Kötet, Fezejet

 1    I,      I|               szólítsa valaki, csupán egyszer merte megpróbálni két jó
 2    I,      I|          tárcába sandítva ismétlé még egyszer:~ ~– Száz forintért, nem
 3    I,      I|               amit könnyű megtanulni. Egyszer azonban ces fripons des
 4    I,      I|            élete mind bolondság, csak egyszer tett életében valami okosat;
 5    I,     II|              isteneknek, s melyek alá egyszer valami tréfás ember ezt
 6    I,     II|               elég indiszkrét, miután egyszer már a guta megütötte, hírtelen
 7    I,    III|            vihetem. Ma már voltam ott egyszer, de szívesen visszamegyek
 8    I,    III|         szerelmi pásztorórákra; hanem egyszer nekijött egy felhőszakadás,
 9    I,     IV|      szerencsénk tisztelni, kiről már egyszer volt szó.~ ~– No, adok száz
10    I,     IV|            fütyöl. Ez a bolondos lord egyszer ráveszi a Gaieté igazgatóját,
11    I,     IV|               parókájára vonatkoznak; egyszer az angollal szinte párbajra
12    I,      V|          kellett hallaniok. A hír nem egyszer bírt már összeszerezni két
13    I,      V|       közönség olyan jó magában, akit egyszer megszeret, azt könnyen el
14    I,      V|             mehet vele; úgy, de elébb egyszer még fel kell lépnie, mert
15    I,      V|            soha nem pótolná vissza.~ ~Egyszer halkan nyílik az ajtó, s
16    I,     VI|              páholyaiba. Abellino még egyszer végigfutotta a szövetségesek
17    I,    VII|             égett már egy csomóban.~ ~Egyszer nagy kétségbeesett sírás
18    I,    VII|                Mint szeretne vele még egyszer találkozni az életben. Talán
19    I,    VII|         megálljunk! Itt mégis most az egyszer kivétel van. Monseigneur
20    I,    VII|               egy alakot, melyet csak egyszer látott, s mely nyomtalanul
21    I,    VII|         fogott, és mind abbahagyta.~ ~Egyszer ismét hallatszik a kapus
22    I,    VII|         melyre elindulását tűzte, még egyszer elment a színházba, és tapasztalá,
23    I,    VII|         kerülne bennünket; de most az egyszer rajtakaptuk, s mi kerestük
24    I,   VIII|             ismét lovára.~ ~Még eddig egyszer sem ütötte meg paripáját.~ ~
25    I,   VIII|            kell lekötözni az ágyba.~ ~Egyszer valami külföldi bort próbáltak
26    I,   VIII|           ivás alatt.~ ~Kis Miska még egyszer megmutatta, hogy hogyan
27    I,     IX|             komolysággal beszélgetni; egyszer szelíd képet csinált, majd
28    I,      X|               kiszöktek a szobából.~ ~Egyszer azonban kezdett ismét jobb
29    I,      X|              feleleteket adjanak, sőt egyszer annyira ment a nyughatatlanságban,
30    I,      X|              szeretné látni, csak még egyszer óhajtaná megcsókolni kezeit,
31    I,      X|          hátul, s a ház tisztelői nem egyszer kérdék már tréfálva: – „
32    I,     XI|            annyira jutott, hogy midőn egyszer Teréz engedelmével valahova
33    I,     XI|          célszerűen felhasználni. Még egyszer kérem, hogy rólam ne szóljon
34    I,     XI|            asszonyságot, miszerint az egyszer ki találta előtte mondani,
35    I,     XI|            hogy mutassa meg neki csak egyszer a távolból azon férfit,
36    I,    XII|            nem az, akit képzelt, akit egyszer látott, s azóta nem tud
37    I,    XII|          tagja családomnak különc; én egyszer meg akartam házasodni, mátkám
38    I,    XII|      erőszakosan lenyomott hangon még egyszer megszólítá.~ ~– Vigye el
39    I,    XII|          ellenfelét sértegetni, ha az egyszer keményen ráijesztett, nemcsak
40    I,   XIII|           nézve, s akinek megrontását egyszer föltette magában, attól
41    I,   XIII|              rajta, hanem ha megázott egyszer, akkor meg úgy összement,
42    I,   XIII|               aminők csak esztendőben egyszer szoktak előfordulni; a kertben,
43    I,   XIII|           inkább az, hogy esztendőben egyszer színe elé kaphatván Jancsi
44    I,   XIII|        megesni. Kassay Lőrinc most az egyszer jött a maga lován, annak
45    I,   XIII|         próbáljanak,, mert az most az egyszer nem szabad.~ ~Mindenki csodálkozva
