Kötet, Fezejet

 1    I,      I|               mert ott vész, ellenben akik ismerősök a föld titkaival,
 2    I,      I|            úton, sőt vannak kocsisok, akik sokáig betyárkodtak a vidéken,
 3    I,      I|            beszéljen vele per kend.~ ~Akik ismerik a magyar nyelvet,
 4    I,      I|         áradva ki, s ezek az állatok, akik a vízben szólnak, comment
 5    I,     II|       észrevevén, hogy többen vannak, akik még annak tartalmát nem
 6    I,     II|              szokott lenni – olyanok, akik koldusokká lesznek, és olyanok,
 7    I,     II|       koldusokká lesznek, és olyanok, akik milliomosokká lesznek vállalatuk
 8    I,     II|    szerencséjére azok közé tartozott, akik milliomosokká lesznek, és
 9    I,    III|                Ráday Gedeon, Majláth, akik már nostrasok * és nem ismeretlen
10    I,     IV|                ha ő nem mondaná el, s akik utána akarják mások előtt
11    I,     IV|               szerencsétlen inasokat, akik azalatt a dugókat húzogassák
12    I,     IV|             semmi. Vannak nagybátyák, akik szeretetreméltóbbak unokaöccseiknél.
13    I,     IV|               helyett újak jöttek, és akik ott maradtak, megszólták
14    I,     IV|        beszéljen azokkal a poétákkal, akik nekünk dedikálni szoktak,
15    I,      V|          férje, ki összevész azokkal, akik feleségének nem akarnak
16    I,     VI|                amik más művésznőknek, akik szeretik azt hitetni el
17    I,     VI|            valami részeg ouvrier-k, * akik hamar megmarkolásszák az
18    I,    VII|          nincsenek itt bátor férfiak, akik ezt meg tudják gátolni? –
19    I,    VII| embergyűlöletnek és megvetésnek, hogy akik ránéztek, önkénytelen elhagyták
20    I,    VII|             nem tudják azt, de a nők, akik szeretnek, ismerik jól,
21    I,    VII|             egyszerre a napba jutnak, akik a földben halnak meg, azoknak
22    I,    VII|          népet éppen azok hagynak el, akik leggazdagabbak, legnagyobbak,
23    I,   VIII|          zsebóra, azt menten ellopja; akik már ismerik, jól tudják,
24    I,   VIII|            Egyenkint elhagyja azokat, akik eléje vágtattak, s valahányat
25    I,   VIII|         hosszas gondolkozás nélkül.~ ~Akik hallották a köztük tett
26    I,   VIII|            hisz ezek veszett emberek, akik az ünneplő nép közé akarják
27    I,   VIII|              s kacagnak rajta eleget; akik kidűlnek, alusznak csendesen
28    I,   VIII|           melyre mindazokat meghívta, akik Miskával valami ismeretségben
29    I,   VIII|             vármegyében nemes Kissek, akik emlékeznek Szabolcsba vándorolt
30    I,     IX|      kardforgatáshoz ért, sőt voltak, akik már ezt sem hitték róla.~ ~
31    I,     IX|               harapós nagybátya őrzi, akik soha el nem maradnak a sarkából.~ ~–
32    I,      X|               földesurak és bankárok, akik szüntelen körülöttük tapossák
33    I,      X|          Vannak olyan boldog emberek, akik sohasem akarják azt hinni,
34    I,      X|                ami nekik nem tetszik; akik el nem hiszik, hogy valaki
35    I,      X|               ezek a vénkisasszonyok, akik sohasem élvezték a világ
36    I,      X|        közöttük víg, mulatságos fiúk, akik halálra nevettetik az embert
37    I,      X|      nevettetik az embert tréfáikkal, akik kimennek a konyhába Mayer
38    I,     XI|            csapás ám az a szegénység. Akik közelebbről ismerik, tudják,
39    I,   XIII|        leendett mind azon ismerőinek, akik e névnapon a megjelenést
40    I,   XIII|              meri rikkantani magát.~ ~Akik ismerék Jancsi urat, már
41    I,   XIII|        megrohanta volna.~ ~Egy napon, akik hozzá látogatni mentek,
42    I,   XIII|           gyermekes emberek, s aztán, akik utánok jönnének sem lennének
43    I,   XIII|             fagyott meg azok ereiben, akik látták. Senki sem mozdult
