óriások szüntelen
11    I,     VI|         ifjú óriások magukon kívül voltak a siker nagyszerűsége felett,
12    I,     VI|            óh, ezek valódi könnyek voltak, a véghetetlen, a határtalan
13    I,     VI|          közönség és szereplők meg voltak elégedve egymással, ami
14    I,     VI|           magok ügyeit.~ ~Ezek jók voltak arra, hogy a kötelőzködés
15    I,     VI|         felbuzdítva, nemcsak abban voltak munkásak, hogy a nép kedvencét
16    I,    VII|          hogy műszóval éljünk: kik voltak a nap oroszlánai?~ ~Mert
17    I,    VII|       utcában.~ ~Még akkoriban nem voltak a tűzoltó intézetek oly
18    I,    VII|         úgy hiszem magyar mágnások voltak, kik ott vesződtek egy rokkant
19    I,    VII|           mind egy nagy akácfa alá voltak gyűlve, mely lombjaival
20    I,    VII|           az erkélyteremben, jelen voltak a szokott ismerősök, lord
21    I,    VII|           a halállal dacolók, tele voltak sugárzó szerelemmel, odaült
22    I,    VII|            emberek jobbak, szebbek voltak, mint azelőtt, s midőn pillanatai
23    I,    VII|         visszatérő érzések emlékei voltak letéve. Egy-egy arckép rég
24    I,   VIII|         csak alig ötven lépésnyire voltak, hirtelen nagyot durrantott
25    I,   VIII|         ekkor nála nélkül is vígan voltak, mert itt az a szokás, hogy
26    I,   VIII|      Miskával valami ismeretségben voltak.~ ~Milyen derék mulatság
27    I,     IX|    Ezernyolcszázhuszonöt~ ~Ilyenek voltak a magyar társadalmi viszonyok
28    I,     IX|        melyben napi járó földeknek voltak birtokosi: idegen, tán soha
29    I,     IX|        terem, csak mívelni kell.~ ~Voltak magas lelkű delnőink, kik
30    I,     IX|  Dessewffyt, kik első zászlóemelői voltak egy szellemi mozgalomnak,
31    I,     IX|           kardforgatáshoz ért, sőt voltak, akik már ezt sem hitték
32    I,     IX|       jurátusaink kifogyhatatlanok voltak, mialatt a többi honatyák
33    I,      X|           leányok mind igen szépek voltak, egyik eszményibb, gyönyörűbb
34    I,      X|           énekelt, a többieknek is voltak nemes hajlamaik. Az apa
35    I,      X|              A leányok kénytelenek voltak tavalyi ruháikat előkeresni,
36    I,      X|       eljött a farsang, nagy bálok voltak hirdetve mindenfelé, az
37    I,      X|           meg, melyre vadászkutyák voltak faragva. A darab, az ezüstkupakot
38    I,      X|     hivatalnokok, híres jogtudósok voltak, kiknek tanácsadására sokat
39    I,      X|           még hivataltiszti társak voltak.~ ~Mayer úr azalatt míg
40    I,    XII|   határozottan nem fejthetjük meg. Voltak, kik indítványozták, hogy
41    I,    XII|           sorompók fehér kendőkkel voltak jelezve.~ ~A tanúk oldalt
42    I,   XIII|            színházat emeltetett, s voltak kóbor társaságok, melyek
43    I,   XIII|  keresztülbotorkáznia, melyek akár voltak becsukva előtte, akár nem,
44    I,   XIII|           ország, amíg tudósok nem voltak benne. Elég az, amit a kollégiumban
45    I,   XIII|           ügyszeretet kérte, zárva voltak markai, s dacára annyi pazarlás-,
46    I,   XIII|       színészek és diákok utasítva voltak, hogy a legillendőbben viseljék
47    I,   XIII|          sem igen merte őket, mert voltak köztük nagy gyerekek, félt,
48    I,   XIII|          bizonyosan elvész bele, s voltak többen, kik a barátságos
49    I,   XIII|      Valójában a régi gazdának meg voltak számlálva pillanatai. Senki
50   II,     XV|           akik azáltal annyira meg voltak lepetve, hogy egyiknek sem