46    I,   XIII|      természet minden hét esztendőben egyszer megváltozik; ő már isten
47    I,   XIII|              mit mondana hozzá?” Nem! Egyszer látta már nagybátyját hozzá
48    I,   XIII|           tudtul adhassák. És aki már egyszer ott volt, hogyan mulaszthatta
49    I,   XIII|        belőlök; azonban Béla úrfi már egyszer járt úgy, hogy elsietett
50   II,    XIV|            meglopta az őrizőket, s ha egyszer e nemes utánzói a görög
51   II,     XV|              csak én láthatnám őt még egyszer – nem kívánom én, hogy vele
52   II,     XV|            bízza énrám.~ ~Mayerné még egyszer újólag meg akarta ragadni
53   II,     XV|      vendégszerető ember volt; ha már egyszer valakit házába befogadott,
54   II,     XV|               pedig attul félek, hogy egyszer hirtelen fog meghalni, mert
55   II,     XV|              embert, egészen odalett. Egyszer csak eltűntél a városból.
56   II,     XV|               Tán ismered?~ ~– Láttam egyszer, nagyon messziről.~ ~– Óh,
57   II,     XV|             sorra ölelte János úr még egyszer Boltayt és Terézt, s azon
58   II,     XV|               vette magát észre, hogy egyszer csak Fannyt is karjai közt
59   II,    XVI|                    Csak hadd legyenek egyszer azok a kardok kézben – monda
60   II,    XVI|         gondolta, amit Abellino. Csak egyszer szemközt álljanak, s legyenek
61   II,    XVI|            végezni el a dolgot.~ ~Még egyszer szemközt állíták őket.~ ~
62   II,   XVII|           lett a falnál.~ ~– Hát majd egyszer a télen, jó Boltay – folytatá
63   II,   XVII|              tudtára adatván, hogy ha egyszer fokhagymát evett állapotban
64   II,   XVII|         lovardát is lehordatá, nehogy egyszer valaki elmondhassa a nőnek: „
65   II,   XVII|          gondolattól, hogy Szentirmay egyszer a nejével is meg találja
66   II,   XVII|             ha minden magyar földesúr egyszer életében csak egy kölyökagárnak
67   II,  XVIII|         könnyebb, mint őt elejteni, s egyszer megbuktatva nem marad számára
68   II,  XVIII| boldogtalannak tartaná magát, ha vagy egyszer beszéd közben valakinek
69   II,  XVIII|              tisztaságot adjon, s még egyszer visszatekintve a névre,
70   II,  XVIII|           nyújtó az amazonnak, ki még egyszer megmutatva az ott maradóknak
71   II,    XIX|               a világ bohóságairól.~ ~Egyszer elővevék azt a névsorozatot,
72   II,    XIX|  nagyobbrészint olyan emberek, akiket egyszer látunk, s azután elfelejtünk,
73   II,     XX|   polgárleányok sem rút asszonyok, ha egyszer nemesi családba emeltetnek
74   II,     XX|          Végül tartassék minden évben egyszer közgyűlés és legalább egyszer
75   II,     XX|         egyszer közgyűlés és legalább egyszer versenyfuttatás, mely alkalommal
76   II,     XX|        beszédet negyedszer hallották, egyszer az országgyűlésen, másodszor
77   II,  XXIII|               mint az övé, nem szabad egyszer látni és azután elfeledni.~ ~
78   II,   XXIV|             szokása. Helyesen érző nő egyszer elmondhatja, hogy férjét
79   II,   XXIV|           hanem imádja!~ ~Íme azonban egyszer kezdi észrevenni, hogy valaki
80   II,    XXV|         azután nincs szüksége.~ ~Csak egyszer valami bizonyítványa legyen
81   II,    XXV|       fölöttem bűneimért, hogy ha még egyszer meglátom önt, azon óra halálom
82   II,   XXVI|               mindazon helyeken, ahol egyszer megfordult. Ezt mondták
83   II,  XXVII|             szobából; hiszen csak még egyszer megkaphassa, sohasem teszi
84   II,   XXIX|              kitárva a támlán. Ha még egyszer visszajönne!”~ ~Majd egy
85   II,    XXX|               mindenki sietett őt még egyszer látni, és mindenki azt mondá,
86   II,   XXXI|       egyiránt szigorú.~ ~Mégis midőn egyszer Flóra azzal lepi meg a székvárosból
87   II,   XXXI|              hatéves a gyermek, midőn egyszer Flóra felvitte a gyűlésterembe,
88   II,   XXXI|          orcával mondta el előttük az egyszer hallott beszédet és oly
89   II,    Meg|            szedegetni az élő virágot: egyszer csak azt mondta az államhatalom,