44   II,    XIV|          jobban szeretek, mint sokan, akik haza atyjainak nevezik magukat,
45   II,     XV|           csúszott a két nő lábaihoz, akik azáltal annyira meg voltak
46   II,     XV|         sietett, ahogy lábai engedék; akik az utcán találkoztak vele,
47   II,     XV|              laknak őnála. A büszkék, akik más embert olyan hamar el
48   II,     XV|               büszke, dölyfös Halmék, akik olyan könnyen pálcát törtek
49   II,     XV|         leányaikkal együtt jőnek ide, akik elég együgyűek nem találni
50   II,     XV|               fesztelenül mulassanak. Akik még nem ismerik, s ismerni
51   II,     XV|      modorával vérig boszontá azokat, akik vesztettek. Ostoba szerencséje
52   II,    XVI|        összerogy mind a kettő.~ ~– ~ ~Akik a legközelebb lefolyt években
53   II,   XVII|              delnő, s vannak emberek, akik az ily hölgyek közelében
54   II,   XVII|              levele vándorol a tűzbe, akik olyasmit mernek írni, mintha
55   II,   XVII|               a környékből, mindazok, akik hírnévvel, országosan ismert
56   II,  XVIII|               sem ismerek azok közül, akik fel vannak írva. Nem tudom,
57   II,  XVIII|         szívességet várom öntől, hogy akik e névsorozatba fel vannak
58   II,  XVIII|       párbajra ötöt-hatot azok közől, akik ott fel vannak írva, vagy
59   II,  XVIII|               beszéljek nagyságodnak, akik iránt – hogy is fejezzem
60   II,  XVIII|             is fejezzem ki magamat? – akik iránt nem lehet nagyságodnak
61   II,  XVIII|             személyeket e sorozatból, akik nagyságod jóságát, érzékeny
62   II,  XVIII|             érezteti ő szíve jóságát, akik éheznek, fáznak, szűkölködnek
63   II,  XVIII|               pártul fogja azokat is, akik lelkileg szűkölködnek, betegeket,
64   II,  XVIII|               is talál szűkölködőket, akik segítségére vannak szorulva.
65   II,  XVIII|         csalán csak azokat csípi meg, akik hozzáérnek, míg ő szíveskedik
66   II,    XIX|              rágalom. (Ámbár lesznek, akik e szót ismét nonszensznak
67   II,    XIX|             oly asszonyokkal szemben, akik mindig nagy tetteit emlegetik
68   II,    XIX|            Derék, becsületes emberek, akik mindenkit meghallgatnak,
69   II,    XIX|           tekintetes urak maguk azok, akik e könyveket vásárolják,
70   II,     XX|               vevék feladatul, ismét, akik könyveket terjesztenek,
71   II,     XX|      asztaloknál elmondatott; voltak, akik már ezt a beszédet negyedszer
72   II,    XXI|              sikerül neki mindazokat, akik őket környezik, úgy félretáncoltatni,
73   II,   XXII|             testvérei, mint mindazok, akik hozzájok hasonlók, mert
74   II,  XXIII|           uszítsd rájok kreatúráidat, akik az asszonyt eltántorítsák,
75   II,   XXIV|           karjába ölté karját, s mint akik legjobb barátok, sétált
76   II,   XXIX|             egykor mondani az utódok, akik végrendeletét olvassák –,
77   II,   XXIX|        imádkozzanak Istenhez azokért, akik meghaltak, akkor háromnak
78   II,   XXIX|             én és őseim és azok mind, akik hozzám hasonló életet éltek.
79   II,   XXIX|                 Minden tisztviselőim, akik jelenleg földi birtokaimat
80   II,   XXIX|              szóban: fiamhoz!~ ~Mind, akik jelen voltak, odamentek,
81   II,    XXX|       elváltozott a halálban. Hát még akik életében látták őt így elváltozni.~ ~
82   II,   XXXI|            állított oda ágya fejéhez, akik parasztnótákat húztak fölötte,
83   II,   XXXI|            nem hagyományozott semmit, akik emlékét válogatott anekdotákban
84   II,   XXXI|           gyógyíthatatlanok. Betegek, akik az orvosságot be nem veszik.~ ~ ~ ~
85   II,   XXXI|           levőkből, előveszik azokat, akik távol vannak.~ ~Jelen van
86   II,    Meg|         különcök is, csupa ismerősök, akik akkor a magyar társadalmat