51   II,     XV|            lépését.~ ~Mikor készen voltak a szobarendezéssel, Teréz
52   II,     XV|       nézendő, s minthogy azok nem voltak készen, éjszakára is benn
53   II,     XV|         leányaivá lettek, mért nem voltak elég okosak maguknak tisztességes
54   II,     XV|            laktunk, milyen büszkék voltak valamennyien! Szóba nem
55   II,     XV|     magában, kezei már régen össze voltak téve reszkető keblén, sietett,
56   II,     XV|          alatt különös álomlátásai voltak, s a felébredés pillanatában
57   II,     XV|     nyugodt, oly határozott hangon voltak mondva, hogy engedelmeskedni
58   II,     XV|          Mesdames, * önök kegyesek voltak nem feledkezni meg legőszintébb
59   II,    XVI|      végezhessék egymást.~ ~Négyen voltak a tanúk, kettő Fennimoré:
60   II,   XVII|            a magyar nyelv felől, s voltak előre gondoskodó atyák,
61   II,   XVII|      megtartani magánál, mert tele voltak azok mindenféle bohósággal,
62   II,  XVIII|            oly szívből jövő hangon voltak mondva, hogy Varga uram
63   II,    XIX|     legkönnyebben bánható osztálya voltak a társadalomnak; a tekintetes
64   II,     XX|            a négykerekű állatoknak voltak e napon láthatók a népes
65   II,     XX|        felett kimondhatatlanul meg voltak elégedve, s általában azt
66   II,     XX|         hogy maguk is nagy számmal voltak jelen a gyűlésteremben,
67   II,     XX|           asztaloknál elmondatott; voltak, akik már ezt a beszédet
68   II,    XXI|   föltételökben erősen akadályozva voltak a nőttön növekedő zsibaj
69   II,    XXI|   mellénnyel, darutollas kucsmával voltak nekikészülve a vadászatnak;
70   II,    XXI|   többnyire mind vadászköntösökben voltak; pompásan illett az amazoni
71   II,    XXI| kényeskedett most, hiszen vadászok voltak mind. A kedves szép hölgyek
72   II,    XXI|       gyanítani, hogy komoly ügyei voltak, hihetőleg párbaj, azután
73   II,    XXI|           melyhez pampás látcsövek voltak előre készítve.~ ~Egy egész
74   II,    XXI|          de még mind nagyon messze voltak, s az űzés tétova irányából
75   II,    XXI|            s Gergely gróf Armidája voltak nyomában, a többi sereghajtót
76   II,   XXII|          is oly ragyogó képzeletei voltak? Lássa mindennap a barátnő
77   II,   XXIV|            összeültek, kik félelme voltak az ellenségnek, oltalma
78   II,   XXIV|            mind igen talpraesettek voltak. Szabad közülök egypárt
79   II,    XXV|          szenvedélyesen forrók nem voltak csókjai, soha annyi ittas
80   II,    XXV|   asszonyukat. Zsebjei mindig tele voltak cukros mandulával; odamentek
81   II,    XXV|            Kárpáthy szemei gyöngék voltak. Lovat megismert távolból
82   II,    XXV|       nézte őt, s különös fogalmai voltak e nőről; ő e halványságot,
83   II,    XXV|        Másnap ismét egész délig el voltak foglalva a férfiak úgynevezett
84   II,  XXVII|            is. Szemei könnytelenek voltak. A szoba tele van szolgálattevő
85   II, XXVIII|       múlva Kárpáthy János udvarán voltak, ki sietve hívatá Rudolfot
86   II,   XXIX|        szobákban még azon módon be voltak fekete fátyollal húzva,
87   II,   XXIX|       várták már a tanúk.~ ~Négyen voltak: a helybeli jegyző, egy
88   II,   XXIX|        fiamhoz!~ ~Mind, akik jelen voltak, odamentek, körülállták
89   II,    XXX|       szólni akart, de ajkai össze voltak kulcsolódva, álla görcsösen
90   II,   XXXI|      napernyőjét – pedig árnyékban voltak – még csak féltékennyé sem
91   II,    Meg|      ismertem. Hírhedett szépségek voltak. Három közülök már „világszépleány”,